H2O Mop X5 -gőztisztító vs, Polti Vaporetto Pocket gőztisztítógép

Előbbit szomszédasszonytól kértük és kaptuk kölcsön kipróbálásra, miután ő nagyon pozitívan nyilatkozott róla. Gőzpingvin vásárlásán már régen gondolkodtunk, így örömmel néztünk elébe a kipróbálási lehetőségnek. 

Etel munkában:)

A csata pénteken indult, ekkor Etel (alias H2O Mop X5 -gőztisztító) segítségével legőzöltük a 2 éves koszt a motorról, ezen teljesítménye nagyon meggyőző volt, leszámítva, hogy nagyon gyakran kellett újratölteni a tartályt. Aztán kipróbáltuk a felmosó funkciót is...nos itt arra jutottunk, hogy ha nincs tökéletesen előporszívózva/söpörve a felület, akkor azért jelentősen gyengébb a teljesítménye, mint az eddig általam használt Leifheit twister szett, mert hogy ezzel azért korrektül és ügyesen össze lehet húzni az esetlegesen ottmaradt koszt, míg a gőztisztító inkább csak fertőtleníti a felületet, illetve Etelt itt kicsit kevéssé éreztem stabilnak, bevallom némelyik mozdulatnál féltem, hogy összetöröm. A sütő tisztítása következett, itt szintén elég jó eredménnyel zárt Etel, bár a forgathatóságot és kézre állóságot némileg hiányoltuk. 

Szombaton már a fenti tapasztalatok birtokában indultunk eszközt keresni...miután még reggel próbálgattuk Etelt itt-ott a lakásban. Alapvetően gőzpingvint néztünk, mert a felmosó funkció volt az, amiről a legkönnyebben lemondtunk volna. Aztán a nagy nézelődésben ráakadtunk Ernőre (alias Polti Vaporetto Pocket gőztisztítógép) és két kör gondolkodás után magunkévá is tettük. Mivel ezután vendégségbe mentünk a további tesztekre máig várni kellett. De ma reggel rá is vettük magunkat a munkára. Kezdetnek a postaládáról gőzöltük le a sok-sok koszt. Nos itt a tökéletes (értsd az olyan, mint az új kinézethez) munkához szükség volt némi Cifre is, ahogyan a másodiknak kiválasztott bejárati ajtónál is...itt a három éves nap által jócskán ráégetett ragasztómaradványokat takarítottuk le. 

Ernő dolgozik:)

Ernő mindenképpen előnyre tett szert azzal, hogy nem az egész gépet és a benne lévő vízet kell tartani gőzölés közben (mi nem akasztottuk többnyire vállra, ahogy lehetne), illetve ebből adódóan, hogy könnyen forgatható a gőzölőfej, továbbá hogy jelentősen nagyobb a tartálya, mint Etelnek. Az ajtó után a világos színű és itt-ott már foltos lábtörlőnek kinevezett szőnyegünk következett. Itt minden plusz tisztító nélkül kétszeri gőzöléssel elértük a majdnem, mint az új állapotot. Ezután jött némi ablakpucolás, ez zseniális vele, semmi vegyszer, csak a gőz és utána némi utánfényezés:) Aztán plüssállatok, mikró, csempe, fürdőkád, wc....mind mint vegyszermentesen tökéletesen, csillogóan tisztára. Végül kipróbáltuk Ernő felmosó funkcióját is. Nos egy ici-picit jobb, mint Etel, mármint nem annyira éreztem instabilnak, de azért ez sem a Leifheit Twister és ennek is nagyon elő kell tisztítani (söpörni/porszívózni).

Összefoglalóan mind a két eszköz jó gőztisztítónak bizonyult. Remek lehetőség a vegyszermentes tisztításra (többnyire), de azért a napi használatra nem tartom szükségesnek, ilyen szintű alapos fertőtlenítésre nincs mindennaposan szükség egy átlagos és normálisan tisztán tartott lakásban, de persze még meglátjuk, hogy valójában milyen gyakran fogom elővenni (majd igyekszem frissíteni a bejegyzést). Az mindenesetre most nagyon jó, hogy még Zsebi érkezése előtt kölcsönkaptuk/megvettük, mert így aztán mindent végigfertőtlenítünk vele, amit csak lehet:)

A két gép közül mindenkinek magának kell megtalálni a megfelelőt, komoly funkcionalitásbeli különbséget nem fedeztem fel, inkább kényelmi dolgokat, ahogy fent is írtam. Azért próbáltam összehozni valami kis táblázatot a tapasztalatok alapján.

