Hévíz

Elsőre úgy gondoltam, hogy összefoglalóan naplószerűen írok, minden témáról zanzásítva;) Aztán mégis különvettem a véleményeket. Készült egy a hotelről és az étterméről, illetve a Kocsi csárdáról. Szóval most csak konkrétan a hosszított hétvégénk napjairól. Szabadságunk igazából szerdán kezdődött, amikor is asztalos segítségével elkészült az előszoba, a mosdó és a fürdő is…ezekről is nem sokára, de előtte a pihenésről. Az OMV tavaszi akciójának keretében utaztunk.

2010. június 10.

Délután érkeztünk meg a szállodához. Aminek a környékét (aka Hévíz belvárosát) nagy erőkkel térkövezik, ami lássuk be nem könnyítette meg a becsekkolást. S azt is bevallom így utólag, hogy volt bennem némi félelem, hogy valóban működött-e a netes foglalási rendszer. Nem volt gond, csak a térkövezés miatt a szálloda mélygarázsa nem üzemel, de két utcával arrébb biztosítottak őrzött udvari parkolót (némi külön térítés ellenében…ami felmérve a helyi parkolási árakat, nagyon barátira sikeredett). Elfoglaltuk a szobát, aztán elfutottunk gyógyszertárba KáeM délelőtt felíratott legújabb bogyóját beszerezni. S mikor ezt is letudtuk visszatérve feltérképeztük a wellness részleget. Nagyon igényes és kellemes:) Vacsoráig ki sem jöttünk. Szaunáztunk, pezsgettük magunkat (két féle pezsgő rész is van), úsztunk, s megállapítottuk, hogy az átlagos életkort elnézve a többség a nagyszülőnk lehetne. De aranyosan és mosolygósan fogadták a „nászutas” párocskát. Ezután még sétáltunk egyet vacsora előtt, hogy az otthon felejtett apróságokat pótoljuk (vigasztaljatok meg, hogy másnak is mindig van valami (fontos) apróság, ami otthon marad!?). Aztán belevettük magunkat a büfévacsora kínálatába. Igényes az étterem berendezése is, ahogy az egész szálloda maga is. A kínálat ellenben nem döngetett hatalmas gasztronómiai magaslatokat, a borlap pedig finoman szólva is hagyott kívánnivalót...szinte csupa száraz bor. Végülis vacsorának zöldséges polenta levest (lenmaggal pirított csirkemellet lehetett beletenni levesbetétként), pirított magyaros (najó lecsós) szűzérmét karikaburgonyával és túrós/lekváros palacsintát választottunk. Öblögetni pedig Szekszárdi félédes Medinát választottunk. Nem maradtunk éhesek (konkrétabb vélemény). Így úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk a sétát és megnézzük a tavat. Az építési területen kellett átsétálni, ami annyira nem volt kellemes, de maga a tófürdőt körülvevő park kárpótolt érte. Kellemes és meglehetősen fárasztó sétát tettünk: megkerültük az egész fürdőt. A kerítésen belesve fotóztunk és megállapítottuk, hogy a csodaszépen karbantartott város mellett, mennyire lepusztult a fürdő területének egy része. Megdöbbenve láttuk, hogy a termáltóban halak is úszkálnak. A kör végére már - sokszoros szúnyoggyilkossá válva - kellően kifáradtunk ahhoz, hogy szobánk magányába vonuljunk visszaJ

2010. június 11.

Reggeli után ismét wellnesskedtünk egy nagyot, kihasználva, hogy a vendégek többsége későn ébred. Aztán felkerekedtünk és elmentünk Keszthelyre. Kezdetnek hoztuk a kötelezőt, megnéztük a Festetics kastélyt, konkrétan a parkját. Ellentétben az általános kastélyparkokkal, ennek nem francia, hanem angol kertje van. (A francia a rendezett, szabályos…mint Schönbrunn, vagy Versailles, az angol a vadregényes;)). Aztán elautókáztunk Badacsonyba…ahogy KáeM nagyon pontosan fogalmazta meg a tapasztalatot: „Ha az időjárás alapján nem érezném, hogy nyár van, akkor azt mondanám, hogy télen sétálgatunk a Balaton partján.” Avagy egyikünk sem ehhez van szokva, a Balaton part, főként a kiemelkedőbb városok kikötői/mólói hemzsegni szoktak a turistáktól, árusoktól…most ellenben néhány iskolás kiránduló csoporton kívül nem találkoztunk senkivel. Pedig a tó még mindig meseszép, s végre ismét tiszta is. A kialakult helyzetet elemezve tértünk vissza Hévízre.

