Ha már kis hazánkban forgatták, s magyar rendező (Csupó Gábor) filmje gondoltuk meg kéne nézni. Tegnap este kezdtem/kezdtük el és mára értünk a végére. Hááát…
„A történet főhőse a tizenhárom éves Maria (Dakota Blue Richards), aki édesapja halála után nevelőnőjével, Miss Heliotrope-pal (Juliet Stevenson) él. A kishölgy kénytelen hátrahagyni addigi fényűző életét, hiszen örökségül csupán adósságot, és egy réges-régi könyvet kapott édesapjától. Az örökségül kapott ódon könyv nem mindennapi, hiszen egy titokzatos, ősrégi történetet mesél el, amelyből Maria előtt két család viszálykodása elevenedik meg: a Merryweather és a De Noir családok között folyik a harc a Hold varázsgyöngyeiért. A kislány, ahogy egyre jobban belemélyed a történetbe úgy döbben rá, hogy Holdfölde veszélyben van.”
A cselekmény számomra nagyon nehezen akart kibontakozni. Lényegében az utolsó 15-20 percre derült ki számomra, hogy mi is a film lényege, s hát mélyenszántó gondolatokat ezután sem sikerült felfedezni benne. Hacsak a harag és a gyűlölet csak haragot és gyűlöletet vonhat maga után örökérvényű klasszikust nem tekintjük annak. Illetve azt, hogy a büszkeség sem vezet semmi jóra. Hát ha már így leírtam, úgy látszik mégiscsak volt eszmei mondanivalója a filmnek, csak éppen el kellett kicsit mélázni rajta, hogy megtaláljam. A film felnőtteknek az egyszer nézhető kategória, nem vágyom újra megnézni. Bár a kislány (aka Holdhercegnő) – a film első felében hordott – ruháiért már érdemes volt…a jelmeztervezőnek tuti rémálmai lehettek:P
Annyit még meg kell említenem a film mellett, hogy klasszikus mese, nincs teletömve szörnyekkel, nincs sok áldozatot követelő véres csatajelenet, van viszont hercegnő és varázslat. Szóval véleményem szerint annak a korosztálynak akit megcéloztak vele megfelelő alkotás, bár meglehet, hogy a mai világban már a kiskamaszok nem vágynak ilyen mesékre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.