VKF XXXVI. – Világjáró fazék

Nem is volt kérdés, hogy milyen nemzettől (kontinensről) választok ételt erre a fordulóra. India természetesen. Kezdetnek talán a történet, hogy hogyan is találtunk egymásra, én (mi) és az indiai konyha. Kedves barátok invitáltak vacsorázni 4 évvel ezelőtt a Pándzsáb Tandoori étterembe. Az étterem nagyon kicsi, de elég hangulatos. Az életlapot kezünkbe véve nem igazán tudtuk, hogy mit próbáljunk ki. Barátaink csak mosolyogtak az orruk alatt, hogy ők is ezt élték át első alkalommal. Később - mikor a pincér által ajánlott ételeket kihozták - érettük meg, hogy a mosoly nem csak ennek szólt. Mikor megláttuk ugyanis a kis tálakat, finoman szólva dobtunk egy hátast…pedig nem vagyunk nagy étkűek. Aztán elkezdtünk enni…elvarázsolódtunk, végzetes szerelembe estünk, s hihetetlenül jól laktunk a kihozott ételnek kevesebb, mint a felével. :)

Mivel az ember nem mehet mindig étterembe, meg hát a kísérletező kedvem sem ismer határokat, nekiálltam kutakodni receptek után. S mivel aki keres az talál, hát nekiálltam indiait főzni. Gyakran készítem vendégváró finomságnak is….amitől a vendégül látottak többnyire csak pihegve közlik, hogy finom volt. (A barátaink, akik az éttermet mutatták, egyenesen azt mondták, hogy jobb, mint az ottani:D - hízott a májam, de azért nem bízom el magam). Ezúttal a Good Food egy receptjéből jött az inspiráló ötlet.  A vajas naan ötlete pedig az egyik kollegámtól, aki gyakran rendel ún. butter naan-t az egyik indiai étteremből ebédre.

Édesburgonyás csirke curry

Hozzávalók: 1 közepes hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 tk indiai zöld curry por, 1 tk garam masala, só, 1 chili karikára vágva, 1 közepes édesburgonya, 1 kicsi csirkemell filé, 2 dl kókusztej, 5 szem koktélparadicsom, 2 dl víz, 1 ek keményítő

A hagymát és a fokhagymát kevés olajon megpároltam. Hozzáadtam a fűszereket és megpirongattam kicsit, majd a kockára vágott csirkemellet és az édesburgonyát is beletettem. Felöntöttem a kókusztejjel és vízzel, majd puhára főztem. Ekkor jöttek a koktélparadicsomok és némi segítséggel fejest ugrottak az edénybe, egy kevés szószt kivettem és elkevertem a keményítővel, majd ezt is hozzáadva kiforraltam. Magában is laktató lehetett volna, de mi még vajas naan-t is ettünk hozzá.

Vajas naan

Hozzávalók 8 db: 30 dkg liszt, 1 danone aktívia natúr joghurt, 2 dkg vaj, só, negyed kocka élesztő, 1 joghurtos pohár víz, liszt a nyújtáshoz, vaj a kenéshez (bő 5 dkg)

A hozzávalókat Bosch barátommal összedagasztattam, majd letakarva duplájára kelesztettem. Ezután bőven lisztezett deszkára borítottam, majd 8 darabra vágtam. Továbbra sem sajnálva a lisztet köröket sodortam, majd száraz forró serpenyőben foltosra sütöttem (najó KáeM sütötte:P), majd az olvasztott vajjal minden kisült darab mindkét oldalát megkentem egy szilikonos ecset segítségével. Nagyon finom lett és nagyon hasonlított ahhoz, amit az étteremben szoktunk kapni.

VKF. 34. - Vaníliás epertorta

Lemaradtam pár VKF-ről, s a kiíráskor csak reméltem, hogy erről nem fogok. Kezdetnek egy kis kutatással kezdtem:

„Az afrodiziákum olyan anyag, amely a hiedelmek szerint élénkíti a nemi vágyat és a nemi aktivitást. Afroditéről, a görög istennőről nevezték el mindazokat a szereket, amelyektől a szexuális vágy felkeltését, vagy visszaadását főleg a férfiak remélik.” (Wikipedia) Hatásuk lehet fizikai (vérbőséget fokozó), érzelmi (szorongásoldó), vagy mindkettő. (Mindmegette)

Ha már erotikus a téma, s ha már az idézetek nagymestere a kiötlő, hát keresgéltem pár ideillőt (meglepő módon a legtöbb ilyen idézetnek nem találtam meg a szerzőjét):

„Ugyanis a szex nem a pasiknak kiírt fútóverseny asszonyterepen, hanem társas játék a csodával.”

„Minden örökké tartó lelki kapcsolat a testi vonzalommal kezdődik.”

"... a szex, a fájdalom és a szerelem az emberi lét korlátait feszegető tapasztalatok. Csak az ismeri az életet, aki ismeri ezeket a határokat. Minden más felesleges időpocsékolás, unalmas ismételgetés, öregedés és halál, anélkül, hogy az ember megtudná, mit keres ezen a földön." (Paulo Coelho)

Pályaműnek pedig az epret és a vaníliát választottam. Az eper már ránézésre is vénusz-szimbólum: piros-rózsaszín, illatos, sokmagvú, édes, egyszerűen ellenállhatatlan. Minél több epret eszel, annál vonzóbbá válsz! (Aki eperallergiában szenved, annak komoly problémája van a csáberejével…) Kevés ennyire erős vágyfokozó-hatású gyümölcsünk van. (A tudás innen) A vanília  pedig  finom illatú, édeskés ízű növény, hangulatjavító, ízgató hatással. S most jöjjön, hogy mit alkottam ebből a párosból.

Vaníliás epertorta

Hozzávalók: fél csomag Győri zabfalatok keksz, 5 dkg vaj, 2 ek vaníliás pudingpor, 2,5 dl tej, 2,5 dl tejszín (Hulala), 3 ek mascarpone, 2 csomag vaníliás cukor, 10 dkg eper

A kekszet finomra daráltam, majd összekevertem az olvasztott vajjal és egy tortaformába simítottam. Majd a hűtőbe tettem. A pudingot megfőztem a tejjel. Amíg hűlt, addig keményre vertem a tejszínhabot és összekevertem a mascarponét a vaníliás cukorral. Ezután a három masszát alaposan összekevertem és a kekszes alapra simítottam. Egy éjszakát hagytam dermedni a hűtőben, majd tálalás előtt friss eperszemekkel díszítettem. 

