Mókusetetés /sok-sok képpel/

Kastély a névadó szökőkútból fotózva

Gülüszemű pók

Az éves rendes mókusetetésünket ezúttal mostanra időzítettük - na jó, most volt az időjárás és a szabadidő megfelelő konstellációban. 

Nem bántuk meg, mert ennyi mókussal eddig még sosem találkoztunk, pedig igazából panaszra nem volt okunk a régebbi látogatások (2008, 2009-I, 2009-II, tavaly is voltunk, arról vagy nem írtam, vagy nem találom a bejegyzést) alkalmával sem.

Mókusetető kismama:)

Bogaras gólyahír

Mókusetető kispapa

Zacskót sem kellett csörgetni, maguktól "üldöztek" a kis bozontos farkúak, hogy osszuk a szotyit:) S nem csak ők, a vadkacsák (ki gondolná, hogy szeretik a szotyit) és a varjak is. Kicsit részt vehettünk a mókik udvarlási rítusában is...többen is megkörnyékeztek, de nem hagytam magam:) S láttunk számtalan verekedő párost, akik az éppen szotyizó hölgyek szívét próbálták ilyen módon meghódítani.

Beteg fa

Nem mindennapi látvány: kamion a Schönbrunni kastélyparkban

Balatonfüredi ősz

Annyira áradoztam KáeMnek a Tölgyfa Csárdáról, meg a Tagore sétányról, hogy a saját szemével is meg akarta nézni, így ma felkerekdtünk egy kirándulásra.

A sétányon kezdtünk, ahogy annak ellenére, hogy már jócskán túl vagyunk a balatoni szezonon még jócskán sokan voltak. De azért nagyon kellemeset sétáltunk, és fotóztunk is párat...najó KáeM fotózott;)

A sétány oda-vissza bejárása után elindultunk az étterembe. Ahogy szálltunk ki a kocsiból jött is rögtön egy úriember kikukucskálni az ajtón. Kérdeztem, hogy lehetséges-e hogy ebédeljünk egyet...közölte, hogy zárva vannak. Hát...hiába főznek nagyon jól, egészen biztos, hogy soha többé nem fogunk Balatonfüreden a Tölgyfa Csárda közelébe menni. Megdöbbentő, hogy várjuk a fellendülést, meg a turistákat...de ha mennek, akkor rögtön a „van, de nem adok” filozófiát kapjuk elő a szekrényből:S:S:S

Mindenesetre a hegyről lefelé jövet már meg is beszéltük, hogy Szigetmonostorig meg sem állunk...hiszen a Rosinante-ban még nem csalódtunk.

Csodák palotája

Avagy a mai program szervezésénél a bennünk lakó gyerek került előtérbe. Nagyon régóta készültünk. Én már voltam egyszer valami osztálykirándulás keretében, de akkor még nem a Millenáris parkban volt. Múlt héten voltak a főnökasszonyomék a lányaikkal és ő úgy nyilatkozott, hogy ők felnőttek talán még a lányoknál is jobban élvezték...ez volt az utolsó lökés.

A 10 órási nyitásról kicsit lemaradtunk, de fél 11kor már a bejáratnál lévő első játékot próbálgattuk. S fél kettőig el is feledkeztünk az időről...akkor is csap egyre éhesebb pocakunknak engedve hagytuk ezt a csodavilágot. Mert tényleg az....számtalan az iskolában tanult fizikai törvényszerűség játékos bemutatása. Logikai képességek tesztelése fa és fém játékokkal, ördöglakatokkal, kirakókkal egy asztalnál ahol kicsi és nagy is talált magának szórakozást:) Aztán számítógépes játékok, ilyen-olyan képességeink tesztelési lehetősége (monotonitástűrés, reakció vizsgálat, egyensúly érzék...stb.). Továbbá 2 óránként előadások fizikai és bűvész bemutatók.

