2008. szeptember 30., kedd

Mákos sütemény

Ugyan eddig itt remekül titkoltam, de most elárulom, már-már betegesen vonzódom a mákhoz. Imádom a mákos süteményeket. Ennek ellenére itthon nagyon ritkán sütöm, aminek egy olyan nemesen egyszerű oka van, hogy a párom nagymamája általában süt nekem mindenféle mákos finomságot, amikor látogatóba megyünk hozzá. Ilyen háttér mellett talán már érthető, hogy miért nem sütöm meg én…azért egy nagymama süteményét nem tudom überelni.

Ha nagy ritkán itthon is nekiállok, akkor általában az alábbi recept a kedvenc. A bátyám feleségének a családi receptje, tulajdonképpen egy sima kevert mákos. És tényleg valóban zsírral a legfinomabb.


Mákos
Hozzávalók: 25 dkg liszt, 2 egész tojás, 10 dkg zsír, 10 dkg mák, 1 kanál lekvár, 1 csomag sütőpor, 2 dl tej, citrom, 25 dkg kristálycukor
Elkészítés: A cukrot a zsírral habverővel összekeverjük, majd hozzáadjuk a tojást. Ha sima hozzáadjuk a lekvárt, a citromlevét, a mákot és fakanállal összekeverjük, Aztán hozzáadjuk a lisztet-, amiben már elkevertük a sütőport- és a tejet. Közepes tepsiben sütjük, félhold alakokat vágunk, porcukorral szórva tálaljuk. (A porcukrot már kiszoktam hagyni, szerintem így is elég édes, és a képen éppen szív alakúra vágtam)

Trópusi vihar

A változatosság kedvéért kezdetnek megmutatom, hogy mit találtam a filmről a mozi oldalán: "Ben Stiller, Jack Black és Robert Downey Jr. olyan filmsztárokat alakítanak ebben az akcióvígjátékban, akik egy szuperdrága háborús filmet forgatnak eredeti helyszíneken. Csakhogy az elszabadult költségvetés miatt a stúdió kihátrál a film mögül, viszont a frusztrált rendező úgy dönt, folytatja a forgatást. Stábját a délkelet-ázsiai dzsungel közepébe vezeti, ahol igazi rosszfiúkkal találják szembe magukat... "


A filmet egy másik film előtt bemutatott előzetes alapján szerettük volna megnézni. Vasárnap esti előadást választottunk, ismét az Aréna mozijában.


A bemutató alapján egy kicsit véres vígjátékra számítottunk. Sajnos érzésünk szerint nem teljesen ezt kaptuk. Voltak a filmben nagyon jó poénok, aminél rázkódtak a sorok a nevetéstől, de a végső véleményem az volt a filmről, hogy vígjátéknak túl véres, háborúsfilmnek meg túl vicces. Szóval nem voltam maradéktalanul elégedett, amit esetünkben az is jól mutat, hogy meg sem fordult a fejünkben, hogy rákeressünk, hogy mikor jelenik meg a film DVD-n.


A film végén némileg kaptunk magyarázatot a nem tetszésünkre, mert a film ötlete és a rendezés is Ben Stillert "dicséri" és tapasztalatunk szerint ritkán szokott az jól elsülni, mikor a főszereplő magának kitalál egy filmet, majd meg is rendezi azt.:$


A képekhez innen jutottam el, a pontos letöltési címeket sajnos elmulasztottam elmenti, de talán ez is megfelelőnek számít.

WALL-E

Ismét egy új kategóriát vezetek be, gyors egymásutánban mindjárt két bejegyzéssel. A moziban látott filmekről fogok beszámolni ezentúl magánvéleménnyel kiegészítve.

Kezdetnek a
Moziünnep alatt látott két filmről, elsőként a péntek estiről.

A háttér információkról annyit, hogy egy ideje az
Aréna Pláza moziját látogatjuk, mert itt sosincs tömeg:) Meg nincs is nagyon messze tőlünk.


És akkor ténylegesen a péntek estéről: Az előadás elméletileg 22:00kor kezdődik, na de mi már kitapasztaltuk, hogy ebben a moziban ez kicsit másként működik. Minden teremnek van ugyanis egy szponzora, akinek a logoja sétálgat a vásznon, amikor beengedik a látogatókat, pár perccel az előadás kezdete előtt - máshol tapasztalatunk szerint ilyenkor már a bemutató vagy a normál reklám megy - majd pontosan kezdéskor elkezdődnek a reklámok, ezt követően az előzetesek, végül kereken 15 perccel később megkezdődik a film. Nos hát múlt pénteken nem ez történt, mert hogy 22:00kor még be sem engedtek a terembe, viszont lényegében a mozi teljes személyzete bent volt már, nem tudtuk mi történt, de negyed 11-kor végre bejutottunk, így csak addig ugrált a szponzor logó amíg mindenki leült, aztán már kezdődtek a reklámok, előzetesek, végül a film.


Magáról a filmről: nagyon aranyos volt a történet, és bár sok volt a gyerek a közönség soraiban, mégis úgy gondolom, hogy nem igazán gyerekfilm. Nincs benne semmi olyan, ami nem gyereknek való, csak éppen magát az eszmei mondanivalót nem biztos, hogy egy gyerek felfogja, és sajnos az sem biztos, hogy a szülő el tudja magyarázni. :(
Csodálatosan mutatta be a film a szerelmet mint olyat, szerethető szereplőkkel. Nem tetszett viszont a kerettörténet, mert ugyan valóban szörnyűek vagyunk mi emberek, de azért ennyire talán nem. Mindenesetre a vége azért természetesen happyend, persze némi csavarral.


A mozi oldalán ennyi található róla előzetesként: "Több száz magányos éven át végezte a munkát, amire programozták, de WALL-E (Watt-takarékos Lánctalpas kivitelű Limlom- és hulladékkezelő - E sorozat) a kacatok gyűjtése mellé végre új életcélt talál magának, amikor megismeri az EVA névre hallgató ügyes keresőrobotot."
Még meg kell említenem, hogy a film teljesen digitális technikával készült és mint ilyennek a képminősége verhetetlen. Tű éles volt és nagyon szép. A disney oldala szerint - ahonnan a képek is származnak - november 18-án jelenik meg a film DVD-n és Blu-Ray-n.

2008. szeptember 29., hétfő

Lánybúcsús torta

Ahogy ígértem megmutatom a tortát is, amelyet barátnőm készített. Alatta pedig a ma küldött leveléből idézve a recept is megtalálható:D



"A tortának a receptje pedig: menj el egy nagyobb élelmiszerboltba, végy egy Dr. Oetker Feketeerdő torta készítésére alkalmas, összetevőket tartalmazó dobozt, szerezd be a többi szükséges hozzávalót (1 üveg meggy befőtt, 2 dl tej, 2 tojás, 3,5 dl víz, 10 dkg margarin) és kövesd a dobozon leírt utasításokat. Röviden ennyi. :D "
A magam részéről van egy saját receptem is a tortára, ami nem annyira hasonlít a fentire. Ezt is bemásolom, mert nagyon klassz recept szerintem. Ha valamikor megsütöm, természetesen majd hozok képet is róla:
Feketeerdő torta
Hozzávalók: 6 db tojás, 6 kanál cukor, 6 kanál liszt, kevés kakaó
Elkészítés: Ezekből piskótát sütünk. Ha kihűlt három részre vágjuk. (Esetleg süthetjük külön a 3 lapot)
Krém: 4 dl meggylevet kifőzünk 1 vaníliáspudinggal. 1 liter növénytejszínt felverünk 1 habfixálóval és egy vaníliás cukorral.
A lapokra rákenjük a meggyes zselét, majd meggy darabokat szórunk rá és rátesszük a tejszínt. A tetejére elég csak a zselé és a tejszín.

Paprikás-sajtos csiga

Azon „ritka” sütemény, amit annak idején egy nagynénémtől tanultam. Nem tudom említettem-e már, de anyai ágról rendelkezem öt ilyennel, és apai ágról is hárommal, szóval van választék:) Na de vissza a süteményhez, újságból származik a recept, de azóta a neten, blogokon, fórumokon is megtaláltam számtalan verzióban. Én maradtam az eredetinél.

Ezúttal a rendhagyó leánybúcsú sós süteménye lett. Remek darab egyébként, mert előkészítve, rúdként is lehet fagyasztani, felkarikázva is, de kisütve fém dobozban is sokáig eláll(na).