Lepakolás után ismét belevetettük (volna) magunkat a wellness élményekbe…hát igen, inkább csak volna: a fürdős szaunázos világot ugyanis elárasztották honfitársaink. Sajnos az a fajta, aki miatt szégyelljük, hogy magyarok vagyunkL Mert olvasni nem tud /de legalábbis nem hajlandó/ és magasról tesz a tolerancia legalapvetőbb íratlan szabályaira is…avagy megvan róla győződve, hogy azért mert fizetett egy szolgáltatásért, már az övé az egész szállodaL Hamar fel is adtuk és megegyeztünk, hogy később térünk vissza…amíg ezen vendégek vacsoráznak (nem kellett sokat számolgatni, biztosak lehettünk benne, hogy már nyitás előtt egymás sarkát fogják taposni az étterem ajtajában…nem tévedtünk).

Ha már a pihenés egyik része meghiúsult gondoltuk a szombatra betervezett masszázs előtt is kérünk egyet, de sajnos nem tudtak már elvállalni a szállodában. Sebaj, minden második házban van masszázs, gondoltuk találunk kint is. Hát komoly élményekkel gazdagodtunkJ Kezdetnek azzal, hogy pénteken 5kor már nincs nyitva a szalon, aztán bementünk egy szállodába, ahol senkit nem találtunk a recepción, pedig még csengettünk is, s végül a van, de nem adok tipikus eseténél adtuk fel…nyitva volt a hely és nem volt senki, ennek ellenére közölték velünk, hogy legkorábban hétfőn délután tudnak elvállalni. Meghunyászkodva, s magyar mentalitáson már csak nevetve ültünk be egy kávézóba, ahová házi epertorta ígéretével csalogattak beJ Kértünk hát a finomságból, illetve még két különlegesebb limonádét (trópusi és áfonya). Az epertorta valóban finom volt, de annyira azért nem házi….nagyüzemi (fojtós) piskóta, főzött vaníliás krém, eper, tortazselé, s külön mellé adagolva tejszínhab. A limonádék finomak voltak, s ugyan bárszirupokból készültek, de ezt próbálták ellensúlyozni a beleadagolt friss gyümölcsökkel (ananász a trópusiban és meglepő módon áfonya az áfonyásban;)) Árban is teljesen korrekt volt a hely borravalóval fizettünk 2200 forintot a két szelet tortáért és a két fél literes limonádéért (konkrétan az autóparkoló és a Rákóczi utca sarkán lévő kávéház volt ez, ha jól emlékszem Relax-nak hívják).

Visszaérve láthattuk, hogy mi is történik az étteremnél vacsora előtt;) Így gyorsan le is tepertünk, hogy ússzunk néhány hosszt. Jól számítottuk, ketten voltak rajtunk kívül.

Vacsora után rövid pihenés következett, aztán levonultunk a wellnessbe zárásig. Csendes volt, hatan voltunk összesen, így remek jeges szaunázással és pezsgőfürdőzéssel zártuk a napotJ

2010. június 12.

Azzal aludtunk el előző este, hogy korán reggel, még reggeli előtt lemegyünk wellnesskedni. Fel is ébredtünk, de nem eléggé ahhoz, hogy elinduljunk. Így mégis reggelivel indult a nap. Ez ismét a szokásos volt. Utána bevettük magunkat a wellnessbe, s másfél órát élvezkedtünk. Ekkorra kezdett nagyobb tömeg lenni, így elindultunk ismét csatangolni. Keszthely felé vettük ismét az irányt, ma a Panoptikumot néztük meg…érdekes volt;) Sétáltunk egyet a sétáló utcán, majd mivel nem találtunk kedvünkre való ebéd lehetőséget, visszagurultunk Hévízre, emlékezve, hogy láttunk egy pizzériát. Be is ültünk, s mire az étlapot átnéztük már tudtuk, hogy bizony nem pizzázni fogunk a Kocsicsárdában. Két személyes kacsatállal megtömött pocakunk döntött a további programról, úgy gondoltuk, hogy szundikálunk egy kicsit, aztán úszás még a masszázs előtt. Nos a kicsiből annyi lett, hogy már nem volt időnk lemenni úszkálni. A masszázs nagyon jó volt, én sós, KáeM teljes testmasszázson kényeztetődött. A sós, 30 perces hát masszázst jelentett, levendulás tengeri sóval, levendulás masszázsolajjal, utána pedig mély hidratáló krémmel. Természetesen bőrfrissítő, hámlasztó hatással. Nagyon jó volt. Lehetett volna kamillásat is választani. KáeM is pozitívan nyilatkozott a bő 40 perces kényeztetésről.

Mivel nem fürödhettem azonnal a masszázs után, hát lementünk vacsorázni. Pozitív tapasztalat volt, hogy szinte még nyitás előtt érkeztünk, mert még minden szépen volt tálalva. Ezúttal a választott ételekben sem csalódtunk, annyira nagyon.