VKF! XXXI.

Nagyon tetszett a forduló a kiíráskor, most meg a szombati disznóvágás miatt majdnem lemaradtam róla. Miközben kerestem a megfelelő receptet, rájöttem, hogy számomra nem is olyan egyszerű ez a forduló, hiszen azért az esetek 99%-ában sikerül kiszámítanom, hogy mennyit is kell főzni, így nem szokott maradék lenni. Azért arra jutottam, hogy a hűtő tartalmának a felhasználása is tekinthető maradékfelhasználásnak, nem csak egy konkrét már kész étel újragondolása.

Alufóliás batyus hús
Hozzávalók:
1 csirkemell 4 szeletre vágva,
4 méretesebb krumpli héjában előfőzve (ennek egy része maradék, héjában sütött krumpli volt),
1 kisebb fej vöröshagyma (egy fél nagyobb árválkodott a hűtőben jobb sorsra várva, plusz némi lila is maradt a héjában sült krumplis vacsorából),
Tejföl (annyira maradék, hogy kicsit már szavatossági időn túl is voltunk)
Magyaros grill pác (Kalocsai)
A csirkemell szeleteket a Kalocsai páccal bekentem és állni hagytam. A krumplit karikára vágtam és alufóliára tettem, ráhalmoztam a hagymát, illetve egy kevés tejfölt is. Ezután jött a hússzelet, végül megint egy kevés tejfölt. Bebatyuztam és előmelegített sütőben 30 perc alatt készre sütöttem. Bogyiszlói paprikával kínáltam. S tanulság a jövőre nézve, hogy ez a pác nem olyan sós, mint általában a pácok, így emellett még nyugodtan lehet sózni is.

VKF XXX./2. – Fahéjas narancsos almalekvár

Hogy legyen még egy ajándék, bemutatom a csajokét is. Anyukám, Sógornőm és Anyósom fog kapni belőle. Nekik is tessék meglepődni mikor megkapják.

Vigyázat a történettel messziről indulunk: réges rég (egy messzi-messzi galaxisban…ja nem az a sztori) egy kollégista lány tervezgette az esküvőjét egy kollégista fiúval. S rátaláltak a Mennyegző fórumára, ahol is nagyon klassz kis társaság volt együtt. Nem csak esküvő szervezésben fórumoztunk ott, hanem mindenféle témában. Végülis az esküvő nem akkor lett, amikorra akkor terveztük (egyik sem:P) de azért maradtak fenn ismeretségek a fórumról, s természetesen receptek is. Ott Medi néven fórumozott, de azóta találkoztunk már más fórumokon más néven is:) S van saját blogja is, bár kétségtelen, hogy nem napi szinten frissül. Már akkor terveztem, hogy elkészítem a lekvárt. Most lett belőle valami…megérte várni és biztos nem utoljára készült. Kicsit másként készítettem, mint ő, és főként kisebb adagot.

Fahéjas narancsos almalekvár

Hozzávalók: 1,5 kiló alma, 2 citrom, 3 narancs, 1 kávéskanál fahéj, 1 csipet gyömbér, 1 csipet szerecsendió, 1 teáskanál (Tihanyi levendulaágyon érlelt) méz, fél kiló 2/1-es befőző cukor

A citromok és a narancsok levét kicsavartam, majd átszűrtem és egy lábosba öntöttem. Hozzáadtam a mézet és a fűszereket. Megtisztítjuk az almát, kockákra vágjuk és hozzáadjuk a narancsos citromléhez, időnként összekeverjük, hogy minden almakockát érjen a lé. Ezután elkezdjük főzni. Mikor az alma megpuhul, akkor botmixerrel pürésítjük (legalábbis én így tettem), majd hozzáadjuk a befőző cukrot. Felforraljuk és egy percet főzzük. Ezután tiszta száraz üvegekbe töltjük, tetőt csavarunk rá, majd rögtön fejre fordítjuk és 5 percet így hagyjuk. Kihűlés után dekoráljuk az üveget. :)

Nálam idén a linzerbe is ez kerül. A méznél nem vagyok ám ennyire puccos, csak egyszerűen ez volt itthon, mikor ezt főztem.

VKF XXX./1. – Indiai főzőcsomag

Levagyok maradva a blogírással, mint a borravaló, de azért a VKF-ről nem akarok lemaradni, így gyorsan a két pályamű. Az úgy volt, hogy én még jóval Viki kiírása előtt kitaláltam, hogy unokaöcsi (tesómék) mit kap(nak) karácsonyra. Nagyon tetszett neki(k), amikor indiait főztem. Szeret a konyhában annak ellenére, hogy fiú. Bevallom nem akartam neki játékot venni, mert ahhoz már komolynak tartom. Így esett a választásom a gasztroajándékra (na jó, lesz azért még más is) Remélem nem olvassa a blogot, vagy hogy legalábbis ezt a bejegyzést nem fogja. De ha igen, kérem akkor is lepődjön meg.

Az ajándék nem igényelt sok elkészítést. A recepteket összepakoltam és kinyomtattam (két verzióban az egyik változat került a csomagba az előkészített dolgok mellé, a normál verzió pedig pluszban). A húsos részhez igazából a receptet, 1 chili paprikát, hagymákat, kókusztejet, paradicsompürét és a fűszerkeveréket kapja. Konkrétan: 1 evőkanál őrölt gyömbér, 1,5 teáskanál kurkuma, 1 evőkanál koriander (mozsárban finomra törve), 1 teáskanál garam masala, 1 teáskanál só.

Aztán egy kis zárható tálban összekevertem a naan száraz hozzávalóit: liszt, só és szárított élesztő.

Pluszban még megkapja a teljes recepteket, hogy később sem legyen gond az előállítás. 

VKF XXIX./2. - Mandulás mascarponés golyók

Kellett egy desszert is a főétel után. Akartam levest (levesbetétet) is és rágcsálnivalót is, de az ehhez vásárolt alapanyagot elhasználtam máshoz, így ez most elmaradt. Az alap ötletet a tiramisu golyók adták, csak most zöld lett és mandulába hempergettem. Nagyon finom lett és pillanatok alatt eltüntették a kollegák, akiket megörvendeztettem vele. (Azért KáeM-mel mi is megkóstoltuk;))

Mandulás mascarpone golyók

35 dkg darált háztartási keksz, 25 dkg mascarpone, 4 ek zöld mandula aroma, 4 ek porcukor, 2 csomag bourbon vaníliás cukor

A hozzávalókat összedolgozzuk, kézzel gombócokat formálunk belőle és darált mandulában megforgatjuk. 1-2 órára hűtőbe tesszük.