Paprikás-sajtos csiga
Tészta: 25 dkg liszt, fél Rama kocka, só ízlés szerint, egy csapott kávéskanálnyi sütőpor, szükség szerint tej. Ezt össze kell gyúrni.
Töltelék: a Rama kocka másik fele, 15 dkg (füstölt) sajt, só ízlés szerint, egy evőkanál pirospaprika.
Elkészítés: A tésztát kinyújtjuk téglalap alakra, kb. 3-4 mm vékonyra, lesz olyan 30X50 cm kb. Rákenjük a masszát, feltekerjük. Szeletelés előtt érdemes kicsit fagyasztóba tenni, akkor keményebb lesz a tészta, szebbek a szeletkék. Kb. 3 mm vastagra fel kell vagdosni, a szeleteket zsírozott-lisztezett tepsibe tenni, felvert tojással megkenni és megsütni. Vigyázat, hamar megsül!






A lánybúcsúról is essen akkor pár szó, ha már írtam fentebb, hogy rendhagyó. Rendhagyó egyrészt azért, mert polgárilag már közel három éve férjes asszony vagyok:P És rendhagyó lett sajnos azért is, mert a meghívottaknak még a fele sem jött el:( Így nagyon komoly létszámmal négyen voltunk. De azért remek csajos beszélgetős este/éjszaka volt. A szervező barátosném, amikről az előző postban is szó esett pedig meglepett egy isteni finom tortával….de ne szaladjunk annyira előre, erről is jön post hamarosan.

Keksztekercs

Réges-régen, még zsenge kislánykorunkban kezdtem el ezt a süteményt gyártani. Az egyik nagynénémtől származik a recept. És a története az, hogy a legjobb barátnőm nagy kedvence, akivel már kislánykorunktól nagyon komoly kulináris élményeket éltünk át: ettünk például agyon sózott paradicsomot buci kenyérrel, amit persze hangos hahotázás közepette köpködtünk ki (pirul), de ezeknek a csajos estéknek volt a rendes rendszeres eledele az emeletes szendvics is, ami annyit jelentett, hogy óriás kiflit félbe vágtunk és mindent belepakoltunk, amit a hűtőben találtunk – ez nem volt kevés, mivel édesanyámnak élelmiszer boltja volt – amíg akkora nem lett a szendvics, hogy már nem fért be a szánkba:D).


Az első képen látható is egy csajos este alkalmával készült, amikor a párom tréningre ment és mi ketten szépülős estét tartottunk, és kitaláltuk, hogy ilyet feltétlenül ennünk kell a régi idők emlékére. Ekkor egy neten talált recept alapján készült, mert a nagynéni receptjét nem találtam. Nem lett rossz, de azért nem volt olyan finom, mint az eredeti.

Most azt találtam ki, hogy a lánybúcsúmra készítem el, mivel, hogy a már említett barátnőm szervezi a nevezetes eseményt. Ugyan mondta, hogy semmit nem kell vinnem, de hát egy olyan konyhaimádó, mint én, nem teheti meg, hogy nem visz semmit (egy sós és egy édes sütemény, végülis akár semminek is tekinthető:P). A nosztalgia jegyében pedig azt hiszem ez a sütemény tökéletes választás:)



Kekszes tekercs/Éva néni
50 dkg darált háztartási keksz, 15 dkg porcukor, 1 ek kakaó, 1 csomag vaníliás cukor, 0,5 liter tej
A fentieket alaposan összedolgozzuk, majd három cipóba választjuk. A cipókat darált keksszel megszórt deszkán vékonyra kisodorjuk, megtöltjük az alábbi krémmel, szorosan felcsavarjuk és néhány órára hűtőbe tesszük. (Minél tovább hűtjük annál könnyebb szeletelni.)
Krém: 20 dkg vaj, 15 dkg porcukor, 1 vaníliás cukor habosra keverve.
Gumimamszli: fél adagot készítettem, így nem cipóztam, csak egy tekercset alkottam. Két szeletke maradt a buli végére...azt hiszem jól sikerült.

2008. szeptember 25., csütörtök

Nyelvészet vs. gasztronómia?

Ez a bejegyzés, egy amolyan link ajánlós darab lesz, mert úgy gondolom, hogy gondolatébresztők és érdekesek a postok, illetve a cikk.

Kisebb vitát váltott ki Mirelle írása a "Slapos konyhanyelv"-ről. Érdemes elolvasni az ottani hozzászólásokat is, illetve az alábbi két postot is a témában:

Égigérő paszuly véleménye

Gourmandula véleménye - ami itt is megjegyzem, hogy szinte szóról szóra megegyezik a sajátommal, bár én valószínűleg nem tudtam volna ilyen frappánsan megfogalmazni;)

És egy érdekes cikk a témában 2002-ből a
Népszabadságból Nádasdy Ádám tollából.

(Ha még bővül a téma, akkor igyekszem majd az újabb dolgokat is belinkelni.)
Ahogy ígértem:
Update 1: Dulmina véleménye - amihez itt szeretném kifejezni csodálatomat, mert szerintem egy nagyon szépen megfogalmazott, korrekt és toleráns vélemény.

2008. szeptember 24., szerda

Listás játék:)

Megtaláltam ezt a "játékot" előszőr Mammánál, aki viszont utalt rá, hogy készült egy magyarírott változat is Áginál. Ezutóbbi mellett döntöttem, mert a másikon számomra is nagyon sok semmitmondó dolog volt.

Az Áginál leírt szabályt, sajnos nem tudtam betartani, mert nem találom, hogyan lehet áthúzottat csinálni, így már a félkövérséget is kihagytam, ezért aki kiváncsi az kénytelen végig olvasni:)

