Motorosruha tisztítása

A kereső kifejezések között találtam több motoros témára vonatkozót is. Most a mátrai kirándulás alatt összeszedett bogármennyiség jó kiindulás volt arra, hogy végre rászánjam magam és kimossam a ruhámat. A hozzávaló mosószert, már akkor megvettük amikor a ruhát.

A mosás maga azzal indult, hogy kiszedtem a protektorokat a ruhából. Ezután ment a ruha a mosógépbe. A mosószeres doboz leírása szerint a kabáthoz és nadrághoz összesen 3 kupaknyi mosószert tettem, aminek az illata nagyon hasonló a magyar WU2 samponéhoz, sőt színe is. 30 fokon (ahogy a bevarrt címke rendelte) indítottam egy normál programot a gépen. Öblítőt is kapott, hogy jó illata legyen, bár a végére inkább csak a mosószer illatát lehetett érezni. Bevallom kicsit féltem, hogy a mosógép hogyan fog reagálni a nagy és viszonylag kemény anyagú ruhára, de jól vette az akadályt.

Mikor elkészült, akkor vállfára akasztottuk és vártunk, hogy megszáradjon. Aztán visszaügyeskedtem a protektorokat – ez volt az egész mosás legnehezebb része. Az elpakolás előtti utolsó lépés az impregnálás volt, amit direkt cordura ruhákhoz kifejlesztett impregnáló spray-vel ejtettünk meg.

A bőrruha tisztítása kicsit másként zajlik. KáeM reszortja én még sosem csináltam, de láttam, hogy csinálja. Első körben nedves ruhával áttörli a ruhát, majd vár egy kicsit, hogy megszáradjon (eleve nem lesz nagyon vizes). Ekkor jön a bőrápoló krém, ezzel szépen átkeni az egész ruhát, ami nem csak a tisztaság, a vízlepergetés és az állagmegóvás miatt fontos, hanem azért is, hogy megmaradjon az anyag rugalmassága (ennek igazából, csak esésnél van jelentősége, de ott nagy). Vállfára akasztva várja a ruha, hogy beszívódjon az ápolószer, majd ismét bekerül a szekrénybe. A bőrhöz is van speciális impregnáló spray-nk, de az ápolószer is elég szokott lenni.

A képek és a termékek: Louis motorosbolt

Wang mester konyhája

Ma délelőtt elindítottuk a motoros szezont – idén március 15-én nem volt olyan nagy szabású évadnyitó, mint tavaly – kettesben. Balatonalmádi-ig mentünk le a „kertek alatt” vagyis semmi autópálya. Ott szerettünk volna ebédelni egy általunk már ismert étteremben, de sajnos nem volt nyitva, így az autópályán hazajöttünk, s végre meglátogattunk Wang mester konyháját. Már régóta készültünk, nem is bántuk meg, biztos, hogy még vissza fogunk térni. Jaa és igyekeztünk rendesen pálcikával enni, KáeM hősként tényleg azzal evett végig, én néha azért kést használtam.

Nézzük mit is ettünk:

Kétszer sült sertéshús (tulajdonképpen vékonyra szeletet szalonna darabok erős zöld paprikával átsütve):

Bárány pálcikákat, aminek nem emlékszem az étlapon szereplő nevében, de a konyhafőnök ajánlata részből választottuk:

Köretnek rizst kértünk, helyette azonban tésztát kaptunk (a pincér felcserélte a szomszéd asztaléval, de mivel 1) nagyon jól nézett ki 2) nagyon éhesek voltunk 3) a másik asztal sem reklamált, jóízűen elfogyasztottuk:)):

Desszertnek pedig sült banánt kértünk:

Az étterem nagyon jó, nagyon gyors és kiemelkedően kedves volt a kiszolgálás, semmi tolakodás. Az ételek bőségesek és finomak. Természetes volt, hogy elcsomagolják a maradékot. Árkategóriára finoman szólva baráti, a fent leírtakon kívül ittunk még négy üdítőt, s borravalóval együtt fizettünk 6400 forintot. Két apró negatívumot tudok csak mondani, az egyik, hogy a mi asztalunknál nagyon lehetett hallani, hogy mit beszélgetnek a konyhában (érteni nem, tekintettel arra, hogy nem általunk beszélt nyelven folyt a társalgás), a másik pedig az, hogy a terítés hagyott némi kívánnivalót maga után, az, hogy a tányérok sérültek voltak, nem annyira zavaró, de az, hogy nem volt sem só, sem bors, sem semmi ilyesmi az asztalon, az igen. (pedig a készlet megvolt nekik, láttam, csak valamiért gondolom elfelejtették kitenni). Ezen apróságok ellenére biztosan visszatérünk még.

Visszatérve a motorozásra, idén is napsütéses szezont, széles utat és gumifákat kívánok minden motorosnak. Vigyázzunk egymásra.:)

Motorosok - a csapat

Hogy miért érdemes motorozni? Talán mert az emberek szeretik a technikát? A sebességet? A szabadságot? Szerintem nem. Ami a legtöbbet éri az egészben, az maga a motoros társadalom. Az, hogy bármely országban, bárhol megállsz, a motorosok mindenhol barátként köszöntik egymást, hogy segítenek egymáson, és teljesen természetes módon tesznek meg egymásért olyan dolgokat, amit a "normál" társadalomban sosem tennének meg egymásért az emberek.

Ugyan nem a legmarkánsabb példa, de a mi életünkben akkor is fontos esemény volt az esküvőnk. A motoros csapatban szokás, hogy az ifjú pár kéri a motoros társakat, kísérjék el őket életük egyik nagy pillanatára, aminek motoros felvezetés formájában tesznek eleget a társak. Nálunk is így történt. Annak ellenére, hogy az előzetes jelentkezések alapján úgy tűnt, nem jön össze a felvezetés, nagyon sokan jöttek el. Mikor odaértünk a házhoz a fotózásról, már ott voltak jó páran, és utána is érkeztek még. Bátran mondhatom, hogy a menyasszony után ez volt az esküvőnk talán második legnagyobb pillanata számomra.Az elindulás után összeszokott csapatként zárták a kereszteződéseket, és vezették fel a mentet. Fantasztikus volt. Köszönjük mindenkinek.