Ezután látva, hogy a többség az étteremben van, ismét a vizes részlegé lett a főszerep. Úsztunk, szaunáztunk, gőzkabinoztunk, s két óra elteltével sikerült annyi helyet szerezni a jacuzziban, hogy oda is beülhettünk. (Két család foglalta el, összesen hat gyerekkel…hát igen, ennyit a szabályok betartásáról – miszerint 15-30 perc egészséges maximum – s a toleranciáról, avagy hátha más is használnáL) 20 perc dögönyöző vízsugár után, még úsztunk volna pár hosszt, de addigra tömeg lett az élménymedencében, így úgy döntöttünk, hogy visszavonulunk a szobába.

2010. június 13.

Utolsó reggelünk a szállodában végre úgy indult, ahogy már a korábbiakat is terveztük, Nyitásra már a wellness részlegen voltunk – nem egyedül persze. Jeges szaunázással indítottunk, aztán úsztunk egy nagyot, ezzel kellően kiéhezve a reggelire.

A büféreggeli után kihasználtuk az ajándék wellness szolgáltatást, amit a masszázshoz kaptunk ajándékba. Mind a ketten bő 15 percet tölthettünk egy Jáde köves masszázságyon, amit tökéletes lezárásnak tartottunk a pihenős, kényeztetős hétvégéhez. Így ezután összecsomagoltunk a szobába, s kijelentkezés, fizetés után, hazaautókáztunk Jade cicához, aki már nagyon várt ránk:)

Kocsi csárda

Emlékeztünk egy pizzériára a Hévízi parkolóban. Ezzel az elhatározással tértünk be a házi pizzát (is) kínáló Kocsi csárdába. Mire az étlapot átnéztük már tudtuk, hogy bizony nem pizzázni fogunk. Mind a kettőnk szeme megakadt a vegyes, kétszemélyes kacsatálon, így ezt választottunk: kacsacombbal, kacsamellel és libamájjal, almás párolt káposztával és pirított krumplival. Nagyon finom volt, természetesen nem bírtunk vele, kb. a felét tudtuk megenni, de gond nélkül csomagolták (előtte aggódva megkérdezték, hogy nem ízlett talán, hogy nem ettük meg:P). Látszott a helyen, hogy nagyon kedvelik a túristák és a helyiek is (sokan érkeztek, akik ismerősként üdvözölték a pincéreket) – hiszen folyamatosan érkeztek a vendégek -, nem volt telt ház, de elég sokan voltak azért.

Az étlap nagyon bőséges, talán kicsit túlságosan is, s hiányzott itt is a szezonalitás, de a kacsatállal igazán meggyőztek, hogy tudják kezelni a hosszú étlapot. Italnak Limonádét választottunk, ami mondjuk nem volt annyira tökéletes, lévén csak simán citromlével és citromkarikával dúsított ásványvizet kaptunk…szívószál és limonádés kanál nélkül (Ez utóbbit,  egyébként első ízben a nyaralás alatt kipróbált Hévízi Relax kávézóban kaptunk, pedig nagy limonádé fogyasztók vagyunk).

Összességében ennek ellenére tényleg nagyon jó szívvel tudom ajánlani az éttermet. Hiszen gyorsan és udvariasan szolgáltak ki, s nagyon finomat kaptunk enni, korrekt áron. Borravalóval fizettünk 6800 forintot. S ugyan nem említettem, hogy milyen formában, de jeleztem, hogy ajánlani fogom őket, ezt pedig előre megköszönték.

Palace Hotel Hévíz

Több szálloda is szobajött, mint lehetséges célpont a hétvégére. Végülis a képek alapján a Hévízi Palace nyert. Nem bántuk meg, bár azért akadnak javító javaslataink.;)

Az első tapasztalat természetesen a látvány, ami élőben is pont olyan kellemes és igényes, mint azt a képek alapján gondoltuk. A bejelentkezés pár perc alatt megtörtént, s tudtak megoldást nyújtani a parkolásra is (térkövezés miatt a szálloda mélygarázsa nem volt használható), amit külön díjaztunk:)

A szoba berendezése is igényes, nem tér el a honlapon látható kép és a valóság. Megfelelően, tágas és világos, erkélyes szobát kaptunk, amiben egy kis konyha is volt, illetve zuhanyzós fürdőszoba. Későbbi tapasztalatunk, hogy az ágy nem olyan kényelmes, amilyennek látszik. A matrac és a párnák meglehetősen deformáltak voltak, amik azért rontottak az alvás minőségén…de persze ehhez az is hozzátartozik, hogy itthoni matracunk és párnánk tökéletes, egyedi gyártmány. A fürdőszoba mérete tökéletes, szinte nagyobb, mint amekkoránk nekünk a garzonban volt. Felszereltsége (bútorok, pipere kellékek, törölközők) is nagyon jó, viszont a zuhany működése nem volt tökéletes.

