2009. október 31., szombat

Stahl Magazin – Ősz/Tél

Megint nem én vagyok az első, bár nem is volt ez célom, nem figyeltem árgus szemekkel az újságosnál, hogy megjelent-e. A nők lapja konyha novemberi számát kerestem, amikor megtaláltam.





A véleményem a képi világról mit sem változott. A furcsa, itt-ott zavaró szerkesztésről, kiemelésről nem sikerült leszokni. S bevallom azt sem értem, hogy miért kell minden magazin (a lapban beharangozott karácsonyi számnál is ő lesz) címlapján a címadó hölgy fotója legyen. Biztos bennem van a hiba, de szerintem attól, hogy ő a névadó, még lehetne más is a címlapon, egy jól sikerült ételfotó például. Annak viszont örültem, hogy több általam is ismert és kedvelt blogger is megjelent az újságban.


A Hétfőtől Péntekig ötletét zseniálisnak tartottam, csak az nem tetszett, hogy ennyire túltengenek a húsos ételek.


A gasztrobloggerekről szóló cikket is jónak tartom. A blogszemléről pedig remélem, hogy állandó rovat lesz belőle, mert jó így egy-egy blog egy-egy olvasóját megismerni.


A címlapról még felkeltette a figyelmemet az Ínyenckedve fogyókúrázni? Igen című cikk, de elolvasva nem egészen azt kaptam tőle amit vártam.

Az továbbra is tetszik, hogy nem csak receptek, hanem úgy általában más témák is vannak a magazinban. Azt egyenlőre nem tudtam eldönteni, hogy a receptek közül melyiket fogom kipróbálni, talán az Egy alaptészta, hat különböző sütemény egyik receptje. Majd meglátjuk;)



Az utolsó kép pedig: Hát no comment:)))))))))))))))

Az eddig megjelent vélemények: Ági, Fakanál Éva (ha valakié elkerülte a figyelmemet kérlek jelezzétek – köszönöm)

Nők Lapja Konyha – Október




Megígértem, aztán meg majdnem elfeledkeztem róla. Pedig megvettem és be is jelöltem a recepteket, amiket esetleg kipróbálnék. Na de még gyorsan a novemberi szám megjelenése előtt (november 3. – ha jól tudom) beírom őket, legalábbis a címeket:


Úgy egyébként az újság megint jó, sőt az áltaghoz képest sok kép és recept tetszett meg benne. A fentiek maradtak, amiket tényleg ki is szeretnék próbálni. Majd igyekszem a novemberi számról korábban beszámolni:)

2009. október 30., péntek

Sonkás leveles tészta tekercs

Ahogy egyre hidegebb lesz odakint, úgy kívánjuk egyre jobban a meleg ételeket. Most nem pizzát készítettem, hanem – Mirelle ihletésére – leveles tésztát töltöttem. Csináltam már hasonlót többször. Most ismét két féle készült, lett egy adag fahéjas csiga (5 dkg vaj, 1 ek barna cukor, 1 kk fahéj) és egy adag sós tekercs, utóbbi egyben sütve, utólag szeletelve.






Sonkás leveles tészta tekercs
Hozzávalók: egy csomag leveles tészta fele, vékonyan szeletelt parasztsonka, lapka sajt, tojás
A fél leveles tésztát kinyújtjuk és betakarjuk vékonyra szeletelt parasztsonkával, betakarjuk lapka sajttal. Két végén behajtjuk és amilyen szorosan csak tudjuk feltekerjük. Villával megszurkáljuk, felvert tojással megkenjük és előmelegített sütőben arany színűre sütjük. Várunk, amíg kicsit kihűl (ezt a legnehezebb), majd szeleteljük és jól megesszük. Langyosan a legfinomabb. 

Sonkás bableves

Ahogy jön a hidegebb idő úgy kívánom egyre jobban a tartalmas leveseket. Most éppen egy gyors bablevesre esett a választásom, amire KáeM kérésre sonkát is tettem. Az alábbiak szerint készült.






