Őszintén megvallom, hogy úgy alakult az elmúlt hét, hogy szinte rá sem néztem a konyhámra, valahogy minden estére akadt valami más tennivaló. S hát a helyzet javulása sem várható, mert hogy a lépcsőházban gázszerelés lesz, ezért szeptemberben (majdnem végig) nem lesz gáz. Így mikró, vízforraló és sütő a barátom főzés terén…azt már el sem merem árulni, hogy így melegvizünk sincs (éljen a mosogatógép), de mielőtt bárki is aggódna, a zuhanyzásra már találtunk másik megoldást (nem, nem fürdünk hideg vízben és nem, nem várjuk meg míg újra lesz meleg víz:p)
Hétfő – Rántott cukkíni – most van szezonja és én annyira szeretem, hogy bele tudnék fulladni (pirul).
Kedd – Carbonara spagetti a DonPepe Pasta Statio-ból. Ez utóbbit most ismertem meg, és nagyon tetszik. 6 féle szószból és hat féle tésztából lehet választani. A tésztát ott főzik frissen (kicsit elő van főzve), elég méretes adagot adnak és ízre is teljesen korrektnek minősítettem, számomra 740 forintért lett belőle egy vacsora és másnapra egy ebéd. Sajnos nem találtam képet a Camponában lévő étteremről (a honlapon csak felújítás előtti kép van, akkor meg még nem volt ez a tésztás rész), de legközelebb lefotózom.
Péntek – Pizza - Azt hiszem teljesen hivatalosan és komolyan bevezetem a pizzapénteket nálunk. Nagyon ritka az olyan hét, amikor pénteken a munkából hazaérve a vacsoráról való tanakodás nem oda jut, hogy pizzát kéne enni. Amióta sikerült a számunkra tökéletes tésztát kikísérletezni, azóta szóba sem jöhet rendelt változat, csakis sk. Próbálkoztam harcolni magunk ellen, hogy ne minden pénteken legyen pizza a vacsora, próbálkoztam a formáján változtatni, de hát attól az még ugyanaz:) Most hivatalosan is feladom a harcot, ezentúl csak akkor nem pizza lesz a pénteki vacsora, ha tényleg nem kívánjuk. S hát persze, hogy könnyű dolgom van, mert ez csak első hallásra tűnik egyhangúnak, hiszen a pizza pontosan ugyanúgy végtelen fajta variációban készíthető el, mint a tészta.
„Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.”
Azért folyamatosan fotózzuk a „kicsi” lányt. Most hoztam egy alvós egyveleget. Illetve egy aktívat, amin látszik, hogy milyen szívesen segít varrni, hogy előszeretettel szereli a tv-t és egyéb technikai eszközöket, hogy nyitott ablaknál is csak les ki a rácson, vagy csak a fejét dugja ki, hogy szeret szépítkezni, s hogy nagyon tud játszani:)
Végezetül pedig egy idézet:
„Ahhoz, hogy reális képünk legyen arról, valójában milyen fontosak vagyunk, szükségünk van egy kutyára, amelyik imád és egy macskára, amelyik lenéz bennünket.” (Dereke Bruce) – Ebből mi a kutyát csak „lízingeljük”:DDD
Lao-ce nézetei szerint hős vagyok ("Aki másokat ismer okos. Aki önmagát ismeri bölcs. Aki másokat legyőz erős, aki önmagát legyőzi hős." (Lao-ce)), mert hogy legyőztem magam. S megcsináltam a nyers tojásos tiramisu változatot. Nem bántam meg. Anyutól kapott csodasárga (és garantáltan friss) tojásokat használtam, s picit módosítottam Dolce vita receptjén.
A tojássárgákat 4 evőkanál cukorral és a vaníliás cukorral kikevertem, majd hozzáadtam a mascarponét és habosra kevertem. A tojások fehérjét egy evőkanál cukorral kemény habbá vertem, majd a mascarponés krémbe forgattam. A babapiskótákat belemártottam a rummal megbolondított kávéba és kiraktam velük egy jénai alját. Ezután a piskotára simítottam a krémet és tetejét megszórtam kakaóporral, majd két órára hűtőbe tettem.