A wellness részlegen egy nagy élmény medence, egy méretes jacuzzi, egy infrakabin, egy gőzkabin, egy finn szauna és egy bio aroma szauna található. Körös körül nyugágyakkal, s egy kis bár résszel, ahol gyümölcs, ásványvíz és gyümölcslevek voltak elérhetőek a wellnesselőknek. Illetve egy lépcsőn keresztül a napozó teraszra lehetett feljutni. A létesítmény méretét tekintve a férőhelyekhez mérten talán kicsit kicsi, de az adott helyből kihozták a maximumot. Kényelmi szempontból talán a kiírt szabályok kicsit szigorúbb betartatása kellemessé tudná tenni néhány vendég tartózkodását…persze amellett, hogy a „fegyelmezett” vendégek kevésbé éreznék jól magukat. /Értem ezalatt jacuzzi és szaunázási „szabályok” betartatását/. Kellemes volt, hogy biztosítottak lepedőt és jeget a szaunázáshoz. Negatívum, hogy a szauna melletti zuhanyok nem működtek éppen tökéletesen…lényegében folyamatosan meleg víz jött belőlük, de mikor jeleztük a problémát, azonnal igyekeztek megoldaniJ

A masszázs szolgáltatás nagyon tetszett. Bár a bejelentkezés nem ment éppen zökkenőmentesen, s mivel csak egy időpontot sikerült szerezni a vágyott kettő helyett, hát arra a megállapításra jutottunk, hogy kevesen vannak. Maga a masszázs részleg és a hölgyek, akinek végülis a kezei köré kerültünk nagyon jók voltak.

S akkor végül, de nem utolsó sorban, részletesen az étteremről:

A berendezése ennek is igényes. A kiszolgálás többnyire figyelmes. A kínálat ellenben nem döngetett hatalmas gasztronómiai magaslatokat, a borlap pedig finoman szólva is hagyott kívánnivalót...szinte csupa száraz bor. Hogy mennyire nem döngetjük azokat a bizonyos magaslatokat, az konkrétan az első vacsora után derült ki azzal, hogy megláttuk a honlapon, hogy van A és B hét menü. Nincs semmi szezonalítás, sem újdonság, sehol egy friss tavaszi/kora nyári alapanyag. (Egyébként ezt igazából nem értettem, mert árkategóriára nem olcsó alapanyagokkal dolgoztak, tehát simán beleférne a szezonális élelmiszer is) Arról már nem is szólva, hogy az utántöltögetés nem az erősségük…a kenyeres rész, szinte totálisan üres volt, ha kicsit később érkeztünk vacsorázni/reggelizni, a bizonyos ételféleségeket úgy sikerült utántölteni, mintha valaki odah…ta volnaL Apróságok, szerintem. Aztán az is, hogy volt olyan nap, amikor az asztalterítőnk több pecséttel rendelkezett, mint egy igazgatói titkárnő. Apróság a csapvíz is, bár ez sok étteremben problémám, hogy elvileg törvényileg kötelező a csapvizet biztosítani az étkezéshez…menzákon látom kitéve, szinte sehol máshol. Értem én, hogy az ital a biznisz, na de a félpanziós szolgáltatás mellé fizessek 390 forintot 2,5 dl vízért????  Hát nem tettük meg…sóherek vagyunk:P Sőt második naptól a borozást is kihagytuk, bár ezt nem az ára miatt.

Egyébként második vacsoránk alkalmával sikerült enyhe szívbajt hozni az étteremre. Előző este megkérdeztük, hogy szabad-e fotózni, s a persze választ kaptuk. Aztán amikor meglátták KáeM kezében a gépet, rögtön előkerítették az étteremvezetőt, hogy tényleg szabad-e fotózni. Igent mondott, bár nehéz fél órája következett, mert aki csak felé ment, azzal elkezdte tanakodni, hogy vajon kik lehetünk mi, hogy ennyire komolyban nyomjuk ezt a fényképezést. Nem zavartattuk magunkat. J

A akkor a konkrétumok, amiket konkrétan kipróbáltunk:

Első vacsorára:

Zöldséges polenta leves szezámmagos csirkével – ez utóbbi külön tálban, kvázi levesbetétként, s azon az estén, amikor mi kóstoltuk éppen lenmaggal (is). A levesnél nem sikerült kiderítenem, hogy mitől volt polenta, a lenmagos csirke viszont nagyon finom volt és remekül egészítette ki a zöldséglevest.

Pirított szűzérmék magyarosan karika krumplival – a magyarosan természetesen a lecsósant jelentette. Egyébként finom volt, a hús omlós, viszont a lecsó kicsit túl szaftos az én ízlésemnek, a sült krumplinak pedig nem tett túl jót az álldogálás.

