Ma megkezdődött minimum három hetes konyhai rémálmom, amikor is nem azt főzöm, amihez kedvem van, hanem azt, amit a mikró, vízforraló és sütő segítségével meg tudok alkotni. Nagyon furcsa érzés, egy pillanatra alkotói válságba is kerültem, de azért nem tartott ez sokáig. A szombati buliról hazahozott kenyérlángos annyira ízlett, hogy alkottam is egyet vacsorára, úgy ahogy ott ellestem (persze KisBencééknek előre sütött volt a tészta és kemencében sült készre a feltéttel).
Kenyérlángos – KisBence módra
Alapként készítettem egy pizza tésztát, ahogy mostanában szoktam, de hagytam jól megkelni – közel két órát kelt. 30 dkg lisztből, 2 dkg friss élesztőből, 2 evőkanál tejfölből, 1 evőkanál olajból, 1 dl vízből, némi só hozzáadásával dagasztottam a tésztát.
Mikor megkelt olajozott formába tettem, majd a tetejét megkentem fokhagymás tejföllel, megszórtam oreganóval, reszelt sajttal, majd fél karikára vágott hagymával, végül pedig szalonna kockákkal. Előmelegített sütőben 25 perc alatt készre sült.
Nem nagyon újdonság, csak a megpakolási sorrend. De valahogy mégis finomabb és sokkal laktatóbb lett, mint a korábban készítettek bármelyike. Nem is tudtuk megenni az egészet, csak a felét. S utána megtudtam, hogy én vagyok pillanatnyilag a király a házban, mert hogy én tudok egyedül főzni, hiszen a többi lakásban a sütő is gáz, így hát ma mindenki a mi vacsoránk illatával lakott jól:) Hát igen, tipikus példája, hogy a vakok között a félszemű a király.
Mi langallónak hívjuk-szerintem legalábbis ugyanígy készül és nagyon finom!!!
VálaszTörlésTűzhely nélkül valóban nehéz-de csak vége lesz, kitartás!