Munkaszüneti napok és munkanap áthelyezések 2009 - avagy szolgálati közlemény

Keresgéltem a neten a jövő évi munkaszüneti napokkal és munkanap áthelyezésekkel kapcsolatosan. Eközben akadtam rá erre a naptárra, és mivel nagyon jól összeszedettnek és informatívnak tartom, hát gondoltam beteszem ide is, hátha másnak is hasznos lehet és pont nálam akad rá:) A hivatalos rendelet pedig itt a Szociális és Munkaügyi minisztérium oldalán található.

Végülis a motorozásnál fontos, hogy néha az embernek legyen ideje elmenni túrázni is úgy, hogy ez a munkahelyén amúgy is mindig szűkös szabadságokat ne vigye el, vagy kevés szabadsággal sokat lehessen menni. Erre a legjobbak talán a munkanap áthelyezése és munkaszüneti napok :)A lentebbi naptárból látható, hogy jövőre nincs túl nagy szerencsénk az ünnepekkel, de azért van egy két használható hétvége.Amúgy szerencse, hogy húsvét illetve pünkösd hétfő mindig hétfőre esik :).

Frissítés: a gázmizéria miatt 2009. január 10-ei munkanapot 2009. március 28-ra helyezték át.

Gokartozás, mint készség fejlesztés

Van egy kedvenc könyvem (talán a piacon elérhető egyetlen értelmes ilyen témájú szakkönyv - ami magában is megér egy bejegyzést) aminek az elején a szerző ír egy kísérletről. Ez arról szólt, hogy egy motorversenyző és egy autóversenyző mennek végig ugyan azon a pályán. Mindkettő nagyon jó a saját műfajában. Majd utána járművet cserélnek, és kiderül, hogy a motoros kiváló autós is, viszont az autós jó esetben ha végig tud menni, nem hogy mérhető szintidőt tegyen a pályán.

A lényeg, hogy ahogy én tapasztalom, motorozás során olyan látásmód alakul ki az emberben (persze ha a betonfal, vagy a többi közlekedő megelőzi a látásmódot.. akkor baleset alakul ki, ami néha homályos, vagy teljesen elvesző látásmódot is eredményezhet átmenetileg) szóval olyan látásmód, amely kiélesíti az ember érzékeit, kezdi megtanulni kezelni a technikai eszközt, jobban tud gyorsítani, kanyarodni, fékezni, mert kezdi érezni, hogy ezeket mikor, hol és hogyan kell megtenni.Ez négykerekű járműre átültetve hatványosan érvényesül. A héten elindult a munkahelyen a házi gokartbajnokság, amire - mint technikai sport és félbevágva majdnem motor - gondoltam én is benevezek. Zárójelben jegyzem csak meg, hogy életembe még közelről sem láttam még gokartot. De motoros előéletemből kiindulva, úgy látszik, ez nálam már csak így van.De azért jelentem fejlődőképes vagyok, mert itt rögtön tudtam, hogy a gáz és a fékpedált is nyomni kell és előre, nem húzni :) és a kormányt is jó irányba tekertem.Azért az első kör így is elég óvatosra sikerült, mert jó motoroshoz híven az ember nem az esésre játszik. Másik kérdés, hogy ezekkel a gokartokkal képtelenség felborulni, mert olyan szélesek, és a feneked kb. 2 cm-re van az aszfalttól.

Azért itt sem volt zökkenőmentes az indulás, mert a boxutcában 30 cm alatt falnak mentem, de ez nem az én hibám volt :) mert keresztben volt a gokart :).Aztán az első futamban még óvatos köröket mentem, de a huszon párfős rutinos gokartosok között még így sem utolsó lettem.A többiben már simán ment. Itt még jobban használhatók a motorozásnál érvényesülő szabályok, úgyhogy a többieknek esélyük sem volt :).A verseny végére összesítve majdnem a legjobb köridőt futottam, és a futamomat a második helyen végeztem.Amiért kapcsolódik a motorozáshoz, az az, hogy rendkívüli módon fejleszti a reflexeket, a helyzetfelmérését. Sokkal jobban rááll az ember agya az optimális ív keresésére, az ívek követésére, és nem utolsó sorban a csúszáshatárok megérzésének gyakorlása is sokat segít. És nem utolsó sorban biztonságos környezetben. Persze nem szabad elfelejteni, hogy ez nem motor.Minden esetre szereztem egy új hobbyt magamnak, ami mindenképpen megér több alkalmat.

Megint motorválasztós...