VKF XXIX./1. - Fürjtojással töltött csirkehúsos golyócskák

Amikor megláttam Max kiírását tudtam, hogy a főételemben a fürjtojás valamilyen formában szerepet fog kapni és ha golyó, akkor fasírt, de nem akartam csak úgy simán.. Az egyszerű tojással töltött fasírtot elvetettem, kicsit csavartam rajta:)

Fürjtojással töltött csirkehúsos golyócskák

Hozzávalók: 15 db fürjtojás, 1 zsemle (vagy 2 kis szelet kenyér), 1 dl tej, 1 db csirkemellfilé 1 tojás, 1 csipet kurkuma, só és bors ízlés szerint, liszt a panírozáshoz, olaj a sütéshez, Elkészítés: A fürjtojásokat keményre főzzük (figyelem kevesebb idő kell nekik, mint a tyúktojásoknak, én a forrástól számítva 6 percet főztem). A csirkemell filét kockára vágjuk és sós vízben puhára főzzük, ezután a késes robotgéppel finomra daráljuk. A zsemlét a tejben megáztatjuk, majd kicsavarjuk és összedolgozzuk a csirkemellel, a tojással és a fűszerekkel. Minden fürjtojás köré golyót formázunk a masszából, majd lisztben megforgatjuk és forró olajban kisütjük. Én balzsamecetes krumpli salátával tálaltam. 

VKF XXVIII. - Szüret

Azt hiszem ez az első olyan VKF forduló, amiben nagyon könnyű dolgom volt. Az ok egyszerű, tegnap volt apukáméknál a szüret, s ezt már a kiírás időpontjában is tudtam. Ennek ellenére vagy éppen ezért most nem annyira a receptekkel fogok megjelenni a VKF-en, hanem inkább a történettel, fotókkal. Szegény KáeM-nek csak félve mertem elmondani, hogy a segédkezés mellett fontos feladata lesz a fotózás is.

Apukám viszont egyáltalán nem félve adta elő nekem az irányú kérését - mit kérését, utasítását - még augusztus közepén, hogy bizony én fogok főzni a szüreten. Csinált a nyáron ugyanis egy kemencét, s azt kérte süssek malacot. Hát én gyorsan bele is ástam magam a témába, s rögtön le is akartam beszélni, de mire ide jutottam már megvette a malackát. Aztán addig mesélgettem, hogy én bizony vörösboros marhapörköltben verhetetlen vagyok, hogy azt is rendelt…de nem marhahúsból:P Amikor anyu előadta a teljes kívánságlistát (és akkor még csak a főzési résznél tartottunk) azért picit megszeppentem, mert hogy a szüretet összevontuk apu közelgő születésnapjával, s így a szűkebb rokonság és a baráti társaság együttesen adta a csapatot (jelzem sok nálam sokkal tapasztaltabb, jól főző asszony is volt köztük, akik viszont egyáltalán nem akartak főzni). Bevallom nem ijedtem meg, csak két kérésem volt, az egyik, hogy kérek egy szakácssapkát, de igazit ám, a másik, hogy legyen egy kuktám, aki segít, tényleg segít. Mindkettőt megkaptam:)

Na de az előzmények után a tegnapi nap tényleges története. A kívánságlista vége az lett, hogy a malacot egy kemencés sütésben tapasztalt pék süti, nekünk csak melegíteni kell majd szintén a kemencében. Főzésileg három féle pörköltben maradtunk: vegyes vadhúsból, marhahúsból és frissen vágott kecskehúsból (gida). Egyébként ez a nagyon nagy buli (28-an voltunk) azért nem volt korábban jellemző, ennél kicsit kisebben, mondjuk fele emberrel ünnepeltünk/szüreteltünk, s a menü szinte kötelezően kakaspörkölt volt egy főzni szerető úriember előadásában, csipetkével, amit az „unatkozó” asszonyok egész délelőtt csipkedtek. Hát bevallom egyáltalán nem bántam, hogy idén változott a menü.

A receptekkel annyira nem szeretnék senkit terhelni, inkább csak azt mutatom meg, hogy milyen címszavakat írtam fel magamnak, hogy a nagy izgalomban nehogy valamit elszúrjak:

Marha

Zsíron hagymás alap – pirospaprika (csípős is) + hús – átpirít – paradicsom, bors, erős pista, piros arany – borral felöntöget – türelemmel vár, esetleg sóz

Vad

Zsíron hagymás alap – pirospaprika, erős paprika, babérlevél + hús – átpirít - kakukkfüvet, borsot, piros aranyat, erős pistát, egy egész kevés fokhagymát – borral öntöget – türelemmel vár, esetleg sóz

Kecske

A feldarabolt húst zúzott fokhagymával összeforgatjuk, egy éjszakát állni hagyjuk – zsíron hagymás alap – pirospaprika, paradicsom + hús – átpirít – erős pista, bors, majoranna – borral öntöget - türelemmel vár, esetleg sóz

Köretként sós vízben főtt burgonyát és nokedlit tálaltunk, salátának hirtelen savanyított paprikát. A kész pörköltekről egyszerűen elmaradt a kép készítés, mert mire mindenkinek feltálaltuk, s magunk is odajutottunk volna, hogy együnk, már jócskán elfogyott, s a design is megkopott:) Ebből arra következtetek, hogy finom volt.

Míg a többiek ettek (meg már előtte is egy ideje), mi a kemencében igyekeztünk a pénteki napon – elvileg – készre sütött malacot felmelegíteni. Hát tekintettel rutintalanságunkra, s arra, hogy mindenki próbált beleszólni, nem volt ez olyan egyszerű, s a siker sem lett 100%-os. De azért ügyesen összedaraboltuk – főleg KáeM, klassz égési sérüléseket szerezve, anyuék meg a villanysütőben remekül felmelegítették a belső hidegen maradt (s néhol még sületlen) részeket. A malachoz balzsamecetes krumplisaláta és francia saláta jelentette a köretet.