Mivel KáeMnek el kellett mennie egy megbeszélésre, hát egyedül kóstoltam meg, miután az ebéd kicsit leülepedett. Három kanálnyit vettem ki…és nagyon nehezmre esett, hogy ne szedjek még egy adagot. Remélem KáeMnek is ízleni fog, mert ha mindet én eszem meg, akkor az veszélyes lesz a nadrágjaimra nézve:P
Tegnap annyit sikerült magamban tisztázni a mai ebédről, hogy sertés comb lesz. Ma reggelre már megálmodtam, hogy a lejárat közeli tejszín és sok hagyma fog játszani még az ebéd kapcsán. Meglepően jól sikerült. S mivel maradt leves tegnapról egy-egy szelettel hihetetlenül jól is laktunk (főleg a desszert biztos tudatában).
Hagymás tejszínes sertés comb
Hozzávalók: 6 szelet sertés comb, só, bors, liszt, 3 dl tejszín, egy nagy fej vöröshagyma, két gerezd fokhagyma, 10 dkg reszelt sajt
A comb szeleteket sóztam, majd megkloffoltam. Frissen őrölt borssal elkevert lisztbe mártottam és fűszeres olajjal kikent tepsibe tettem (Köszi!). Tetejére rászórtam a megtisztított és félkarikára vágott vöröshagymát, a vékony szeletekre vágott fokhagymát, majd ráöntöttem a tejszínt. Alufóliával letakarva 200 fokos sütőbe toltam és 25 percet sütöttem. Ekkor levettem a fóliát és rászórtam a reszelt sajtot, majd rápirítottam. Nálam ez 10 perc volt, de 5 perc után már lekapcsoltam a sütőt. Sült krumplival és natúr uborkasalátával (ecetes cukros) tálaltam.
Annyira ritka, hogy pont egy levesnyi méretű karfiolt lehet kapni. Hát pénteken ilyenek mosolyogtak rám a zöldségesemnél. Vettem is egyet rögtön, kitalálva, hogy szombaton tökéletes ebéd lesz. Majd aztán leesett, hogy ja, csak éppen szombaton ebédidőben a munkahelyünkön leszünk. Sebaj vacsorának is jó lett. Érdekes, hogy pont ebből a levesből kerül fel most a negyedik verzió, mikor KáeM – elméletileg – nem is szereti a karfiolt.
A karfiolt rózsáira szedtem és megmostam. A sárgarépát zöldséget megtisztítottam és félkarikára vágtam. Majd kevés olajon megpirítottam. Ezután rászórtam egy kis evőkanál lisztet, és azt is megpirítottam. Került rá pici pirospaprika és némi tejföl, majd felöntöttem vízzel. Hozzáadtam a karfiolt, petrezselyemzöldet, lestyánt, sóztam és mikor felforrt a szárított csipetkét is beletettem. Addig főztem, amíg minden teljesen puha nem lett.