Ugyan a bejegyzések között csak pár nap, de amit tartalmilag felölel az 2 évet fog át.Miért is szoktak motort cserélni az emberek? Hát legfőképpen mert erős külső behatás következtében gyors szétszerelés áldozata lesz. Sajnos ez viszonylag gyakori, és itt a humán rész is erős felújításon esik át általában. Aztán lehet még, hogy a gazdi kinövi. Egyébként erről a privát véleményem az, hogy a ma kapható bármely motor tudása olyan magas bármely utcai motoroshoz képest (ebben benne vannak a néha pályázók is), hogy ha kapna egy R1-et vagy 1000es Gixert, akkor bármilyen motort választhatna egy profi motorversenyzőnek, simán alul maradna vele szemben. Bár azért nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. Ezért csak mosolyogni szoktam az olyan 600-as sportmotor tulajokon, akik mondják, hogy hú, ezt már nagyon kinőttem, és veszek egy 1000-est. Na persze.. A pontos fogalmazás inkább az, hogy a motorban rejlő amúgy óriási tartalékból hamarabb éri el a motoros bénasága azt a határt, amelyet a versenytechnika még kompenzálni képes.Amúgy szerintem a motorok nagyon utálhatják a motorost, mert az amúgy teljesen stabil, jól működő szerkezetre ráül egy össze vissza mocorgó kiszámíthatatlan egyén, aki minden áron azon van, hogy összetörje. Hát én sem vágynék erre.Egy motort igazából egyféle képpen lehet kinőni: testméretben.Mondjuk azt, hogy valami ilyesmi történt nálunk is. De ez igazából kényelmi kinövés. Mert az előző motor nagyon kényelmetlen volt a páromnak, tehát szegénynek mennie kellett. Csakhogy sokáig nem tudtunk megállapodni mi is lenne a jó választás.Sok modell jött szóba, de valahogy mindegyikben kevésnek éreztem a "hiba kompenzáló tartalékot". Ez persze két okból adódik: az egyik, hogy alapvetően tanulom még ezt a dolgot (amúgy is jó pap holtig tanul.. a motoros ha holtig tanul és ez túl hamar van.. akkor megbukott :) ) a másik, hogy amikor felül az ember egy ilyen vasra, amiben óriási tartalékok vannak, akkor még ő is úgy érzi, hogy tud motorozni.Tavaly volt egy Honda teszt turné ahol alkalmam volt tesztelni egy CBR600RR-t.

Hát nagyon más egy ilyen motor. Ahogy a nagy teszt oldalak szokták írni: "elhiteti, hogy tudsz motorozni". És tényleg. Aha.. csak ha egy ilyet haza viszel, hogy nah, akkor holnaptól ezzel megyünk kedvesem túrázni, annak eredménye olyan, mint a ... hát erre nincs is jó szó. Szóval az biztos, hogy imádott kedveseid száma (motorod és a párod) kettőről egyre csökken - még pedig hihetetlen rövid idő alatt.Jelenleg egyetlen motort ismerek a piacon (a 4 millió feletti motorok nem képviselik a piacot..) ami hihetetlen jó sport motor, és még kellően kényelmes túramotor is egyben. Ez pedig a Suzuki Hayabusa. Így történt tehát, hogy a Kisbagolyból Vadászsólyomra változott az állatállomány nálunk. Ennek a motornak egyébként egyetlen baja van.. még pedig az, hogy 200 LE. De erről majd egy másik postban.

Motorválasztó

Alapvetően nincs semmi bajom a technikával, meg érdekel is, de amikor először elkezdtem nézni, hogy milyen motort is szeretnék, az érdekelt a legkevésbé.

Ez kb. olyan, mint amikor az egyik vadászgörényes oldalt csináltuk, és gyűjtöttük össze a gazdiktól, hogy miért is szeretik a görényeiket, és az egyik gazdinál jött elő, hogy: "Mert szőőőőrös, és naaaagy fogai vannak..." Nah ez pont ilyen. csak nem szőrös, és nincsenek nagy fogai, viszont marha nagyot harap, ha nem megfelelően bánunk vele.. illetve mi harapunk fűbe.

A lényeg, hogy én abszolút szépség alapján választottam motort. Persze a szépség mindenkinek más. Nekem nem tetszenek azok a motorok amiknek "kilóg a bele" így a naked kategória eleve kiesett. Chopper.. nah azon elég furán is mutatnák :). A cross és enduro motorok megint külön világ, csak nem az enyém. Ezek a kategóriák megérdemelnének a Kishercegbe egy külön bolygót is akár.

Így maradtak a csupa idom - csupa báj sport motorok.

Azért most már jó pár év tapasztalata alapján meg kell állapítsam, hogy olyan motor, ami az én igényeimet teljesen kielégítené.. nos olyan nem létezik. Gondolom ennek lehet oka, hogy vagy technikailag nem megvalósítható, vagy nagyon drága lenne. És igen, az ár… nos mégis csak létezik. A BMW-nek van ilyen motorja, de azért van egy egészséges szint nálam, amit nem vagyok hajlandó áldozni egy motorért. És, hogy egyszerűen fogalmazzunk, mondjuk a kiszemelt BMW-nek a kilónkénti ára már meghaladja ezt a mértéket.

Így a kategória azért már leszűkült. De ugye ott az utas. Namost aki látott már sport motort, az kb. tudja mi vár rá, ha megnézi a spanyol inkvizíció kínzókamrájának eszközeit. Aki ült is ilyenen.. az át is élte, milyen volt, amikor ezeket használták is. Ezért ez megint szűkítette a kört, maradt a sport-túrának nevezett kategória, aminek ha jobban utána nézünk, nincs egy tagja sem - bár ez már egy másik kérdés.

És akadt egy utolsó probléma - ami igazából kettő. Mégpedig, hogy annak idején kezdő motorosként meg akartam élni a másnapot, másik, hogy a súlyom kb. annyi, mint egy héliumos lufinak az űrben, ebből adódóan nem mindegy mennyit nyom a motor alattam.

Az abszolút szerelem egy ezüst GSX-750F volt amit sokan "Boci"-ként ismernek. De egyrészt nagyon nehéz volt, másrészt, már lehetett hallani, hogy megszűnik a modell. Sok nézelődés után egyetlen nem full sportmotor maradt a talonban, ami kellően könnyű is volt. Így jött az SV650S a képbe.

Azonban akadt egy komoly probléma a motorral. Mégpedig, hogy az európai piacra nem hozták be a fullidomos változatot, és akkoriban a gyári idomszett megszerzése is elég macerás volt - főleg színben.

Végül emellett a típus mellett döntöttünk, mert sikerült találni egy kereskedést, akik vállalták a gyári fullidomos import megszervezését. És így született meg az első madarunk: KisBagoly

Benzintyúk a fedélzeten avagy éljen az utas..