Desszertnek én fatörzstortát sütöttem apunak a születésnapra tekintettel, amit fűrésszel kellett felszeletelnie. Ezenkívül volt még mákos és diós kalács, Lajcsiszelet, mákos meggyes pite féleség, egy tojásos krémes, sajtos háromszögek. Természetesen nem mindent én követtem el, sőt. A pörköltek főzésén, terítésen (ültetési rend is volt:P) és a vendégek szállítmányozásán kívül, már csak a tálalás, kiszolgálás és a fent említett malacmelegítési, majd darabolási feladat jutott ránk KáeM-mel. :) A süteményeket a vérszerinti és szerzett nagynénéim készítették el, ki ott helyben anyu konyhájában vendégszereplőként, ki otthon a saját konyhájában.

A teljes napi menetrend pedig így nézett ki (a mi szempontunkból): felkeltünk (nagyon korán, mert az idegen helyen nem igen tudtunk aludni) - elkezdtük főzni a pörkölteket - közben apu odaszállítmányozta a szüretelőket – reggeliztek/reggeliztünk (vegyes hideg tálakat rakott össze apu, még pénteken este: töpörtyű, szalonna, szalámi, rizses hurka, hagyományos kenőmájas) – a szüretelők elkezdték szedni a szőlőt gyakran szünetet tartva, mert sokan voltak kicsi szőlőre, s ha már szünet, akkor próbálkoztak tanácsokat adni a főzéssel kapcsolatosan – aztán elkezdtük odaszállítmányozni a még otthonlévő asszonyokat, eközben a pörköltek jól elvoltak magukban, meg aztán unokaöcsém a fő kukta felügyelte őket – tálaltunk, felszolgáltunk, malacot melegítettünk szimultán, a többiek ettek – malacot daraboltunk – fáradtan lerogytunk, míg a többiek még mindig ettek – elmajszoltunk két szelet kalácsot – tortát szolgáltunk fel – csomagoltunk – búcsúzkodtunk – hazafelé indultunk – megérkeztünk a minket nagyon váró cicához – itthon végre megkóstoltuk, hogy mit is főztünk és finomat vacsoráztunk a pörköltből (a marhából hoztuk el azt az éppen kétszemélyes adagot, ami megmaradt). Fárasztó napunk volt, pedig valójában egyetlen fürt szőlőt szedtünk csak le, azt is a fotózáshoz:)

Hosszúra sikerült, s lényegében receptmentes (ez akár kizárást is jelenthet – de remélem nem fog) szövegelésem végén pedig szeretném megköszönni Trinitynek, hogy ennyire jót talált ki, mert azt hiszem nekem - most éppen - ez a VKF a kedvencem és iszonyatos nagy plusz erőt és lelkesedést adott a szüreti főzőcskéhez. KÖSZÖNÖM:)

VKF XXVI. - Téliszalámi krémmel töltött paradicsom

Vesta igencsak meglepett a kiírással…bevallom nem gyakran készül nálunk előétel, legalábbis nem szoktam annak minősíteni, de most igyekeztem: Mert ha nyár, akkor paradicsom. Nyersen, sütve, főzve, mindegy, csak finom ízes legyen. Szerencsére sikerült jó minőségűt kapnom. A saját kis „kertemben” sajnos még nem érnek a koktélparadicsomok, de tekintettel arra, hogy már mekkorák, erre sem kell sokat várni. Szóval a VKF pályamű:

Téliszalámikrémmel töltött paradicsom

Hozzávalók: paradicsom, 10 dkg téliszalámi (nálam most paprikás volt otthon), 5 dkg vaj, 5 dkg (füstölt) krémsajt, bors

A hozzávalókat a paradicsom kivételével, a késes robotgéppel krémesre keverjük. Majd a kivájt paradicsomokba töltjük. Hűtőbe tesszük, majd éles késsel szeleteljük és kifli karikákra fektetve kínáljuk. A paradicsomra azért nem írtam mennyiséget, mert függ attól, hogy mekkora méretűek. Én a fenti krémből most két kisebb paradicsomot töltöttem meg, a maradék krémet pedig magában ettük.

Update: Mert az ital lemaradt. Nyáron az egyik kedvenc italunk (koktélunk) a jól behűtött fehérbor (ami engem illet jó kis fűszeres tramini) almalével 1-1 arányban keverve. Nem állítom, hogy némelyek szerint ez nem a finom bor meggyalázása, de ettől még nagyon finom, tessék kipróbálni:) (Erről most sajnos nincs képem, de majd egyszer.)

VKF XXV/2. - Sajtkrémes burgonya torta

A bucik készültek el először, de aztán, úgy gondoltam, hogy valami olyat is szeretnék, ami konkrétabban krumplis. Így készült el az alábbi. Nálam most snidling volt a zöldfűszer, de bármilyen mással is nagyon finom. A fokhagymás sertés flekken kísérője lett, de sajnos tálalni nem sikerült szépen szeletben, ahogy szerettem volna…kicsit elsiettem, mert már nagyon éhesek voltunk.

Sajtkrémes burgonyatorta

Hozzávalók: 1 rúd tejszínes krémsajt, 50 dkg burgonya, 1,5 dl tejszín (tej), 1 db tojás , snidling (vagy más zöld fűszer), só, bors, vaj a tepsi kenéséhez

A krumplit jó vékonyra szeletelem. Összeállítom a szószt: krémsajtot egy kicsit megsózom, megborsozom, hozzáütöm a tojást, majd az egészet simára keverem, hozzácsorgatom a tejszínt (tejet). Alaposan megforgatom a krumplit ebben a szószban, aztán átöntöm egy vékonyan kikent tepsibe, egyenletesen eligazgatom benne a krumplit, majd rakom is be a sütőbe. 180 fokon sütöm kb. 30 percig, addig, míg meg nem pirul a teteje. (a sütés ideje nagyban függ attól, hogy milyen vastag a tortánk)

Köretként is nagyon finom, de egytálételnek is el tudom képzelni, egy salátával kiegészítve könnyed vacsora lehet.

VKF XXV/1. – Burgonyás buci

Amennyire szeretjük a krumplit, pont annyira voltam bajban a kiírással, hiszen már annyiszor szerepelt a blogon. Most viszont valami újat kellett kitalálni. Arra jutottam, hogy kenyérféleség lesz, mert mostanában úgyis nagy kenyérsütő lettem.