Palacsinta túróval és lekvárral - a tészta finom volt, csak kár, hogy előre lesütöttet kaptunk és nem frissen készítette a hölgy. A túrós krém is jó volt, nem volt túl krémesítve, volt benne viszont mazsola és citrom is:) A lekváros mondjuk nagy csalódás, mert gyümölcs darab nélküli baracklekvárral (érzésem szerint kikevert Hitlerszalonnával) kenték meg:(

Öblögetni pedig Szekszárdi félédes Medinát választottunk. Egyértelműen arra jutottunk, hogy túl erős a hordóíz és hogy lehetne édesebb…hiába nem szeretjük a száraz italokat (tudom, tudom, aki nem szereti a száraz bort, az még nem nőtt fel a borozáshoz…hát vállalom, hogy ebben a témában sosem fogunk felnőni, annál is inkább, mert eü szempontokból kezdtünk el borozni esténként – egy pohárka vörös;))

A reggeli:

Erről csak egyszer, mert a kínálat nem változott, s a vélemény sem, csak annyiban, hogy mikor korábban érkeztünk jobban fel voltak töltve a készletek.

Első alkalommal nem is sikerült felfedezni, hogy valójában milyen változatosságot is biztosítanak kenyér ügyben, aztán egy korai reggelinél láthattuk: szeletelt kenyerek barna, fehér, magos. Zsömle magos és sima fehér. Kifli szintén. Illetve édes Fornetti jellegű aprósütemények. Továbbá fonott kalács.

A sajtok és felvágottak választéka megfelelő volt, bár a kitett mennyiség kicsit kevéske egy ekkora szállodának/étteremnek, mert pillanatok alatt elfogyott. A zöldségek megfelelő választékban és mennyiségben voltak elérhetőek. Továbbá természetesen vaj (francia!), margarin, méz, diabetikus és sima lekvár…ezek természetesen apró szállodai csomagolásban. Két féle túrókrém is volt: körözött és kapros körözött. Meleg reggelinek tojásrántotta, főtt tojás, mini kolbászok, bundás kenyér kínálta magát. Volt többféle joghurt, müzli és gabonapehely. Kávéféleségeket és a forró vizet két automatából lehetett nyerni, ahogy a gyümölcsléket is. Teának pickwickből volt választék. Elvileg az evőeszköz, a cukor és a mini szemetes kellene része legyen a terített asztalnak…nos a miénken ezek sem voltak minden reggel megtalálhatóak de természetesen ahogy szóltunk pótolták a hiányosságot…igaz, úgy, hogy egy másik üres asztaltól tették át.:)

Második vacsoránk:

Erőleves daragaluskával – maga a leves finoman el volt sózva, de a daragaluskával együtt nem volt rossz.

Rántott karfiol, sertés borda ropogós bundában, sonkás rizzsel, tartárral, káposzta és uborka salátával – a karfiol nem volt megsülve, a sertésszelet(aka mandulával dúsított rántott szelet) annyira száraz volt, hogy a tányért előbb sikerült elvágni, mint a húst, a rizs pedig…na hagyjuk. A saláták és a tartár jó volt, de ez már igazán sovány vigasz volt hirtelenjében.

Képviselőfánk - ezzel szépítettek, mert ez tökéletes volt.

Harmadik (utolsó:P) vacsoránk:

Sajtkrémleves fűszeres pirított kenyérrel - a fűszer sajnos főként a sót jelentette, ez kicsit rontott az összhatáson, pedig a leves nagyon finom krémes volt.

Szalonna kabátos szűzérme párolt zöldséggel, hasábbal és káposzta salátával - Itt csak a káposzta saláta volt kicsit tökéletlen, ízre sem az igazi, s formára kicsit elnagyolt.  Amúgy a többi nagyon finom és laktató volt.

Citromos málnás kocka - ez citromos málnás túrókrémmel töltött piskótát jelentett és nagyon finom volt.

Némi gyümölcs: eper és szőlő – ezek is nagyon finomak voltak

Sonka, barna kenyérrel – mert a reggelinél ezt a fajta klasszikus sonkát nem kínálták, hát meg akartam kóstolni…nagyon finom volt.

Minden fenti kritikai észrevétel ellenére, jó szívvel tudom ajánlani a szállodát, s egészen biztos, hogy még mi magunk is vissza fogunk térni.

/Az első, a masszázsos és a wellnesses fotók a szálloda oldaláról származnak./

Egyiptomról úgy általában

Ha már a gasztronómiai és neckermannos beszámolón túl jutottunk, hát jöjjön most az általános vélemény – szerintem nem lesz rövid és lesznek benne átfedések az eddigi történetekkel:P

Nem is tudom hol kezdjem, talán legcélszerűbben az elején. Nekem ez volt életem első repülős utazása, így hát komoly elvárásaim volt. Nem beszélve az Egyiptom iránti vágyról. Nos a repülés tényleg fantasztikus volt, a pilótánk nagyon ügyes. Szinte az egész utat végig fotóztam:) Reggel 9 körül indult a gépünk és délután 3 után valamivel szállt le Hurghadán. Itt a reptéren gyors vízumintézés, illetve a transzfer felkutatása, majd irány a szálloda. A helyiek „vendégszeretetével” és baksis iránti vágyával abban a pillanatban szembesültünk, hogy kitettük a lábunkat a repülőtér épületéből. Próbáltunk ellenállni a rohamnak…többé kevésbé sikerült.