Igen, az utas.. erre azt írták egyik helyen, hogy a motorozás magában is klassz, és még klasszabbá tehető, ha mindezen örömöket megoszthatod valakivel. Avagy fogalmazhatjuk úgyis, hogy jól motorozni magában is nehéz, és ha ez nem elég a hibák generálásához saját vezetői emberi komponensed, akkor ezt kiegészíted egy biomechanikus probléma forrással - az utassal. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy mindkettőnek pillanat alatt rémálommá válhat az út.

De mielőtt ilyen messzire mennénk, hosszas megfigyelés után egy érdekes felfedezést kellett tegyek, amely ha van valóság alapja, akkor megérne egy témát a NASA kutatási részlegén. Mégpedig az, hogy valójában egy motoros utasa mindig ütésállóbb, és kevésbé sérülékeny mint a sofőrje. Legalábbis sokan gondolhatják így, mert tipikusan megfigyelhető dolog, hogy - durvább változat - a fullosan felöltözött (itt most azt a pozitív alapesetet vizsgáljuk, hogy a sofőr legalább egoista, és vigyáz magára) sofőr mögött egy bukosisakos teszt baba kuporog a maga csupaszságában kapaszkodva, várva a becsapódást. Vagy - lightosabb eset - szintén előbbi sofőr, mögötte egy felöltözött utassal, akinek látványosan gyengébb a felszerelése, mint a sofőré.

Ez két okból is furcsa: az egyiket (lásd előbb) meghagynám a NASA-nak, a másik, hogy az utas eleve handycappel indul: egyrészt vélhetően jelentősebb kevesebb a rutinja/tudása, nem tudja egy-egy esés/ütközésnél mi a teendő (sajnos sofőrök közül se mindenki), másrészt jóval később, vagy egyáltalán nem látja a bajt előre, így készülni sem tud rá.

Kicsit elrugaszkodva - meg a motoros balesetek statisztikáit nézve - ez olyan mint amikor a hadseregbe oktatják a kiskatonát, hogy - Tudják mit kell csinálni, ha meglátnak egy atombombát? - ? -Tegyék a fejüket a lábuk közé, és csókolják meg a hátsójukat búcsúzóul. Na amikor az ember elé - amikor épp 3 számjegyű sebességeket mutat az óra - kijönnek keresztbe.. na az pont ez a helyzet. Vagy még inkább: Mi suhan át a légy agyán, amikor neki csapódik a szélvédőnek? - A segge.

Visszatérve az utasmotorozás gyakorlati oldalára, nah az a biomechanikus benzintyúk (benzinkakas) azért érdekes dolgokat produkálhat ott hátul. Az alap változások a száraz fizika következényei, és olyan szép szakszavak kötődnek hozzá, mint nagyobb tömeg, megváltozott súlyponti helyzet, és eredmények mint nagyobb hátsó fékhatás, hosszabb fékút, stb.Ez leírva teljesen jó. De a gyakorlatban ez is összetettebb.Merthogy az utas nincs odaszegezve az ülésbe, és ha egyszer mozoghat, meg is teszi, és miért ne tenné, elvégre a motorozás a szabadságról szól. (meg a tehetetlenségi erőről pl :P )

Ezérthát, arra nyugodtan lehet számítani, hogy ha kicsit élesebben motorozik az ember (ami az egyedüli motorzásnál még a lightos bejáratási üzemet sem közelíti meg) akkor az utas minden egyes gyorsításnál arcra fagyott mosollyal és sikollyal a torkán csúszik hátra az ülésen mókásabb esetben a csúszás végén egy nagyot rántva rajtunk, illetve minden egyes fékezésnél óriási erővel hullik a nyakunkba. Ez azért egy olyan helyzetben mint a miénk, elég vicces, mert hogy óriási testméreteinkből adódóan simán befér mögém az első ülésre - ami egy nagyobb fékezésnél be is következik :). Igazából nem is értem, miért nem négyszemélyes a motor.A kanyarodás egy rossz utassal meg olyan, mint amikor a Doom-ban a Baby fokozatból átáll az ember a Nightmare!-re, és kilép a pályára már meghalt. Kár, hogy a való életre egy enterre nincs újrakezdés.

Alapvetően a jó utas nem csinál semmit - szó szerint - nem akar segíteni, meg akadályozni sem, csak engedelmeskedik a fizikai törvényeknek (és az elindulásnál ennek megfelelően hanyatt lefordul az ülésről, tehát nincs vele gond :) ) egy motoros kolléga úgy fogalmazta, hogy a jó utas olyan mint a krumpliszsák.És persze az utasnak ez elméletben mind szép és jó, meg nagyon bájos boci tekintetekkel tud bólogatni, de azért azon mindig megszoktak lepődni - akár mit is mondasz -, hogy a motor a kanyarban bedől.

Személyes történetem ezzel kapcsolatban, hogy a páromnak is elmondtam közös pályafutásunk elején ugyan ezeket, majd elmentünk motorozgatni. A helyzet úgy hozta, hogy a Lágymányosi híd fele mentünk Budáról Pest irányába. Aki ismeri a helyet, azt tudja, hogy a híd felhajtója egy meglehetősen éles 90 fokos kanyar, ami ráadásul cseles is, mert befele szűkülő kanyar. Ugyebár óvatosságból az ember utassal mindig lassabban megy, mint amúgy, én is így tettem, de azért le kellett dönteni a motort. Már a kanyar közepén jártunk bőven - ami ugye a fenti kanyartípusból adódóan azt jelentette, hogy még picit utána is tovább kell dönteni a motort - amikor egyszer csak felállt (felrántották) a motort, ami ebből adódóan elég nagy ütemben célozta meg a betonkorlátot (a figyelmes közútkezelő ilyen puha motorbarát betonkorlátokat helyez a kritikus pontokra, hogy egy komoly sebességű balesetnél rögtön matrica készüljön az eseményről(ből)) nah, azért ilyenkor 1 sec alatt leizzad az ember, kb 1 cm-re kerültük el a korlátot, majd félre állva gondoltam megkérdezem már, hogy mi lehet az nagy bűnöm, amiért kiérdemeltem ezt a megszerzett párszáz ősz hajszálat. Párom erre mondta azóta is sokat emlegetett kedvenc válaszát, mely szerint: "tudtam én, hogy be kell, illetve be fogunk dőlni a kanyarban, de ahogy egyre jobban közeledett a föld, egy idő után már úgy gondoltam, hogy ez már azért túlzás, így korrigáltam" :) hát igen:). Azért megjegyzem, ezeket nem lehet egy utasnak sem felróni hibaként, mert legalább annyit kell tanulni az utasozást, mint a motorozást, és azóta már nincsenek ilyen gondok, de számítani mindig fontos rá.