Lecsót –ahogy már említettem – komolyabb mennyiségben azóta eszem, amióta KáeM megtanított az ő verziójukra. Azóta a Nagymamája és az Anyukája láttak el minket télire lecsóval. Idén viszont magam akartam befőzni, a nekünk szükséges adagot. Nem is volt nehéz dolgom, mert a Nagymama és az Anyukám az elmúlt héten összeadták a hozzávalókat, s én tegnap este végre eljutottam oda, hogy meg is csináljam. A csatos üvegeket pedig az IKEÁ-ban szereztük be…nem annyira a csatoshoz ragaszkodtam, mint inkább kisebb fajta egyformákhoz, de ezt sikerült gyorsan. Azért nem bánom, mert azért ezek a klasszikusok:)
Lecsó télire
6 kisebb csatos üveghez, kb ezeket használtam fel (nem mértem le pontosan a paprikát és a paradicsomot): 2 kg paprika, 1 kg paradicsom, 1,5 kk Nátrium-Benzoát
A paradicsomokat feldaraboljuk. Kicsumázzuk a paprikát és azt is feldaraboltjuk. Egy nagy lábosban elkezdjük főzni a paradicsomot, majd hozzáadjuk a paprikát is. Addig főzzük, amíg a paradicsom teljesen leves, a paprika pedig félpuha nem lesz. Ekkor hozzákeverjük a Nátrium-Benzoátot, majd még forrón alaposan kimosott kiszárított üvegekbe töltjük (a paprikát lenyomkodjuk, hogy a tetején inkább lé legyen) és lezárjuk. Szárazdunsztban hagyjuk kihűlni. /A képen az egér azért kellett, mert KáeM szerint valamirevaló spájzban van egér…még jó, hogy nincs spájzunk és van macskánk (meg görényünk), mert nagyon nem csípem az egereket/
Arról még nem tudok nyilatkozni, hogy milyen lett (amennyire megkóstoltam nagyon finom),de kinézetre nagyon szép, remélem gond nélkül el is áll, ameddig én szeretném.
Emellett még került a fagyasztóba némi zöldfűszer: petrezselyem, lestyán és kapor. Előbbi frissen, utóbbi kettő már ott volt, csak most kaptak helyes kis dobozt, amiből könnyebb kiszedni, mint zacskóból. Illetve még alkottam egy üveg kovászos uborkát is. Mivel KáeMnek mára volt egy határidős melója volt időm ténykedni, végülis 11ig elszórakoztattam magam (na meg a cicát is:P mert ő természetesen mindenben segíteni akart)
…avagy jól mulattunk, hogy így is megközelíthető egy cica business:) A bejegyzés aláírása dupla, mert KáeM találta meg a beszélgetést, viszont én kutattam fel a képeket (itt, itt és itt), megalkottam a cd borítót (egy más kész felhasználásával, aminél nem emlékszem, hogy honnan van), s én hoztam össze a bejegyzést magát.
17:03 <> 3 honapos macska vkinek? 17:03 <> free 17:03 <> :) 17:04 <> :DDDDDDDD 17:04 <> ne rohogj :) 17:04 <> :) 17:05 <> no_screen: gari? allapot? 17:05 <> :) allapot alig hasznalt 17:05 <> gari azt valalok 1 evet 17:05 <> :) 17:05 <> csipas verzio? 17:05 <> csak ha teljesen tonkremegy akkor cserelem 17:05 <> :)) 17:05 <> :)) 17:06 <> szin? 17:06 <> szurke csikos 17:06 <> marka? 17:06 <> homemade 17:06 <> cl2-ot birja 500on? :D 17:06 <> :D 17:06 <> nem tudom addig nem huztam 17:06 <> :DD 17:06 <> :DD 17:06 <> pfujj 17:06 <> :D:D:D 17:06 <> animalsex? 17:06 <> mondom alig hasznalt 17:07 <> csak kiprobaltuk 17:07 <> :P 17:07 <> :)) 17:07 <> es azota? polcon porosodik? 17:07 <> :)) 17:07 <> jah 17:07 <> illetve mennyit eszik? 17:07 <> 100on? 17:08 <> gazdasagos, alig fogyaszt 17:08 <> az zsir 17:08 <> helyette sokat megy 17:08 <> es mennyi a valaszideje? 17:08 <> szal iggy cicc-re mien gyorsan reagal 17:09 <> kb 50 ms 17:09 <> uuuuu 17:09 <> de neha nagy a packet loss 17:09 <> laggos macsek nem kell 17:09 <> :D