1. Ajvár – Eddig még kimaradt, de nem zárkózom el.
2. Aszú – kóstolás megvolt, amúgy nem nagyon szeretem az alkoholt.
3. Bableves csülökkel – Imádnivaló, meg csülök nélkül is:)
4. Baklava – Émelyítően édes.
5. Baracklekvár – A sógornőmé és pótnagymamámé a legfinomabb a világon.
6. Bárányhús – Gyrosnak imádom. (erről később írok majd)
7. Barátfüle – Nagy kedvenc, és azon ritkaság, amiből a mirelitet szeretem jobban. (de csak a Csabai Szilvalekváros változatot)
8. Békacomb rántva – Kimaradt eddig.
9. Birsalma sajt – Inkább kompótnak szeretem, anyukám készítésében.
10. Bodza szörp – Szinte folyamatosan ezt isszuk.
11. Borsóleves – Nagy kedvenc.
12. Bundás kenyér – Ez is nagy kedvenc. Mustárral (!)
13. Burek – nem kötöttünk nagyon szoros barátságot.
14. Cékla saláta – Minden pirosas színű zöldséget, gyümölcsöt szeretek.
15. Csalántea – Pocsék, ha rajtam múlik többet nem fogok inni.
16. Csevapcsicsa – Valamelyik jugoszláv utódállamban ettem és nagyon finom volt. Itthon nem volt merszem még megkóstolni.
17. Csicsóka – Nem emlékszem rá.
18. Csiga – Nem lehett kihagyni, nem is volt rossz.
19. Csirkeláb a húslevesből – Miért a csirkének lába is van….nem csak melle?:P
20. Disznósajt – Ecettel a jó kis házi fajta gyerekkoromban nagyon finom volt.
21. Erdei gombák – A gombák egyáltalán a nem szeretem kategóriában vannak, de azért ha benne van valamiben nem piszkálom ki, csak reménykedem, hogy bevizsgálták. Magamtól nem teszem semmibe.
22. Esterházy torta – Tömény, de néha finom.
23.Fagyasztott halrudacskák – Fogalmazzunk úgy, hogy pszichésen allergiás vagyok a halra.
24.Fánk – Naná, baracklekvárral a nagynéném receptje szerint.
25.Fasírt – Krumplifőzelék elképzelhetetlen enélkül.
26. Finomfőzelék – Rövid menzás pályafutásom alatt ez is megvolt, többet szerintem nem lesz.
27. Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel – Aha, akár hetente is jöhetneJ
28. Fonott kalács – Vajjal, sóval (!)
29. Főtt csöves kukorica – Bárhol, bármikor.
30. Gulyásleves – Inkább a babos változat.
31. Gyümölcsbor – Alkoholok általában nem játszanak, de almásat már kóstoltam.
32. Hagymaleves – Finom, fokhagymás a kedvencebb.
33. Halászlé – Lásd 23. pont. Egész pici koromban a levét tésztával megettem…állítólag.
34.Jeges kávé – kóstoltam, de nem szeretem a kávét.
35. Kakashere pörkölt – Egyszer volt, semmi extra.
36. Káposztás tészta – otthon gyakran volt, én még nem főztem.
37. Kapros tökfőzelék – Ha muszáj jöhet, emlékeim szerint anyu elég jót főzött.
38.Karalábé – Nem rég fedeztem fel magamnak, főként főzeléknek, levesnek esszük.
39. Kaszinó tojás – Egyszer ettem, de nem kedveltem meg nagyon.
40. Kecsketej – Nem is volt olyan rossz, mint gondoltam.
41. Kemping sajt a tömlőből – Ha van hozzá ropogós kenyércsücsök is:D
42. Képviselőfánk – Gyerekként nagyon tetszett, egyszer megcsinálta anyu, iszonyatos csalódás volt:(
43. Knédli – Ausztriában ettem, szép emlék.
44. Kocsonya – Gyerekként ezt is megettem állítólag, felnőttként még nem kívántam meg.
45. Kókuszgolyó – Nagy kedvenc, gyorsan megvan és a legtöbben szeretik.
46. Kovászos uborka – Anyu verziójában.
47. Körömpörkölt – Csak a levét, kenyérrel tunkolva…de ezt sem főztem még.
48. Körözött – A sajátomat szeretem.
49. Krémes – A cukrászdai sem rossz, de ezt is az egyik nagynéném tudja igazán.
50. Krumplipüré – Vajjal és tejszínnel/tejföllel szeretem.
51. Krumplis tészta – Savanyú/kovászos uborkával de jó is.
52. Lecsó – Anyósomtól tanult változatban, de csak abban.
53. Lekváros bukta – Párom nagymamájánál a kis sámlin ülve melegen:)
54. Libamáj – Én nagyon szeretem, a Párom allergiás minden májra, ezt kis mennyiségben még ő is meg tudja enni.
55. Lóhús – Kolbászban volt, de csak utólag tudtam meg. Ha tudom nem ettem volna meg.
56. Madártej – A fehérjefelhők nélkül is annak számít?
57. Majonéz – Régen nagyon szerettem, most már kevesebbet eszem belőle.
58. Mákos guba – Minden ami mákos a szeretem kategóriában van:)
59. McDonald’s Big Mac Meal – Happy meal az én méret kategóriám, na meg a játék is jól jön, ha hirtelen kell gyereknek ajándékozni.
60. Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – Én inkább sült hús mellé szoktam enni…talán azért, mert a főtt húst általában nem kedvelem.
61. Muszaka – Görögországban ettem, azóta sem, pedig finom volt.
62. Nyúlhús – Nem megy, sajnálom a nyuszit. De kóstoltam réges régen – persze nem tudtam, hogy az.
63. Őszibarack befőtt – Ha nincs nyers kopasz barack.
64. Pacal – Ez az az étel, amit soha, de egészen biztosan soha nem fogok megkóstolni.
65. Padlizsánkrém – Anyósomtól tanultam, azóta kedvenc lett, pirítóssal majonézesen.
66. Palacsinta – Almás fahéjjal, túrós, na meg a fahéjas és a többiek:)
67. Pálpusztai sajt – Na ezt inkább nem.
68. Paradicsomos káposzta – Nem is olyan régen anyu csinált nekem. Ritkán még meg is kívánom.
69. Párizsi – Én szeretem (pirul)
70. Pilóta keksz – Inkább a vaníliás karika, de leginkább házi sütemény.
71. Pogácsa – Lehetőleg melegen és jó sokat.
72. Puding – Vaníliás frissen, még langyosan, nem túl édesen.
73. Puliszka – Vajjal, túróval.
74. Rántott hús – Otthon minden vasárnap, saját háztartásomban viszonylag ritkán.
75.Rakott krumpli – Az egyszerűség dicsérete. Próbáltam sokfélét, de a sima magyaros a szívemcsücske.
76. Rácponty tejföllel – Mint fentebb a halaknál, de ehhez van sztorim: középiskolában tanultam ételkészítési ismereteket. Ezt az ételt osztották rám és társamra. Én a pucolásnál elájultam, (nem vagyok ájulós, ez volt eddig életem egyetlen ilyen esete) tanárbácsi kikísért, adott egy ötöst az aznapi teljesítményemre és haza küldött:D:D:D
77. Sárgarépa krémleves – Eddig még nem is hallottam ilyenről.
78. Somlói galuska – Hát kövezzenek meg, de én nem szeretem.
79. Sóskaleves – Ez is kimaradt eddig, főzelékben ettem már sóskát, meg nyersen is.
80. Sült gesztenye – Nem ízlett, inkább a püré sok tejszínnel.
81. Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – Ha olyan helyen járunk ki nem hagytam régen, mert mostanában a sok ronda tv-s riport miatt, csak megbízható helyről beszerezve esszük meg. 82. Sült tök – Régen nem szerettem, talán megérdemelne még egy próbát.
83. Szilvapálinka – Anyu adta egyszer, női fájdalomra, azóta sem szeretem.
84. Szilvás gombóc – A saját gyártmány az igazi, főként friss szilvából, ahogy tegnap előtt:D
85. Szőlős rétes – Van ilyen?
86. Sztrapacska – Szintén anyóstól tanultam, és inkább akkor esszük, ha ő készíti;) (Ez célzás is volt:D:D:D)
87. Tatár beefsteak – Még nem volt szerencsénk egymáshoz, pedig szívesen megkóstolnám.
88. Tintahal – Ez is hal.
89. Torma – Sonkához, tojáshoz, de piros változatban az igazi (anyutól tanultam: reszelt céklával van dúsítva)
90.Töki pompos – Debrecenben a virágkarneválon tavaly, meg itthon.
91.Töltött káposzta – Káposzta nélkül, inkább gombócnak paradicsommártással.
92.Töpörtyű – Lilahagyma és friss kenyér kíséretében.
93. Túró Rudi – Gyerekként jobban. Bár most a lilában megtaláltam azt a régi ízt. Párom nagyon szereti.
94. Túrós tészta cukorral – Szalonna pörccel.
95. Vaddisznó pörkölt – De finom is.
96. Véres hurka – Disznóvágáskor, gyöngyhagymával, friss kenyérrel.
97. Virsli – Én ezt is szeretem, szerintem nagyon sokoldalú tud lenni.
98. Zöldbab – Van a fagyasztóban, el kéne végre használni.
99. Zúzapörkölt – Inkább puhára főzve, apróra kockázva a töltetékben.
100. Zserbó – Anyukámé, de csak az. (Nem dicsekvés, de büszkeség, hogy anyu szerint az enyém már régen finomabb, mint az övé)

2008. szeptember 22., hétfő

Kafiolleves

Mint már említettem, nem vagyunk nagy leves fogyasztók, de azért időnként ránk jön (főleg rám:P), hogy kell valami meleg és folyékony, ami azért kicsit tartalmasabb, mint a tea.

Ma éppen véletlenül készült leves, két okból, az egyik, hogy egy kicsike karfiol várt felhasználásra a hűtőben már pár napja és gondoltam, hogy ha a kirántáshoz úgyis félpuhára főzöm, akkor elcsenek belőle pár rózsát és leves is lesz belőle, a másik, hogy ha már így alakult legalább lett valami kísérője a szilvás gombócnak.

Ha már levest alkotok, akkor többnél módosítottam már a magyaros rántásos dolgon. Van pár, ami számomra is úgy az igazi, de ahogy a zöldborsó levest sem rántással készítem, úgy a karfiolt sem. Sőt igazából a két leves között csak annyi a különbség, hogy a zöldborsó helyett karfiol van benne.