Felszerelés 2. Ruha&Csizma és az egyebek

Bár nem mindenki küzd ilyen problémákkal, de nekem úgy hozta a sors, hogy a kötelező felszerelés (bukó) nem hozott megfelelő többlet súlyt a széria felszereltségemhez, így úgy gondoltam, hogy további cuccok magamra aggatásával leszek kénytelen kellő nehezékkel ellátni magam, hogy ne vigyen le a menetszél. Biztos ami biztos. És a hangsúly a biztos (biztonságoson van).

Itt ugye azért elég vegyes képpel találkozik az ember (bocs ha ismétlem magam). Az öngyilkos/kamikaze/donorokról majd külön bejegyzésben.

A felszereléseknél általánosságban elmondható, hogy az anyagi oldal a döntő, még jobban, mint a bukónál.Ami jó is valamire, abban két fajta öltözet lehet: bőr vagy cordura. De ez is ahány gyártó, annyi féle.A verseny sportban az egyrészes bőr ruhák vannak használatban, ennek egyszerű oka, hogy ott a biztonság után a légellenálláson van a hangsúly, tehát nagyon passzentos, méretre szabott ruhák vannak. Ez ugyebár házilag elérhetetlen.Bármilyen ruhát is veszünk, annak elsődleges funkciója, hogy megvédjen, ha kell. Ezt csak úgy teheti meg, ha megfelelő (CE) protektor szettel van felszerelve, megfelelő méretet választunk (hogy amikor épp a vasat elhagyva Newton törvényei szerint a gravitáció, és a hatás-ellenhatás törvényét kísérletezzük magunkon, akkor ne mozduljanak el.) És fontos, hogy hiába nagyon jó egy anyag, vastag egy bőr ruha, ha a cipzárok, és a varrások nem bírják ki a rájuk mért terhelést, és egyszerűen szétesik rajtunk a ruha a kritikus pillanatban.Az egyrészes-kétrészes ruhában nem tudok állást foglalni. Nekem és a páromnak is kétrészes van, mert azt tanácsolták, hogy kényelmesebb. Szerintem egyébként nincs ennek akkora jelentőssége. A cordura-bőr vitákról külön könyvtárakat lehetne kiadni. Általánosan viszont igaz, hogy megfelelő minőség esetén mindkettő ellátja a feladatát. Mindkettőnek vannak előnyei-hátrányai.A bőr ruha passzentosabb, idomul a viselőjéhez, jobban a helyén maradnak benne a dolgok, viszont nem kimondottan vízálló, jelentősen melegebb, nehezebb, sokkal több ápolást igényel.A cordura lazább, kényelmesebb, légáteresztő, megfelelően lekezelve magában is vízálló korlátozottan, és mosni is lehet. Viszont cserébe nem idomul hozzánk, és nagyon figyelni kell a méretezésnél. Jah, és jelentősen olcsóbb...Komoly esési tapasztalat szerencsére egyikkel sincs. Én a bőrre szavaztam, páromé cordura, ő is elégedett vele.

A kétrészes mellett szól(hatna), hogy ugye nagy melegben csak a felsőt felvéve lehet hordani.. hát egészségére mindenkinek..Jelentem kipróbáltuk, úgyhogy hogy csak a nadrágot kihagyva a felszerelésből, helyette ilyen térdvédő (vásároltunk egy elég komoly motoros térd-lábszár védőt), de nem éreztem azt, hogy ha itt valami nagy gáz lenne, ez így biztonságos. Én hanyagolom.

A csizma ismét csak egy érdekes kérdés. Amikor a motorosok elkezdenek motorozni, általában az szokott lenni a sorrend, hogy motor-bukó esetleg dzseki, a többi meg az idiótáknak való.. (bár kétség kívül vannak vállalkozások, melyeknek kell a piac, és jól élnek az ilyen emberekből, engem kicsit lehangol a fekete szín :) )Ebből persze közvetlenül adódik az is, hogy rendes motoros csizmát még arányába mindig ritkán látni a motorosokon. Pedig az emberek általában meglepődve néznek, amikor tájékoztatás jelleggel (jelentem, én sem magamtól vagyok ilyen okos, felhívták rá a figyelmem.. dehát elvégre tudást (is) adunk tovább itt..) szoktam mondani, hogy az emberi láb - főleg bokától lefele - csontozatilag az egyik legbonyolultabb testrészünk, és ha komolyan összetörjük, soha nem fogják tudni normálisan rendbehozni.. mi meg nem fogunk normálisan járni.

Erről persze rögtön eszembe jut az a vicc, hogy a természet igazságos, aki vak, az jobban hall, aki süket, az jobban lát. Akinek az egyik lába hosszabb, annak a másik rövidebb :).Visszatérve a lábbelihez, a megfelelő kemény protektorokkal, boka-lábszár ütközőkkel kimerevített csizma elengedhetetlen. Típusba felhasználás szerint sok mindenből lehet vállogatni a szupersporttól kezdve a túrán át a bakancsig. A divát másodlagos, és egyéni választás kérdése.Tapasztalatból mondom, hogy praktikus valami szellőző-izzadásgátló- egyéb varázslatokkal ellátott belsőrészű csizmát választani, mert nagyon sokat segít.

