Fable: Csonfuvola

A boríton ráhangolásul:

„A két súlyosan sérült kommandós, Daniel Belloq és Steve Delgado a tóparti nyaralóban lábadozik. Steve mélységesen depressziós, nem hajlandó felkelni, mosdani, étkezni. Akciócsoportos társai mindent elkövetnek talpra állítása érdekében, de még a nyári Mikulás-terápia se válik be nála. Tán-tán Nympha, a könyörtelen gyógytornásznő segíthet.

Denisa válósat álmodik, ezért sürgősen a tóhoz száguld, hogy Belloqkal lehessen. Idilljük hamar véget ér; lovaglás közben géppisztolysorozatot zúdítanak rájuk egy dzsipből. A kergült ló elhagyott farmra robog Denisával, ő pedig a kútból áradó hullaszag éreztén mozgósítja a helyi erőket. Pedofil gyerekrablás-sorozat nyomára bukkannak, ám a rendőrfőnök nem akar statisztikarontó ügyeket a városában.

Belloq nem kíván részt venni az ügyben, arra hivatkozva, hogy besokallt, kiégett. Amikor azonban mesterlövész flintával megsebesítenek néhány helybéli hobbivadászt, feltámad benne a zsaru. Színre lép Gerret Flach, a nagy hatótávolságú vonzerővel bíró, örökbarna bőrű megyei főügyész-helyettes, és felkéri őket a nyomozásra. Denisa, Belloq, Steve, a kezdő zsaru Martin és a furabogár Cyd nekilát, hogy felderítsék a két bűnügyet.

A gubancos szálak ekkor még alaposabban összekuszálódnak. A gyerekrablási gaztett véres fordulatot vesz. A hobbivadölők vadásza bedurvul. Eddigi és leendő áldozatai nem hajlandók együttműködni a zsarukkal, ugyanis szerintük ők a greenpeaces támadók. Nympha és Gerret Flach feromon-kisugárzása felbolydítja a kedélyeket; Belloq kamasz lánya kritikusan életun és világfáj, de még házi kedvenceik is agyászra szorulnak. A válságos írómester, Donald is jelen van, hogy pipatüzeket okozzon.

Végül persze az akciócsoport közbelépése is szükségessé válik

A HALKIRÁLYNŐ-SOROZAT ÚJ EPIZÓDJÁBAN.”

Kicsit félve kezdtem el, mert egyrészt már régen olvastam a sorozat korábbi köteteit, másrészt nem minden frissen íródott műve tetszett annyira, mint a korábbiak. De jó, hogy elkezdtem, mert ez olyan, mint régen…az első oldalakon az olvasói megjegyzéseken bólogattam egyetértően (többnyire), könnyeztem elérzékenyülve (időnként), utána pedig sírva röhögtem végig az egész könyvet. Ez utóbbi egyébként simán hőstett, tekintettel arra, hogy munkahelyi üresjáratokban is olvasgattam;) (Szerintem a kollegák már megrendelték a kényszerzubbonyt;)) A könyv tényleg a szokásos, imádott stílusú: harcos csatázós, szerelmes, a legjobb értelemben cirkalmas nyelvezetű. Ezt egyébként a – számomra - kevésbé tetsző alkotásaiban is nagyra tudtam értékelni, hogy Fable egy nyelv zseni, szívesen beszélgetnék vele egyszer élőben, hogy vajon magánban is ilyen változatossággal használja-e ékes anyanyelvünket, mint a könyveiben.

Elnézést a vaskos mennyiségű idézetért, de nem akartam szelektálni, meg amúgy is jól elfér itt és én meg szeretem, ha egy helyen vannak a dolgok:)

„Végül mindhárom pulykacsülök a kutyáé lett. Tarzannak még demóba se maradt fogköve.”

„Hanem a rücskösített, síkosított, neonlila hancúrkabát fenemód lötyögött az ujjamon!”