A szállodában nagyon kedvesen fogadtak, kaptunk rögtön hűsítőt, pillanatok alatt elkísértek a szobánkba, ami sajnos nem volt tökéletes, tekintettel arra, hogy nászutasként két különálló ággyal rendelkező szobát kaptunk. Semmi gond, némi borravaló pillanatok alatt megoldotta a problémát és pár perccel később már a franciaágyas szobánkból szemlélhettük a tengert. Eddig már nagyon éhesek voltunk, így igyekeztünk az étkezési lehetőségeket gyorsan felderíteni, de tápanyag helyett, csak a magyar animátor lányokat találtuk meg…akiknek elvileg az ajtóban kellett volna várnia minket:( Sebaj, levadásztuk őket és kértünk is egy gyors tájékoztatót. Nos aranyosak és kedvesek voltak, de érdemi információval nem szolgáltak, mert amit mondtak az vagy nem volt hasznos, vagy nem felelt meg pontosan a valóságnak. Mivel a pocak üres maradt, a vacsoráig pedig még sok időnk volt, hát felfedeztük a szállodát, belemártottuk a talpunkat a tengerbe, majd felfrissültünk a vacsihoz és még előtte megszemléltük a szálloda saját bazársorát. Itt ismét ránk törtek a helyiek a vendégszeretetükkel és ugyan több üzletbe való betérést sikeresen hárítottunk, a parfümolajos boltosét nem sikerült. Nem ragozom sokáig, olyan ügyesen adott el nekünk egy adag parfümöt, hogy szinte észre sem vettük. :) Az árakkal nem voltunk tisztában, de azért a felére lealkudtuk, s mint később kiderült nagyon jó áron vásároltunk.

Vacsora után folytattuk a felderítést, majd részt vettünk a mini discoban – na nem azért, mert mininek érezzük magunkat, hanem mert ez volt a műsor előtt (jelzem minden nap volt a műsor előtt és minden nap ugyanaz volt…a végére már kívülről tudtuk és azért eléggé untuk is a zenéket). A műsor minden este más volt, több napon a helyi animátor csapat szórakoztatta a vendégeket (kabaréval, társastánc bemutatóval, színdarabbal), másik napokon vendég művészek jöttek, így volt egyiptomi táncshow, illetve Afrika-show is. Az esti programok szinte minden este így alakultak, hogy vacsora után, séta, majd a műsor, utána pedig még elmentünk a bárba kicsit zenét hallgatni, iszogatni. Elvileg volt disco is minden este, de oda nem szálltunk be, hiszen többnyire kb. ketten voltak rajtunk kívül.

Másnaptól beindult az igazi nyaralós élet, jött egy nap a tenger parton a 3S jegyében (Sonne-napfény, Sand-homok, Stand-tengerpart). Meg állapítottuk, hogy egyikünk sem a 3S típusú nyaraló, így délután az idegenvezetővel már a további napok aktívabb programját egyeztettük. Jelzem esélyünk sem volt a programtalanságra, mert a szállodában is folyton letámadtak a helyiek, hogy velük menjünk kirándulni, snorkelezni…stb. programokra. Hát nem mentünk. A neckermann kínálatából válogattunk. Összességében négy program érdekelt minket: Kairó, Búvárkodás, Beduin éjszaka (dzsiptúra a sivatagban, majd csillaglesés) és esetleg Luxor. Nos ebből kettő valósult meg, az egyikről önként mondtunk le, a másikról kényszerből.

Mindjárt másnapra a búvárkodás volt előirányozva, amiről jövünk majd egy részletesebb beszámolóval, itt és most csak annyit, hogy csodálatosan éreztük magunkat, nagyon megtetszett a búvárkodós világ. Olyannyira, hogy a Luxori programot le is cseréltük még egy nap búvárkodásra.

