Hévíz

Elsőre úgy gondoltam, hogy összefoglalóan naplószerűen írok, minden témáról zanzásítva;) Aztán mégis különvettem a véleményeket. Készült egy a hotelről és az étterméről, illetve a Kocsi csárdáról. Szóval most csak konkrétan a hosszított hétvégénk napjairól. Szabadságunk igazából szerdán kezdődött, amikor is asztalos segítségével elkészült az előszoba, a mosdó és a fürdő is…ezekről is nem sokára, de előtte a pihenésről. Az OMV tavaszi akciójának keretében utaztunk.

2010. június 10.

Délután érkeztünk meg a szállodához. Aminek a környékét (aka Hévíz belvárosát) nagy erőkkel térkövezik, ami lássuk be nem könnyítette meg a becsekkolást. S azt is bevallom így utólag, hogy volt bennem némi félelem, hogy valóban működött-e a netes foglalási rendszer. Nem volt gond, csak a térkövezés miatt a szálloda mélygarázsa nem üzemel, de két utcával arrébb biztosítottak őrzött udvari parkolót (némi külön térítés ellenében…ami felmérve a helyi parkolási árakat, nagyon barátira sikeredett). Elfoglaltuk a szobát, aztán elfutottunk gyógyszertárba KáeM délelőtt felíratott legújabb bogyóját beszerezni. S mikor ezt is letudtuk visszatérve feltérképeztük a wellness részleget. Nagyon igényes és kellemes:) Vacsoráig ki sem jöttünk. Szaunáztunk, pezsgettük magunkat (két féle pezsgő rész is van), úsztunk, s megállapítottuk, hogy az átlagos életkort elnézve a többség a nagyszülőnk lehetne. De aranyosan és mosolygósan fogadták a „nászutas” párocskát. Ezután még sétáltunk egyet vacsora előtt, hogy az otthon felejtett apróságokat pótoljuk (vigasztaljatok meg, hogy másnak is mindig van valami (fontos) apróság, ami otthon marad!?). Aztán belevettük magunkat a büfévacsora kínálatába. Igényes az étterem berendezése is, ahogy az egész szálloda maga is. A kínálat ellenben nem döngetett hatalmas gasztronómiai magaslatokat, a borlap pedig finoman szólva is hagyott kívánnivalót...szinte csupa száraz bor. Végülis vacsorának zöldséges polenta levest (lenmaggal pirított csirkemellet lehetett beletenni levesbetétként), pirított magyaros (najó lecsós) szűzérmét karikaburgonyával és túrós/lekváros palacsintát választottunk. Öblögetni pedig Szekszárdi félédes Medinát választottunk. Nem maradtunk éhesek (konkrétabb vélemény). Így úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk a sétát és megnézzük a tavat. Az építési területen kellett átsétálni, ami annyira nem volt kellemes, de maga a tófürdőt körülvevő park kárpótolt érte. Kellemes és meglehetősen fárasztó sétát tettünk: megkerültük az egész fürdőt. A kerítésen belesve fotóztunk és megállapítottuk, hogy a csodaszépen karbantartott város mellett, mennyire lepusztult a fürdő területének egy része. Megdöbbenve láttuk, hogy a termáltóban halak is úszkálnak. A kör végére már - sokszoros szúnyoggyilkossá válva - kellően kifáradtunk ahhoz, hogy szobánk magányába vonuljunk visszaJ

2010. június 11.

Reggeli után ismét wellnesskedtünk egy nagyot, kihasználva, hogy a vendégek többsége későn ébred. Aztán felkerekedtünk és elmentünk Keszthelyre. Kezdetnek hoztuk a kötelezőt, megnéztük a Festetics kastélyt, konkrétan a parkját. Ellentétben az általános kastélyparkokkal, ennek nem francia, hanem angol kertje van. (A francia a rendezett, szabályos…mint Schönbrunn, vagy Versailles, az angol a vadregényes;)). Aztán elautókáztunk Badacsonyba…ahogy KáeM nagyon pontosan fogalmazta meg a tapasztalatot: „Ha az időjárás alapján nem érezném, hogy nyár van, akkor azt mondanám, hogy télen sétálgatunk a Balaton partján.” Avagy egyikünk sem ehhez van szokva, a Balaton part, főként a kiemelkedőbb városok kikötői/mólói hemzsegni szoktak a turistáktól, árusoktól…most ellenben néhány iskolás kiránduló csoporton kívül nem találkoztunk senkivel. Pedig a tó még mindig meseszép, s végre ismét tiszta is. A kialakult helyzetet elemezve tértünk vissza Hévízre.

Lepakolás után ismét belevetettük (volna) magunkat a wellness élményekbe…hát igen, inkább csak volna: a fürdős szaunázos világot ugyanis elárasztották honfitársaink. Sajnos az a fajta, aki miatt szégyelljük, hogy magyarok vagyunkL Mert olvasni nem tud /de legalábbis nem hajlandó/ és magasról tesz a tolerancia legalapvetőbb íratlan szabályaira is…avagy megvan róla győződve, hogy azért mert fizetett egy szolgáltatásért, már az övé az egész szállodaL Hamar fel is adtuk és megegyeztünk, hogy később térünk vissza…amíg ezen vendégek vacsoráznak (nem kellett sokat számolgatni, biztosak lehettünk benne, hogy már nyitás előtt egymás sarkát fogják taposni az étterem ajtajában…nem tévedtünk).