17:10 <> ROTFL 17:10 <> nincs oem kiszereles 17:10 <> akkor csak zacsiban adod?? 17:10 <> ja antistatic zasiban 17:10 <> vakuumfoliaban 17:10 <> :)) 17:10 <> :)) 17:11 <> elettartam gari :)) 17:12 -!- nolf_zzz [~NoLF@fibhost-19-237.fibernet.bacs-net.hu] has joined #prohardver 17:12 <> de csak akkor erdekel ha nem ilyen butitott verzio (LE) 17:12 <> nem nem butitott 17:12 <> pro 17:12 <> :) 17:12 <> procat 17:12 <> jaja 17:12 <> 10.01-es verzio 17:12 <> hozzavetolegesen 17:13 <> hirdesd meg 17:13 <> jah az lesz 17:13 <> whiskas driverrel megy :D 17:13 <> :D 17:13 <> jaja 17:13 <> azlesz 17:13 <> Alig hasznal (3ho) csipatlan macska elado, garival drivcerekkel OEM kivitelben 17:13 <> na ez jo is lesz :) 17:13 <> proba utan viheto 17:14 <> ezt ell kell menteni:D 17:14 <> menti a bashu 17:14 <> :) 17:14 <> :)
A sorozat három regényből és egy rövidebb – nyomtatásban ki nem adott - novellából áll. Ízelítőül:
Napgyémántok „Jude F. Murray, a fiatal amerikai pszichológusnő és egyetemi oktató boldogtalan, unalmas chicagói életét hátrahagyva fél évre az írországi Ardmore-ba költözik, nagyanyja egykori házába. Magával ragadja a varázslatos ír táj, a bűbájos falu romantikája. Lassan megtalálja helyét...”
A hold könnyei „Ábrándozás, zene, békés, magának való élet - ez az, ami neki kell, gondolja Shawn, a második fiú a Gallagher testvérek közül. Minden bizonnyal elégedetten éldegélne még így jó ideig szeretett kis ír tengerparti falucskájában, dalokat írva otthon magának, és finom ételeket főzve a messze környéken híres Galagher-kocsmában a vendégeknek. Az élet azonban közbeszól Mary Brenna O'Toole, a gyermekkori pajtás, a fiúsan határozott, ezermester lány személyében, aki már régóta nemcsak a barátot, hanem a vonzó, szép férfit is látja Shawnban. A maga nyers módján tudtára is adja ezt, és ezzel máris oda a fiú nyugodt, zavartalan merengése a zongoránál.”
A tenger szíve „A tündérkirály Carrick és szépséges földi szerelme, Lady Gwen arra várnak, hogy harmadszor is egymásra találjon két halandó ember szíve, feltétel nélküli elfogadással szeressék egymást egy életen át, különben a tündér és szerelme nem lehetnek egymáséi. Az elbûvölő szépségû és nagyvilági élet után áhítozó Darcy, a harmadik Gallagher testvér is vár. Két bátyja már révbe ért, megtalálták párjukat és a boldogságot. Darcy álmai beteljesülését szeretné: pénzt, csillogást, kényeztetést - és mindezt természetesen egy hozzá illő és gáláns férfitól. Trevor Magee, a sikeres amerikai vállalkozó nem tudja pontosan, mit keres, milyen belső késztetésnek engedve akarja felépíteni zenés színházát éppen Ardmore-ban, ahol ősei nyugszanak...”
A novella pedig tulajdonképpen az utószó a fenti regényekhez: Karácsony Ardmore-ban, nyomtatásban nem jelent meg. (Angolul elérhető az írónő saját honlapján itt )
A magam részéről nagyon szerettem olvasni a romantikus regényeket. Teljes mértékben limonádé mindegyik könyv. Persze az írónőtől megszokott csodás tájleírásokkal, aminek olvastán az ember égető vágyat érez, hogy elutazzon Írországba. A könyvek természetesen külön is megállják a helyüket, de együtt olvasva rajzolódik ki a teljes háttér történet és elevenedik meg teljességgel a varázslat. Kedvelem, ahogy egy 21. századi ember számára is elfogadhatóan csempészi bele a varázslatot a könyveibe. Könnyed (nyári) olvasnivalónak szívesen ajánlom, természetesen főleg hölgyeknek:)
"Tudod, mi olyan szép itt? Nézd: ahogyan sétálunk, a homokban hagyjuk a cipőnk nyomát, itt maradnak, szépen kirajzolódnak. De holnap, amikor felkelsz és végignézel ezen a hosszú parton, semmit sem látsz, sehol egyetlen nyom, jel. Éjjel a tenger elmossa. A tenger mindent elrejt. Mintha soha senki nem járt volna itt. Mintha mi sem léteztünk volna. Ha van hely a világon, ahol arra gondolhatsz, milyen semmi vagy, hát ez itt olyan. Már nem föld és még nem tenger. Nem ál-élet, de nem is valódi. Idő. Múló idő. És kész."