Talán a ruha részhez passzol, de nagyon fontos, hogy a ruhák többségében (tisztelet a kivételnek) a gyárilag benne levő gerincvédőnek csúfolt - hát nem is tudom minek nevezzem - akármi, az kb arra való, hogy a kukába levigyük a csomagolással együtt. Normális és jólrögzíthető gerincprotektor használata kötelező jellegű.

És akkor vannak még ilyen egyéb nyalánkságok, mint kesztyű.Ez megint egy óriási terület, annyi fajtát látni belőle. Szerintem ami ér is valamit, az a jóminőségű bőrkesztyű kemény kevlár protektorokkal az új perceken, a bütykökön, és lehetőleg a tenyéreni is. Hogy miért? Mert ha nem bírnak magukkal az autósok, a bunyónál elgondolkodnak 35x legalább, mielőtt visszaütsz. De mivel a motoros ember ugyebár kultúráltabb, mint egy sima autós, ezért nem tesz ilyet. Viszont amikor Dr. Szöszi hirtelen rádnyitja az ajtót, mert a tükröt csak a sminkelésből ismeri.. akkor pl nem vágja ketté a kezed (el eltörik, de az belefér) az ajtó éle.. de még fontosabb, hogy az ember elég idegesítő reflexe, (főleg azt idegesítheti, aki kesztyű nélkül motorozik :) ), hogy bármi bajt észlel, megpróbálja a kezeivel hárítani azt.. illetve eséskor azt elsőként letenni.

Azt azért nem kell gondolom ecsetelni, hogy egy 40-es esésnél is csupasz tenyérrel fékezni az aszfalton.. az igazi élmény lehet (ezért kell a tenyérre is protektor).

Aztán persze lehet bonyolítani az életünket ilyen csilli villi extrákkal, mint téli-nyári-eső kesztyű, alsóruházat, esőruházat, egyéb védő és kommunikációs eszközök. De ezek mindegyike megér egy külön bejegyzést.

Felszerelés 1. - Bevezető&Bukó

Ha jobban belegondolunk, a motorozáshoz a motoron kívül igazából semmire nincs szükség. Na jó, talán egy ember nem árt, ha van (bár nálunk a kutya is motorozik :) de erről majd máskor) de egyébként semmi különleges.

Hivatalosan a törvényhozók annyira aggódnak az egészségünkért, hogy elrendelték, hogy valami bilit húzzunk a fejünkre, nehogy az áramvonalasra nyírt hajszálak között kibukkanó bőrfelületeket leégesse a nap. Sajnos kicsiny (egyre növekvő) motoros társadalmunk kb. le is ragad a bili anyagú, és max fenti funkciót ellátó fejárnyékoló eszköz használatánál. (bár megjegyzem, erre egy szombléró, vagy egy baseball sapka is elég lenne..)

Itt ismét szerencsésnek mondhatom magam, mert kedvenc kollégáim szigorú nevelésének hála, nem az ország trendjét követve álltunk neki a motorozásnak. Konkrétan az egyik kolléga akitől talán a legtöbbet tanultam ezen a téren azt mondta, hogy mindenki annyit költsön a felszerelésére, amennyit ér magának a teste. És valóban, érdemes elgondolkozni rajta.Ha kimegyek az utcára, nap mint nap mást sem lát az ember, hogy strandpapucs, póló, rövid nadrág. Vagy csak sima utcai ruha. De van két abszolút kedvencem.. az ilyenek utasai (erről még később) vagy bikini mezitláb/vietnámi papucs vagy tűsarkú-miniszoknya-top.

És akkor két dolog jut eszembe.. (több is:) de ide kapcsolódó), az egyik az, hogy csak séta közben megbotlik az ember, mennyire megüt-lezúzza magát, aztán az, hogy ugyan ez biciklivel mennyivel durvább. És mindezt miért is? Amikor megkérdezi az ember őket.. hát, a felszerelés meleg, kényelmetlen, nem csinos, drága (ez megint csak kedvenc) stb. Mielőtt valaki kővel dobálna, hogy persze, mert nem csak a gazdagok hobbyja lehet (jelentem én sem mondanám magam annak..) és igen is számít a pénz, azt mondanám erre, hogy a drága relatív. Amikor bemegy az ember a boltba, és megvesz valamit, akkor minden drága, mert ki kell fizetni. De az már kevesebb ember gondolataiba fogalmazódik meg, hogy amikor baleset éri (ami ugye a motor tulajdonságaiból adódóan a legritkább esetben 8 napon belüli) akkor csak a kieső jövedelem, az ápolás, a gyógyszerek, a családtagok ápolása, utazása, stb. mennyibe is kerül.. hát jelentősen többe.. és még nem is vettük azokat a szomorú kiementeleket, amikor maradandó károsodás van. Pedig ennek esélye megfelelő felszerelés nélkül nem kicsit emelkedik.