Burgonyás buci

8 db

Kovász: 20 dkg kenyérliszt, 5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt, 1,5 dl víz, 1 kk szárított élesztő

A hozzávalókat összekeverjük. Egy órát szoba hőmérsékleten, majd további 18-20 órát hűtőbe kelesztjük. (én egyik este állítottam össze a kovász és másnap este sütöttem a bucikat)

Tészta: 1,5 dl víz, 25 dkg búzadara, só, 12,5 dkg főtt és megtört burgonya, 1 teáskanál szárított élesztő

A kovászt és az élesztőt a vízzel összekeverjük, majd hozzáadjuk a grízt és összegyúrjuk. Mikor már összeállt hozzáadjuk a burgonyát és a sót is és alaposan kidagasztjuk. Fél órát kelesztjük letakarva, majd átgyúrjuk, és 8 hosszúkás bucit formázunk belőle. Letakarva 10 percet állni hagyjuk, majd megfordítjuk, tetejét bevágjuk és további 40-50 percet kelesztjük letakarva. A sütőt 250 fokra melegítjük és még mielőbb a bucikat a középső részére betesszük vízzel locsoljuk meg a sütő belsejét. Ezután 10 percig sütjük a bucikat 250 fokon, majd 230 fokra mérsékeljük a tüzet, és készre sütjük (kb. 10 perc).

VKF! XXIV. – Kelesztő tál és foszlós kalács

Mikor megláttam az aktuális VKF kiírást az első gondolatom az volt, hogy zseniális, a második meg az, hogy „úristenhogyanmiveljézusomezannyirajónemakarokkimaradnidemégismivel” hát tekintettel arra, hogy most ezt a bejegyzést írom, úgy tűnik, hogy nem maradtam ki. A gondolatoknál elsőre a sodrófám (sodrófácskám) jutott eszembe és a naan, de mivel ezutóbbi már szerepelt a blogon (meg fotón az előbbi is), hát nem választhattam. A következő a szuper mixer lett volna, amit KáeMtől kaptam karácsonyra. De aztán leesett, hogy bár tényleg nagyon imádom a mixer, nem az a legkedvesebb konyhai eszközöm, tárgyam, ha úgy tetszik. Kettő azonos rangú van, mind a kettő Tupperware termék. Az egyik egy zöldséghámozó, a másik egy kelesztő tál. A játékban a kelesztőtállal veszek részt, tekintettel a húsvétra, de azért a zöldséghámozó történetét is elmesélem, mert aranyos – remélem ezért nem kapok ki;)

A tárgyak leírása:
Zöldséghámozó – meglepő módon zöldséget lehet vele hámozni:)) Meg egyébként nagyon vékonyra szeletelni is.
Kelesztő tál – egy hermetikusan zárható műanyag, fedővel rendelkező 2,75 literes narancsságra tál. Tésztagyúrásra használom, nem csak kelt tésztához.

A történetek:
Zöldséghámozó – az első darabot még anyukámmal vettük közösen. Nagyon megszerettem, élvezetté vált vele minden zöldség tisztítás. Olyannyira, hogy mikor KáeM-mel még a kollégiumban összeköltöztünk vittem is magammal. (egyébként az első közös tulajdonunk is teljesen konyhacentrikus hozzáállásunkat mutatja, mert egy sajtreszelő volt). Sokat használtam a koleszban, míg egyszer csak nem találtuk. Mindent felforgattunk érte, de nem lett meg. Már azt hittem véletlenül kidobtam, vagy ellopták. Tudni kell, hogy akkor már velünk lakott két szőrmedömper. Aztán egy szép napon nyomtatni akartunk valamit, de elakadt a papír a nyomtatóban…vagyis nem is a nyomtatóban, hanem a benne elrejtett hámozóban. Nagyon megörültem, hogy meglett, mert nem olcsó (mint ahogy egyik Tupperware termék sem). Aztán még itt Pesten az albérletben is azt használtam sokáig, mígnem egyszer újra eltűnt. Felforgattam érte az egész lakást, a nyomtatót is, de nem lett meg. Feltételezem, hogy véletlenül kidobtam. Néhány héttel az elvesztése után megkaptam az újat, amit azóta is boldogan használok, nagyon-nagyon vigyázva rá. (Sajnos a régiről nem találtam képet, de az még nem ebből a fajtából volt, hanem kék volt és a nyelén volt egy kis szív, amin ha a húslevesben egyben főtt répát áthúztam, akkor klassz szív alakú répát lehetett varázsolni)

Kelesztő tál – ebből is volt alkalmam már megismerni, kipróbálni egyet, az anyukámét. Nagyon szerettük. Szerintem tényleg gyorsabban kel benne a tészta, de tisztában vagyok vele, hogy ezt sokan vitatják. A lényeg, hogy én nagyon szerettem használni. Anyunak a rendes nagy méretű van, nekem egy kisebbet vettünk már KáeM-mel együtt. Pécsett a Plázában volt egy Tupperes stand, ahol megállítottak a nagyon kedves néni és rábeszéltek erre. Kettő darab volt, egy akciós változat, ami kicsit kisebb, mint a normál és persze lényegesen olcsóbb. Hát mind a kettőt megvettük (a másodikat anyósomnak, aki akkor még nem volt az anyósom, de ez most mindegy is). A kollégium óta hű társam. Nagyon szeretem és annak ellenére, hogy kisebb a normálnál, nekem még csak egyszer bizonyult kicsinek, de akkor egy kiló lisztből készült a naan, szóval meg is értem.
Én egyébként minden tupperes termékemmel elégedett vagyok, és van pár ilyenem, de nem szeretnék senkit meggyőzni.

A recept: tekintettel a tárgyra már eléggé behatárolt volt. De még két – magamnak szabott – kritériummal is szűkült a választható receptek köre. Ha már történet, akkor olyan receptet akartam, aminek szintén van története és ha már húsvét, akkor legyen valami kapcsolat. Így esett a választás a pótnagymamám, alias nagynéném foszlós kalácsára.