A környezetvédelem mostanság elég felkapott téma lett. Szándékosan nem írom a népszerűt, mert a valós tartalomtól egyre távolabb álló szélsőségekről lehet leginkább hallani. Az egyik oldalon lobbyznak a nagyvállalatok és a politika, hogy ráérünk még ezzel foglalkozni, és látszatintézkedések mellett milliárdok folynak el az útvesztőkbe környezetvédelem címén, valamint amikor kritika éri őket, akkor jön az a szokásos szöveg, hogy a környezetbarát gyártás, kereskedelem, hulladékkezelés, stb. mennyire sokba kerülne, és ezt a pluszpénzt az embereknek kéne megfizetni. Akarjátok ezt? Persze, hogy nem. Akkor meg, jó lesz ez így.
A másik oldalon ott állnak a szélsőséges környezetvédő aktivisták akik szabályos és gyakrabban szabálytalan eszközökön keresztül próbálnak megakadályozni mindent. (gondoljunk csak a Greenpeace akciókra) Sajnos néha olyan dolgokat is, ami valójában jó kezdeményezések, csak nem felelnek meg az ő elképzelésüknek.
Ettől persze a világ még halad az ökológiai katasztrófa fele, amelynek idejéről mindenki mást és mást állít, valójában kb. olyanok a becsélések, mint a tőzsdei árfolyam prognózisok, majd utólag kiderül, hogy bejött-e vagy sem.
És itt jön a képbe, hogy ha így nem megy, mégis mit tehetünk?Alapból két dolgot szoktak tenni az emberek, az egyik, hogy nem csinálnak semmit, vagy mert nem érdekli őket, vagy mert úgy vannak vele, hogy ha én egyedül teszek valamit, attól úgy sem lesz jobb. Igen, ez igaz, illetve részben igaz. Azért pár dologban mégis csak jobb lesz, egyrészt egyszerűen az ember jól érzi magát attól, hogy tudja, helyesen cselekszik, másrészt, általában az embernek vannak vagy lesznek gyerekei, unokái, és még sok leszármazottja, akiknek szintén élni kell valahol. És harmadszor a környezetbarát dolgoknak általában van egy mellékhatása, még pedig, hogy indirekt pénzt lehet velük megtakarítani.
Alapból persze nem ennyire „zöld” a képlet, mert egyrészt a megtakarítások hosszútávon jelentkeznek, és a „zöld” technikák árcédulájának felismerésekor rögtön lilára vált az ember feje, mert jelentősen drágábbak. (ez általában az embereknek elég ok arra, hogy ne ilyet válasszanak) Másrészt az ilyen dolgoknál általában kompromisszumok vannak, cserébe a környezetért.
Alapból az ember sokat tehet a környezetért a mindennapos életben, ami nem jár semmi rendkívüli dologgal, igyekszem ezeket is bemutatni. De a sorozatot egy olyan dologgal kezdeném, amely általában megtalálható minden háztartásban, mégis a legkevésbé foglalkoznak az emberek annak környezeti hatásaival, pedig a világ környezetszennyezésének jelentős százalékáért felelnek. Ez pedig nem más, mint az autó.
