Éjszaka a múzeumban 1.-2.

Igen (házi)mozizós hétvégét tartottunk. És igen, nem siettük el a filmek megnézést. Mondhatnám, hogy együtt akartuk megnézni a két részt, de ez egyáltalán nem igaz. Már az első részről jó kritikát olvastam, s mikor megjelent dvd-n készültünk is megnézni, csak aztán valami miatt elmaradt. Hát most egyszerre néztük meg a kettőt, vagyis majdnem egyszerre, a két rész között néztük a Tintaszívet.:)

És akkor a leírások:

1.

„A New York-i Természetrajzi Múzeum kiállító csarnokai telis-tele vannak csodás látnivalókkal: őskori szörnyek csontvázaival, ókori relikviákkal, kitömött afrikai ragadozókkal, barbár harcosok és legendás történelmi alakok viaszmásaival - ott állnak örök mozdulatlanságba dermedve, és jámboran tűrik, hogy a látogatók megbámulják őket. Ám egy éjszaka a múzeum új éjjeliőre rájön, hogy éjszaka a kiállítási tárgyak életre kelnek, és amit művelnek, mindennek nevezhető, csak jámbornak nem. A hihetetlen kaland akkor kezdődik, amikor Larry Daley (Ben Stiller), a nagy álmodozó, aki mindig felsül zseniális ötleteivel, karácsony előtt megpróbál munkát találni. Jobb híján a Természetrajzi Múzeumba szegődik el éjjeliőrnek, s miután megkapja a gyors eligazítást, és kezébe nyomják legfontosabb munkaeszközét, az irdatlan elemlámpát, egyedül marad a múzeum kihalt termeiben.

Legalábbis azt hiszi, hogy egyedül van. De mi ez a zaj? Larry rémülten látja, hogy az őskori szörnyek, vadállatok és történelmi figurák egymás után életre kelnek - és a múzeumban elszabadul a pokol. A folyosón egy Tyrannosaurus Rex csörtet végig, a liftet Attila harcosai rohamozzák, a termekben afrikai vadállatok randalíroznak, és Larrynek fogalma sincs, hogyan zabolázhatná meg a káoszt. Az éjszakát csak a néhai elnök, Teddy Roosevelt (Robin Williams) segítségével sikerül túlélnie. Ám a lehetőség, hogy kirúgják állásából, és csalódást okoz kisfiának, megsokszorozza erejét. Larry harcot indít a múzeum megmentéséért. Egész életében az alkalomra várt, hogy valami nagy dolgot műveljen - és a pillanat elérkezett.”

Nos hát a fenti leírás pontosítása: nem csak az elemlámpát nyomják a kezébe a régi, öreg biztonsági őrök, hanem egy füzetet is a tudnivalókkal, majd lelépnek. Nem indul harc a múzeum megmentésért, egyszerűen csak a saját maga megmentésért harcol, mert hogy rögtön ki akarják rúgni. Kikönyörög még egy alkalmat, amikor is a korábbi három biztonsági őr visszatér, hogy némi nyugdíj-kiegészítést zsákmányoljon az exmunkaadótól. Hát ez nem sikerül nekik, mert a múzeum feléledt lakosai Larry és kisfia segítségével megakadályozza. Igazi siker és boldogság, a kisfia újra bízik benne, a múzeum igazgató pedig mégsem rúgja ki, mert az éjszakai incidensnek köszönhetően igencsak fellendül a múzeum forgalma.

2.

„Az időközben egy sikeres találmányának köszönhetően éjjeliőrből menő vállalkozóvá előlépő Larry Daley régi jó barátait, a washingtoni Természettudományi Múzeum kitömött vagy viaszba foglalt nevezetességeit átszállítják a Smithsonian Amerikai Nemzeti Történelmi Múzeumba, ám útközben elkallódik a Fáraó Aranytáblája, melynek segítségével - ahogy azt az első részből már mindenki jól tudja - éjszakánként életre kelnek a kiállítási tárgyak. Larry tehát újra elemlámpát ragad, hogy megmentse hű cimboráit.”

Itt is némi kiegészítés: az arany tábla nem elkallódik, hanem a kis kleptomániás apáca majon lopja el, így viszik magukkal. A mini méretű cowboy (Owen Wilson) telefonon kér segítséget Larrytől, hogy az mentse ki őket szorult helyzetükből, ahol is a másik múzeum raktárában található történelmi személyek (élen a fáraó frusztrált testvérével) támadnak rájuk az aranytábláért. Természetesen akad ellenség és segítség is bőven az „új” múzeum lakói között.:)

Azt az aprócska hibát már meg sem említem, hogy nem tudják eldönteni a borítót írok, hogy az ominózus természettudományi múzeum Amerika melyik városában van. Hiszen az elsőnél New Yorkot említik, a másodiknál Washingtont:P Bevallom teljesen megkevert, s most pillanatnyilag én sem tudom, hogy melyik városban van az eredeti múzeum és melyikben a másik.

Összességében a borító pontatlanságától eltekintve nagyon aranyos kis filmek. Élvezhetőek, humorosak, pörgősek. Van benne akció, de nem véres.

A filmek kedvenc mondata (a másodikban hangzott el, egy nagyszájú, de nem éppen bátor hadvezér szájából): „Amerikaiak vagyunk, nem tervezünk, csináljuk.”

A dvd tokok innen, a további képek innen és innen származnak.