Karfiolleves
Hozzávalók:
5 g zöldséggyökér (CH 0,3g)

9 dkg sárgarépa (CH 7,3g)
1 ek olaj (CH 0,0g)
12 dkg karfiol (CH 4,7g)
1 liter víz (CH 0,0g)
1 tk Natúr zöldség mix (CH 0,0g)
só (CH 0,0g)
Zöldséget, sárgarépát kevés olajon megdinszteljük, majd felöntjük vízzel, hozzáadjuk a rózsáira szedett karfiolt, sót és a natúr zöldség mixet. Mikor félpuha a karfiol, akkor kivesszük azt a részét, amit később rántani szeretnénk, majd csipetkét (5 dkg - CH 34,6g) adunk a leveshez. Mikor minden puhára főtt, kevés zsemleszínű rántással sűríthetjük. (nálam ez kimarad)
Ha nincs kedvünk csipetkét készíteni, akkor lehet csurgatott tésztát is tenni bele: tojás, só, liszt nokedli szaggatón átcsurgatható sűrűségben.

Tipp: ha csipetkét készítek, akkor nem csak annyit csinálok, amennyire éppen szükség van, hanem többet. Egy tiszta száraz konyharuhára csipkedem, majd megszárítom és zárható dobozban tárolom, így ritkábban kell csinálni és ha hirtelen kell, akkor is van általában.



Update - 2010.12.18.: A kiszámoláshoz pontosan mértem, hogy mit használtam fel. 4 bőséges adag lett a fenti mennyiségből. Adagonként 11,7g szénhidráttartalommal.

Szilvás gombóc

A mai vacsoránkat már tegnap elkészítettem. A már beírt recept alapján készült. Viszont most láttam, hogy ott még a "maradinak" tekinthető nyújtás dolgot írom, pedig már régóta nem nyújtom. A kész tésztát hengerré formázom, majd 18 egyenlő darabra szedem. A darabokat a tenyeremben szétlapogatom, majd a lapocskával beburkolom az aktuális gyümölcsöt, amit már előre megforgattam fahéjas cukorban. Az hogy éppen hány darab lesz valójában a 15 darabhoz való receptből nagyban függ attól, hogy milyen volt a krumpli, illetve, hogy mekkora darab gyümölcsöket kell beburkolni:D
Csatarendben a sorsukat várva:





Fogyasztásra felkészülve:

Karamellás csokis kocka

Annyira megtetszett a recept Latsiánál, hogy gyorsan el is készítettem, kicsit azért módosítottam rajta, ami sajnos a kinézetét tekintve nem vált előnyére:( Ízre viszont nagyon finom.


Íme az eredeti recept, alatta pedig megjegyzésekben, amit módosítottam rajta:

KARAMELLÁS CSOKIS KOCKA / Latsia
alap:20 dkg vajaskeksz2,5 dkg vaj
töltelék:15 dkg vaj15 dkg sötétbarna nádcukor - muscovado1 doboz sűrített tej - 397 g
tetejére:20 dk tejcsoki
A kekszet törd össze és keverd össze a megolvasztott vajjal. Nyomkodd egy kikent - kibélelt 20 x 20 cm- es szögletes tepsibe.20 percre hűtsd be. Olvaszd össze egy lábosban a vajat a cukorral, majd keverd hozzá a sűrített tejet. Melegítsd kevergetve addig, amíg az első buborékok megjelennek, majd öntsd a kekszre. Hűtsd be 40 percre. Olvaszd meg a csokit, öntsd a lehűlt karamellre, és amikor kicsit megszilárdult, vágd kockákra és élvezd!:O)
Latsia:
- ha az olvasztott csokihoz 8 dkg olvasztott vajat is keversz, ahogy én szoktam, akkor nem kell lesni, hogy nehogy megkeményedjen a teteje, hanem szépen szelhető bármikor
- nagyon finom karamellás süti, nulla munkával


Gumimamszli:
- részben feleztem az adagot, de már az elején elszúrtam a felezést a keksznél (pirul), sima darált háztartási kekszből készítettem, amihez néhány kanál tejet is adtam, hogy könnyebben összeálljon
- a krémnél már sikerült pontosan számolni, viszont így kicsit vékonyka lett az alaphoz képest
- fehér csokit tettem a tetejére, ami sajnos minőségre nem a legjobb volt és hiába minden igyekezet szeletesénél egyszerűen atomjaira hullott szét
- viszont a ronda, de finom kategóriában abszolút győztes:D

Magyaros tejszínes csirke

A vasárnapi ebédünk a gombhoz a kabátot jegyében készült. Találtam a szomszédos kisboltban mini mozzarella sajtot, amiből mindenképpen töltött krokettet akartam csinálni. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy mi passzol ehhez, amit a már kiolvasztott csirkemellből elő lehetne adni. Szombaton kezdtem a főzést, amíg a kroketthez főtt a krumpli, gyorsan pácba küldtem a husikat.


Magyaros tejszínes csirke
0,5 kg csirkemell felkockázva, 1 natúr joghurt, ErősPista, chili paszta, chili por, só, bors, zúzott fokhagyma, 1 ek. keményítő, 3 dl tejszín
A keményítő és a tejszín kivételével összekeverjük a hozzávalókat, majd fóliával letakarva hűtőbe tesszük egy éjszakára pihenni. Másnap a pácos húst egy előmelegített lábosba borítjuk és gyakran kevergetve puhára sütjük. Ezután hozzáöntjük a tejszínt, végül néhány kanál mártást kiveszünk simára keverjük a keményítővel, majd ezzel sűrítjük a finomságot. Kiforraljuk és meleg mozzarellával töltött krokettel találjuk. (utóbbi a linken található recepttől csak annyiban különbözik, hogy mindegyiknek a belsejében elrejtettem egy mini mozzarellát)

2008. szeptember 20., szombat

Gokartozás, mint készség fejlesztés

Van egy kedvenc könyvem (talán a piacon elérhető egyetlen értelmes ilyen témájú szakkönyv - ami magában is megér egy bejegyzést) aminek az elején a szerző ír egy kísérletről. Ez arról szólt, hogy egy motorversenyző és egy autóversenyző mennek végig ugyan azon a pályán. Mindkettő nagyon jó a saját műfajában. Majd utána járművet cserélnek, és kiderül, hogy a motoros kiváló autós is, viszont az autós jó esetben ha végig tud menni, nem hogy mérhető szintidőt tegyen a pályán.


A lényeg, hogy ahogy én tapasztalom, motorozás során olyan látásmód alakul ki az emberben (persze ha a betonfal, vagy a többi közlekedő megelőzi a látásmódot.. akkor baleset alakul ki, ami néha homályos, vagy teljesen elvesző látásmódot is eredményezhet átmenetileg) szóval olyan látásmód, amely kiélesíti az ember érzékeit, kezdi megtanulni kezelni a technikai eszközt, jobban tud gyorsítani, kanyarodni, fékezni, mert kezdi érezni, hogy ezeket mikor, hol és hogyan kell megtenni.Ez négykerekű járműre átültetve hatványosan érvényesül. A héten elindult a munkahelyen a házi gokartbajnokság, amire - mint technikai sport és félbevágva majdnem motor - gondoltam én is benevezek. Zárójelben jegyzem csak meg, hogy életembe még közelről sem láttam még gokartot. De motoros előéletemből kiindulva, úgy látszik, ez nálam már csak így van.De azért jelentem fejlődőképes vagyok, mert itt rögtön tudtam, hogy a gáz és a fékpedált is nyomni kell és előre, nem húzni :) és a kormányt is jó irányba tekertem.Azért az első kör így is elég óvatosra sikerült, mert jó motoroshoz híven az ember nem az esésre játszik. Másik kérdés, hogy ezekkel a gokartokkal képtelenség felborulni, mert olyan szélesek, és a feneked kb. 2 cm-re van az aszfalttól.


Azért itt sem volt zökkenőmentes az indulás, mert a boxutcában 30 cm alatt falnak mentem, de ez nem az én hibám volt :) mert keresztben volt a gokart :).Aztán az első futamban még óvatos köröket mentem, de a huszon párfős rutinos gokartosok között még így sem utolsó lettem.A többiben már simán ment. Itt még jobban használhatók a motorozásnál érvényesülő szabályok, úgyhogy a többieknek esélyük sem volt :).A verseny végére összesítve majdnem a legjobb köridőt futottam, és a futamomat a második helyen végeztem.Amiért kapcsolódik a motorozáshoz, az az, hogy rendkívüli módon fejleszti a reflexeket, a helyzetfelmérését. Sokkal jobban rááll az ember agya az optimális ív keresésére, az ívek követésére, és nem utolsó sorban a csúszáshatárok megérzésének gyakorlása is sokat segít. És nem utolsó sorban biztonságos környezetben. Persze nem szabad elfelejteni, hogy ez nem motor.Minden esetre szereztem egy új hobbyt magamnak, ami mindenképpen megér több alkalmat.

