2009. augusztus 10., hétfő

Bagyolyvár Étterem – Pécs

A tegnapi nap nem egészen úgy alakult, ahogyan terveztük. Babalátogatóba mentünk kedves barátokhoz Pécsre, ebédre voltunk hivatalosak. Az idő viszont gyorsan szalad, így egészen sokáig náluk voltunk és csak viszonylag későn este indultunk haza, miután még a szüleimhez is beugrottunk két puszira Bonyhádon. Vendéglátóink a Bagolyvár Éttermet választották ebédünk színteréül. Én a középiskolás évekből – hallomásból legalábbis – jól ismertem a helyet, aminek meseszép a kilátása. Nem volt nehéz a hallomásbéli jól ismerés, hiszen osztálytársaméké volt akkor a hely…hogy ez azóta változott-e nem tudom, mert a tulajdonos nevét sem az étlapon, sem a honlapon nem sikerült megtalálni, de igazából nincs is jelentősége.


Az étterem elhelyezkedése fenomenális a Tettye tetején, csodás kilátással. A berendezés több tájegységről származóan, több helyiségre osztva. Teljesen ideálisnak mondanám, mert akár kisebb csoporttal is lehet teljesen szeparálódni, de nagyobb vendégségnek is összenyitható a hely (140 főig vállalnak rendezvényeket, s az étterem mellett Hotel is üzemel).

5-en tértünk be ebédelni, ebből egy mindösszesen hat hónapos hölgyike, s négy felnőtt. Nem volt üres az étterem, de azért nem is volt tömeg. A pincérek folyamatosan ott voltak, azonnal ugrottak a kérésekre, s nem volt – az általam nem igazán kedvelt módszer – az, hogy egy pincér csak bizonyos asztalokat szolgál ki. Az étlap, bőséges, és a szokásos fogások mellett, igazi érdekességek is vannak, amik kóstolásra csábítanak. Szándékosan nem írtam különlegességet, mert nem különlegességek, csak ötletes finomságok.


Indításként négyből hárman a Hideg almaleves, mentával című fogást választottuk. Mivel nem tudtunk rögtön dönteni a főfogás ügyében, azt javasolta a pincérünk, hogy együk meg a levest, s utána is ráérünk eldönteni. Így is tettünk. A leves tökéletes volt, én is meg fogok próbálni hasonlót készíteni. Tulajdonképpen egy hív krémleves volt, apróra vágott zöldalma kockákkal és a tetejét két levélke mentával. Nagyon jó volt az íze, a mennyisége teljesen fogyasztható, a tálalása nekem kicsit túl népies, de hát ez az én problémám csak, mivel én a modernebb tálalást szeretem. (Sajnos fotókkal nem szolgálhatok, mert én botor nem fotóztam- pirul).

Második fogásoknak az alábbiak érkeztek:
Majorsági roston pulyka, szilvával, párolt rizzsel
Rostonsült tárkonyos csirke, burgonyapürével
Tatárbeefsteak
Roston kacsamell mézben sült ananász és banánszeletekkel, mandulás burgonyapürével
Mindannyiunknak nagyon ízlett a főétel. A tatárbeefsteak volt az egyetlen, aminek a fűszerezését a fogyasztója nem találta tökéletesnek. Az első étel volt az enyém, ezt is szívesen elkészíteném itthon:) Itt már a tálalással sem lehetett semmi problémám, mert ezúttal már modern fekete és fehér tányérokban kaptuk a fogást.


Desszertet már nem itt ettünk, de erről majd érkezik a külön bejegyzés.

Kiemelném a babával kapcsolatosan tanúsított hozzáállásukat, hogy a cumi melegítéstől kezdve a csendességen át mindenre figyeltek.

Árkategóriája látható a honlapon, én teljesen korrektnek ítéltem, hogy négyen a teljes étkezésért és két kör italért (csak üdítő) 15 000 forintot fizettünk borravalóval együtt.

/A képek az étterem holnapjáról származnak./

1 megjegyzés:

  1. Huhh, nagyon szép a kilátás és maga az étterem is!
    Tetszenek a főételek, ezt a gyümölcsös irányt teljesen a magaménak érzem ;)

    VálaszTörlés

Printfriendly