Silver Resort - Balatonfüred

Jó pár éve már, hogy utoljára Balatonfüreden jártam. Akkor is szép volt már a Tagore sétány, de most még tökéletesebb. A szállodát pedig igazán odaillőnek éreztem. Ahogy beszéltük a kollegákkal...Európa bármelyik városában megállná a helyét a Balaton partnak ez a része.

Itt is a szervezés alatt kezdődött a jó kapcsolat. Kiemelkedő volt a hozzáállás. Amikor pedig megláttuk a szállodát, hát teljesen elámultunk:) Minden kollega elismeréssel nyilatkozott a szállodáról, a szobáról. S az étkezéseknél is teljes volt az öröm.

Két napot, egy éjszakát töltöttünk a szállodában. Ezalatt végig a rendelkezésünkre állt a konferencia terem, illetve az előtte található kis terület, ahová a bekészítéseket kaptuk. Remek volt az ellátás. Ha valami elfogyott kérésre azonnal pótolták. A vacsora utáni játékos programunkhoz is biztosítottak bekészítést:)

Étkezésből hármat töltöttünk a szállodában. Két ebédet és egy reggelit. Mind a két ebéd nagyon jó volt. Nem fogom tudni pontosan felsorolni a fogásokat, de bőséges volt a választék, igényes a tálalás. Két féle leves, öt féle főétel, négy féle köret, és több verziós desszert (sütemény, gyümölcs, fagylalt, sajtok) közül lehetett választani. A reggelinél is csak pozitívat tudok mondani. Mi közepes időben mentünk le, de akkor még mindig tökéletes volt a tálalás, mindenből volt bőven kirakva és nagyon bőséges volt a választék. Icipici kritikai észrevétel, hogy a rostos ananászlé és grapefruit mellett én hiányoltam a narancslevet a választékból.

A szoba szerintem szép volt, elég tágas. Az ágy volt talán egy picit kicsi, de erről érdemben a két méter közeli fiú kollegák tudnának nyilatkozni, mi a kolleganővel végülis elfértünk rajta. A fürdőszoba kifejezetten tágas és jól felszerelt. Az erkély és a kilátás pedig minden vitt. Hosszabb távon is szívesen ébrednék erre a látványra.

A szobai és külső fotókat a szálloda honlapjáról vettem. Az étel fotókat én készítettem a második ebédünknél.

Nintendo Wii

Sokszor van úgy szerintem az ember, hogy valami alapból nem szimpatikus neki. Nem tudja megmagyarázni miért, csak egyszerűen nem és kész. Én pont ugyan ilyen hidegséggel közelítettem a Nintendo Wii felé. Éppen ez (és persze még sok más) okból nem is rendelkeztünk ilyen eszközzel.

Aztán ahogy az ember látja erre arra, meg persze nem is véletlenül fizetik a marketingeseket, úgy mégis csak kíváncsivá tett.

Ennek két fő oka volt, egyrészt mert úgy tűnt, hogy jobban teljesíti azt az elvárást, hogy ne csak durva illetve gyilkolászós játékokat lehessen rajta játszani, másrészt, mert KiWinek nagyon tetszett, hogy lehet egy konzollal tornászni.

Aztán „véletlenül” éppen úgy hoztak ki konzol csomagot, hogy ezzel a Wii Fit csomaggal illetve Balanced Boarddal volt összecsomagolva, és akkor láttam KiWin, hogy nagyon szeretné, hát ezen nem múlik, úgyis csak ez hiányzott az otthoni konzol gyűjteményből, megvettük ezt is.

A csomagolásról sok szót nem érdemes ejteni, talán annyit, hogy a külcsínben (és később kiderült, érzéseim szerint a belében is) az Apple stílus és stratégia egy lebutított illetve gyengébb koppintása. Pici fehér, elsőre minden extrának, praktikusnak tűnik. (csak mellesleg a hasonlóság miatt jegyzem meg, hogy az „agyát” ugyan az az IBM proci adja ami hosszú időn át a Mac-ek lelke is volt).

