2009. augusztus 7., péntek

Jade – az első hónap


Hihetetlen, hogy már közel egy hónapja, hogy a kis hölgy hozzánk került. Mostanra már több, mint két és fél kilót nyom (nem szeret méretkezni…hiába nő:P), s elképzelni sem tudjuk hogyan tudunk élni cica nélkül.

Annak idején Nóra – a tenyésztő – az alábbiak szerint jellemezte a kis hölgyet:

Yodala egy törékeny, finom cicahölgy, csodaszép szemekkel. Kisebb, vékonyabb, mint a nővérkéje, s bár nem olyan nehézbombázó, a játékban azért ő is mindig benne van. Békésebb, nyugodtabb a természete, az sincs ellenére, ha kézbe veszem. Szereti a babusgatást. Ő az ideális hálótárs, este mellém gömbölyödve elalszik, s húzza a lóbőrt reggelig. Sőt, alig lehet felrázni. Ekkor álmos tekintettel körülnéz a világban, kicsit nyújtózkodik, majd úgy dönt, hogy tulajdonképpen nagyon korai még felkelni. (Tiszta gazdi...) Ezért szépen visszagömbölyödik és szunyókál még egy kicsit. Mikor kellően kipihente az előző nap fáradalmait, végre felkel és elindul leellenőrizni, hogy feltálalták-e már a reggelit.


Nos hát a fentiekhez képest, nálunk – már Jadeként – minden reggel 5-kor kel, s vigyázva – hogy minket ne ébresszen fel – elhagyja az ágyat, s körülnéz a szobában. Szokásos sétája után visszajön mivel úgy döntött, hogy a hajnali simi neki igenis jár, neki áll az ébresztésnek: nyalogatja azt, aki éppen közelebb van hozzá, és ehhez ezerrel dorombol is. Persze nem éri be egyikünk felébresztésével, mind a kettőnktől kell a simi (rosszabb esetben némi játék is). Ezután persze visszagömbölyödik, s mindannyian vissza is tudunk aludni még.

A végleges ébredés után játék következik – igen, munkanapokon is – nagy vadászat a pálcán lógó egérrel, vagy még inkább a pálca egér nélküli végével…hogy ebből több legyen, az egereket ezerrel szereli lefelé. Általában a gazdi unja meg hamarabb, s adja fel…mert ha nem, akkor jól elkésik a munkából:P Hogy munkanapokon mivel tölti a napot nélkülünk, sajnos nem tudom, de azt szerencsére elmondhatom, hogy nem kártékony a hölgyike. S mikor hazaérünk, általában az íróasztalhoz tartozó bőrszékben, esetleg a kanapén ücsörögve vár. Az első időkben a hazaérkezés után rögtön nem is hagyta magát megsimogatni, egyszerűen elszaladt, ha közelítettünk felé, s csak pár perccel később érkezett oda, hogy megkapja a jól megérdemelt simi és puszi adagját. Ez természetesen mostanra már megváltozott és rögtön hagyja magát kényeztetni. Természetesen itt megint jön egy rövid hancúrozás a gazdikkal. Mikor a vacsorát főzöm, többnyire a lábam körül sertepertél (és igen, azért rendszeresen leesik neki „véletlenül” egy-egy falat), időnként elvonul megnézni KáeM mit csinál. Ilyenkor előszeretettel túrja ki KáeM-et a már említett székből, vagy fekszik rá a laptopjára…esetleg játszik a megannyi kábel valamelyikével (a görények után, akikről mindenki azt gondolta, hogy nagy kábelvadászok, pedig egyáltalán nem érdeklik őket a kábelek, teljesen furcsa, hogy a macska ennyire odavan mindenfajta kábelért).

Mikor elkezdem főzni a vacsorát, akkor általában ő is megkapja az ennivalóját. Ennek ellenére előszeretettel nézi meg, hogy mi mit eszünk…hja a macska rendre szoktatja a gazdit, megtanultunk ismét asztalnál enni, s kezdünk leszokni a tálcán evésről. (nem egyszerű ám úgy enni, hogy a kaja mellett egy macskát is kell egyensúlyozni a tálcán, mert még akkor is rááll, ha nem kér a kajából).

Vacsora után megint játék, filmnézés (igen, elég sokszor nézi velünk együtt a filmet), aztán szunya. Nem rögtön fekszik le mellénk, általában megvárja, míg elhelyezkedünk és csak azután csatlakozik be ő is, hogy a fejünk fölött összegömbölyödve, vagy éppen teljesen kinyúlva aludjon.

Összefoglalva:

Legkedvesebb időtöltése: bármi velünk, persze hosszan ölben nem akar lenni, de mindig a közelünkben igen

Legviccesebb pillanat vele: hát hogy is mondjam…az intimebbek:P (a többit mindenkinek a fantáziájára bízom;))

Kedvenc kajái: alutasakost, száraztápot és időnként nyers húst kap, mindegyiket egyformán szereti

Amiben igazán jó: a játék közbeni riszálásban:)

Legjobb tulajdonsága: egy tündér

Legrosszabb tulajdonsága: a kábelmánia és a hajnali ötös kelés

Azt hiszem majd az idő múlásával rá fogok nézni, hogy a fentiek változnak-e:) A görivel való összeszoktatásról meg még mindig csak annyit tudok mondani, hogy később érkezik a beszámoló, mert ugyan alakul a dolog, de írni csak akkor szeretnék róla, mikor már korrekt tapasztalatok lesznek (azért a görény görénnyel való összeszoktatás picit más, jelen esetben a korábbi segítő apróságokból sokat nem lehet alkalmazni, ami adott esetben gyorsíthatná a folyamatot, de türelmesek vagyunk és kivárjuk.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Printfriendly