Jó volt a tavalyi húsvéti kalács, de nem az igazi. Saját nagymamai recepttel nem büszkélkedhetem, nem is emlékszem, hogy ettem-e valaha a nagymamámnál valamit (csak az anyai nagymamám érte meg az ifjabb gyermekkoromat), receptet semmiképpen nem szereztem tőle egyet sem:( De apukám legidősebb nővére volt a pótnagymamám, tőle sokat tanultam a konyháról, onnan is főként a süteményekről. Hozzá nem tud az ember olyan váratlanul beesni, hogy ne legyen legalább egy féle süteménye. Karácsonyra gyárat is nyithatna:) De most húsvétra sütöttem meg a kalácsreceptjét. Bevallom, amióta blogolok, azóta nagyon megnőtt a szemben a családi receptek értéke, ami adott esetben lehet, hogy csak egy apróságban más, mint a neten megtalálható 1000 másik recept, de nekem pont az az apróság fontos. Így hát most ez lett a húsvéti kalács, tökéletes lett.

Foszlós kalács
Hozzávalók: 45 dkg finomliszt, 3 csapott evőkanál kristálycukor, 1 tojás + 1 a kenéshez, 1,5 dl tej, 5 dkg vaj (!), 2,5 dkg élesztő, csipet só, esetleg mazsolaElkészítés: Az élesztőt a tej egy részében némi cukorral felfuttatjuk, majd hozzáadjuk a sóval és cukorral elkevert liszthez. Nem keverjük össze, csak a liszt közepébe fúrt lyukba öntjük, majd állni hagyjuk egy bő 10 percet. Közben a maradék tejben felolvasztjuk a vajat, majd hozzáadjuk a lisztes masszához, a tojással együtt. Alaposan kidagasztjuk. Meleg helyen, letakarva egy órát kelesztjük. Ezután háromfelé szedjük, és összefonjuk. Margarinnal kikent tepsire fektetjük és letakarva meleg helyen 30 percet kelesztjük. Ezután felvert tojással megkenjük és 200 fokon arany barnára sütjük. (A második adagot sütőzacskóban sütöttem, az állagra még az elsőnél is tökéletesebb lett:))

VKF XXIII./2. Csak mellékesen – Tökmagos kocka

Csakúgy mellékesen, hogy legyen egy sós íz is (ha már tudvalevő, hogy „sósszájú” vagyok) és mert valamiért úgy gondoltam már a kiíráskor, hogy nem én leszek az egyetlen, aki tökmagos pogácsaféleséget fog készíteni. Engem személy szerint a Daubner csodája ihletett. A múzsa csókja nem most jött, már régebben, azóta keresem azt a receptet, ami tökéletesen olyan…fogalmazzunk úgy, hogy még mindig nem találtam meg:

Tökmagos kocka
Hozzávalók: 25 dkg rétesliszt, 1 tojás (villával enyhén felverjük és a felét meghagyjuk a kenéshez), 1 ek liba zsír, 2 ek olaj, 1 ek főtt áttört burgonya, 10 dkg pirított tökmag, 1 dl tejföl, 1 dkg élesztő, kevés tejElkészítés: A hozzávalókat a tökmag kivételével homogénné gyúrtam. Ujjnyi vastagra nyújtottam, majd a tökmag egy harmadát eloszlattam rajta és felhajtogattam. Ezt még kétszer ismételtem. Majd újjnyi vasatgra nyújtottam, felkockáztam, tetejüket a maradék tojással megkentem, zsírozott tepsiben 200 fokon 20 perc alatt készre sültek.

Nos a tészta ideális, de legközelebb aprítva belegyúrom a tökmagot is, és talán egy kicsit – tényleg csak kicsit – több zsiradékot is adok hozzá. Amúgy alakul:)

Azon kívül, hogy állítólag a tökmag isten zsebéből potyogott a földre, gondoltam kicsit komolyabb/tudományosabb információt is megosztok róla, amit a google és konkrétan

ezen oldal segítségével tudtam meg:
tökmag azon kívül hogy kiváló nassolnivaló, egészségünk szempontjából is egyértelműen hasznos a fogyasztása. Külföldön is sok helyen kedvelt csemege, és ismertek áldásos hatásai is, de már a mi népi gyógyászatunkban is használták. Talán a legjobb a marhatökmag, melyet rögtön pirítva lehet rágcsálni. Esszenciális zsírtartalma vértisztító hatással rendelkezik, ezért felettébb hasznos a köszvény ellen, és ezért fokozza az A-vitamin felszívódását is. Régen, mikor az emberek még fogyasztották a tökmagot, nem ismerték a prosztata gyulladás és megnagyobbodás problémáját. Mostanában, hogy ez az „eledel” hiányzik az étrendünkből, az említett bajok eléggé elterjedtek. A telítetlen zsírsavak megelőzik az elhízást, csökken az agyér-elmeszesedés kockázata is.
A magokból készült tökmagolaj magas telítetlen és többszörösen telítetlen zsírsavtartalmának köszönhetően növeli testi és szellemi teljesítményünket, érdemes kipróbálni prosztata betegségek ellenében is, és természetes E-vitamint is tartalmaz.

A tökmagolaj fogyasztásának ajánlása

A tökmag olaját nem csak szabadforgalmú gyógyszerként, de a népi gyógyászatban is gyakran alkalmazzák, hiszen sok előnyös, terápiás hatással rendelkezik. Gyógyászati szempontból a héjnélküli magvakból nyert olaj a legjelentősebb, ha élettani és orvosi szemszögből nézzük, a hideg sajtolással előkészített formája az első. A kíméletes sajtolás útján forgalmazott tökmagolajat több téren is sikerrel használják az orvosok. Ezek az agyi keringés megfelelő állapotának megőrzése, a koleszterinszint csökkenése, a szívinfarktus megelőzése illetve a jóindulatú prosztata megnagyobbodás megelőzése és panaszainak enyhítése.

VKF XXIII./1. Habos diós csiga

Érdekes, mert amikor a kiírást megláttam azonnal beugrott, hogy valami klasszikus diós édességet fogok beküldeni. Volt egy kósza gondolatként anyu isteni zserbója (majd hozom ezt is egyszer), de ezt elvetettem, mégis családi örökségre esett a választásom, ez is anyukám receptje. De a neten is találtam belőle számtalan változatot. Szülővároskámban nagyon kedvelt sütemény volt, bár sokan kókusszal készítették.

Habos diós csiga
Hozzávalók: 40dkg liszt, 15 dkg margarin, 2 dkg élesztő, 1 dl tej, 4 dkg cukor, 3 tojás, 50 dkg porcukor, Citromlé
Elkészítés: Az élesztőt felfuttatjuk, és hozzáadjuk a 3 tojássárgájához, a liszthez és a zsírhoz és összegyúrjuk.
A töltelékhez a 3 tojásfehérjét felverjük az 50 dkg porcukorral és a citromlével. Ezt a kisodort tésztára kenjük darált dióval, vagy kókusszal szórjuk. Összetekerjük, és utána vágjuk, aztán tepsibe tesszük és sütjük.

És akkor jöjjön még néhány érdekesség a dióról, amiket a Házipatika oldalán találtam

Régen fejtetű ellen is használták a diót.
A likőripar is előszeretettel alkalmazza.
A diókopácsból jó fapác készíthető.
A diófa ellenálló, keménysége miatt egyik legértékesebb fa a fafaragók és asztalosok körében.
A diókopácsot olívaolajban megfőzve jó hajkenőt ad.
A szép és nemes diófa ábrázolása sok nép kultúrájában megtalálható.
Erős illata állítólag elriasztja a bogarakat.
Juglans rendszertani nevét a "Jovis glans" (Jupiter makkja) elnevezésről kapta.
Értékes tápanyagai és magas tápértéke miatt érdemes naponta egy-két szem diót elfogyasztanunk.
A dióbél kalóriatartalma hozzávetőleg a marhahúséval azonos, egyesek nyelvét, száj-nyálkahártyáját viszketést okozva irritálhatja!
A dióavar erős hatóanyagai és a lomb sűrű árnyéka miatt a diófa alatt sok növény nem él meg, illetve ezért lombját össze szokták gyűjteni.
/A második kép a wikipédiáról származik/

És akkor még azt is elárulom, hogy életemben először sikerült úgy odaégetnem az első változatot, hogy menthetetlen volt. KáeM édes volt, csak ennyit mondott: Ezt is el kell kezdeni egyszer. Mindenesetre folytatni nem szeretném, de azért megmutatom, hogy már a kukába helyezve milyen is lett az első adag. (Hamar lehiggadtam a kidobás után kicsit több, mint egy órával, már falatoztunk a fenti képen látható újabb változatból…elvégre a lóra is azonnal vissza kell szállni, ha az ember leesett:P)

Mirellnek sok szeretettel, avagy bónusz track a VKF 23. kapcsán:)

Miután Mirellnél elolvastam, hogy ő bizony mogyoróvaj függő, kitaláltam, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom, hátha én is. Érdekes dolog ez a felismerés, mert nem sokkal utána rögtön szembe is jött velem egy angol nyelvű oldalon (sajnos nem mentettem el, hogy pontosan mi volt az), hogy hogyan is kell házilag mogyoróvajat készíteni. Mivel az általam a közelmúltban meglátogatott üzletekben nem esett a kosaramba a kész termék. Hát magam dobtam bele egy csomag mogyorót, aztán neki láttam.

Mogyoróvaj
Egy 10 dkg-os pörkölt sótlan földimogyorót, diódarálón ledaráltam. Majd a mixer táljába küldtem, adtam hozzá kb. 2 dkg vajat és egy nagyobb csipet sót. Homogén péppé dolgoztam össze.

Nem tudom milyen a bolti, de ez…tényleg függőséget okoz, jaj mi lesz velem.

Egyébként utólag találtam magyar leírást is, ami nagyon hasonló az általam fentebb vázoltakhoz.
A recept a 464. Mogyoróvajas szendvics résznél található.

VKF XXII.-Szójával rakott karalábé

Már a kiíráskor szöget ütött a fejembe, hogy ez nekem nehéz lesz. Nem adtam fel, gondolkoztam, hogy mivel is indulhatnék. Aztán egy szerdai napon nem tudtam mit vacsorázzunk, és találtam a hűtőben három karalábét, főzeléknek vettem, de rakott karalábé lett belőlük. Az elkészült finomságról pedig a posztolás előtt leesett, hogy jééé én ezzel fogok megjelenni a VKF-en hiszen megfelel a kiírási feltételeknek. Végülis pedig az a fura helyzet állt elő, hogy akár a mai ebéddel is indulhattam volna, de maradok ennél…az ebédről pedig egy kicsit később.

Szójával rakott karalábé
Hozzávalók: 3 karalábé, 1 kis bögre rizs, 1 ek vaj, 1 ek cukor, 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, fél csomag szója granulátum, majoranna, bors, só, olaj, 2 tojás, 2 dl tejföl, 2 dl tej
Előkészítés: A rizst megpároljuk. A karalábét megtisztítjuk, megmossuk, kockákra vágjuk, majd vajjal és cukorral ízesített sós vízben, megfőzzük. A hagymát, a fokhagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk.
Elkészítés: Felforrósítjuk az olajat, megfuttatjuk benne a hagymát, a fokhagymát. A szóját beáztatjuk, sóval, borssal, a majoránnával fűszerezzük és a hagymára öntjük, kevergetve picit összepároljuk. Levesszük a tűzről, és összekeverjük a rizzsel. Tűzálló tálat kivajazunk, beterítjük karalábékockával, befedjük rizses töltelékkel, majd ezt ismételjük, amíg a hozzávalók elfogynak. Úgy osszuk be, hogy a tetejére karalábé kerüljön. A sütőt 180 C-fokra előmelegítjük. Felverjük a tojásokat, belekeverjük a tejfölt, majd a tejet, gyengén megsózzuk, és leöntjük vele a rakott karalábét. A sütőben kb. fél óra alatt elkészül – de ez függ attól, hogy a karalábé mennyire volt puha. Tejföllel és esetleg kenyérrel tálaljuk.

Vigyázni kell arra, hogy a szójás töltelék rész elég nedves legyen, mert a szója alapvetően szárazabb, mintha hússal készítettük volna. Természetesen hússal is működik:) A fenti adagból mi - nem túl nagy evők - kétszer jóllaktunk.

VKF XXI. - Fahéjas minikeksz

Nem szerettem volna lemaradni a Piszke által kiírt VKF-ről. Pedig nagyon sok jel arra mutatott, hogy nem jön meg az ihlet maga, illetve, ha igen, akkor sem tudom összeegyeztetni a magányos hétvégémmel, az ezt megelőző nyaralással, illetve a karácsonyi előkészületekkel.