Elöljáróban megjegyzem, hogy nyilván nem ezzel kell kezdeni, és nem is várható el mindenkitől a továbbiakban leírtakat teljesítse. Két ok miatt mégis érdemes gondolkodni rajta, egyrészt, hogy hosszú távon talán elérhető lesz szélesebb körben, és akkor eszébe jusson az embereknek, hogy azonos esetén inkább ezt válasszák, a másik, hogy a fentebb nevezett politikai és gazdasági érdekek sokat tehetnének azért, hogy megfelelő kedvezményekkel elérhetővé tegyék ezeket az autókat. És ez nem más, mint a hibrid hajtású autók. (természetesen léteznek még ennél is „zöldebb” hidrogénes, elektromos, és egyéb trükkös és dicséretes megoldások, azonban ezek jelenleg annyira gyerekcipőben járnak, hogy a mindennapi használatra még nem alkalmasok, talán később). A hibrid autó magában nem egy földöntúli dolog, egy benzin és egy elektromos motor, valamint egy nagy akkumlátor különböző okos kombinációja. A különböző itt azért fontos, mert itt is vannak változatok, a hibridek egy része csak rásegítésre használja az elektromotort (jellemzően a BMW, és a Honda), a másik része képes tisztán elektromos hajtással is haladni (jellemzően Toyota/Lexus). Az utóbbiak a valódi hibrid autók.
A mögöttes technika persze rettentő bonyolult és összetett. És rengeteg olyan technikát használ, amely messze megelőzi a korát. (példaként említeném a mostanában a Forma1 alapján megismert KERS rendszert, amelyet ezen autók már évek óta használnak). Ugyanis a hibridek energiatakarékossága azon alapul, hogy a lassulások során megpróbálják a lassulási energiát eltárolni.
Sajnos a hibrid autók palettája – különösen Magyarországon – meglehetősen szűk. És ezek is mind a felső és főleg a luxus kategóriába tartoznak. Jelenleg hivatalosan a Lexusok, a Toyota Prius, a Honda Civic és egy két luxus BMW képviseli az elérhető piacot, amik közül egyik sem az elérhető kategória. Ezt a szűk választékot színezik még a külföldről – főleg Amerikából – behozott autók. Jövőre már elvileg változik a kép némileg, mivel az Opel, a Nissan és a Renault-Peugeot is jelentkezik olcsóbb hibrid kocsikkal az ígéretek szerint. De ezekről még sokat nem lehet tudni.
És akkor nézzük konkrétan. A hibrid technológia élharcosa a Toyota akinek ezen területen több évtizedes tapasztalata van. Régi álmom volt, hogy az autó terén is sikerüljön valami környezetbarát modellt szerezni, főleg azért mert az eddigi Ford Focus ezen a téren az abszolút negatív mezőnyt erősítette. Így nagyon örültem, amikor meglett az új autónk egy Toyota Prius képében.
Egy ilyen autónál fokozottan érvényes, hogy a jobb lábtól függ, hogy mit is lehet kihozni az autóból. (erről azért eszembe jutott, hogy ha nem is veszünk ilyen autót, megfontolt vezetéssel, és óvatos gázkezeléssel rengeteg üzemanyagot lehet spórolni) Az autó egyébként tudna sportos is lenni, ha azt várnánk tőle, hiszen az elektromos motor 400Nm-es nyomatékot ad le, ami még egy 3 literes dízelmotornak is becsületére válik, ezért gyorsulni is tud, ha akarjuk.
Egyébként azért azt elmondhatjuk, hogy aki ilyen autót vesz, az nem csak a hibridhajtás örömét kapja cserébe, ugyanis ezek az autók alapfelszereltségben is minden ma ismert és használt extrát tartalmaznak, az a kevéske (két fajta csomag) amit még lehet választani, már csak igazi csemegéket rejt. Azért ezekről is érdemes néhány szót mondani: az egyik a szokásos bőr belső, ennek megítélése szubjektív, alapból is szép plüss kárpittal adják az autót, tehát nem kiemelkedő a jelentősége. A másik a SMART csomag néven ismert extra, ami tartalmazza az intelligens kulcsot, és a 6 lemezes CD tárral megspékelt MP3-as hifit. Egy időben ez a hifi JBL hangrendszer volt, a miénkben ilyen van, ez igazi ínyenc, de úgy tudom még most is azzal adják. Ezen kívül még lehet Navigációt rendelni bele.