Nagyon sok játékot kipróbáltunk, némelyekre nem juthattunk fel, mert már túl magasak, vagy éppen túl testesek voltunk hozzá. A fizikával összefüggő játékokat egyszerűen csak élveztük. A képességeink tesztelésénél meg többnyire büszkék lehettünk magunkra, hiszen a (számító)gépes teszteknél mindegyiknél kiváló eredményt értünk el, s a kézügyességgel párosított logikai játékoknál is csak a különösen nehéznek mondott feladat megoldásában volt szükségünk segítségre. (KáeM tavaly karácsonyra kapott egy fa ördöglakat játékot, amit azóta nem tudtunk megfejteni...most ez is sikerült, némi segítséggel, de ez is a nehezek között volt.) Aztán éppen a Öveges terem felé jártunk egy előadás kezdetekor, hár beültünk. Érdekes fizikai kísérleteket láthattunk (folyékony nitrogénnel a legtöbbjét). Két dolog érdemel igazából némi kritikát az egyik az előadás, ami lehetne azért színvonalasabb, maga a “színpad” igényesebben kialakított, s az előadó kicsit felkészültebb. A másik pedig a mosdó, amihez ki kell menni beléptető kapun. Mi nem mentünk már vissza  utána, de ha jól láttam egyébként vissza lehet menni. (Illetve egy harmadik - már- már szokásosan - a parkolás, ami mondjuk általános Budapesti probléma...azért kis sétára pár utcával arrébb lehet helyet találni, csak ügyesnek és figyelmesnek kell lenni, mert az utcák többsége egyirányú, rosszabb esetben behajtani tilos)

Tekintettel a hétvégére természetesen elég sokan voltak, így hát sok játékot nem tudtunk kipróbálni, ezért egészen biztosan visszatérünk még hamarosan. Annál is inkább mert a belépőjegy ára nagyon barátságos, s mert maga a Millenáris park hívógatóan szép és igényes. 

/A képek a Csodákpalotája weboldaláról származnak/


A segítségükkel végre megfejtett karácsonyi ajándék:

Visegrádi Palota Játékok

Véletlen programunk ma reggeltől kora délutánig. Bobozni indultunk, de aztán Visegrádra megérkezve, vagyis pontosabban már útközben egy busz hátuljáról meg tudtuk, hogy bizony éppen most vannak a palotajátékok (a rendezvény logóját is az oldalról csentem). Elnapoltuk a bobozást és élveztük, hogy kicsit visszarepültünk a történelemben, egy reneszánsz világba.

A program – mint minden ilyen rendezvény – a parkolással kezdődött, amit itt meglehetősen jól oldottak meg. Volt elegendő parkoló, nem is drágán (500 magyar pénz egész napra), ugyan nem volt közel a programokhoz, de járt az ingyenes buszjárat is, amire nem is kellett sokat várnunk, bár később megtudtuk, hogy ez annak volt köszönhető, hogy jó időben érkeztünk.

Maga a rendezvény négy fő részből állt: a kirakodó/kézműves vásárból (most az evési lehetőségeket is ide sorolom), egy színpadból amelyen reneszánsz zene, tánc és lovagi bemutatókat lehetett látni, a színpad körüli próbálkozási lehetőségekből (gyerekeknek kardos párharc és lovaglás, nagyobbaknak (is) kovácsolás, gyöngyfűzés, nemezelés…amikre emlékszem), illetve a nyári palota előtt berendezett külön fizetős színpadból, ahol lovagi tornákat lehetett megtekinteni. Mi erre nem neveztünk be. De nagyon kellemeset sétáltunk a kirakodó vásárban, megcsodáltuk a három furulyával is játszani tudó művészt, ebédeltünk nagyon finomat (Brassóiszerűség volt, csak csirkéből vaslapon és hagymával…szóval nem is hasonlított, de mennyei finom volt. Két kisadagot kértünk uborkasalátával, üditővel és nem tudtuk megenni…2700 forintunkba került mindez), megnéztünk egy hastáncos és egy reneszánsz zenés bemutatót, majd a balkonkertészet bővítése után hazaindultunk, mert kezdett elviselhetetlen lenni a meleg.

Hazafelé isteni fagyival kényeztettük magunkat a Chilli cukiból, után pedig kifeküdtünk az erkélyre hawaiit játszani:)

Lord of the Dance

Szeretjük, mind a ketten, a zenét is, magát a showt is. Meg van dvd-n. Így amikor megláttam, hogy lesz fellépésük kicsiny fővárosunkban (SYMA), hát gyorsan ráizgultam a jegyekre. Ki is derítettem, hogy milyen árkategóriák vannak (kellemesen csalódtam), aztán megbeszéltük KáeM-mel, hogy melyiket válasszuk. Nem kaptunk abból már, csak egyel olcsóbb kategóriát. 11.900 forint volt egy jegy, s bevallom pontosan nem néztem meg hol is fogunk ülni, egyszerűen rábíztam magunkat a jegyeket árusító lányra, abban maradtunk, hogy a még szabad jegyekből azt veszi meg, ahová maga is ülne. Nem csalódtunk, oldalt ültünk, nem szemben a színpaddal, de mindent jól láttunk.