2008. szeptember 19., péntek

Lángos

A lángos is olyan kis országunkban, mint a lecsó, mindenkinek megvan a maga bevált receptje.

A főiskolás évek alatt a kollégiumban, illetve amíg albérletben laktunk gyakran készítettem, akkor még sokáig a kollégiumban begyűjtött recept alapján. A recept érdekessége, hogy a srác, akitől tanultam, éppen meglehetősen illuminált állapotban volt, amikor lediktálta:D

Krumplis lángos /P. Gyuri

Három közepes méretű krumplit megfőzünk, majd összetörünk. Kb. fél kiló lisztben elmorzsolunk egy fél kocka élesztőt, majd hozzáadjuk az összetört krumplit, végül egy jó pohár forró vízzel összedagasztjuk. Kelesztjük, majd szép lángosokat sütünk belőle.

A saját lakásunkban nagyon ritkán készül, mert a lakásunktól nem messze van egy lángosos, aki mesefinom lángost süt. És mivel egyáltalán nem is adja drágán, meg általában sok is volt a mennyiség kettőnknek hát nem sütök nagyon itthon. Most mégis erre vetemedtem, már reggel begyúrtam és egész nap a hűtőben várta a jobb sorsát.

Mostanra már nem a fenti receptet használom, már kialakult a sajátom, aminél sikerült a mennyiséget is úgy eltalálni, hogy két éhes gumimacinak tökéletesen elég.



Lángos - Gumimamszli
10 dkg finom liszt, 10 dkg rétes liszt, fél csomag szárított élesztő, 1 kis pohár natúr joghurt (activia), 2 nagy evő kanál főtt, áttört krumpli, só, tej annyi amennyivel homogén tésztát tudunk gyúrni
A fenti hozzávalókat jól összedolgozzuk. Addig dagasztjuk, amíg a tészta már nem ragad a kezünkhöz. Ezután lefedve egy fél napra hűtőbe tesszük. Ezalatt szépen megkel. Mikor sütni akarjuk kivesszük a hűtőből, amíg előkészítjük az sütést még tud kelni egy kicsit. Kinyújtjuk, kiszaggatjuk forró olajban kisütjük. Fokhagymás sós tejföllel és sajttal jól megesszük. A fenti mennyiségből hat két tenyérnyi lángos lesz, ahogy a képen is látható:)

Belfrit - a gyors kedvenc

Ha meg kellene nevezni a kedvenc gyors éttermünket biztos, hogy a Pólus Centerben lévő Belfrit lenne az.


Nagyon éhesen és nagyon véletlenül találtunk a helyre három évvel ezelőtt. Volt időszak, hogy olyan gyakori vendégek voltunk, hogy a kiszolgáló lányok arra gyanakodtak, hogy a Pólusban dolgozunk.

Mostanra már nem járunk annyira gyakran, de azért havonta egyszer biztos oda tévedünk.

A helyet - ahogy
Mirelle is utal rá - nem igazán lehet gyors étteremnek nevezni, hiszen mindent ott a szemed előtt, frissen sütnek ki. A sült krumpli verhetetlen, és hát sem minőségben, sem adagban nem hasonlít a McD, illetve a KFC hasonló néven ismert termékére.


A kiszolgálás a lehetőségekhez mérten gyors és kedves, bár meg kell jegyezzem azt is, hogy a korábban ott dolgozó lányok mosolygósabbak voltak, mint a mostaniak.

Részünkről végig próbáltuk a lehetőségeket a tengeri herkentyűket leszámítva. Nem találtunk olyat, ami nem volt finom, de vannak kiemelt kedvencek. ;) Éhesek még sosem maradtunk, általában inkább az a gondunk, hogy nem tudjuk elpusztítani, amit adnak.

Mindenesetre, aki egy színes foltot keres a gyors éttermek között annak bártan és jó szívvel ajánlom a Belfritet. A honlapon megtalálható az éttermek listája, ami most hirtelen bővült, hiszen egy évvel ezelőtt még a Pólusban volt az egyetlen, majd jött a Westend és most a többiek.


További megjegyzés, hogy unoka öcsit nálunk töltött nyaralása alatt elvittük ide enni, és neki is nagyon ízlett, magasan a McD fölé értékelte a helyet és ismétlést is kért, ami egy közel 10 éves - így nagyon kritikus és nem túl jó evő - gyerektől nagy dicséret.

(A képen a mai vacsoránk látható, telefonnal készült, így elnézést a minőségért. 1. kép Csípős vegyes tál, fűszeres sült krumpli, szamuráj szósz. 2. Hagymakarikák, sós sült krumpli, borsos majonéz)

2008. szeptember 18., csütörtök

A női táskáról

Úgy döntöttem, hogy kicsit átalakítom a blogot, kicsit valóban naplószerűvé teszem, ami nem csak a már megszokott gasztro, állatos és motorozós témára épül, hanem másra is. Szóval ezentúl jönnek majd időnként vicces, komoly, de mindenképpen más témák is, mint például egy olyan "fontos", mint, hogy mit is rejt egy női táska.:)

Több év tapasztalatával alakult ki, hogy az én táskám konkrétan mit rejt, és a tartalomnak, illetve életciklusnak megfelelően változott /nőtt/ a mérete is. Középiskolában még olyan méretű táskám volt, amiben a füzetek és könyvek is kényelmesen elfértek, mellé pedig kevés igazán nőcis tartalom került annak idején (pénztárca, pzs, bérlet…más nem is, kulcs nem kellett, mindig volt otthon valaki). Egyéb alkalmakra persze volt egy közepes méretű táskám, de abban is csak a legszükségesebbeket hordtam. /Szemfülesek kitalálhatják, hogy merre jártam közép- illetve főiskolára;)/


Főiskolára már kialakult a nőcis érzés, ekkora már megtanultam az aranyszabályt, hogy amilyen színű a cipő, olyan a táska. Tudom és olvasom a divatmagazinokban, hogy ezt az elvet manapság már nem igazán követik, de azért én igyekszem továbbra is betartani, mert szerintem valóban úgy elegáns. Szóval a főiskolás évekre már volt több táskám is, akkora méretben, amiben éppen elfértek a legszükségesebbek…tehát kicsi táskáról beszélünk.

Aztán mikor a párommal megismerkedtünk egy időre beköltözött a táskámba, legalábbis, ami a pénztárcáját illeti, ezért már kénytelen voltam növelni a méretet. Aztán dolgozó nőként már ugyan ismét elfértem volna elvileg a kisebb táskában, de addigra már kezdett kialakulni, hogy miket tartok még fontosan állandóan magamnál tartani a már megszokott pénztárca, fájdalomcsillapító, pzs, kulcs és telefon egységen kívül.

Nagyjából pár hónap alatt kialakult a mostani állapot, amiben annyi változott csak, hogy immár közepes méretű táskát választok, illetve, hogy a dolgok egy része egy külön kis neszesszerben van, hogy egy mozdulattal át lehessen helyezni az éppen aktuális táskába és ne kelljen vadászni rá…mert az minden rendszerezés/rendszeretet ellenére igaz, hogy a női táskában minden van, csak rend nincs:P


És akkor hulljon le a lepel, mi az állandó napi felszerelés:

A táska megfelelő rekeszeiben elpakolva:
- Pénztárca és irattartó - piros, mert állítólag a piros szerencsés a pénzügyekhez, igazából azért, mert ez tetszett meg
- Telefon - ami egyben mp3 lejátszó, jegyzettömb és naptár is (imádom:))
- Kulcscsomó – ezen csak a saját lakásunk kulcsai vannak, meg a kulcstartók, amiket a páromtól kaptam (van plusz kulcstartó a szülői házakhoz is, de az külön csomón és az nincs mindig nálam)
- Toll – ez minden táskámban van, általában konkrétan ez a fajta, mert ezzel szeretek legjobban írni
- Egy tömb BKV jegy – hogyha nagy ritkán BKV-ra kényszerülök, akkor ne legyen gond…nem az én világom a bliccelés
- Munkahelyi belépő és szekrénykulcs – nem tudok dolgozni nélkülük…hm lehet, hogy ki kéne dobni?:P
- Pendrive – mert kicsit számítógép és net függő vagyok ;)
- Headset – a telefon mp3 funkciójához, illetve hosszú telefonbeszélgetésekhez;)


