Képekben a hétvégéről, avagy ismétlés a tudás anyja

Ahogy tavaly is, idén is meglátogattuk a sógorok fővárosát. Ezzel már-már hagyományt teremtve a tavaszi mókusetetésnek:) Idén sajnos nem voltak olyan lelkesek, mint tavaly, ahogy tapasztaltuk kevésbé voltak éhesek, csak odajöttek megszagolni a kezünkben lévő finomságot, s már szaladtak is el. Pedig idén is ugyanazt kapták(volna) mint tavaly.

Most nem akartuk belülről megnézni a kastélyt, hiszen nyáron tervezünk egy tisztán kulturális látogatást anyósommal és unokaöcsémmel karöltve. (Bár a jelen euró/forint helyzetben ez erősen meggondolandó:()

Bécs város honlapja egyébként kiemelkedő, mert minden európai nyelven elérhető.

Odafelé a kocsiból, háttérben az általam olyan nagyon kedvelt szélmalmokkal:

A bejáraton „pihenő” sas:

A kastély bejárata, a sok-sok turistával:

Közelebb érve egy várakozó kocsis (vállalnak sétakocsikázást a parkon belül, ahogy erre alkalmas kis vonat is van, mi inkább a sétát választottuk):

Amíg felsétáltunk a Gloriette-hez több mókussal is találkoztunk, de a sok sétáló miatt nem sikerült eléggé a közelükbe férkőzni:

Visszafelé már járatlanabb utakon mentünk, itt sikerült a kezünkhöz is csalogatni néhányat, de olyan nem volt mint tavaly, hogy a tenyerünkön állva ettek:(:

Néhány érdekesebb virágot is fotóztunk:

Aztán a Obeliszkes szökőkút következett, ami viszont nem működött, de azért fotóztuk:

Aztán egy jellegzetes látvány:

Majd a kastély hátulról:

Hazafelé az első téren egy népes fúvós zenekar zenéjére indultunk:

A több, mint három órás séta után már nem volt kedvünk bemenni a belvárosban enni, ezért inkább hazajöttünk, s Wang mesternél tett látogatásunkat ismételtük:) Ezúttal sem csalódtunk. Serpenyős zöldséges csirkét, illatos omlós csirkét (ennek a receptjét, aki tudja, kérem kommentelje be) és tojásos zöldséges rizst ettünk. Desszertnek megint sült banánt választottunk. Két üdítőt ittunk még, s fizettünk borravalóval 5000 forintot. Kellemes helyen, gyors kiszolgálással, nagyon megérte.

Vasárnap pedig, ahogy már több gasztoblogger előttünk, mi is megkezdtük a grill szezont. Ugyan nekünk sajnos nincs teraszunk/erkélyünk/udvarunk, de azért a benti kis kőlaposon is jól esett:) Mivel a grillezés kemény férfimunka, hát KáeM csinálta (baconba tekert csirkemell falatok voltak). Amíg ő sütögette a pecsenyéjét, én elkészítettem a salátát. Bajor paraszt kenyérrel eszegettük meg végülis. Desszertnek pedig friss gyümölcs (eper) és némi jégkrém volt. Vacsorára pedig pizzát készítettem Dolce Vita receptje alapján. Én a mozzarellán kívül tettem még rá vékonyra szeletelt paraszt sonkát és néhány karika lilahagymát is, dekorációnak pedig koktélparadicsomot. Tudom, hogy az igazi pizzán elvileg nincs más, csak a szósz és a sajt, de egyrészt így szeretjük, másrészt Olaszországban olyan érdekes feltétes pizzákat láttam, hogy az elképesztő. Ott ettem krumplis pizzát, mármint a feltét volt krumpli a sajt mellett.