Magyarország, én így (is) szeretlek

Nem terveztem, hogy valaha lesz ilyen címke a blogon, s azt sem, hogy az alábbihoz hasonló dolgokról fogok írni, de mivel mindez kevesebb, mint egy hét leforgása alatt történt, hát nem bírtam ki. A címkéhez még annyit, hogy nálam a bosszankodás igazából pár pillanatig tart általában, utána a sírva vigad a magyar elvet betartva inkább kínomban röhögök:)

Na de a sztorik:

1) Múlt hét péntek, elcsattogunk a tőlünk meglehetősen messze lévő, de lakásunkhoz rendelt postára, hogy átvegyünk egy csomagot, aminek a cetlijét 22-én dobták be (amikor egész nap itthon voltam, meg amúgy is van állandó hivatalosan bejelentett meghatalmazottunk…bár ez máskor sem szokta a magyar királyi postát zavarni). Az olyannyira gyűlőlt postán ritka pillanatként alig vannak, hölgyike is nagyon kedves, de közli, hogy ugyan beírta a kézbesítő, hogy ott lesz, de oda nem vitte. Annyit tud tenni, hogy ad egy telefonszámot, hogy érdeklődjek, hogy (figyelem!) milyen külön díj ellenében hajlandóak kihozni nekem ismét a nekem címzett és a feladó által már kifizetett csomagot. Hát bevallom nem kértem el a telefonszámot, de később felhívtam a logisztikai központot, ahol tájékoztattak, hogy mivel az értesítőn nincs rajta a csomag száma, ők semmit nem tudnak nekem segíteni. – Hát innen no comment!

2) Hétfő. A vasárnapi befőzéshez nem volt alapanyag, ezért elmentem a munkahelyemnél lévő nagyobb boltba. Fizetnék is a pénztárnál, a mindig megbízható mastercardommal. Erre a pénztáros lobogtatja a kicsit cetlit: ZÁROLT KÁRTYA. Lizzadok, előkapok egy másik kártyát és fizetek. Hatalmas fejjel teperek vissza a munkahelyemre…a bankkártyát kibocsátó bankban! Ahogy sejtettem a kártyának semmi baja, senki nem tiltotta le, átmenti hiba. Azért közben KáeM ránézett a netbankra, ahogy látta, hogy kemény pénzes zárolás jelent meg a számlán. Na előszedtem az összes kollegát, hogy gyorsan segítsenek már, hogy mi az. Ki is derítettük, hogy t. Magyar Állam az APEH képében leinkasszálta a számlámat. Teljes mértékben jogszerűtlenül. Na előkerítettem a telefonszámot és hívom őket. Nagy mellénnyel közlik riadt kis őzike hangon előadott sirámomra: miszerint jogszerűtlenül inkasszáltak, hogy na nem olyan biztos. Kifejtettem, hogy miért biztos. Hát hallom, hogy kedves ügyintéző vadul csattog a számítógépén és egyre nagyobbakat sóhajtozik. Nagy nehezen kinyögi, hogy hát nincs mentsége, ezt ő elszúrta. Mondtam neki, hogy oksi, csak tegyünk valamit, mert hát így semmilyen formában nem férek hozzá a pénzemhez (egyébként ezért is inkasszálnak nagyon ritkán magánszemélyeket, mert az könnyen veszélyeztetheti a megélhetést, s ugye, amíg a tartozást ki nem egyenlítik, addig nincs hozzáférés a számlához). Na sikerült kisírnom, hogy gyorsan, de azonnal faxolja a visszavonót. Meg is adom a számot. Aztán egy órán át semmi. Sebaj felhívom újra, hát ő elfaxolta a célbank központi számára…én naiv elhiszem, letesszük. Kiderítem, hogy az ominózus központi szám egy városszéli fiók faxszáma, akiket az istennek nem tudok elérni telefonon. Sebaj, ismét APEH-os nő. Hát ő csak erre a számra faxolhat, mert ez a központi, mondom neki, hogy jó, ha tőlem tudja, hogy nem, persze visszaszólt, hogy honnan tudom, mondom neki, hogy hát onnan, hogy a célbank központjában dolgozom. Na hát a vége az lett, hogy a központban lévő fiókba hajlandó volt elfaxolni. Így végszóra munkaidő végére meg is érkezett, estére a kedves és segítőkész kollegák vissza is vonták. – Comment: nem tudom mi lett volna, ha egyrészt teljesen véletlenül nem vesszük észre (általában reggel nézünk rá a bankszámlára), másrészt nem a bankban dolgozom.

3) A heti megpróbáltatások nem értek véget. A mai postával érkezett a végső lökés, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Pannontól számla. A héten a második. KáeM munkahelye által van telefonom, de a számla nekem jön, így volt ez a korábbi munkahellyel is. A váltást Pannon nem könnyítette meg, de most nem erről lesz szó. Elvileg ebben a hónapban már csak egy telefonszámlát kellett volna fizetnem. De nem, mert Pannon számlát küldött, a régi munkahellyel kapcsolatosan. Kerek 12 forintról szól a csekk, a számla 11,78-ról. Hááát, nem tudom a postázás, a papír és úgy általában az energia amit belefektettek a kiküldésbe szerintem a többszöröse ennek az összegnek, amit úgy gondolom, hogy a mai világban akár kerekítési hibaként is felfoghattak volna.

Élményekkel teli hetünk volt:DDDD És még csak csütörtök van. (A képek az említett „cégek” saját honlapjairól származnak, az első pedig innen.)