Maga a műsor ugyanaz volt, mint ami a dvd-n is látható, csak hát természetesen nem a Flatley táncolta a főszerepet, illetve a hegedűszólókat és az énekes részeket is más adott elő. Volt olyan rész, ami kicsit csalódás volt élőben, mint az énekes hölgy például, illetve, hogy kevesebben szerepeltek, mint vártuk, de összességében inkább tátott szájjal néztük a műsort és nagyon élveztük.

A SYMA mint helyszín nem volt rossz, leszámítva, hogy körülötte a parkolás nem éppen egyszerű (másokkal együtt mi is az ARÉNA Pláza parkolójában tettük le a kocsit). A bejutás nem volt egyszerű, mert minden nagyobb táskát kinyitottak és felhívták a figyelmet, hogy műanyag flakont és fényképezőt nem lehet bevinni. Előbbit ott rögtön ki kellett dobni, utóbbihoz ingyenes és nagyon korrekt értékmegőrzőt biztosítottak. Volt büfé, itt 450 forintos áron adták a fél literes üdítőket…szigorúan áttöltve papírpohárba. Az előadás a nehézkes bejutás miatt egy fél órával később kezdődött, illetve a szünet is elhúzódott kicsit, de összességében teljesen korrekt volt a helyszín.

A képek google képkeresőjének segítségével kerülhettek ide. A hivatalos weboldalon nem találtam színpadon készülteket…persze lehet, hogy rosszul kereste. A budapesti előadáson nem csak kérték, hogy adjuk le a fényképezőt, de tényleg rá is szóltak előadás közben arra, aki esetleg nem adta és le és még használta is.

Vácrátóti botanikus kert

Könnyed kirándulási célpontot kerestünk erre a szép napos szombatra (egész héten vártuk már). Mivel nagyon közel van hozzánk, tényleg ideális választásnak tűnt a vácrátóti botanikus kert. A honlap alapján már láttuk, hogy a trópusi- és pálmaház illetve a Pozsgás- és Kaktuszház kimarad a programból, de enélkül is tetszett. Az utóbbi május 20. után ismét látogatható lesz, így a mai tapasztalatok alapján biztosan meg tudjuk nézni később.

A belépő egyébként nagyon baráti 760 forint egy felnőttnek, egy nagyon kedves hölgy volt a pénztárban. A park tökéletesen gondozott és elég nagy. Időnként összefutottunk emberekkel, de nem volt tömeg, annak ellenére, hogy a parkoló dugig tele volt.  Közel három órát sétálgattunk és fotózgattunk a parkban. fentebb és lentebb láthatóak az eredmények...főként KáeM szemével.

Biztos vagyok benne, hogy fogok még hozni az év folyamán innen képeket. ;) 

Tavasz Győrben

Úgy látszik minden évben úgy alakul, hogy sikerül alkotni egy ibolyával a kezemben című sejtelmes fotót. Idén sem volt ez másként, bár nem volt olyan verőfényes a napsütés, mint tavaly, de azért nem mulasztottuk el…na jó KáeM nem mulasztotta el lefotózni az ébredező kertet, Anyósom ébredező kertjét:

Nárcisz:

Barackfa bimbósan és kinyílva:

Fehér tulipán…szerintem a mai nap legjobban sikerült fotója:

Kék és pink jácint:

Pitypang:

Mini tulipán…a méret szemléltetése miatt mellette egy ibolyával:

És az elmaradhatatlan ibolya csokor:

Azért elárulom, hogy a többi virágból is hoztam egy szép tavaszi csokorra valót:)

2009. augusztus 20. – Kenyérfesztivál és Red Bull Air Race

A tavalyin okulva, idén már előzetesen megnéztem, hogy mikortól kezdődnek a programok. Hát sokkal nem lettem okosabb, mert egy részükről nem találtam információt (miért nincs kis országunknak egy olyan összefoglaló honlapja, ahol az ilyen-olyan ünnepeink eseményeit lehet megnézni???- vagy van csak én nem találtam?), másik részükről meg kiderült, hogy a talált információ messze nem pontos.

Idén nem mentünk nagyon korán, fél 12-re értünk ki. Ekkor még simán találtunk nem túl messze parkolóhelyet. Első utunk a Kenyérfesztiválra vezetett. Egyrészt, hogy meglessük Limarát, másrészt, hogy vegyünk valami ennivalót. Hát előbbit tényleg csak meglesni tudtuk, utóbbira pedig esélyünk sem volt, akkora tömeggel kellett volna megküzdeni. Lesétáltunk hát a rakpartra. A levezető lépcsőn szorgalmasan szóltak az embereknek, hogy ne álljanak meg bámészkodni, hogy lehessen haladni, később sajnos ezzel nem foglalkoztak, így visszafelé már nem volt egyszerű az út, de ne szaladjunk ennyire előre.