Sonkás bableves
Hozzávalók: 1 kisebb répa, 1 marék zeller kocka, 1 kis fej vöröshagyma, 2 szelet sonka, 1 Bonduelle fehérbab konzerv, 1 marék szárított csipetke, 2 evőkanál tejföl, 1 teáskanál keményítő, 1 csipet pirospaprika, só, 1 erős paprika
A répát, zellet és a hagymát megtisztítjuk. A répát félkarikára, a zellert, hagymát és a sonkát kockára vágjuk. A hagymát kevés olívaolajon megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a répát, zellert és sonkát is. Ezután felöntjük vízzel, hozzáadjuk az erős paprikát és félpuhára főzzük a zöldségeket, ekkor hozzáadjuk a szárított csipetkét. Mikor már ez is majdnem teljesen puha beleöntjük a babot (a levét nem) és elkészítjük a habarást (a tejfölt kikeverjük a keményítővel és a pirospaprikával). A habarást a levesből kimert lével megfelelő hőmérsékletre hozzuk, majd besűrítjük vele a levest.

Nagyon finom lett így, kíséretként túrós és almás palacsintát készítettem. Na jó a túrókrémet KáeM keverte (túró, cukor, vaníliás cukor és sok mazsola). 

2009. október 29., csütörtök

Balzsamecetes krumplisaláta

Nem sokat ettem belőle apuéknál a szüreten, de ahhoz éppen eleget, hogy elkérjem a receptet.



Balzsamecetes krumplisaláta
Hozzávalók: olívaolaj, balzsamecet, 2 kisebb (sonka)hagyma, 4-5 közepes méretű krumpli, só, bors, 1 gerezd fokhagyma, snidling
Elkészítés: A krumplikat alaposan megmossuk és héjastul lobogva forró vízbe dobjuk és 20 percet főzzük. Ezután leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, hagyjuk kihűlni, majd karikára vágjuk. Az olívaolajat és a balzsamecetet egy tálba öntjük, hozzáadjuk a fűszereket és a hagymát (nálam most egy csokor újhagymát), végül a krumplit is. Óvatos mozdulatokkal keverjük össze, hogy a krumpli ne nagyon törjön meg.

2009. október 26., hétfő

2009. 43. heti menü



Próbáltam felidézni, hogy mit ettünk az elmúlt héten. Bevallom, hogy a gyorsan finomat (tehát csak semmi újdonság) jegyében telnek a napok, de hogy ennek mi az oka, majd csak kicsit később árulom el;)

Hétfő – Tejszínes sonkás spagetti (kép innen, azt hittem fent van, de nincs, így majd később felteszem, ha elkészítem saját képpel)

Kedd – Töltött káposzta anyukámtól (kép innen, a recept pedig csak annyiban más, hogy nem gombócokat formázunk, hanem savanyított káposzta levelébe göngyölgetjük a húsos masszát)

Szerda – Pizza

Csütörtök – Virsli

Péntek – Bundás kenyér/Velős csontos pirítós/Párizsias csirkemell+sült krumpli+uborka saláta/Gesztenyepüré/Vegyes hidegtál

Szombat – Mini leveles kiflik/KFC/Hideg vacsora

Vasárnap – Krémtúró/Csontleves Mama féle cérnametélttel/Brassói aprópecsenye


Heti egyperces 32.





„Lelkünknek szüksége van a változás folyamatára, át kell jutnunk a különböző helyzeteken. Az emberek ott hibáznak, hogy kiválasztanak egy állapotot és megrekednek abban. Halálos tévedés.”
 /Idézet: Kathe Kollwitz /

2009. október 25., vasárnap

Pulyka brassói…vagy valami olyasmi

Bevallom egyáltalán nem emlékszem rá, hogy hogyan készül, s nem is keresgéltem a neten, csak összedobtam.:) Finom lett, csípős és laktató. Én céklát is ettem hozzá, KáeM csak magában. Előételnek pedig volt még pénteken főzött csontleves, a Mama cérnametéltjével (kézzel készíti, semmi gép:))





