Aztán ahogy az ember látja erre arra, meg persze nem is véletlenül fizetik a marketingeseket, úgy mégis csak kíváncsivá tett.
Ennek két fő oka volt, egyrészt mert úgy tűnt, hogy jobban teljesíti azt az elvárást, hogy ne csak durva illetve gyilkolászós játékokat lehessen rajta játszani, másrészt, mert KiWinek nagyon tetszett, hogy lehet egy konzollal tornászni.
Aztán „véletlenül” éppen úgy hoztak ki konzol csomagot, hogy ezzel a Wii Fit csomaggal illetve Balanced Boarddal volt összecsomagolva, és akkor láttam KiWin, hogy nagyon szeretné, hát ezen nem múlik, úgyis csak ez hiányzott az otthoni konzol gyűjteményből, megvettük ezt is.
A csomagolásról sok szót nem érdemes ejteni, talán annyit, hogy a külcsínben (és később kiderült, érzéseim szerint a belében is) az Apple stílus és stratégia egy lebutított illetve gyengébb koppintása. Pici fehér, elsőre minden extrának, praktikusnak tűnik. (csak mellesleg a hasonlóság miatt jegyzem meg, hogy az „agyát” ugyan az az IBM proci adja ami hosszú időn át a Mac-ek lelke is volt).
Összerakni nem egy nagy kaland, minden az egyszerűség jegyében készült rajta. Elindítva egy furcsa menü kerül a szem elé, és már-már zavaróan állandóan bármit csinál az ember, hosszú másodperceken keresztül nézheti az ilyen-olyan figyelmeztetéseket, melyek szerint a hadonászás, illetve nem megfelelő rögzítés milyen veszélyeket rejt magunkra, vázákra, tv-kre, házikedvencekre (ezt mondjuk éppen nem jelzik, de Jade cica sajnálatosan tapasztalta, hogy így van), családtagokra, stb.
Mert ugye a Wii forradalmát az adja – legalábbis szintén szerintük – hogy a játékokban nem ücsörögni kell, hanem valódi mozgásban lehet tenni a tennivalót. Ez persze a gyakorlatban nem egészen igaz, de tény és való, hogy a mozgásérzékelős vezérlés némileg több kalóriát igényel, mint a gamepad nyomogatása.
A mozgás illetve térérzékelésről csak annyit, hogy alapból a távirányító két féle rendszerrel működik, egyrészt van benne beépített gyroskóp, másrészt egy infra érzékelő. Ez utóbbit én nem tudtam megszeretni, szerintem elég megbízhatatlanul működik, pontatlan, és a technológia is rég elavult.
Ezt egyébként a fejlesztők is érezhették, hogy a koncepció finomításra szorul, mert kiadtak egy mototion plus nevű bővítőt, ami elvileg még finomabb mozgás koordinációt tesz lehetővé.
A menüje nincs túl bonyolítva, alapból az a tapasztalat, hogy igazából semmi másra nem lehet értelmesen használni a konzolt, tehát se filmet se zenét nem tud lejátszani ( ehhez annyi kiegészítés hozzá tartozik, hogy jelenleg a T-Com bénázásának hála 4 hónapja nincs netünk, úgyhogy lehet hogy a szoftver régi még a Wiin, és az újak már tudják, bár az ismerősök akiknek van, nem ezt erősítették meg, úgyhogy úgy kezeljük, hogy nem tudja) ami szerintem eléggé korlátozza az értelmes felhasználást, és egyébként is ez égő, mert nem egy nagy kunszt lett volna beletenni. (gondolom már létezik rá hackkelt megoldás) Ehhez még csak annyi kiegészítő egyébként, hogy természetesen ehhez is létezik törés, ami pikk-pakk megoldja, hogy másolt játékot is tudjon lejátszani, ráadásul utána olvasásom alapján szoftveres, így a gari sem ugrik. (ez a másolásvédelem, és a ráfordított pénz tiszta pénzkidobás illetve szélmalom harc, nem is értem a gyártókat.. milliókat ölnek bele, hogy kifejlesszenek valamit, amit utána kb 1 hónap alatt feltörnek.. tiszta vicc).
A fentiek alapján egyik oldalról tehát továbbra sem szerettem meg, a másik amit negatívnak kell említsek, hogy az eddig látott játékok, illetve tulajdonságaik alapján sokkal több van ebben a mozgásos ötletben, és nagyon minimális mértékben használják ki sajnos.
És hogy pozitív is legyen: mi az ilyen egyszerűbb, kimondottan erre írt játékokat próbáltuk ki, ezek jelentős része, főleg a kicsik részére nagyon hasznos, készségfejlesztő tulajdonsággal rendelkeznek. (a wii fit plus kimondottan ilyen) Ezért nagyon hasznosnak tartom. Az elején általában élvezetesek is, egy felnőtt kicsit szerintem hamar beleun, mert olyan szinten sajnos kidolgozatlanok. A Wii Fit maga mint program még gyerekcipőben jár, szerintem az irány jó, de még sok a fejlődni való.
A Balanced Board ötlete nagyon jó, viszonylag jól is működik.
A géphez számtalan kiegészítő kapható, azonban tudni kell, hogy ezek mind inkább műanyag „tokok” amik formát adnak az egyes játékok eszközeinek, azonban mindegyik működése a belerakható távirányítótól kel életre.
Így, hogy most már mind a három konzolról van személyes tapasztalatom, összefoglalóan azt mondanám, hogy legjobban átgondolva, felhasználásban, multimédiában még mindig a PS3 a legerősebb. Gyerek szempontból, tanulásban készségfejlesztésben a Wii merőben új személete és iránya mindenképpen példaértékű, és javasolt. Az Xbox-ot én nem tudtam megszeretni, igazából a Microsoft fejetlenségét érzem rajta, próbálnak minél több hasznos dolgot beletenni, csak valahogy nem érdekel senkit a végére, hogy mit is akart a felhasználó igazán.