Kairó már érdekesebb és részletesebb történet, mert hogy csalódás a köbön. Kezdetnek a körülmények: Hurghada 450 kilométerre van Kairótól, az út a sivatagon vezet át és kizárólag csak konvojban szabad menni rajta. Mi éjjel fél egykor szálltunk be a buszba, a konvoj háromkor indult, a fennmaradó időben Hurghadán rallyztunk (hogy miért rally…na majd erről KáeM mesél) a szállodák között. Az odaúton egyszer álltunk meg pisilni, ami tekintettel a 6 órás menetidőre nem annyira vicces, szóval inkább nem ittunk. Próbáltunk aludni, amennyire egy extra kényelmetlen buszban lehet, egy olyan országban, ahol már hajnali 5 magasságában teljesen világos van. 9 körül érkeztünk meg Kairóba, ami iszonyatosan szmogos és koszos volt. A szmogosság mértékét azzal tudom jelezni, hogy a piramisuk lábánál állva csak fátyolosan láttuk a tetejüket. Sajnos az egész napra jellemző volt, hogy folyamatosan rohantunk, sehol sem volt igazán időnk. Így gyors fotózás és fél órás idegenvezetés után el is hagytuk a piramisokat. Még egy negyed órát eltöltöttünk a szfinx társaságában, majd egy igazi parfümgyár és bolt következett, ahol kaptunk frissítőket, majd bemutató következett, utána pedig vásárolhattunk is, de nem volt kötelező (persze nem fogtuk vissza magunkat), majd rohantunk ebédelni. (Egész Egyiptomi tartózkodásunk alatt ez volt a legfurább étkezésünk, csak süteményt ettünk, mert a svédasztalon egyéb biztatót nem találtunk, viszont a sütemények nagyon finomak voltak.) Következett az Egyiptomi Múzeum, ahol vége kicsit volt ideje az idegenvezetőnek kibontakozni. Nem mondom, hogy ő volt az idegenvezetők királynője, de annyira nem volt rossz. A múzeum után indultunk a bazárba, ahol a közlekedési káosznak „hála” nagyon kevés időnk jutott csak. Itt kiemelkedően jól teljesített az idegenvezetőnk, mert nem engedte, hogy az arabok lerohanjanak. Ekkora már rendesen besötétedett, így indultunk is vissza Hurghadára. Visszafelé, már nem érvényes a konvoj szabály, így ezerrel döngettünk és megállás nélkül (!) tettük meg az utat. Mi ezen a napon összesen kb. fél liter folyadékot mertünk meginni, aminek másnapra meg is lett az eredménye:( Természetesen az utazás vége felé finoman jelezték, hogy illik némi borravalót adni a sofőröknek, bár ezt itt kivételesen nem is bántuk, mert nagyon örültünk, hogy olyan nagyon siettek vissza velünk.

Egy pihenős nap következett, ami ránk is fért a 24 órás buszozás után. Ezután ismét egy csodás búvárkodós nap, amikor még delfinekkel is találkozunk. Csaltak búvárkodni másnapra is, de azt már elpasszoltuk, mivel nem igazán voltunk jól a Kairói szörnyűségek óta. A fennmaradó napokat a pihenés, fotózás jegyében töltöttük.

A végső konklúzió nem éppen pozitív, inkább talán semleges. Nem Egyiptom az az ország, ahová feltétlenül visszavágyom, annak ellenére, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Túl sok volt a negatív élmény, ami főnként a helyiek igénytelenségéből adódó koszból, higéniai hiányosságokból, illetve túlzott „vendégszeretetéből” adódott. Persze a másik oldalon ott van a Vörös-tenger csodálatos világa, ami nagyon komoly vonzerő továbbra is:) Szóval valójában magam sem tudom eldönteni, hogy mit is érzek ezzel az utazással kapcsolatosan.

Utazás a Neckermannal - mit kapunk a pénzünkért..

Amikor eldöntöttük, hogy akkor immáron tényleg elmegyünk nászútra, meg hogy merre is vesszük az irányt, már csak a gyakorlati kivitelezés hiányzott. Elvileg egy normális törvényi keretek között működő országban ez annyi lenne, hogy bemegy az ember az utazási irodába, kifizeti az utat, elutazik jól érzi magát, boldog, hazajön, boldog, és legközelebb is szívesen utazik. Ezzel ellentétben nálunk: bemegy az utazási irodába, jól lehúzzák egy csomó pénzzel, vagy már ki sem viszik, vagy kiviszik de nincs hol laknia, vagy kiviszik van hol laknia csak nem olyan, vagy nem hozzák haza. És haza jön, ha még reklamálni mer még jól meg is járja. Na ezek vagyunk mi magyarok.
Ezen szomorú tényekből kiindulva elég szűkre csökkent a szóba jöhető utazási irodák száma. Leginkább kettőre, ebben tudtunk megállapodni KiVivel. Ezek lettek a Neckermann és a Vista. Aztán szegény Vista hamar ki is esett, mert megnéztük az ajánlatait, aztán a gyakorlatban kicsit sok volt az apró betűs rész.