A kis neszesszer állandó tartalma:

- Névre gravírozott toll – volt kollegáim kedves ajándéka
- Szemüvegtörlő kendő – hátha éppen nem lencsében vagyok…lehet, hogy kéne egy lencse tokot is magamnál tartani?:S (Jönnek itt írás közben az ötletek)
- Nedves törlőkendő – hirtelen kéztörlése, arcfrissítésre, hasonlókra remek
- Tisztasági betét, tampon – női helyzetekre
- PZS
- Nivea krém – kézre, szájra, meg egyáltalán
- Napkrém (sokfaktoros) – iszonyatosan gyorsan leégek, így talán nem felejtem el használni:P (télre talán kitehetném, majd meglátom, talán mégsem teszem ki, hátha hirtelen kell utaznom a Bahamákra:P)
- Ragtapasz
- Fájdalomcsillapító
- Hullámcsatok – egy gyors kontyhoz elvileg pont elég
- Körömcsipesz – nem körömvágásra használom általában, de ollót mégsem hordhatok maganál
- Mini szempillaspirál és rúzs – ha kell, ez pont elég egy sminkhez, legalábbis nekem:D

Bonuszként megmutatom az éppen használatban lévő táskáimat, amiket a cipőm színének függvényében váltogatok. Illetve van még egy fekete és egy drapp edzős táskám, amivel már eleve simán megszegem a cipős szabályt, de hát valamit valamiért….két táskát lusta vagyok cipelni:$

2008. szeptember 15., hétfő

Megint motorválasztós...

Ugyan a bejegyzések között csak pár nap, de amit tartalmilag felölel az 2 évet fog át.Miért is szoktak motort cserélni az emberek? Hát legfőképpen mert erős külső behatás következtében gyors szétszerelés áldozata lesz. Sajnos ez viszonylag gyakori, és itt a humán rész is erős felújításon esik át általában. Aztán lehet még, hogy a gazdi kinövi. Egyébként erről a privát véleményem az, hogy a ma kapható bármely motor tudása olyan magas bármely utcai motoroshoz képest (ebben benne vannak a néha pályázók is), hogy ha kapna egy R1-et vagy 1000es Gixert, akkor bármilyen motort választhatna egy profi motorversenyzőnek, simán alul maradna vele szemben. Bár azért nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. Ezért csak mosolyogni szoktam az olyan 600-as sportmotor tulajokon, akik mondják, hogy hú, ezt már nagyon kinőttem, és veszek egy 1000-est. Na persze.. A pontos fogalmazás inkább az, hogy a motorban rejlő amúgy óriási tartalékból hamarabb éri el a motoros bénasága azt a határt, amelyet a versenytechnika még kompenzálni képes.Amúgy szerintem a motorok nagyon utálhatják a motorost, mert az amúgy teljesen stabil, jól működő szerkezetre ráül egy össze vissza mocorgó kiszámíthatatlan egyén, aki minden áron azon van, hogy összetörje. Hát én sem vágynék erre.Egy motort igazából egyféle képpen lehet kinőni: testméretben.Mondjuk azt, hogy valami ilyesmi történt nálunk is. De ez igazából kényelmi kinövés. Mert az előző motor nagyon kényelmetlen volt a páromnak, tehát szegénynek mennie kellett. Csakhogy sokáig nem tudtunk megállapodni mi is lenne a jó választás.Sok modell jött szóba, de valahogy mindegyikben kevésnek éreztem a "hiba kompenzáló tartalékot". Ez persze két okból adódik: az egyik, hogy alapvetően tanulom még ezt a dolgot (amúgy is jó pap holtig tanul.. a motoros ha holtig tanul és ez túl hamar van.. akkor megbukott :) ) a másik, hogy amikor felül az ember egy ilyen vasra, amiben óriási tartalékok vannak, akkor még ő is úgy érzi, hogy tud motorozni.Tavaly volt egy Honda teszt turné ahol alkalmam volt tesztelni egy CBR600RR-t.


Hát nagyon más egy ilyen motor. Ahogy a nagy teszt oldalak szokták írni: "elhiteti, hogy tudsz motorozni". És tényleg. Aha.. csak ha egy ilyet haza viszel, hogy nah, akkor holnaptól ezzel megyünk kedvesem túrázni, annak eredménye olyan, mint a ... hát erre nincs is jó szó. Szóval az biztos, hogy imádott kedveseid száma (motorod és a párod) kettőről egyre csökken - még pedig hihetetlen rövid idő alatt.Jelenleg egyetlen motort ismerek a piacon (a 4 millió feletti motorok nem képviselik a piacot..) ami hihetetlen jó sport motor, és még kellően kényelmes túramotor is egyben. Ez pedig a Suzuki Hayabusa. Így történt tehát, hogy a Kisbagolyból Vadászsólyomra változott az állatállomány nálunk. Ennek a motornak egyébként egyetlen baja van.. még pedig az, hogy 200 LE. De erről majd egy másik postban.

Diós-meggyes pite

Ami nem is igazán pite, inkább egy kevert sütemény, de mivel a nagymamától leírt receptek között ezen a néven szerepel, hát marad ez a neve. Anyukám kedvenc süteményem, amiből gyerekként főként a meggy nélküli részeket kedveltem, azóta már én is inkább a meggyesre szavazok. Picit módosítottam a nagyanyai receptet, csökkentettem a cukor mennyiségét 10 dkg-val, jelentem nem rontott a süteményen. Legközelebb talán kipróbálom margarin helyett olajjal, mert úgy még homogénebbre lehet keverni a tésztát. Bár a végső ízén semmit nem rontott, hogy maga a massza nem volt teljesen homogén.



Diós-meggyes pite
2 egész tojást habosra keverünk, 10 dkg margarinnal/vajjal, 15 dkg cukorral. Majd hozzáadunk 2 dl tejet és 10 dkg darált diót, végül pedig 20 dkg lisztet, amiben előzőleg elkevertünk egy csomag sütőport.
Zsírozott (!) lisztezett közepes méretű tepsibe öntjük a masszát, és tetejére bőven szórunk magozott meggyet (1 befőttes üveg meggyet simán elbír). Közepes lángon sütjük. Tűpróbával tudjuk eldönteni, hogy mikor van kész, mert nagyon függ a tepsi méretétől.

Gyöngyhagyma

Érdekes, mert a bolti változatot nem igazán szeretem, az egyrészt túl apró nekem, másrészt teljesen más ízre, mint az otthoni. Ezúttal két féle hagymából készült, két üveg simán apró szemű vöröshagymából, két üveg pedig a zöldségesnél beszerzett gyöngyhagymának titulált fehér apró hagymából. Mind a két hagyma fajt méretesebb, mint a bolti üvegesben látható tényleg gyöngy méretű hagymák. (Illusztrációnak egy kép a netről a Rege termékéről) A módszer egyik apai nagynénémtől származik, a lent leírt mennyiség meglehetősen sok volt a négy üveghez. Azt még nem tudom, hogy az idei hogy sikerült - remélem jól - de korábbi években már tettünk el az alábbi recept szerint és remek lett az eredmény.






Gyöngyhagyma
A hagymát megtisztítjuk, majd jól kimosott befőttes üvegekbe rendezzük, majd felöntjük az alábbi lével, folpack darabokat helyezünk az üvegre, majd jól rácsavarjuk a fedőt.
Lé: 2 liter vizet, fél liter 10%-os ecetet, 5 dkg sót, 25 dkg cukrot, pár babérlevelet, és szemes borsot felfőzünk. Amikor kezd kihűlni adunk hozzá üvegenként egy csapott kávéskanál tartósítót (Na-benzoát, szalicil - kinek melyik kedvesebb) és egy kevés kénport. Miután minden jól feloldódott és a lé nagyjából kihűlt ráöntjük a hagymára.

Olajos sült paprika

Számomra ez a savanyúság a késő nyár és a kora ősz tartozéka, mert ekkor készült otthon. Magamnak nem szoktam neki állni, annak ellenére, hogy nagyon kedvelem, mert az a véleményem, hogy kis adagban nem finom, nagyot meg nem tudok csinálni, mert Gumipapszli nem kedveli. A mennyiségeket nem tudom, ízlés szerint kell készíteni. Ötletadónak azért szerintem felhasználható.