És végére hagytam a legkülönlegesebbet. Az IPA-t. Ez a betűszó egyébként az intelligens parkolási segédet takarja, ami nagyjából annyit tesz, hogy az autó magától beáll a kiválasztott parkolóhelyre, úgy, hogy tekeri a kormányt, gázt, stb. A fejlesztés fantasztikus, a gyakorlatban, mivel az elektronika érthető okokból elég óvatos, ezért nagyon lassú, nem igazán használható. De mindenképpen dicséretes. (Video itt)
Amit alapból megkapunk, azt nem sorolnám fel, mert úgysem túl beszédes a 3 oldalnyi 3-4 betűs rövidítés, de itt meg lehet nézni. Elég annyit mondani, hogy mind kényelem, mind biztonság terén minden benne van, ami kell. Még talán annyi fontos adat, hogy az EURO-NCAP független töréstesztjén a Prius érte el a kategóriájában a valaha mért legtöbb pontot a gyerekvédelem terén.
A mindennapi használatban nagyon élvezetes, amikor beül az ember, úgy érzi magát, mint egy űrjárműben. Az autóban minden elektronikus. Középen hatalmas érintőképernyős monitor, és persze digitális műszerfal. És a kormány, amiről aztán mindent lehet vezérelni, amit az ember el tud képzelni. A legtöbb autóval ellentétben itt a kormányvezérlés tényleg majdnem mindenre kiterjed, még a klímára és a navigációra is.
De ha a SMART csomag benne van az autóban, akkor már a beülés előtt szembe köszönnek az izgalmas extrák előnyei. Ugyanis az intelligens kulcsnak köszönhetően minden gombnyomás nélkül nyílik az ajtó, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a kulcsot elég a táskában tartani, és ahogy megfogjuk a kilincset, azt érzékeli az autó, és kinyitja az ajtót.
Az autó automata váltós, ráadásul folyamatosan változó áttételű (a reklámokban ezt hívják fokozatmentes váltónak), ezért nem rángat mint a hagyományos automata.
Az indítás szintén nem kulccsal megy (ha nincs Smart csomag, akkor sem, de akkor a kulcsnak csúfolt kis dobozt be kell csúsztatni egy kis lyukba) hanem van egy Power gomb az autón. (erről nekem nem jut más eszembe, mint hogy az ember bekapcsolja mint a rádiót) Ami annál inkább is igaz, mivel miután megnyomtuk, nem történik semmi, ugyanis az autó alapból csak a villanymotort „indítja” el, ezért ugyanúgy csend van, csak a sok kütyü kel életre körülöttünk.
Ami nekem személy szerint nagyon tetszik, hogy végre elfelejtették a klasszikus váltónak a méretes markolászható középre helyezett botját, (amit érthetetlen módon követnek a mai automata autók is) és a kormány mellé tettek egy kis – egyébként elektronikus működésű – kart. Így középen sok rakodóhely és kényelmes könyöklő került (a jó nem tart sokáig, ugyanis a 2010-ben érkező Priusban már visszakerült ismét középre).