„Különben is, kit hívhatnék? Szent Pétert, hogy tárja szélesre a mennyország kapuját, és nyittassa ki a gipszelőt?”

„    – Nálunk ezt így tesztelik: sorolja fel a négy őselemet!

    – Sör, bor, pálinka! – sorolja büszkén.”

„Nyolchengeres dorombolás közepette, intenzív macskamasszázzsal frissítik porcikáit.”

„Szóval az én meglátásom szerint a mai emberek abban hisznek, hogy az élet szakadatlan hejehuja. Rettegünk a konfliktustól, a lelki-fizikai fájdalomtól, a kudarctól, a hullámvölgytől. A tökéletlen külsőtől, az öregedéstől, a haláltól. Mintha az egész életünknek zavartalan állóvízben röfögésnek kéne lennie, hasvakarással.

[…]

Úgy látom, jelenkori életünk hívatlan publikum előtt zajlik. Ez a kukkoló tömeg minden történést zsigeri szinten leszól, kritizál. Ily módon durván megsértik a szabadságomat, az életem megéléséhez, a hibáim elkövetéséhez, az örömeim intimitásához, a tökéletlenséghez való jogomat. Utóbbin azt értem, hogy jogom van nem megfelelni mások elvárásainak. Végtére is itt vannak nekem az enyémek. Szóval az életünk inkább állóvízben röfögés hascsikarással.”

„A szerelem szőnyeg, amelyet a képzelet szőtt.”

„Kétely nélkül hiszek neki, mert hozzá képest a Google Earth a földrajzi tévedések tárháza.”

„Nemrég egy kutatócsoport azt vizsgálta, hogy az emberek hova szeretnek járni. A karibi szigetekre, könyvtárba, moziba, szvinger klubba, színházba, raftingolni? A felmérés eredménye szerint az emberek legszívesebben vécére járnak.”

„QUADÁLLAT”

„Elöltöltős, hátulkötős zakó kéne az ipsének.”

„A szerelemben nem a repült órák száma, hanem a szárnyalás milyensége számít. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az ejtőernyős ugrások számánál jóval fontosabb a lebegés varázsa.”

„Sose bízz az olyan emberben, aki egyetlen rossz tulajdonságot sem hozhat fel mentségére.”

„Fáraó Átka, a macskánk hasonló módon taktikázik velünk. Az agyafúrt kendermagos égető nézéssel, májogással vagy könnyed lábon karmolással éri el, hogy nekünk, alattvalóknak feltűnjön végre: óhajt valamit. Mihelyt ez megtörténik, fenséges lassúsággal elindul előttünk, mert tudja: irdatlanul gyengeelméjűek vagyunk hozzá képest. Füle hátrabillen, azt csekkolva, eltévelyedés nélkül követjük-e, hiszen instabil mivoltunkról is tud. Odavezet minket a kamraajtóhoz, ha éhes, mivel ott tartjuk ropis tányérját. A kedvére való kijárathoz battyogunk, ha kimenne, jóllehet angyalszép macskaajtót kapott, ám neki az snassz. Ha lepihenne, ama helyiség elé vonul, ahol álomra hajtaná főúri fejét, és mi lakájos meghajlással kitárjuk előtte az ajtót. Viszont reggelente, ha úgy véli, túl sokáig alszunk, segítség nélkül nyitja a kilincset, felszökken az ágyra, és keresztbe fekszik az arcunkon, míg ki nem múlunk, vagy fuldokolva fel nem rémülünk.”

„Mellesleg a Föld alig várja, hogy kiveszejtsük magunkat, mert ő tudja az igazságot: van élet az ember után!”

„Seneca szerint a lélek tükre a beszéd. Ez írott szövegre, e-mailre, kommentre is vonatkozik.”

„Isten nem űzte ki az embert az édenkertből, hanem elvette annak lehetőségét, hogy lássa, hol él.”