Olajos sült paprika
A jó húsos paprikákat megtisztítjuk és a sütő rácsra betesszük sülni (alá betoljuk a tepsit, mert csöpög). Amíg alacsony lángon sülnek pirulnak a paprikák, addig elkészítjük az öntetet. Egy akkora tálban amibe a paprika belefér vizet teszünk, ehhez sót, ecetet, némi olajat és bőségesen zúzott fokhagymát adunk. Ízre kóstolásnál minden ízt markánsan kell érezni, mert a paprika hamar beszívja az ízeket. Amikor puhára sültek a paprikák, akkor a csumájánál kicsit kinyitjuk, majd fürödni küldjük a lébe. Minél tovább áll annál finomabb, de általában már másnaptól fogyasztható. A hűtőben, befőttes üvegben tartósítás nélkül eláll pár hétig. (esetleg aki úgy gondolja, az kicsumázhatja sütés előtt a paprikát, ártani nem árt neki, de mi nem szoktuk.)

Látogatás

Az elmúlt hétvégén Gumipapszlinak a szülővárosom közelében volt tréningje, így úgy döntettem, hogy amíg ő csapatot épít én meglátogatom a szüleimet. Természetesen egy ilyen látogatás sok mindenről szól, de azért főként a kényeztetésről/etetésről. Ami - tekintettel arra, hogy próbálok megszabadulni néhány kilótól - nem annyira jó dolog.

Azért igyekeztem ellenállni a gaz kísértésnek és mondjuk anyukám traktálásból csak kb. minden negyedikre adtam be a derekamat.


Kezdetnek csak gyors összefoglaló a montázshoz kapcsolódóan, aztán későbbi bejegyzésekben részletezem azokat a képeket, amik kifejtésre méltóak vagyis receptet is tudok hozzájuk fűzni.

Pénteken indult a látogatás, amikor is a kisvárosban piac van. Így hát a délelőttöt vásárlással töltöttük, szereztünk be mindenfélét, gasztro (zöldségek, gyümölcsök, egyéb hozzávalók, nekem edények) és azon kívüli témákban is.
A vásárolgatás eredményeként viszont jó későn ebédeltünk, amiért apu rendesen cikizett is minket, miszerint két háziasszony sem képes délre ebédet varázsolni...nem duzzogtunk nagyon, mert annál jobban élveztük a délelőttöt, hogy hagyjuk elrontani az örömöt. A babgulyás, meg késői ebédnek is finom lett, a pogácsával együtt. (Utóbbit én sütöttem, a már bemutatott recept alapján. Előbbit anyu készítette, meglepően egészen másként mint én, vagyis inkább csak fordítva. Az enyémnek a pörkölt az alapja, és ahhoz adom a babot. Az övének a bableves az alapja és ahhoz adja hozzá a pörköltet, így az övé jóval hígabb is, mint az enyém.)
Délután készítettünk olajos sült paprikát - ezt később egy rövid postban részletezem majd. Szombatra pedig kitaláltuk, hogy némi befőzést is beiktatunk, így elkezdtem apróhagymát tisztítani.
A pénteki nap egyik nagy meglepetése volt számomra, hogy ehettem szamócát, ami a szülők kertjében termett, nem volt sok-viszont annál finomabb, édesebb -, és számomra maga volt a csoda, hogy szeptember közepe felé ehettem a kedvenc gyümölcsömből.

Szombaton már jobbak voltunk ebéd fronton, mármint ami az időt illeti, mert az általam készített
cukkínis krumpligratin nem puhult meg - mármint a cukkíni, amire némileg számítottam, mert nagyon régi darab volt már - anyu állítása szerint. Sebaj vacsorára finom lett:) Délután készült a savanyított gyöngyhagyma és a meggyes-diós pite, illetve beiktattunk egy menyasszony nézést is két nagynénémmel kiegészülve. :)

Gasztro vonatkozásban még annyit a hétvégére összefoglalóul, hogy a meglátogatott nagynéninktől begyűjtöttem több kipróbálnivaló receptet is. Illetve, ahogy már említettem, hogy bővítettem az edénykészletemet is, mivel szülővároskámban remek zománcáru gyár üzemel, aminek minőségi hibás termékeiből olcsón lehet vásárolni. (a minőségi hiba általában annyi, hogy pici zománc hiányzik valahol az edényről, ami a használhatóságán nem ront semmit). Továbbá beszereztem végre egy sajtos tallérsütőt is. Nálunk a családban nagy hagyománya van a sajtos tallérsütésnek, így hát én sem maradhatok ki. Jelenteni fogom természetesen, amint rászántam magam a próbára – végülis csak azt kell eldöntenem, hogy a sok nagynéni közül melyiknek a receptjét választom:D

2008. szeptember 8., hétfő

Túrós rétes

A szervezkedés kicsit több időt vesz igénybe, mint ahogy azt eredetileg gondoltuk, így lényegesen kevesebb idő marad a konyhára. Ha ott ténykedünk, akkor is inkább a gyorsan valami finomat jegyében. Azért néha kívánunk valami édességet is, így került a bevásárlás során egy csomag réteslap a kosárba. És ha rétes, akkor az csak túrós lehet, az örök kedvenc.

Nem tudom, hogy mások hogyan készítik, de én az alábbiak szerint, amiről igazán nem tudom megmondani, hogy még otthon tanultam-e anyu mellett, vagy már saját fejlesztés volt:$


Túrókrém rétesbe
Hozzávalók: 50 dkg túró, két egész tojás, ízlés szerint cukor, vanília és mazsola
A fenti hozzávalókat alaposan összekeverjük, ha van időnk és kedvünk, akkor a tojást habosra keverjük mielőtt a túróhoz adjuk (nálam ez általában kimarad).

Ezután egy nedves konyharuhára kiterítjük a réteslapokat, én hármat szoktam egymásra teríteni. Finoman megkenjük olajjal, majd rápöttyözzük a túrókrém felét. Az „üresen” marad részekre tejfölt pöttyintünk. Végül konyharuhával ügyesen feltekerjük és a vékonyak kiolajozott tepsibe tesszük. A fenti mennyiségű túrókrémből két rudat szoktam csinálni, így bőségesen van benne töltelék:) A tepsiben lévő rudak tetejét olajjal elkevert tejföllel kenjük meg, majd előmelegített sütőben addig sütjük, amíg szép piros színt nem kap. Porcukorral enyhén meghintve tálaljuk.

2008. szeptember 7., vasárnap

Motorválasztó

Alapvetően nincs semmi bajom a technikával, meg érdekel is, de amikor először elkezdtem nézni, hogy milyen motort is szeretnék, az érdekelt a legkevésbé.



Ez kb. olyan, mint amikor az egyik vadászgörényes oldalt csináltuk, és gyűjtöttük össze a gazdiktól, hogy miért is szeretik a görényeiket, és az egyik gazdinál jött elő, hogy: "Mert szőőőőrös, és naaaagy fogai vannak..." Nah ez pont ilyen. csak nem szőrös, és nincsenek nagy fogai, viszont marha nagyot harap, ha nem megfelelően bánunk vele.. illetve mi harapunk fűbe.



A lényeg, hogy én abszolút szépség alapján választottam motort. Persze a szépség mindenkinek más. Nekem nem tetszenek azok a motorok amiknek "kilóg a bele" így a naked kategória eleve kiesett. Chopper.. nah azon elég furán is mutatnák :). A cross és enduro motorok megint külön világ, csak nem az enyém. Ezek a kategóriák megérdemelnének a Kishercegbe egy külön bolygót is akár.
Így maradtak a csupa idom - csupa báj sport motorok.



Azért most már jó pár év tapasztalata alapján meg kell állapítsam, hogy olyan motor, ami az én igényeimet teljesen kielégítené.. nos olyan nem létezik. Gondolom ennek lehet oka, hogy vagy technikailag nem megvalósítható, vagy nagyon drága lenne. És igen, az ár… nos mégis csak létezik. A BMW-nek van ilyen motorja, de azért van egy egészséges szint nálam, amit nem vagyok hajlandó áldozni egy motorért. És, hogy egyszerűen fogalmazzunk, mondjuk a kiszemelt BMW-nek a kilónkénti ára már meghaladja ezt a mértéket.