Összerakni nem egy nagy kaland, minden az egyszerűség jegyében készült rajta. Elindítva egy furcsa menü kerül a szem elé, és már-már zavaróan állandóan bármit csinál az ember, hosszú másodperceken keresztül nézheti az ilyen-olyan figyelmeztetéseket, melyek szerint a hadonászás, illetve nem megfelelő rögzítés milyen veszélyeket rejt magunkra, vázákra, tv-kre, házikedvencekre (ezt mondjuk éppen nem jelzik, de Jade cica sajnálatosan tapasztalta, hogy így van), családtagokra, stb.

Mert ugye a Wii forradalmát az adja – legalábbis szintén szerintük – hogy a játékokban nem ücsörögni kell, hanem valódi mozgásban lehet tenni a tennivalót. Ez persze a gyakorlatban nem egészen igaz, de tény és való, hogy a mozgásérzékelős vezérlés némileg több kalóriát igényel, mint a gamepad nyomogatása.

A mozgás illetve térérzékelésről csak annyit, hogy alapból a távirányító két féle rendszerrel működik, egyrészt van benne beépített gyroskóp, másrészt egy infra érzékelő. Ez utóbbit én nem tudtam megszeretni, szerintem elég megbízhatatlanul működik, pontatlan, és a technológia is rég elavult.

Ezt egyébként a fejlesztők is érezhették, hogy a koncepció finomításra szorul, mert kiadtak egy mototion plus nevű bővítőt, ami elvileg még finomabb mozgás koordinációt tesz lehetővé.

A menüje nincs túl bonyolítva, alapból az a tapasztalat, hogy igazából semmi másra nem lehet értelmesen használni a konzolt, tehát se filmet se zenét nem tud lejátszani ( ehhez annyi kiegészítés hozzá tartozik, hogy jelenleg a T-Com bénázásának hála 4 hónapja nincs netünk, úgyhogy lehet hogy a szoftver régi még a Wiin, és az újak már tudják, bár az ismerősök akiknek van, nem ezt erősítették meg, úgyhogy úgy kezeljük, hogy nem tudja) ami szerintem eléggé korlátozza az értelmes felhasználást, és egyébként is ez égő, mert nem egy nagy kunszt lett volna beletenni. (gondolom már létezik rá hackkelt megoldás) Ehhez még csak annyi kiegészítő egyébként, hogy természetesen ehhez is létezik törés, ami pikk-pakk megoldja, hogy másolt játékot is tudjon lejátszani, ráadásul utána olvasásom alapján szoftveres, így a gari sem ugrik. (ez a másolásvédelem, és a ráfordított pénz tiszta pénzkidobás illetve szélmalom harc, nem is értem a gyártókat.. milliókat ölnek bele, hogy kifejlesszenek valamit, amit utána kb 1 hónap alatt feltörnek.. tiszta vicc).

A fentiek alapján egyik oldalról tehát továbbra sem szerettem meg, a másik amit negatívnak kell említsek, hogy az eddig látott játékok, illetve tulajdonságaik alapján sokkal több van ebben a mozgásos ötletben, és nagyon minimális mértékben használják ki sajnos.

És hogy pozitív is legyen: mi az ilyen egyszerűbb, kimondottan erre írt játékokat próbáltuk ki, ezek jelentős része, főleg a kicsik részére nagyon hasznos, készségfejlesztő tulajdonsággal rendelkeznek. (a wii fit plus kimondottan ilyen) Ezért nagyon hasznosnak tartom. Az elején általában élvezetesek is, egy felnőtt kicsit szerintem hamar beleun, mert olyan szinten sajnos kidolgozatlanok. A Wii Fit maga mint program még gyerekcipőben jár, szerintem az irány jó, de még sok a fejlődni való.

A Balanced Board ötlete nagyon jó, viszonylag jól is működik.

A géphez számtalan kiegészítő kapható, azonban tudni kell, hogy ezek mind inkább műanyag „tokok” amik formát adnak az egyes játékok eszközeinek, azonban mindegyik működése a belerakható távirányítótól kel életre.

Így, hogy most már mind a három konzolról van személyes tapasztalatom, összefoglalóan azt mondanám, hogy legjobban átgondolva, felhasználásban, multimédiában még mindig a PS3 a legerősebb. Gyerek szempontból, tanulásban készségfejlesztésben a Wii merőben új személete és iránya mindenképpen példaértékű, és javasolt. Az Xbox-ot én nem tudtam megszeretni, igazából a Microsoft fejetlenségét érzem rajta, próbálnak minél több hasznos dolgot beletenni, csak valahogy nem érdekel senkit a végére, hogy mit is akart a felhasználó igazán.