Pulyka brassói aprópecsenye
Hozzávalók: 60 dkg pulykacomb filé, 60 dkg sütnivaló krumpli, Piros Arany (csípős és csemege), só, bors, chili, 1 kis kanál tobasco, fűszerpaprika, olívaolaj, kevés víz, olaj a krumpli sütéséhez
A pulykacomb filét felkockázzuk, majd bepácoljuk a sóval, borssal, chilivel, paprikával, olívaolajjal és a Piros Aranyakkal. Amíg áll, addig megtisztítjuk és felkockázzuk a krumplit. Ezután egy teflon serpenyőben puhára sütjük a húskockákat, kevés vizet aláöntve. Mikor megfelelő, akkor bő forró olajban kisütjük a krumplit. Kiszedjük és lecsepegtetjük, végül összemelegítjük a hússal. savanyúsággal tálaljuk. 

2009. október 19., hétfő

Heti egyperces 31.






 "Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír:
arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír,
ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed:
legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted!"
/Pierrot - Ha sírni látod a bohócot/
/A képet e-mailben kaptam, nem ismerem az eredeti forrást/

2009. október 18., vasárnap

2009. 42. heti menü




Hétfő – Rántott sajt hasábburgonyával és tartármártással
Kedd – Házon kívül: BelFrit
Csütörtök – Majdnem bakonyi csirkemell
Péntek – Fast Food itthonJ Néha ilyet is kell, mirelit nuggets és mogyoróburgonya sült ki itthon és tobascoval megbolondított ketchup szolgáltatta hozzá a kíséretet.
Szombat – Úgy alakult, hogy mindenféle ügyintézés miatt hideget ettünk.

Kanász pecsenye

Teljes hitetlenséggel fogadtam, hogy még nem tettem fel a blogra. Pedig nagyon szeretjük, de tény, hogy nagyon régen ettük, talán az albérletben utoljára, az meg már elég távoli múlt. Unokatesóm Tardosról származó felségétől tanultuk (teljesen vicces egyébként egyik unokatesóm elvette egy ikerpár egyik felét, a másik unokatesóm pedig a másikat, így az unokatestvérek sógorok is…vannak ilyen aranyos összefonódások a családban:)).


Kanász pecsenye
Hozzávalók: sertés hússzelet (nálam most comb), liszt, delikát (én most natúr vegyes zöldségmixet használtam, mert egy ideje már a Delikátot is száműztem a konyhából, a mixet egyébként DM-ben találtam és nagyon klassznak minősítettem), fokhagyma, csipet sáfrány, frissen őrölt bors, olívaolaj, víz, só
A hússzeleteket sózzuk, vékonyra – de azért nem átlátszóra kloffoljuk, majd a delikáttal (zöldségmixxel) elkevert lisztben megforgatjuk. Forró olajon megpirítjuk mind a két oldalát a húsnak, majd felöntjük vízzel és hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a frissen őrölt borsot, a csipet sáfrányt és letakarva puhára pároljuk a húst. Nagyon kell vigyázni, mert könnyen odaég (éljen a teflonos serpenyő…mert ebben még nem volt ilyen gondom). Ha megpuhult a hús, és hígnak találjuk, akkor a visszamaradt zöldségmixes liszttel sűríthetjük. Krumplipüré és céklasaláta szinte kötelező hozzá.

Íme a zöldségmix:
25 dkg – szóval elég nagy adag – és 599 forint volt

Fel



Ha animációs (mese) akkor azt nekünk látni kell. Láttuk már a bemutatóját több film előtt is (már jó régen, de hát Amerikában már év elején bemutatták, tehát ez nem annyira meglepő), de valójában sokkal jobb volt a film, mint amit vártam.