Rengeteg cikket olvasni a különböző felszerelésekről, összehasonlításokról stb. én leírom, mi alapján választottam.Kezdjük felülről: kötelező elem, tehát elkerülhetetlen választás a bukósisak. A választásnál sok szempontot lehet figyelembe venni, de a fizikai kinézetét két dolog határozza meg általában: az egyik a szín (ez szubjektív, általában minden típusban meg van a megfelelő választék) a másik a motor(ozás) típusa. Ez szerint ugye vannak zárt, felnyitható, nyitott, és hát nem is tudom minek nevezzem, mondjuk ilyen harci sisak jellegűek. Na most ha abból indulunk ki, hogy elvileg a védelem a lényeg, akkor a zárton és a felnyithatón kívűl az összes többi csak fejdísz, hiszen a törés szempontjából viszonylag puha és macerás részeket ( áll, arc, orr, fogak) teljesen védtelen, és bár élettanilag nem ezek a kiemelt részek a fejen.. azért gondolom senki nem akar gnom lenni később. A felnyitható sisakokról sok vita van, de helyes használat mellett még nem hallottam olyan balesetet, ahol a felnyithatóságábból adódóan ne védte volna meg a tulajdonosát. Ehhez persze hozzá tartozik, hogy ezeket a sisakokat hivatalosan nem szabad menet közben felnyitva használni, ergó zártként viselkednek.Az abszolút kategória a zárt sisak (nem véletlen, hogy versenyzésben csak ilyet lehet használni). A másik fontos dolog az anyag. Itt is két fajta van.. amiről érdemes beszélni.. meg amiről nem.Amiről érdemes, azok az üvegszál-karbon típusú sisakok, amiről nem, az a többi. Az ilyen keményített ABS, meg műgyanta, meg műanyag, meg ilyen gyerekjátékokat el lehet felejteni, simán széttörnek. Ha az anyagban már megvan, akkor hogy ki milyen márkát választ, az igazából két dolog függvénye, az egyik a pénztárca, a másik hogy kinek mi jó a fejére. Ez egy érdekes kérdés.. a párom szokta mondani, hogy azért gyártanak ennyi fajta fogamzásgátlót, mert mindenkinek más az ami beválik. Ez így van a sisakokkal is. Hiába néz ki az ember egy nagy márka legdrágább sisakját, ha egyszerűen a héjforma nem illeszkedik a fejére, vagy kényelmetlen. Mert ugyan mindegyikben van nagyságrendi méret, de ez is kevés általában.A márkákról csak annyit, hogy az ismert márkák (pl: shoei, nolan, hjc, lazer, agv) között igazából óriási különbség nincs, hiszen aki utána néz, láthatja, hogy többet ugyan az a gyártó készít más név alatt (shoie-hjc, lazer-nolan). Persze kényelemben, extrákban van különbség, de védelmében nincs.Árban óriási szórások vannak. Általában az üvegszál-karbon-kevlár típusú sisakok jó akcióban olyan 40e Ft-tól kezdődnek. A szuper extra egyedi sorszámozott, csillivilli sisakok akár 200E Ft-ba is kerülhetnek.A festésről olvastam egyszer egy tanulmányt (persze, ezeket érdemes fenntartással fogadni, de azért utána figyeltem rá, és van benne igazság), ami arról szólt, hogy az egyszínű bukósisakú motorosokat akár 50%-al hamarabb észreveszik a közlekedés során a többi résztvevők, mint a mintás sisakúakat. Persze ez nem csak a sisakon múlik, de itt ezt vizsgálták.A természet törvényeit figyelve lehet benne igazság, hiszen azon állatok általában, amelyek változatos környezetben (a várost nevezhetjük ilyennek) akarnak rejtőzködni, mindig mintás többszínű külsőt viselnek, és színében nem is feltétlenül azonosat a környezettel, mégis az emberi szem valamiért túlugrik rajta.Mi lehet még fontos egy sisak választásánál? Előszőr is, hogy kényelmes, de passzentos legyen. Figyelembe kell venni, hogy a friss sisak még nincs a gazdája fejéhez idomulva, továbbá később tágul is, tehát mindenképpen szorosnak kell lennie.Nekünk azt mondták szakértők, hogy két dolog alapján lehet megmondani, hogy kellően szoros-e a sisak (ha még nem kényelmetlenül szorít). Az egyik, hogyha egy segítő megfogja kétkézzel a sisakot akkor nem tudjuk benne elfordítani a fejünket. A másik, ha kinyitja az ember a száját, akkor a "pofazacsiját" bonyomja a fogai közé kicst. (ez most furán hangzik, de nem tudom jobban körülirni:) ). Praktikus még a kivehető és mosható bélés, illetve a rovarvédő háló, mint extra.A záró eszközben a versenysportban a dupla D gyűrű az elfogadott, nekem is ilyen van, de nem hinném, hogy akkora jelentőssége lenne a többi csatnak is. Ahol számíthat, hogy a motorhoz rögzíteni a D gyűrűt lehet alapból az erre kialakított helyre.Lehetnek még egyéb extrák mint beépített napszeműveg, karcmentes plexi, páramentes plexi, beépíthető kommunikáció.A karcmentes-páramentesről állítólag létezik, és működik. Nekem speciel nem vált be 100%-ra, de lehet, hogy másik gyártónál működik. Fontos tényező még a zaj. Ez relatív. Sok teszt alapján állítólag a Schubert sisakok az abszolút nyerők ilyen téren, és az általános hittel ellentétben a versenysisakoknál figyelnek erre legkevésbé. (pl egy shoei versenysisak állítólag kifejezetten hangos, bár állítólag van hozzá valami hangtompító szett)

Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy olyan mint a lakás, hogy az első általában sosem a legjobb választás.. dehát a tapasztalattal előbb utóbb megtalálja az ember az igazit.És ugye van még egy fontos kérdés - hál isten nem tapasztalatból - de egy látványos tesztel bemutatatták, hogy a bukósisak egyszer használatos eszköz!!. Azaz bármilyen kis esés után cserélni kell.

Jogosítvány...

Miután ugye az ember eldönti, hogy szeretne motorozni - jobb esetben - szüksége van jogosítványra is. Itt igazából csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy úgy hozta a helyzet, hogy az egyik legjobb iskolát sikerült kiválasztani.Mivel ugye új kategória, így nem ússza meg az ember a KRESZ oktatást, ami ugye a "tömeg sport" B. kat miatt úgy néz ki, hogy tanítják azt, aztán ahol van, ott elmond(anák)ják a különbséget. Nah ebből az oktatásból majdnem teljes másfél órán ott is voltam. Egyrészt mert munkaidőben volt, másrészt mert nem is érdekelt :). (főleg mert azért itt már több mint 5 éve volt jogosítványom, tehát azért van fogalma az embernek az elmélet meg a gyakorlat viszonyáról, a táblákat meg csak megismerem). Mellékesen jegyzem meg, hogy mivel ugye még a B-t hagyományos papíros rendszerben tettem le, azért elég kellemetlen meglepetés volt az új számítógépes rendszer. Szerintem jelentősen nehezebb. Ezzel az elméletet le is tudtuk.