Így a kategória azért már leszűkült. De ugye ott az utas. Namost aki látott már sport motort, az kb. tudja mi vár rá, ha megnézi a spanyol inkvizíció kínzókamrájának eszközeit. Aki ült is ilyenen.. az át is élte, milyen volt, amikor ezeket használták is. Ezért ez megint szűkítette a kört, maradt a sport-túrának nevezett kategória, aminek ha jobban utána nézünk, nincs egy tagja sem - bár ez már egy másik kérdés.



És akadt egy utolsó probléma - ami igazából kettő. Mégpedig, hogy annak idején kezdő motorosként meg akartam élni a másnapot, másik, hogy a súlyom kb. annyi, mint egy héliumos lufinak az űrben, ebből adódóan nem mindegy mennyit nyom a motor alattam.



Az abszolút szerelem egy ezüst GSX-750F volt amit sokan "Boci"-ként ismernek. De egyrészt nagyon nehéz volt, másrészt, már lehetett hallani, hogy megszűnik a modell. Sok nézelődés után egyetlen nem full sportmotor maradt a talonban, ami kellően könnyű is volt. Így jött az SV650S a képbe.



Azonban akadt egy komoly probléma a motorral. Mégpedig, hogy az európai piacra nem hozták be a fullidomos változatot, és akkoriban a gyári idomszett megszerzése is elég macerás volt - főleg színben.



Végül emellett a típus mellett döntöttünk, mert sikerült találni egy kereskedést, akik vállalták a gyári fullidomos import megszervezését. És így született meg az első madarunk: KisBagoly

2008. szeptember 3., szerda

Benzintyúk a fedélzeten avagy éljen az utas..

Igen, az utas.. erre azt írták egyik helyen, hogy a motorozás magában is klassz, és még klasszabbá tehető, ha mindezen örömöket megoszthatod valakivel. Avagy fogalmazhatjuk úgyis, hogy jól motorozni magában is nehéz, és ha ez nem elég a hibák generálásához saját vezetői emberi komponensed, akkor ezt kiegészíted egy biomechanikus probléma forrással - az utassal. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy mindkettőnek pillanat alatt rémálommá válhat az út.
De mielőtt ilyen messzire mennénk, hosszas megfigyelés után egy érdekes felfedezést kellett tegyek, amely ha van valóság alapja, akkor megérne egy témát a NASA kutatási részlegén. Mégpedig az, hogy valójában egy motoros utasa mindig ütésállóbb, és kevésbé sérülékeny mint a sofőrje. Legalábbis sokan gondolhatják így, mert tipikusan megfigyelhető dolog, hogy - durvább változat - a fullosan felöltözött (itt most azt a pozitív alapesetet vizsgáljuk, hogy a sofőr legalább egoista, és vigyáz magára) sofőr mögött egy bukosisakos teszt baba kuporog a maga csupaszságában kapaszkodva, várva a becsapódást. Vagy - lightosabb eset - szintén előbbi sofőr, mögötte egy felöltözött utassal, akinek látványosan gyengébb a felszerelése, mint a sofőré.
Ez két okból is furcsa: az egyiket (lásd előbb) meghagynám a NASA-nak, a másik, hogy az utas eleve handycappel indul: egyrészt vélhetően jelentősebb kevesebb a rutinja/tudása, nem tudja egy-egy esés/ütközésnél mi a teendő (sajnos sofőrök közül se mindenki), másrészt jóval később, vagy egyáltalán nem látja a bajt előre, így készülni sem tud rá.
Kicsit elrugaszkodva - meg a motoros balesetek statisztikáit nézve - ez olyan mint amikor a hadseregbe oktatják a kiskatonát, hogy - Tudják mit kell csinálni, ha meglátnak egy atombombát? - ? -Tegyék a fejüket a lábuk közé, és csókolják meg a hátsójukat búcsúzóul. Na amikor az ember elé - amikor épp 3 számjegyű sebességeket mutat az óra - kijönnek keresztbe.. na az pont ez a helyzet. Vagy még inkább: Mi suhan át a légy agyán, amikor neki csapódik a szélvédőnek? - A segge.
Visszatérve az utasmotorozás gyakorlati oldalára, nah az a biomechanikus benzintyúk (benzinkakas) azért érdekes dolgokat produkálhat ott hátul. Az alap változások a száraz fizika következényei, és olyan szép szakszavak kötődnek hozzá, mint nagyobb tömeg, megváltozott súlyponti helyzet, és eredmények mint nagyobb hátsó fékhatás, hosszabb fékút, stb.Ez leírva teljesen jó. De a gyakorlatban ez is összetettebb.Merthogy az utas nincs odaszegezve az ülésbe, és ha egyszer mozoghat, meg is teszi, és miért ne tenné, elvégre a motorozás a szabadságról szól. (meg a tehetetlenségi erőről pl :P )
Ezérthát, arra nyugodtan lehet számítani, hogy ha kicsit élesebben motorozik az ember (ami az egyedüli motorzásnál még a lightos bejáratási üzemet sem közelíti meg) akkor az utas minden egyes gyorsításnál arcra fagyott mosollyal és sikollyal a torkán csúszik hátra az ülésen mókásabb esetben a csúszás végén egy nagyot rántva rajtunk, illetve minden egyes fékezésnél óriási erővel hullik a nyakunkba. Ez azért egy olyan helyzetben mint a miénk, elég vicces, mert hogy óriási testméreteinkből adódóan simán befér mögém az első ülésre - ami egy nagyobb fékezésnél be is következik :). Igazából nem is értem, miért nem négyszemélyes a motor.A kanyarodás egy rossz utassal meg olyan, mint amikor a Doom-ban a Baby fokozatból átáll az ember a Nightmare!-re, és kilép a pályára már meghalt. Kár, hogy a való életre egy enterre nincs újrakezdés.
Alapvetően a jó utas nem csinál semmit - szó szerint - nem akar segíteni, meg akadályozni sem, csak engedelmeskedik a fizikai törvényeknek (és az elindulásnál ennek megfelelően hanyatt lefordul az ülésről, tehát nincs vele gond :) ) egy motoros kolléga úgy fogalmazta, hogy a jó utas olyan mint a krumpliszsák.És persze az utasnak ez elméletben mind szép és jó, meg nagyon bájos boci tekintetekkel tud bólogatni, de azért azon mindig megszoktak lepődni - akár mit is mondasz -, hogy a motor a kanyarban bedől.
Személyes történetem ezzel kapcsolatban, hogy a páromnak is elmondtam közös pályafutásunk elején ugyan ezeket, majd elmentünk motorozgatni. A helyzet úgy hozta, hogy a Lágymányosi híd fele mentünk Budáról Pest irányába. Aki ismeri a helyet, azt tudja, hogy a híd felhajtója egy meglehetősen éles 90 fokos kanyar, ami ráadásul cseles is, mert befele szűkülő kanyar. Ugyebár óvatosságból az ember utassal mindig lassabban megy, mint amúgy, én is így tettem, de azért le kellett dönteni a motort. Már a kanyar közepén jártunk bőven - ami ugye a fenti kanyartípusból adódóan azt jelentette, hogy még picit utána is tovább kell dönteni a motort - amikor egyszer csak felállt (felrántották) a motort, ami ebből adódóan elég nagy ütemben célozta meg a betonkorlátot (a figyelmes közútkezelő ilyen puha motorbarát betonkorlátokat helyez a kritikus pontokra, hogy egy komoly sebességű balesetnél rögtön matrica készüljön az eseményről(ből)) nah, azért ilyenkor 1 sec alatt leizzad az ember, kb 1 cm-re kerültük el a korlátot, majd félre állva gondoltam megkérdezem már, hogy mi lehet az nagy bűnöm, amiért kiérdemeltem ezt a megszerzett párszáz ősz hajszálat. Párom erre mondta azóta is sokat emlegetett kedvenc válaszát, mely szerint: "tudtam én, hogy be kell, illetve be fogunk dőlni a kanyarban, de ahogy egyre jobban közeledett a föld, egy idő után már úgy gondoltam, hogy ez már azért túlzás, így korrigáltam" :) hát igen:). Azért megjegyzem, ezeket nem lehet egy utasnak sem felróni hibaként, mert legalább annyit kell tanulni az utasozást, mint a motorozást, és azóta már nincsenek ilyen gondok, de számítani mindig fontos rá.

Printfriendly