A Red Bull Air Race, mint kiderült egykor kezdődött, így előtte még vadásztunk ennivalót. Két lehetséges befutó volt, kürtős kalács, vagy kenyérlángos. Utóbbi mellett döntöttünk. Nem volt olcsó (700 forint darabja…na ja én ennyi pénzből két tepsinyit megsütök), viszont sokkal finomabb volt, mint amit tavaly kóstoltunk. Ezután letelepedtünk a parlament elé, lábunkat a Duna felé átlógatva a kordonon:) S vártuk, hogy történjen valami.

Egy órakor elhangozott (s a kivetítőkön látszott is) a bevezető, majd jött Szujó Zoltán jól ismert hangja, aki elmondta, hogy mi a további menetrend. Itt jelezném, hogy kedvesek, hogy 40 perc leforgása alatt, mind magyarul, mind angolul legalább háromszor elmondták a szabályokat, de jobb lett volna ha kicsit tartalmasabb (látványosabb) programmal készülnek. Mert így ebben a formában, mire a vigaszági futam elkezdődött már meg is untuk az egészet, s ezzel nem csak mi voltunk így. Természetesen tetszettek a harci helikopterek, meg a Grippen is, ahogy a Boeing átrepülése is szép volt, de igen kevéske látvány a sok beszédhez, s ahhoz képest, hogy még normális nézőtér sincs kialakítva. Sebaj, azért a vigaszágat megnéztük, bár vicces volt, mert az 5 versenyzőből 2-öt rögtön a Lánchíd alatti átrepülés után kizártak, mert nem tartották be a 370 km/h korlátot. Erre mondta az angol kommentátor aranyosan, hogy ha neki választania kellene a két dolog között, hogy arra figyeljen, hogy ne menjen neki a hídnak vagy a kilométerórát nézze, akkor bizony ő is a hidat választaná:P Próbáltuk fotózni, hát rácsos kordonon keresztül, illetve ilyen tempóban nem egyszerű a kép készítés.

Mivel a vigaszági verseny után, ismét reklám (még jó, hogy a kivetítőknek hála ezt egy szabadtéri rendezvényen sem úszhatja meg az ember) és egy hosszabb szünet következett, úgy gondoltuk, hogy nekünk mára elég lesz. Egyébként teljesen érthetetlen számomra, hogy miért kell ezt a versenyt, egészen este hatig elnyújtani:$

Szóval visszaindultunk, utunk a lépcsőig nem volt nagyon gáz, bár meg kell jegyezzem, hogy mi magyarok nem igazán jeleskedünk az ilyen tömeges rendezvények szervezésében, s az azokon való részvételben sem (aka iszonyatos udvariatlanság, türelmetlenség jellemez sok résztvevőt, nem figyelnek a másikra, lehamuzzák, rálépnek, lökdösődnek, szemetelnek, s meg sem próbálnak figyelni az alapvető írott vagy íratlan biztonsági szabályokra). A lépcsőn jött az igazi magyar virtus, tele volt két oldalt, középen egy kis sorban lehetett le és fel menni rajta, ehhez képest, az emberek ahelyett, hogy haladnának még megálltak bámészkodni (mi még gyalog is tudunk dugót generálni:P), aztán jött két rendőr nagy dirrel-durral, mögöttük két mentős: rendőr lökdös (!) félre mindenkit, s kiabál (nem túl hangosan) hogy utat, majd majdnem átesik egy lánckorláton, de azért átjutnak. Elgondolkodtató volt látni, hogy miközben egy beteghez siettek, majd ők maguk okoztak balesetet:(

Azért visszajutottunk a kenyérfesztiválos részre, ahol lőttem is gyorsan két lesifotót Limaráról;) Majd mikor eloszlott a tömeg körülötte oda is mentem hozzá. Örülök, hogy megismerhettem és beszélhettem vele pár szót. Nehéz elhinni, de még annál is kedvesebb aranyosabb, mint amilyennek a blogja alapján gondoltam:)

Ezután hazafelé vettük az irányt. KáeM és a cica annyira elfáradtak (KáeM-et még értem, hogy a tömeg, meg a séta, na de a cica itthon szunyált eddig is:P), hogy míg én e sorokat írom ők a fáradalmaikat pihenik ki, így: