In Memoriam: Dante

Szomorúan indult a mai napunk. Bár már tegnap este sejtettük, hogy így lesz. Dante a hét elején kezdett rosszul lenni, aztán tegnap estére már szinte állandósult a „sírása”. Nem voltunk elég erősek, tegnap nem vittük állatorvoshoz. Este viszont a cica helyettünk őt választotta és vele aludt…sejtettük, hogy mit jelent. Ma reggel siettünk az állatorvosi ügyeletre. Nem bíztattak semmivel, így végső búcsút vettünk az elsőként hozzánk érkező és utolsóként tőlünk távozó görényünktől, aki – általunk választott – nevéhez méltóan volt kitartó és szívós, ezen felül pedig bűbájos és kedves. Köszönjük, hogy voltál nekünk kicsi Dante. 

R.I.P.

In Memoriam: Hómaci

Már 2 hónapja tartott. Minden nap reménykedő hangon kérdeztük egymást, hogy jobban van-e. Nem lett jobban:( Hiába a gyógyító kúra. Ma örökre elaludt. Szép álmokat Macikánk.

R.I.P.

Hirtelen nyár

Legalábbis a szőrmedömperek így érzik. Gondolom nem mondok vele újdonságot, hogy a görények tavasszal felkészülnek a nyárra, s levetkőzik a téli bundájukat (időnként kicsit túlzásba is esnek, ilyenkor jönnek az ilyen olyan kopasz testrészek – persze ennek lehet oka betegség is, de ezt most hagyjuk). Nos idén a vetkőzős évszak kimaradt, amit a szörnyek nem viseltek túl jól, kezdetnek Dantéban ébredt fel a férfi, ami több okból is vicces 1) ivartalan már nagyon régóta (soha nem is volt alkalma férfiúi teljesítményét kipróbálni) 2) egy másik ivartalan fiúval éli együtt a mindennapokat. Ezek a tények nem zavarták, rendületlenül próbálta a Hómaci meggyőzni róla, hogy őket a sors egymásnak teremtette. Macika hangos vinnyogással fejezte ki nem tetszését, lehetőleg az éjszaka közepén. Az eredmény az lett, hogy Dante pár napra különköltözött és egyedül aludt. Ettől látszólag megjött a jobbik esze, mert abbamaradtak a próbálkozások. Viszont most a Macira jött rá az öt perc. Na ő nem próbálkozik a fentiekkel, csak egyszerűen nem hagyja aludni a sötétet, s ehhez fújtat is. Azért a helyzet kevésbé súlyos, mint ezelőtt. Igyekszünk minél többet kiengedni őket, hogy jobban lefáradjanak.

Ugyan a görény nem alszik téli álmot, mégis télen valahogy kevésbé éberek, kevésbé igénylik a futkározást. Kijönnek, de két kör után, már fekszenek is el. A jó idővel ez azért változott és most már élvezettel rendetlenkednek. Főként Hómedve szokott lenni a hangadó, aki ezerrel pattog és makog, amint kiengedjük őket, Dante kicsit lassabban ébred. Viszont pár napja arra lettünk figyelmesek, hogy a világos már messze nem olyan jó kedvű, nem is akar játszani, csak megy pár kört, majd lefekszik, nincs pattogás, nincs makogás, s nagyon le is fogyott:( Persze a sötét igyekszik mindent bepótolni, helyette is mondja a magáét, de azért aggódunk a Hómaci miatt, hogy mi lehet a baja. Rendesen eszik, csak a kis hája tűnt el a jókedvével együtt. Igyekszünk minden lehetséges eszközzel kényeztetni.

Kapott egy csomó tejszínhabot:

Amit persze megosztott a Dantéval is:

Aztán jött a szárított halacska, ezt ugyan kerülgették mind a ketten, de csak a Maci evett belőle:

Azért a labdája – amiben még ivaros korában szeretett bele – most is kihozta belőle a játszós kedvet:

S mivel az ágy tabu (jelzem lényegében az egyetlen a lakásban) azért alulra bebújt:

A nemrégiben beszerzett új cső viszont nem izgatta fel, ilyen bújós képet róla nem sikerült csinálni:

Pedig még azzal is bepróbálkoztam, hogy hátha a labdáért belebújik, de inkább kihúzta a másik oldalon:

Azért tegnap este már láttunk némi pozitív változást, így remélem, hogy most már folyamatosan javulni fog a kedve. Egyébként arra gyanakszunk, hogy álmában (talán Dante próbálkozásának köszönhetően) kiesett a függőágyból és megütötte magát az alomtálcán, bár nem látszik rajta semmilyen ütésnek a nyoma. Esetleg annyira megviselte lelkileg a sötét próbálkozása, hogy ettől fogyott le.