A középkonzolon alapból a hibrid üzemmód visszajelző kisábra látható, ahol szorgos színes nyilak mutogatják, éppen mi is történik az elektronok lelkében, és mikor merre áramlik az energia. Hivatalosan kb. 40 km/h-ig gyorsul tisztán elektromos meghajtással az autó, gyakorlatban többet is el lehet érni, de ritkán, mivel valójában hamarabb ráadja a benzinmotort a rendszer. (az Európai modellekbe beépítésre került egy EV gomb is, amivel valamelyest manipulálva a rendszert, (elvileg) csak elektromos hajtásra kényszerítjük. Azért csak elvileg, mert ilyenkor is, ha valami olyat várunk el tőle, ami nem lehetséges, akkor felülvezérli). A benzinmotor indítását leállítását automatikusan végzi szükség szerint az autó. Külön élvezet, hogy az ember teljesen hangtalanul tud közlekedni, és főleg így élvezni a zenét sokkal nagyobb élmény. Ugyanakkor gyakorlati tapasztalat, hogy nagyon figyelni kell, mert parkolókba, bevásárlóközpontoknál az emberek nem számítanak rá, hogy egy hangtalan autó is tud mozogni, és simán lelépnek elé, illetve nem veszik észre.
Az autó igazán városban van elemében, ami a spórolást illeti. Egyrészt mert itt van sok gyorsítás és lassítás, ahol az energia visszanyerés nagyobb szerephez jut. Másrészt itt van sok dugó és piros lámpa, amikor más autókkal ellentétben nem jár a motor az autóban (ugyan sok autóba vezetnek be mostanság ilyen start-stop rendszert, ami a lámpánál leállít(aná)ja a motort, igen ám, de ezt nem tudja megtenni akkor, ha pl már megy a klíma, mert azt a sima akkumlátor nem tudja árammal ellátni). Ezt a Prius meg tudja tenni, (talán nem mindenki tudja – én sem tudtam korábban – de a Priusnak 2 akksija van valójában, az egyik a hagyományos 12V-os ami az alap funkciókat vezérli, és van egy 500V-os ami a hibrid hajtáshoz kell) mivel a hibrid akkumlátor elég erős ahhoz, hogy a nagyfogyasztású klímát is táplálja. Az eddigi ismerkedős teszt utak alapján nekünk 4.8 l/100km fogyasztást sikerült a fedélzeti computer szerint kihozni, ami alapból nem tekinthető azért rossznak. A gyári adatok 4-5,5 között szóródnak (országúti-vegyes-városi), de az extrém fogyasztási versenyben 2,2-es fogyasztást is kihoztak már belőle (természetesen ezt nem a normál használati körülmények között, de azért szép teljesítmény).
És még egy pár apróság. A fogyasztási adatokban egy kisebb dízelautó megtudja ugyan közelíteni, de egyrészt azok teljesítményben nem hoznak ennyit, másrészt a káros anyag kibocsátása egy dízelnek alapból többszöröse egy benzinesének, hát még ha ezt a Priussal hasonlítjuk, mivel nem csak a benzin hajtás és az tisztán elektromos üzem miatt káros kevésbé, hanem azért is mert az elektromos rásegítés miatt kevésbé terhelődik a benzin motor, így tökéletesebb az égés, kevesebb szennyezőanyag jön létre egységnyi üzemanyagra nézve.
A másik fontos szempont, hogy a környezetvédelemnek része, hogy az autó maga ne terhelje hulladékként a környezetet, és ha eljön ez is, akkor is minél később jöjjön el. Ezt két módon érik el: az egyik, hogy a gyártásnál ahol lehetett, homogén anyagokat használtak fel, így a szétbontásnál a lehető legkevesebb újrahasznosíthatatlan anyag keletkezik. A másik, hogy fokozott figyelmet fordítottak a tartósságra (ebben persze a fenti technikai ok is szerepet játszik). A Toyota (főleg – mint a Priust is – amiket még valóban Japánban is szerelnek össze) a tartósságáról (is) híres, de azért megnyugtató, hogy a hibrid rendszerre például 10 évet, a hibrid akkumlátorra 15 év garanciát vállalnak. És az autók minden nehézség nélkül futnak 3-400 ezer km-eket. Persze – nem a Toyotát védendő, mert biztos nem éheznek azért – de ez is szerepet játszik abban, hogy az áruk magasabb az átlagos autóknál, hiszen arányában sokkal ritkábban kell cserélni őket.
/A földes képek innen, a hybrid autós innen, a greenpeace innen, a többi innen származik./