Aztán következett a gyakorlat :). Ez a már korábban említett messzi gyökerekig nyúló motoros tapasztalataim miatt volt izgalmas.

Az oktató szerencsére úgy kezdte (egyébként mindenkivel, aki nem kategória váltásra jön), hogy fokozatosan egyre nagyobb motorokkal kell tanulni, így én kezdetnek kaptam egy 125 ccm Honda motort. És itt következett motoros pályafutásom egyik "csúcspontja" :).

Ugyebár az oktató elindította a motort, mondta, hogy üljek fel rá. Nah, ez még megy. Elmutogatta gyorsan, hogy ez a gáz, ez a kuplung, ez a sebesség váltó. (hát hiába, nekem is lehet újat mondani). És akkor ahogy autóban csinálom, lassú kuplung kicsi gáz, és óvatosan próbáljunk menni.

Na igen, és itt a bibi. Próbálkozok, az oktató egyre jobban vonja össze a szemöldökét, majd közlöm, hogy nem megy, mert nem működik a gáz.

Erre odajön, (szerintem vagy az a csoda, hogy kibírta röhögés nélkül, vagy hajtépve nem futott el:) ) meghúzogatja - persze működik - hogy ne működne.. csak magad felé kell húzni a kart...

Hát honnan kellett volna ezt nekem tudni? :) Mindegy, de ezt is megtanultuk.

Itt hosszasan abból álltak az órák aztán, hogy körözgettünk egy placcon, szoktuk a vasakat, egyre nagyobbakat, kanyarodtunk, fordultunk.

Motorozni nem könnyű. Sőt, nehéz. Hiába kerékpározott az ember, hiába ez is kétkerekű, hát nem ugyanaz. Ez nehéz, nem lehet vele kanyarodni.. meg egyenesen menni sem.

Aztán következtek maguk a rutin vizsga feladatok. Nah, a motornál szerintem nem a városi vizsga a nehéz. (bár csak zárójelben megjegyezve, sajnos így is könnyű motoros jogsihoz jutni) Legalábbis akkor, ha a sofőr testsúlya/alkata meg a motor tömegének aránya viszonylag érdekes matematikai arányokat mutat, mint esetemben.

Főleg a nyolcasoknál lesz izgalmas ez a dolog. Izgalmas is volt.. természetesen el is feküdtem a motorral.. onnantól meg már persze elment az embernek a maradék bizalma is. Azért pár pótórával, de meglett elsőre a rutinom. (nem szívesen futnék neki mégegyszer)

A városi vezetés már viszonylag eseménytelen volt, az érdekesség talán az volt, hogy elsőre nagyon gyorsnak tűnt a motoron a sebesség.

Az első vizsgán egy erősen vitatható esett miatt a vizsgázó sorstársal együtt megbuktunk, de másodikra már sikerrel vettem ezt az akadályt is.

A kezdetek kezdete

Azt szokták mondani, hogy az ember motorozáshoz (és minden egyébhez is) való hozzáállását alapvetően meghatározza az első találkozás.Hát talán vannak kivételek, mert én speciel sokáig nagyon utáltam a motorokat, és úgy kompletten a motorosokat. És hogy miért? Nem az átlagos... még gyerek koromban ahol laktunk egy nagy parkoló volt mögöttünk, és valami oknál fogva mindig ott gyűlt össze néhány motoros (simson :) ) és túráztatták a motorokat este. És mivel ez sok embert zavart ott sok éven keresztül ezért a motoros = gonosz rossz ember előítélettel nőttem fel :).

Először motorra 15 évesen ültem (szintén simson :) ez valami kísértés lehet :) ) a testvérem egyik udvarlója vitt majdnem egész 20 métert, megkerülve a házat. De nem mondanám, hogy nagy pozitívum volt, csak ennyi maradt meg az egészből.

Aztán sokáig semmi. Néha az ember megnézte a sportmotorokat, amint néha egy két "huligán gonosz motoros" talpig bőrben megállt mellette a kereszteződésben.

Újabb jelentős idő telt el, míg az élet úgy hozta, hogy vidékről felkerültünk a fővárosba. És itt szembesült az ember a közlekedés problémájával. Az ember csak ült a dugóban órákat, araszolgatott, miközben a sorok között robogók, és motorok suhannak el mellettem.

És itt kezdett - még egyenlőre kényelmi szempontokból megfogalmazódni - hogy hát ez itt rendkívül praktikus közlekedési eszköz.

Persze a későbbi kimenetelhez az is nagyban hozzátartozik, hogy a cég ahova kötött a sors, nagy motoros kollégákkal volt tűzdelt, ezért ott is kapta az "oltást" az ember.

Így kezdődött tehát, hogy nekem muszáj lesz bekapcsolódni a motoros társadalom vérkeringésébe.

Új paripa

Mivel csütörtökön elhoztuk az új paripát, gondoltam megmutatom. És ezzel új kategóriát is vezettem be, remélve, hogy szépen lassan gyűlni fognak az ilyen-olyan motoros bejegyzések, főleg túrabeszámolók, fotókkal élményekkel.

Első komolyabb használtra mindjárt méltó helyet is választottunk a fehér motornak:) Esküvői felvezetésnek mentünk egy motoros cimborának:)

Ahol történt vicces esemény is, elkaptam ugyanis a menyasszony csokrát, ahogy a párom a combcsipkéjét. Azt hiszem ezek után már nem titkolom többé, hogy októberben tartjuk a templomi esküvőnket és a lakodalmunkat:D Éljen a babona:)))) Megmutatom azért, hogy mit szereztünk;)