Ha már a pihenés egyik része meghiúsult gondoltuk a szombatra betervezett masszázs előtt is kérünk egyet, de sajnos nem tudtak már elvállalni a szállodában. Sebaj, minden második házban van masszázs, gondoltuk találunk kint is. Hát komoly élményekkel gazdagodtunkJ Kezdetnek azzal, hogy pénteken 5kor már nincs nyitva a szalon, aztán bementünk egy szállodába, ahol senkit nem találtunk a recepción, pedig még csengettünk is, s végül a van, de nem adok tipikus eseténél adtuk fel…nyitva volt a hely és nem volt senki, ennek ellenére közölték velünk, hogy legkorábban hétfőn délután tudnak elvállalni. Meghunyászkodva, s magyar mentalitáson már csak nevetve ültünk be egy kávézóba, ahová házi epertorta ígéretével csalogattak beJ Kértünk hát a finomságból, illetve még két különlegesebb limonádét (trópusi és áfonya). Az epertorta valóban finom volt, de annyira azért nem házi….nagyüzemi (fojtós) piskóta, főzött vaníliás krém, eper, tortazselé, s külön mellé adagolva tejszínhab. A limonádék finomak voltak, s ugyan bárszirupokból készültek, de ezt próbálták ellensúlyozni a beleadagolt friss gyümölcsökkel (ananász a trópusiban és meglepő módon áfonya az áfonyásban;)) Árban is teljesen korrekt volt a hely borravalóval fizettünk 2200 forintot a két szelet tortáért és a két fél literes limonádéért (konkrétan az autóparkoló és a Rákóczi utca sarkán lévő kávéház volt ez, ha jól emlékszem Relax-nak hívják).

Visszaérve láthattuk, hogy mi is történik az étteremnél vacsora előtt;) Így gyorsan le is tepertünk, hogy ússzunk néhány hosszt. Jól számítottuk, ketten voltak rajtunk kívül.

Vacsora után rövid pihenés következett, aztán levonultunk a wellnessbe zárásig. Csendes volt, hatan voltunk összesen, így remek jeges szaunázással és pezsgőfürdőzéssel zártuk a napotJ

2010. június 12.

Azzal aludtunk el előző este, hogy korán reggel, még reggeli előtt lemegyünk wellnesskedni. Fel is ébredtünk, de nem eléggé ahhoz, hogy elinduljunk. Így mégis reggelivel indult a nap. Ez ismét a szokásos volt. Utána bevettük magunkat a wellnessbe, s másfél órát élvezkedtünk. Ekkorra kezdett nagyobb tömeg lenni, így elindultunk ismét csatangolni. Keszthely felé vettük ismét az irányt, ma a Panoptikumot néztük meg…érdekes volt;) Sétáltunk egyet a sétáló utcán, majd mivel nem találtunk kedvünkre való ebéd lehetőséget, visszagurultunk Hévízre, emlékezve, hogy láttunk egy pizzériát. Be is ültünk, s mire az étlapot átnéztük már tudtuk, hogy bizony nem pizzázni fogunk a Kocsicsárdában. Két személyes kacsatállal megtömött pocakunk döntött a további programról, úgy gondoltuk, hogy szundikálunk egy kicsit, aztán úszás még a masszázs előtt. Nos a kicsiből annyi lett, hogy már nem volt időnk lemenni úszkálni. A masszázs nagyon jó volt, én sós, KáeM teljes testmasszázson kényeztetődött. A sós, 30 perces hát masszázst jelentett, levendulás tengeri sóval, levendulás masszázsolajjal, utána pedig mély hidratáló krémmel. Természetesen bőrfrissítő, hámlasztó hatással. Nagyon jó volt. Lehetett volna kamillásat is választani. KáeM is pozitívan nyilatkozott a bő 40 perces kényeztetésről.

Mivel nem fürödhettem azonnal a masszázs után, hát lementünk vacsorázni. Pozitív tapasztalat volt, hogy szinte még nyitás előtt érkeztünk, mert még minden szépen volt tálalva. Ezúttal a választott ételekben sem csalódtunk, annyira nagyon.

Ezután látva, hogy a többség az étteremben van, ismét a vizes részlegé lett a főszerep. Úsztunk, szaunáztunk, gőzkabinoztunk, s két óra elteltével sikerült annyi helyet szerezni a jacuzziban, hogy oda is beülhettünk. (Két család foglalta el, összesen hat gyerekkel…hát igen, ennyit a szabályok betartásáról – miszerint 15-30 perc egészséges maximum – s a toleranciáról, avagy hátha más is használnáL) 20 perc dögönyöző vízsugár után, még úsztunk volna pár hosszt, de addigra tömeg lett az élménymedencében, így úgy döntöttünk, hogy visszavonulunk a szobába.

2010. június 13.

Utolsó reggelünk a szállodában végre úgy indult, ahogy már a korábbiakat is terveztük, Nyitásra már a wellness részlegen voltunk – nem egyedül persze. Jeges szaunázással indítottunk, aztán úsztunk egy nagyot, ezzel kellően kiéhezve a reggelire.

A büféreggeli után kihasználtuk az ajándék wellness szolgáltatást, amit a masszázshoz kaptunk ajándékba. Mind a ketten bő 15 percet tölthettünk egy Jáde köves masszázságyon, amit tökéletes lezárásnak tartottunk a pihenős, kényeztetős hétvégéhez. Így ezután összecsomagoltunk a szobába, s kijelentkezés, fizetés után, hazaautókáztunk Jade cicához, aki már nagyon várt ránk:)