2009. április 19., vasárnap

VKF! XXIV. – Kelesztő tál és foszlós kalács

Mikor megláttam az aktuális VKF kiírást az első gondolatom az volt, hogy zseniális, a második meg az, hogy „úristenhogyanmiveljézusomezannyirajónemakarokkimaradnidemégismivel” hát tekintettel arra, hogy most ezt a bejegyzést írom, úgy tűnik, hogy nem maradtam ki. A gondolatoknál elsőre a sodrófám (sodrófácskám) jutott eszembe és a naan, de mivel ezutóbbi már szerepelt a blogon (meg fotón az előbbi is), hát nem választhattam. A következő a szuper mixer lett volna, amit KáeMtől kaptam karácsonyra. De aztán leesett, hogy bár tényleg nagyon imádom a mixer, nem az a legkedvesebb konyhai eszközöm, tárgyam, ha úgy tetszik. Kettő azonos rangú van, mind a kettő Tupperware termék. Az egyik egy zöldséghámozó, a másik egy kelesztő tál. A játékban a kelesztőtállal veszek részt, tekintettel a húsvétra, de azért a zöldséghámozó történetét is elmesélem, mert aranyos – remélem ezért nem kapok ki;)

A tárgyak leírása:
Zöldséghámozó – meglepő módon zöldséget lehet vele hámozni:)) Meg egyébként nagyon vékonyra szeletelni is.
Kelesztő tál – egy hermetikusan zárható műanyag, fedővel rendelkező 2,75 literes narancsságra tál. Tésztagyúrásra használom, nem csak kelt tésztához.


A történetek:
Zöldséghámozó – az első darabot még anyukámmal vettük közösen. Nagyon megszerettem, élvezetté vált vele minden zöldség tisztítás. Olyannyira, hogy mikor KáeM-mel még a kollégiumban összeköltöztünk vittem is magammal. (egyébként az első közös tulajdonunk is teljesen konyhacentrikus hozzáállásunkat mutatja, mert egy sajtreszelő volt). Sokat használtam a koleszban, míg egyszer csak nem találtuk. Mindent felforgattunk érte, de nem lett meg. Már azt hittem véletlenül kidobtam, vagy ellopták. Tudni kell, hogy akkor már velünk lakott két szőrmedömper. Aztán egy szép napon nyomtatni akartunk valamit, de elakadt a papír a nyomtatóban…vagyis nem is a nyomtatóban, hanem a benne elrejtett hámozóban. Nagyon megörültem, hogy meglett, mert nem olcsó (mint ahogy egyik Tupperware termék sem). Aztán még itt Pesten az albérletben is azt használtam sokáig, mígnem egyszer újra eltűnt. Felforgattam érte az egész lakást, a nyomtatót is, de nem lett meg. Feltételezem, hogy véletlenül kidobtam. Néhány héttel az elvesztése után megkaptam az újat, amit azóta is boldogan használok, nagyon-nagyon vigyázva rá. (Sajnos a régiről nem találtam képet, de az még nem ebből a fajtából volt, hanem kék volt és a nyelén volt egy kis szív, amin ha a húslevesben egyben főtt répát áthúztam, akkor klassz szív alakú répát lehetett varázsolni)


Kelesztő tál – ebből is volt alkalmam már megismerni, kipróbálni egyet, az anyukámét. Nagyon szerettük. Szerintem tényleg gyorsabban kel benne a tészta, de tisztában vagyok vele, hogy ezt sokan vitatják. A lényeg, hogy én nagyon szerettem használni. Anyunak a rendes nagy méretű van, nekem egy kisebbet vettünk már KáeM-mel együtt. Pécsett a Plázában volt egy Tupperes stand, ahol megállítottak a nagyon kedves néni és rábeszéltek erre. Kettő darab volt, egy akciós változat, ami kicsit kisebb, mint a normál és persze lényegesen olcsóbb. Hát mind a kettőt megvettük (a másodikat anyósomnak, aki akkor még nem volt az anyósom, de ez most mindegy is). A kollégium óta hű társam. Nagyon szeretem és annak ellenére, hogy kisebb a normálnál, nekem még csak egyszer bizonyult kicsinek, de akkor egy kiló lisztből készült a naan, szóval meg is értem.
Én egyébként minden tupperes termékemmel elégedett vagyok, és van pár ilyenem, de nem szeretnék senkit meggyőzni.

A recept: tekintettel a tárgyra már eléggé behatárolt volt. De még két – magamnak szabott – kritériummal is szűkült a választható receptek köre. Ha már történet, akkor olyan receptet akartam, aminek szintén van története és ha már húsvét, akkor legyen valami kapcsolat. Így esett a választás a pótnagymamám, alias nagynéném foszlós kalácsára.


Jó volt a tavalyi húsvéti kalács, de nem az igazi. Saját nagymamai recepttel nem büszkélkedhetem, nem is emlékszem, hogy ettem-e valaha a nagymamámnál valamit (csak az anyai nagymamám érte meg az ifjabb gyermekkoromat), receptet semmiképpen nem szereztem tőle egyet sem:( De apukám legidősebb nővére volt a pótnagymamám, tőle sokat tanultam a konyháról, onnan is főként a süteményekről. Hozzá nem tud az ember olyan váratlanul beesni, hogy ne legyen legalább egy féle süteménye. Karácsonyra gyárat is nyithatna:) De most húsvétra sütöttem meg a kalácsreceptjét. Bevallom, amióta blogolok, azóta nagyon megnőtt a szemben a családi receptek értéke, ami adott esetben lehet, hogy csak egy apróságban más, mint a neten megtalálható 1000 másik recept, de nekem pont az az apróság fontos. Így hát most ez lett a húsvéti kalács, tökéletes lett.

Foszlós kalács
Hozzávalók: 45 dkg finomliszt, 3 csapott evőkanál kristálycukor, 1 tojás + 1 a kenéshez, 1,5 dl tej, 5 dkg vaj (!), 2,5 dkg élesztő, csipet só, esetleg mazsolaElkészítés: Az élesztőt a tej egy részében némi cukorral felfuttatjuk, majd hozzáadjuk a sóval és cukorral elkevert liszthez. Nem keverjük össze, csak a liszt közepébe fúrt lyukba öntjük, majd állni hagyjuk egy bő 10 percet. Közben a maradék tejben felolvasztjuk a vajat, majd hozzáadjuk a lisztes masszához, a tojással együtt. Alaposan kidagasztjuk. Meleg helyen, letakarva egy órát kelesztjük. Ezután háromfelé szedjük, és összefonjuk. Margarinnal kikent tepsire fektetjük és letakarva meleg helyen 30 percet kelesztjük. Ezután felvert tojással megkenjük és 200 fokon arany barnára sütjük. (A második adagot sütőzacskóban sütöttem, az állagra még az elsőnél is tökéletesebb lett:))

1 megjegyzés:

  1. Ez tényleg nagyon finom, foszlós kalács!!! Köszönöm szépen, pont ezt az ízt kerestem. Nekem a másfél dl tej kevés volt, kb 2,5 dl-rel állt össze a tészta, de a többi tökéletes! :)
    Köszi még egyszer!

    VálaszTörlés

Printfriendly