Így hát egyedüli versenyzőként futottak be a kéksárgák. Innen a papírmunka már viszonylag egyszerűsített volt, mert bementünk az egyik irodába (mi történetesen az Aréna beli irodába mentünk) ott egy igen kedves hölgynek prezentáltuk a kívánalmunkat, ő meg a katalógust elénktolva prezentálta a hurghadai választékot. Igazából hozzá tenni sokat nem tudtak a témához, de végülis nem várható el, hogy a katalógus 200 szállódáját mind ismerniük kéne, úgyhogy ezen túl is léptünk. Végülis kiválasztottuk az egyiket, ami mellett a fő érv (persze a minimum elvárások mellett) hogy magyar neckermann társ hotel, és vannak magyar nyelvű animátorok. (nem azért, mintha gond lenne az idegen nyelv, de ha már vannak honfitársak, miért ne? alapon). Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha kiválaszt az ember egy 90-100e Ft-os katalógusárú utat, akkor az az egyéb kötelező dolgok miatt igazából 160-70e Ft-ot jelent fejente. (de úgy hallottam, jövőre már kötelező lesz a "valós" árat feltűntetni - hurrá), aztán persze jól lehúzzák (szép magyar szokás szerint) az embert, és rögtön ki kell fizetni 30%-ot, csak amolyan foglalóképpen 2 hónappal előtte, de legkésőbb 45 nappal indulás előtt a teljes összeget, mert különben érvénytelen a foglalásod. (ez is egy szép dolog.. kíváncsi lennék, melyik az a vállalkozás ezeken kívül, ahol 1-2 hónapra !!!előre!!! fizetnek bármiért is). Aztán volt egy kis információs keveredés a repjegy témájában (érdekes, hogy bármi gixer is történik, az mindig abból van, és pont akkor, amikor érdekes módon új rendszert vezetnek be. Ez már csak azért is érdekes, mert ha valóban annyi rendszerbevezetés lenne, mint amennyi hibát a cégek az ügyfelek felé ilyen címmel elsütnek, akkor boldog lenne az informatika ipar magyarországon) de ezt végülis telefonon tisztázták, szóval Malév charterrel mentünk.

Innen jöttek igazából az érdekességek (szerencsére ha a "normál magyar szokást" vesszük, akkor ahhoz képest probléma mentes volt az utunk). Elvileg a Neckermannak van egy telepített idegenvezetője vagy koorinátora (feketemunkása) Hurghadán. Hogy miért a zárójel? Mert ez a tény. Amikor megérkeztünk, akkor azért nem tudott velünk foglalkozni, merthogy épp rendőri razzia volt a reptéren, és hát ő nem igazán szabályosan tartózkodik ott, ezért bujkálnia kell. Azért ez elég mókás egy ekkora cégtől, dehát mindenki boldogul ahogy tud :). Aztán elvittek minket a szállodába, ahol elvileg Béres Alexandrás lányok kellett volna hogy fogadjanak (ez azért megint egy mókás kérdés, merthogy a NM összeállt Béres kisasszonnyal, hogy együtt népszerűsítik majd a programját.. hát mondanom sem kell, hogy Egyiptom mekkora lázban ég, hogy Béres Alexandra programját ott is lehet már ismerni..) persze a Boy-on kívül senki nem várt minket :).
Azért mivel a magyar nyelv elég jellegzetes, csak-csak levadásztuk a lányokat. Két fiatal hölgy volt a szállodában, akiknek elvileg az elsődleges feladata, hogy az oda érkező honfitársakkal foglalkozzanak. Nah, ez az eset tipikusan az volt, hogy ha nincs itthon a macska cincognak az egerek, azaz tisztán látszott, hogy a lányoknak nincs felettese, ellenőrzése odakint, és a munkájukat ennek megfelelő beleéléssel is végzik. (amúgy egyébként aranyosak, kedvesek, de ha te nem erőlködsz, akkor nem zavarja különösebben őket a vendég jelenléte)

A kinti idegenvezetővel aztán másnap volt egy találkozó, ahol elvileg eligazítást tartott a programokról lehetőségekről. Meg kell jegyezzem, ez tényleg hasznos volt. Igazából egy programmal történt egy kis probléma, amire jelentkeztünk, majd lemondták először egyik majd másik fajta indokkal, és pechükre az egyik programon találkoztunk egy másik magyar családdal, ahol ugyan arra az időpontra egy harmadik indokkal mondták vissza. Aztán kedves idegenvezetőnknek visszajutott a füléba, hogy lebukott, ezért hazafele a reptéren megkeresett minket, hogy megmagyarázza, de akkor már végképp belekeveredett, úgyhogy mondtuk neki, hogy inkább hagyjuk :).

Összegzésként annyit tudok elmondani az egészről, hogy egyrészt még sima repülőutat sem vennék megbízhatatlan helyről/cégtől (lásd az utóbbi elmúlt egy hét WizzAir mutatványokat) másrészt viszont (lehet, hogy ez persze máshol nemigaz) az kabaré szintű, amit a telepített helyi erőkkel művelnek kint. Tehát, ha az ember érez magában egy kis nyelvtudást, nem éri meg szempontként figyelembe venni azon ajánlásokat, hogy hol van magyar illetőség elérhetően.
Azért vannak pozitív példák is, külföldi magyar működéseket illetően, azonban azt majd külön postba, mert nem illik bele ebbe az alapvetően negatív jellegű kritikába az ő abszolút pozitív hozzáállásuk.