Nagy görényes nap

Érdekes az élet a két szőrmedömperrel. Mert hogy mind a kettő ivartalan, de ennek ellenére minden tavasszal pontosan meg tudjuk határozni az ivarzási időszakot, mert hogy Dante (vadas) ilyenkor megpróbálja „megerőszakolni” Hómacit (albínó). Ami nem csak az ivartalanságuk miatt érdekes, hanem azért is, mert mind a kettő fiú. Sebaj, már megszoktuk a dolgot, bár az éjszakai próbálkozásokat Hómaci heves sikoltozással fogadja, amitől persze mi felébredünk.

Annak érdekében, hogy gyorsabban múljon ez az időszak, majd nagytakarítást tartottunk a ketrecben (teljes fertőtlenítés, függőágycsere) és azon kívül is, mivel a két szőrcsomót is megfürdettük.

A görény fürdetése vicces dolog. Merthogy a nagy bunda alatt egy kicsi csőszerű állatka lapul, aki vizesen meglehetősen vicces látványt nyújt. Meg azért is, mert nem mindegyik szereti a vizet. Dante határozottan vízimádó, simán bejönne a zuhanyzóba miközben zuhanyozunk, ha engednénk neki. Hómaci viszont a vízgyűlölők táborát erősíti (bár nem annyira, mint Pepe, aki már akkor halálsikolyt hallatott, ha a vízhez közelítettünk vele), kapálózik vadul és eszében sincs olyan nyugalommal élvezni a fürdést, mint ahogy azt Dante teszi. Jelzem évente maximum egyszer fürdetjük őket.

A törölközés mindkettőnél nagyon vicces volt, ahogy azt megszokhattuk. Hiszen elég a víz nagyját leitatni róluk, utána adunk neki egy törölközőt és már jön is a műsor. Ezerrel pörög, tekereg, rázkódik a görény, és közben persze jól megszárad:) Erről most nem készült sem videó, sem fotó. De azt viszont fotóztam, hogy mennyire elfáradtak a tisztálkodásban. Ugyanis nem jellemző, hogy úgy ki tudjuk nyitni a ketrec ajtót, hogy ne ébredjenek fel rá, az meg végképp elképzelhetetlen, hogy még le is tudjam fotózni őket, mert sokkal éberebben szoktak aludni. Hát most sikerült, ahogy az látható. Dante-ról még olyan képet is sikerült csinálnom, hogy hogyan aludt azután, hogy Hómaci átmászott a fején:) Azt tanakodtuk, hogy miben tudnak annyira elfáradni, hogy képesek napi 18-20 órát alvással tölteni.

Nem rég egyébként kiengedtük őket, hogy tekerjenek egy kicsit, de semmi hajlandóság nem volt bennük, mentek egy kört, majd lefeküdtek a lábunkhoz. Végül pedig egy apró tányércsörgésre jöttek hozzám, és várakozásteljesen jelezték, hogy adjak már nekik valami értelmes kaját, mert a száraztápot nem minősítették megfelelőnek. Hogy mindenkit megnyugtassak kaptak:)

Sztori

Miért is volt olyan jó nekünk, hogy a fiúk kicsit nyaraltak...mert az egyiptomi utazás előtt a szőrmedömperek éjszakai terrorban tartottak:P

Na de részletesen: időnként rájön a szörnyekre, hogy ők éjszakai állatok. Nem lehet egyszerű egy ilyen felfedezés számukra, hiszen ketrecben alszanak. Ilyenkor az éjszakai életük abból áll, hogy piszkálják egymást, amiből következik, hogy akit éppen piszkálnak az vinnyog. Ha meg éppen senkit nem piszkálnak, akkor elképesztő tempóban kaparják a függőágyakat - én csodálom, hogy nem ég le a körmük. Ha KáeM (igen, mindig ő...mit gondoltatok?:P) odamegy és szét szedi/arrébb teszi őket, akkor egy időre csend van, megesik az is, hogy akár egész éjszaka, de inkább csak egy rövid időre. Aztán a terror-arrébb pakolás megy egészen addig, amíg nekünk fel kell kelni, na akkor a görény, mint aki jól végezte dolgát fogja magát összegömbölyödik és alszik. Könnyen vannak, egész nap aludhatnak.

Volt már ilyen időszak régen is, akkor magától elmúlt, most két dolog is hozzájárult a csillapodásához. Sajnos tökéletesen nem szűnt meg a jelenség, mert a kis sötét sokszor nem bír magával és olyankor megy a lázas függőágy kaparás, ezt én jó esetben átalszom, KáeM meg elviseli. Na sebaj, szép az élet velük.

És ezt már akkor tudtam, amikor az első görény érkezett, mert így nyilatkoztam: "Szerintem a görényezés határozottan függőséget okoz." Pedig akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire igaz ez:P

/A képek nem frissek, de jól szimbolizálják, hogy hogyan is alszanak. A másodikon pl. Dante éppen segít tanulni/

Hazajöttek

Mivel a nászút idejére kellett vendéglátót találni a görényeknek, hát anyósomnál voltak „nyaralni”. Sajnos úgy jött ki a lépés, hogy csak tegnap tudtunk értük menni. Így egy teljes hónapot töltöttek távol tőlünk, amit azt hiszem elég jól viselték.

Anyósom időközben a kicsit hiperaktív Jar-jar kutyával (Yorkshirre márkájú) is igyekezett összeszoktatni őket, több kevesebb sikerrel. Értem ezalatt azt, hogy amíg a szőrmedömperek bírták idegekkel az ugra-bugra ebet, addig semmi gond nem volt, de mikor megunták, akkor a kutyának iszkolnia kellett:D A képeken remekül látható, hogy a vendéglátók is megtapasztalták, hogy a görényfotózás nem egyszerű dolog. A képek tanulsága szerint a kutya Hómacival jött ki jobban, ami nem is meglepő, mert Dante eléggé kutyaellenes.

Amióta itthon vannak lényegében folyamatosan alszanak, azt hiszem kicsit kifáradtak.

Vendéglátóiknak pedig ezúton is köszönünk mindent. Beszámolójuk itt és itt és még itt, végezetül pedig itt is olvasható.

In Memoriam: Pepe

Betegessége miatt sejtettük, hogy nem ő lesz a három közül, aki a legtovább velünk marad, mégis váratlanul ért, amikor átsétált a szivárványhídon. Az utóbbi időben azt hittük Dante lesz az első tekintettel az egyre súlyosabb és gyógyíthatatlan betegségére:(

R.I.P.

Esti fötrés

A görények járását nevezzük fötrésnek - talán ezt már írtam. Ezúttal fotók is készültek a program alatt.

Kezdetnek Dante kipróbálta magát a villanyszerelő szakmában:

Ezután Pepe pózolt (figyelem fizetett hirdetés következik:P):

Macinak sem tetszett a dolog, összezilálta a reklámfeliratot:

Következett Pepe üveges mókája:

Maci jobb fajta üvegekből válogatott (esküvőről maradt, szerintem sosem fogy el:$):

Dante a tilosban a csokis doboz mellett pózolt:

Pepe sunyin a szőnyegről figyelte:

Maci sutyiban megpróbált felszökni a kanapéra (abszolút tabu):

Ezután Dante ráállt a Pepe nevelésére:

Ebből Maci sem maradhatott ki:

Pepe a konvektor alá menekült és ott lapul:

Dante is kidőlt végül:

Görénykedünk

A hétvége nem a főzésről szólt. Többnyire étteremben ettünk, erre-arra a városban, de most nem erről fogok írni. Hanem arról, hogy a készült pár kép a görényekről. Továbbra is tartom, hogy nagyon nehéz fotózni őket, de azért lehet elkapni remek pillanatokat. :) Íme a most készültek közül a kedvencek.

A futkározós program első pontja mindig a cső. Régen a ketrecükben volt bent, de mivel rájöttek, hogy a fel-le mászkálás hangjával minket remekül lehet terrorizálni elkoboztuk:P Kint is nagyon jó móka, most ugyan csak külön-külön képek készültek, de van, hogy egyszerre nyomul benne mind a három szőrmedömper.

Aztán megtalálták az egyik fésűmet, amit persze azonnal el akartak dugni...Hómedvéről ekkor remek képek készültek, amiken általában csak a lobogó farka látszik:D Dante azért megvan, amint éppen Gumipapszlival hadakozik a megszerzésért.

Ez után Pepe felfedezte, hogy ráférne egy kis gyúrás:)

Majd persze fáradtan kiterült:

A pihi csak addig tartott, míg a jutalomfalatos dobozt meg nem zörgettem. Máris sorba kunyerált a csapat, élen Hómacival:

Nagy csámcsogások közepette fogyasztott a csapat. Pepét lehet csak ilyenkor fotózni, mert Maci és Dante minden egyes darabbal arrébb fut, hogy elbújva egye meg...ennek a miértjét nem igazán értem, mert egyrészt így kevesebb jut, másrészt már előre ledolgozzák a megszerzett energiát;)

Mikor már azt hittük, hogy kifáradtak, jól laktak bepróbálkoztunk egy csoport képpel. Még ez lett a legjobb...elképzelhető, hogy milyen lett a többi:P

Játszunk, tesztelünk

Akinek vannak vadászgörényei tudja, hogy a görény fotózás nem egyszerű feladat, mert ezek azok az állatkák, aki hihetetlen pózokat tudnak produkálni egészen addig, amig elő nem kerül a fényképezőgép:) Hát gondoltuk, majd most az új géppel jól elkapjuk őket...jelentem nem sikerült tökéletesen, de azért lett pár szösszenet:Dante, ahogy általában tündéri volt, Pepe is hozta a formáját, nevezetesen a "természet egyszerű gyermeke" (ahogy előző gazdája oly találan megfogalmazta). Hómaci, meg képes volt ismét saját magával is összeveszeni:)

A görények:)

Nos igen, a mindennapokat három vadászgörénnyel is megosztjuk. Ivartalanított, mentett (az előző gazdi, ilyen-olyan okból megvált tőlük) mind a három fiúka. Aki még nem látott görényt, el sem tudja képzelni, hogy milyen csodálatos velük az élet. Hihetetlenül aranyosak, és vidámak. Pattognak, makognak, játszanak, ugyanakkor a nap 24 órájából 20at alvással töltenek, ami akár ideális háziállattá is tehetné őket, csak hát előfordul, hogy az ébren töltött 4 óra pont arra az idő esik, amikor a gazdi aludna. Meg hát messze nem ajánlanám jó szívvel mindenkinek, hogy tartson görény, mert azért mégiscsak vadállat, aminek a szelídítése nem rövid idő (esetenként nem is sikerül megszelídíteni) és nem is problémamentes a tartásuk. A mi három fiunk meglehetősen szelíd (de azért inkább csak saját felelősségre adom idegen kezébe), de mind a három teljesen külön személyiség.
Dante (vadas színű) egy bűbáj, ezerrel osztja a puszikat (ha olyan kedve van), nagyon kötődik hozzánk, a megtestesült szelídség, aki még vész esetén sem bántana minket. Ugyanakkor nagyon sértődékeny, akaratos, makacs, mindig az kell legyen, amit ő akar, ha az játék a gazdikkal az éjszaka közepén, akkor is:)
Pepe (fahéjas) lényegesen egyszerűbb lélek. Ő a minden mindegy típusú állatka, akit száraztáppal bármikor le lehet kenyerezni, vele azt csinálhatunk, amit akarunk, mégis ő az, aki időnként apró lyukakkal díszít ki minket, persze nem bántásból, inkább csak a játék hevében.
Hómaci (albínó) nos ő azóta már inkább Hómedve, mert hogy ő lett a legnagyobb. Ő az egyetlen, aki kicsinek került hozzánk. Nagyon látszik rajta, hogy a Dante nevelte. Velünk nagyon szelíd, pusziosztós, idegenekkel sajnos nem ennyire barátságos. Nem játszik durván, mégis időnként okoz sérüléseket a nagyon hegyes fogaiból adódóan.

A vadászgörényekről általános és bővebb információ az alábbi linkeken található:

Göritali Görény.hu Ferret.hu