De aztán nem hagytam magam cserben. Egy olyan könyvélmény jutott eszembe, amit nem most olvastam először, de karácsony környékén mindig eszembe jut. Hát most újra olvastam és nagyon jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek, aki nem fél attól, hogy fáj a pocakja a nevetéstől. Az ihlet így végülis egybe csengett a karácsonyi előkészületekkel, így hát egy karácsonyi aprósüteménnyel nevezek, a kellemest a hasznossal jegyében. Remélem ez azért nem szentségtörés és Piszkét sem bántom meg vele.

Szóval a könyv: Vyvian Fable Szennyből az angyal című alkotása

A borítón az alábbi szöveg csábít a könyv elolvasására: "Tonie Sinkel, a sikeres forgatókönyvíró súlyos válságba kerül, látása drámaian leromlik, minek következtében pincemély depresszióba esik. Miután smasszer bácsikája rejtélyes módon elhalálozik, s végrendeletében Tonie-t teszi örökösévé, a lány eltökéli: új életet kezd. Az örökéül kapott házba, a néhai bácsi lakhelyére költözik, s mivel közeleg a karácsony, rendel egy pasast a társküldő szolgálattól. Ám a romantikus ünnep meghiúsul: elutazottnak hitt rokonai sorra elözönlik hajlékát, a pincében az amnesztia jóvoltából szabadult bűnözők akarnak gázt, telefont, miegymást szerelni, s mindehhez a cég által küldött(?) férfiegyed asszisztál."

Az én adalékom: Nem ez volt az első alkotás, amit olvastam tőle, de talán ezen nevettem a legtöbbet. Először is karácsony környékén olvastam, vinnyogtam/sírtam a nevetéstől. A könyv amúgy az írónőre jellemző cinizmussal ábrázol egy nem mindennapi karácsonyt. Persze olvasás közben az embernek az az érzése, hogy nem is annyira különleges a megénekelt karácsony, csak éppen görbe tükör a saját családi karácsonyával kapcsolatosan:P (naná, hogy sorozatgyilkosok nélkül)

Amit pedig a könyv ihletett. Az valójában egy karácsonyi aprósütemény, amit akár a könyv főhősnője is megsüthetett volna, ha nem a váratlan vendégeivel lett volna elfoglalva.

Fahéjas minikeksz
Hozzávalók:15dkg puha vaj, 4ek. Porcukor, 1 tojás, 1 vaníliarúd, 30 dkg liszt, 1 ek. étkezési keményítő, 3 kk. őrölt fahéjElkészítés: A hozzávalókból linzer keménységű tésztát gyúrunk. Majd folpackba csomagolva fél órára hűtőbe tesszük. Ezután a masszát keksznyomóba töltjük, majd tepsire nyomkodjuk a tésztát. 200 fokon kb. 15 -20 perc alatt készre sütjük. Fémdobozba, esetleg zsírpapírral kibélelt papírdobozba költöztetjük, és jól eldugjuk, hogy ne fogyjon el karácsonyig. Méretét tekintve természetesen nagyobbnak is elkészíthető, csak én még most tesztelem az alább látható kekszgyártómat és ekkorának sikeredtek. Nembaj falatkáknak ideális.

VKF XX.

Már viszonylag régóta kísérem figyelemmel a Vigyázz, kész főzz című blog játékot. Mégis most éreztem elérkezettnek az időt, hogy nevezzek is, ami azért is különleges, mert ahogy már említettem nem vagyunk nagyon levesesek. Vagy ha Cserke gondolatait nézzük, akkor talán még nem nőttünk fel eléggé a levesekhez.
Mindesetre otthon a szüleimnél nem múlhatott el nap leves nélkül, a saját konyhámban azonban egyenlőre még ritka vendég, na jó, igyekszem minden szombaton főzni…legalábbis a menütervben benne van.;)
Úgy gondoltam, hogy nem kispályázok, mindjárt két levessel is nevezek:) Amivel kapcsolatosan abban egészen biztos vagyok, hogy nem én leszek az egyetlen, illetve hogy nem az én leveseim lesznek a legkiemelkedőbb pályaművek. Mivel ritkán készítek levest, akkor viszont többnyire néhány jól bevált fajtát, hát most kicsit kísérleteztem.

Az első leves az indiai ételek iránti rajongásból született. Próbáltam valami olyasmit kitalálni, ami passzolhat egy indiai főétel elé. Sokáig gondolkodtam, mire leesett, hogy a krumpli ideális, hiszen sem a főételben nincs (legalábbis azokban, amiket én szoktam készíteni) sem pedig a köretben. Nem kreatívkodtam túl és nem is nevezném a receptet igazán indiainak, inkább csak indiaias az én felfogásomban:)

Currys burgonya krémleves
Hozzávalók: 4 közepes szem burgonya, 1 danone activia joghurt, 1 tk. Currypor, 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1 kevés delikát, 10 szem koriandermag mozsárban megőrölve, 1 tk étkezési keményítő
A burgonyát meghámozzuk, kockára vágjuk, majd egy fazékban feltesszük főni, annyi sós vízben, hogy kényelmesen ellepje. Hozzáadjuk a fokhagymát, a delikátot, a curry port és a koriandert. Addig főzzük, amíg burgonya teljesen megpuhul. Ezután összeturmixoljuk, ha van botmixerünk, ha nincs, mint nekem, akkor simán krumplinyomóval összenyomjuk. Kicsit állni hagyjuk, közben a joghurtban elkeverjük a keményítőt, majd hozzáadjuk a leveshez és kiforraljuk. Friss petrezselyem zölddel megszórva tálaljuk. Természetesen botmixerrel szebb homogénebb állagot lehet elérni, de így is nagyon finom volt.

A második leves egy gyümölcsös finomság, ami akár desszert is lehetne kicsit sűrűbbre főzve:

Vaníliás barackleves
Hozzávalók: Fél liter tej, 2-3 dl baracklé, 1 vanília puding, kevés cukor, 1 kis pohár tejföl, barack
A tejet a baracklét a pudingot és a cukrot felfőzzük. Majd hozzáadunk egy pohárka tejfölt, kikeverve a meleg levessel. Végül beleszeleteljük a friss vagy konzerv barackot, ezután már nem főzzük tovább. Fogyasztható melegen, vagy lehűtve, én ezt is – mint általában a gyümölcsös leveseket – langyosan szeretem a leginkább.