Előzetesben: „A Fel a 78 éves légballon kereskedő, Carl Fredricksen felemelő története, aki egy nap megvalósítja felesége régi kalandvágyó álmát, és több ezer légballont köt házára, hogy azok elrepítsék őt Dél-Amerika vadregényes tájaira. Nem sokkal a felszállás után azonban felfedezi, hogy egyik legnagyobb rémálma is teljesült, ami veszélyeztetheti gondosan eltervezett kalandját: egy Russell névre hallgató, nyolcéves és végletekig optimista cserkészfiú is a repülő házban ragadt. A furcsa páros kényszerű, közös utazása egy elveszett világba tart, ahol különféle egzotikus, mulatságos és meglepő figurákkal találkoznak, s talán a morcos Carl is kénytelen lesz beismerni, hogy az élet legnagyobb kalandjai az apró, mindennapi dolgokban rejlenek.



Számomra a film nagyon kellemes szórakozást jelentett. Az elején könnyekig meghatott, ahogyan bemutatták egy élet múlandóságát. Aztán pedig mulattató, szerethető szereplőkkel és nagyon jó poénokkal. Igazán kedves film, akár gyerekeknek is, szerintem teljesen olyan stílusban mutatja be a szerelmet, halált, ahogyan az egy gyerek számára érthető és elfogadható. Amúgy ez szerintem elég ritka, mert a legtöbb animációs (mese) filmről az a véleményem, hogy nem igazán veszik figyelembe, hogy melyik korosztálynak szól és sok helyen nem igazán érthetőek a poénok a gyerekek számára….persze ez csak én (felnőtt) véleményem.


A plakát és az előzetes szövege a mozi oldaláról a többi kép szokásosan innen.

2009. október 12., hétfő

2009. 41. heti menü




Hétfő – Barackos gombóc
Kedd – Karalábéfőzelék szójafasírttal/Eper desszertnek
Szerda – Kenyérlángos
Csütörtök – Házon kívül: McDonald’s
Péntek – Hajtovány
Szombat – Bundás kenyér/Vendégség (Tiramisu torta)
Vasárnap – Rosinante fogadó/Eper vacsorának
Az eprek nagyon szépek voltak, amit kedden vettem, az finom volt, persze nem volt már benne a nyár íze. A szombaton vásárolt és vasárnap elfogyasztott már messze nem volt olyan finom, durván kényszerérlelt íze volt:( Persze azért megettük.


Heti egyperces 30.




Hogy mit jelent hattyúnak lenni? Úgy siklani, mint az álom? Fenségesen a tó sima tükrén... És nem menni soha a partra. A szárazon, ahol az emberek járnak, ügyetlen a hattyú. Tán nevetséges is. Ha végigtotyog a parton akkor egy másik madárra hasonlít. Egy libára. Ott kell maradnia a tó tükrén. Némán, fehéren, fenségesen. Nem repülni, pedig madár. Egy dalt tudni, és nem énekelni. Egy életen át, mindhalálig. Emelt fő, hűvös közöny azok iránt, akik a partról bámulnak. És a dal? Soha...

/Az idézet A hattyú című filmből származik, a kép pedig innen/

2009. október 11., vasárnap

Jade elmúlt fél éves

A cicalány immár 3,6 kilót nyom és még mindig bűbájos, ha nem bűbájosabb, mint eddig.

Családi összhangunk továbbra sem dőlt meg, bár vannak a hölgyikének rosszabb éjszakái, amiket természetesen mi is nehezen viselünk, de alakul. Legújabb, legédesebb tevékenysége, hogy hajnali öt magasságában jön és ránk fekszik, s addig nyalogat, pofozgat, amíg nem kapja meg a simiadagot, s ha már egyikünkkel elégedett, hát megy a másikhoz:)


Amúgy egyre segítőkészebb, lelkesen segít mosogatni, főként a szivacs és a mosogatórongy eltüntetésében nagyon jó, na meg persze a folyó (forró) víz pofozgatásában. A szennyes válogatásban is lelkes, időnként magát is besorolja, csak hogy befeküdhessen valamelyik szennyes tartó fiókba:) A vasalásnál pedig három verzióban is nyújt segítséget: előszeretettel játszik a vasaló zsinórjával, felugrik a vasalódeszkára és játszik az éppen aktuális darabbal, amit én persze vasalnék, s hát a kész vasalt ruhára is szívesen ráfekszik, hogy biztos legyen az alapos munka.


Továbbra is szívesen játszik, ugrál ezerrel, egyre ügyesebben vadászik mindenféle játékra, az abszolút kedvence egy botra kötött rongydarab, amit akkor lopott magának, amikor legutóbb varrtam, ez a bot mindent visz, bármit hajlandó otthagyni érte. S persze alvási pózokban is tud még újat mutatni.

A görénnyel való összeszokása is halad szépen lassan. Egyenlőre ott tartunk, hogy ha a Dante a ketrecben van, akkor a Jade előszeretettel piszkálja, felébreszti, amit a görény meglepő nyugalommal tűr, ahogy azt is, hogy a cicalány – aki előtt folyamatosan van kaja – kilopkodja a kajáját. Ha a Dante kijön, akkor a cica fut előle, mintha legalábbis egy hatalmas vadállat lenne. Ha a görény bebújik a lepedő alá, akkor a cica ugrál rajta. Ha pedig kézbe fogjuk a görényt és úgy mutatjuk meg neki, akkor elkezdi pofozgatni:P Remélem azért hamarosan rájön, hogy semmi oka félni a görénytől, mert utóbbi már nagyon szeretne játszani vele.
 



Amiről pedig nincsenek képeket, azok a főzésnél nyújtott segítségei. Igyekszem elkerülni, hogy a konyhapulton mászkáljon amikor a főzők – bevallom nem az zavar, hogy ott van – mert félek, hogy megsérülhet. Ehhez képest, ha meghallja, hogy bármit szeletelek, akkor tíz körömmel ugrik fel a lábamra, jelezve, hogy neki kell abból, teljesen mindegy, hogy az éppen tényleg hús, vagy hagyma, vagy karalábé, mindent megkóstol, van amit tényleg jóízűen meg is eszik (pl.: karalábé, nyers szójafasírt massza, nyers krumpli, na és kenyér minden formában és mennyiségben). És persze vannak tényleg veszélyes helyzetek is, mint például a tegnap reggeli, amikor is nagy erőkkel sütöttem a bundáskenyeret reggelire, a kisasszony meg felugrott a forró olaj mellé. Belegondolni is szörnyű, hogy mi történt volna, a serpenyőbe ugrik, vagy annak a nyelére. Szerencsére azért többnyire nem izgatja ennyire a készítési folyamat, inkább csak a végeredmény.

Rosinante Fogadó

Templomi esküvőnk első évfordulójának ünnepén úgy gondoltuk, hogy éttermi ebéddel ünnepelünk. Miután már több bloggernél olvastam, csoda szépeket a Rosinante fogadóról, hát úgy döntöttem, hogy megfűzőm KáeM-et, hogy mi is látogassuk meg a valójában címmel nem rendelkező éttermet (a navigáció itt persze el is vérzett:P). Sebaj, KáeM megnézte a honlapon fent lévő térképet és ezzel meg is állapította, hogy meg fogjuk találni. Nagyon örültem, és akkor még mit sem sejthettem arról a kedvességről, amit a mai napon tapasztalhattam.

Odaúton a csodálatos őszi táj nézegetése közben (a nem rég elállt eső miatt, eléggé borongós volt azért ez a táj), hogy milyen vicces lenne, ha összefutnánk Mirelle-el, aztán el is vetettem ezt a gondolatot. Kacskaringós úton, de megérkeztünk az étterembe.



Kedvesen fogadtak, s mivel a benti részt választottuk a kinti hűvösre tekintettel a sparhelt mellett ajánlottak egy asztalt. Rajtunk kívül még egy asztalnál ültek odabent, bár róluk hamar kiderült, hogy helyiek. Odakint pedig éppen egy nagyobb asztalnál foglalt helyet egy nagyobb társaság.

Amíg az étlapot nézegettük, addig pincérünk hozott nekünk egy kis elő-előételt, amiről elmondta, hogy az éppen akkor végződő FinoMániások készítették. Padlizsánkrém és két féle kenyérke volt a tányéron, amit természetesen jóízűen elfogyasztottunk. Előételnek levest választottunk: KáeM Tejfölös, kakukkfüves vargányagombóc levest választott, én pedig Selymes zöldborsó krémlevets sonkachips-szel és vajhab galuskával. Főételnek: Fűszeres paprikakrémben érlelt sertés szűzpecsenye baconben sült ceruzababbal, friss tejföllel és Konfitált malacsült pikáns pórékrémmel gratinírozva kemencés káposztás lángossal elnevezésű fogásokra esett a választásunk. Előrelátóan úgy döntöttünk, hogy a desszertről majd később döntünk. Míg vártuk a fogásokat, kicsit nézelődtünk és akkor a kinti asztaltársaságban felfedeztem Mirelle-t. Teljesen hihetetlen volt:)



Aztán mikor megérkeztek a leveseink és elkezdtük fotózni azokat, az egyik kedves hölgy megkérdezte, hogy csak nem gasztrobloggerek vagyunk. Nem titkoltuk, hogy van egy blogunk, ami ugyan nem tisztán gasztro, de azért az is. Ezután nem sokkal Mirelle jött oda hozzánk, hogy akkor ő most lebukott:) Nagyon kedves volt. Ahogy a többiek is. Az egész ebéd alatt olyan érzésem volt, mintha mi is azon család részei lennénk. Aki felénk járt, kedvesen köszönt, mosolygott, vagy mondott valamit. Aztán felajánlották, hogy ha szeretném megkaphatnánk a hétvégi FinoMánia receptjeit. Naná, hogy kértük, s hát ha sikerül, akkor a desszertből is hoznak nekünk. Így hát miután elfogyasztottuk a levest és a főételnek kb. a felét (akkorák az adagot, hogy egyszerűen nem tudtunk megbirkózni vele), kis pihenő és beszélgetés után érkezett is a különleges desszert: Sült mascarpone torta fűszeres birsalmával.

Az ételekkel kapcsolatosan is csak szuperlativuszokban tudok a fogadóról beszélni, egyetlen kritikai észrevételem van – csak hogy azért legyen;) – a káposztás lángosban lévő káposzta az én ízlésemnek kicsit túl borsos volt, de ez tényleg csak egy apróság, s nem tántoríthat el attól, hogy a becsomagolt és hazahozott maradékot jóízűen megegyem.
A számla zenélő dobozban érkezik, amiben apró belga csokoládét is adnak búcsúzóul, illetve a hölgyek rózsa nélkül nem távozhatnak a Rosinante-ból. Árkategóriára teljesen kellemes, az elő-előételt, illetve a desszertet ajándékba kaptuk, s így fizettünk borravalóval 7720 pénzt.

Fél kettőre volt asztal foglalásunk, valamivel előtte érkeztünk és három óra után távoztunk az étteremből, csodálatos élményekkel. Azzal a biztos tudattal, hogy visszatérünk még nem is egyszer. Legközelebb jövőre egy FinoMániára:) (Az ideiek sajnos már beteltek)

Ezúton is köszönjük a csapatnak a nagyon kellemes ebédet és a vendéglátást. 

2009. október 10., szombat

Tiramisu torta féleség

Vendégségbe készült, így hát nem akartam a kanalazós verziót. Lógtam a vendéglátónak egy tortával még a születésnapjáról, amire sajnos nem tudtunk elmenni. Mivel tudom, hogy nagy tiramisu rajongók, hát valami ilyesmit képzeltem. Az alábbi lett belőle mindenki teljes megelégedettségére. Egyébként alább megmutatom a menüt (tárkonyos raguleves, vegyes zöldséges római tálban (na jó jénaiban) sült csirkemellkockák) is, amivel ő várt:) S hát itt is köszönjük a meghívást, a kedves vendéglátást és a finomságokat.



Tiramisu torta
Kakaós-kávés piskóta alap /17 cm forma/: 2 tojás, 2 evőkanál porcukor, 3 evőkanál liszt, 1 teáskanál kakaó, 2 evőkanál rum, 1 teáskanál nescafé, csipet sütőpor
A rumban feloldjuk a nescafét. A tojást a cukorral habosra keverjük, majd óvatos mozdulattal hozzákeverjük a kakaóval és sütőporral elkevert lisztet, végül a rumos kávét. Sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük és előmelegített sütőben 10-15 perc alatt készre sütjük. (200 fok légkeverésen 12 percet sült, majd lekapcsoltam a sütőt és együtt hűltek ki)

Amikor kihűlt az alap leszedjük a sütőpapírt és a piskótát vissza tesszük a formába. S elkészítjük a krémet.

Krém hozzávalói: 25 dkg mascarpone, 2 dl HULALA tejszín, 2 evőkanál porcukor, 1 evőkanál vaníliakivonat, 1 teáskanál zselatin, 3 evőkanál forró víz
A zselatint a forró vízben feloldjuk, majd állni hagyjuk, amíg a krémet felverjük. A tejszínt kemény habbá verjük a cukorral és a vaníliakivonattal, majd hozzá adjuk a mascarponét is, végül a zselatint. A tortalapra simítjuk, majd tetejét megszórjuk kakaóval és egy éjszakára hűtőben pihentetjük.

Nekem cukrozott HULALÁM volt (vagyis ehhez azt használtam), így elég volt a cukor, de ízlés kérdése. A zselatint pedig csak biztos, ami tuti alapon tettem bele.





2009. október 9., péntek

Hajtovány

Limara receptje, részemről még a nlc-n mentettem le tőle, természetesen a blogján is megtalálható. Én ezen recept alapján ismertem meg, ha ismeretségnek nevezhető, hogy mindenki ódákat zengett a kedves fiatal asszonyról, akitől a recept származik. Azóta már személyesen is találkozunk:) 

Teljesen érdekes, hogy már több éve meg van a recept mégis most sütöttem meg először…hát ez hiba volt, nagyon finom, innentől biztos gyakoribb vendég lesz nálunk.



Hajtovány/Limara
Hozzávalók: 25 dkg liszt, 1,5 dl tej, fél tojás sárgája, 0,25 dl olaj (egy kanálnyit, annyinak minősítettem), 1 tk só, csipet cukor, negyed friss élesztő
Krém: 5 dkg margarin, 1 kk só, a maradék tojásnak a fele (felverve), 5-7 dkg sajt (nálam mindig több)
A tetejére: egyszer tojásunk legvége, reszelt sajt
A tésztát megdagasztottam, duplájára kelesztettem. Lisztezett deszkára borítottam és vékonyra nyújtottam. Ezután megkentem a margarinos krémmel (nem kell folyós legyen a margarin, éppen csak kenhető), feltekertem és trapézokra szeleteltem /  \ /  \ /  \ /  \/  \ /  \. Kikent tepsire fektettem és hagytam egy fél órát kelni, megkentem, reszelt sajttal megszórtam. Ezután 180 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütöttem.
Tekintettel arra, hogy frissen az igazi, így kettőnknek a fenti kicsiny adag bőven elég volt, természetesen vendégvárásra, legkevesebbként fél adagot készítenék…sőt fogok készíteni. A formázást pedig még gyakorolhatom, hogy olyan szépek legyenek, mint Limaránál;)


Update:
Azóta készült már paprikás változatban is, ami nem sokban más, éppen csak annyival, hogy a krémbe a só helyett Piros Arany kerül.



Karalábéfőzelék Anyukám után

Kicsit elmaradtam az írással, na nem nagyon. Szerdai vacsoránk postolása maradt el, ami ugyan nem teljesen újdonság, mert már volt fent, de most kicsit másként készítettem. A kísérő ismét szója fasírt volt.





Karalábéfőzelék Anyukám után
2 nagy zsenge karalábét apró kockára vágtam és sós vízbe puhára főztem. Közben készítettem egy kevés világos rántást, adtam hozzá némi frissen őrölt borsot, tejet, majd besűrítettem vele a főzeléket. 

Printfriendly