2009. augusztus 23., vasárnap

Mit tehetünk a természetért, avagy környezetvédelem kicsiben… 1. rész

A környezetvédelem mostanság elég felkapott téma lett. Szándékosan nem írom a népszerűt, mert a valós tartalomtól egyre távolabb álló szélsőségekről lehet leginkább hallani. Az egyik oldalon lobbyznak a nagyvállalatok és a politika, hogy ráérünk még ezzel foglalkozni, és látszatintézkedések mellett milliárdok folynak el az útvesztőkbe környezetvédelem címén, valamint amikor kritika éri őket, akkor jön az a szokásos szöveg, hogy a környezetbarát gyártás, kereskedelem, hulladékkezelés, stb. mennyire sokba kerülne, és ezt a pluszpénzt az embereknek kéne megfizetni. Akarjátok ezt? Persze, hogy nem. Akkor meg, jó lesz ez így.



A másik oldalon ott állnak a szélsőséges környezetvédő aktivisták akik szabályos és gyakrabban szabálytalan eszközökön keresztül próbálnak megakadályozni mindent. (gondoljunk csak a Greenpeace akciókra) Sajnos néha olyan dolgokat is, ami valójában jó kezdeményezések, csak nem felelnek meg az ő elképzelésüknek.


Ettől persze a világ még halad az ökológiai katasztrófa fele, amelynek idejéről mindenki mást és mást állít, valójában kb. olyanok a becsélések, mint a tőzsdei árfolyam prognózisok, majd utólag kiderül, hogy bejött-e vagy sem.


És itt jön a képbe, hogy ha így nem megy, mégis mit tehetünk? Alapból két dolgot szoktak tenni az emberek, az egyik, hogy nem csinálnak semmit, vagy mert nem érdekli őket, vagy mert úgy vannak vele, hogy ha én egyedül teszek valamit, attól úgy sem lesz jobb. Igen, ez igaz, illetve részben igaz. Azért pár dologban mégis csak jobb lesz, egyrészt egyszerűen az ember jól érzi magát attól, hogy tudja, helyesen cselekszik, másrészt, általában az embernek vannak vagy lesznek gyerekei, unokái, és még sok leszármazottja, akiknek szintén élni kell valahol. És harmadszor a környezetbarát dolgoknak általában van egy mellékhatása, még pedig, hogy indirekt pénzt lehet velük megtakarítani.


Alapból persze nem ennyire „zöld” a képlet, mert egyrészt a megtakarítások hosszútávon jelentkeznek, és a „zöld” technikák árcédulájának felismerésekor rögtön lilára vált az ember feje, mert jelentősen drágábbak. (ez általában az embereknek elég ok arra, hogy ne ilyet válasszanak) Másrészt az ilyen dolgoknál általában kompromisszumok vannak, cserébe a környezetért.


Alapból az ember sokat tehet a környezetért a mindennapos életben, ami nem jár semmi rendkívüli dologgal, igyekszem ezeket is bemutatni. De a sorozatot egy olyan dologgal kezdeném, amely általában megtalálható minden háztartásban, mégis a legkevésbé foglalkoznak az emberek annak környezeti hatásaival, pedig a világ környezetszennyezésének jelentős százalékáért felelnek. Ez pedig nem más, mint az autó.




Elöljáróban megjegyzem, hogy nyilván nem ezzel kell kezdeni, és nem is várható el mindenkitől a továbbiakban leírtakat teljesítse. Két ok miatt mégis érdemes gondolkodni rajta, egyrészt, hogy hosszú távon talán elérhető lesz szélesebb körben, és akkor eszébe jusson az embereknek, hogy azonos esetén inkább ezt válasszák, a másik, hogy a fentebb nevezett politikai és gazdasági érdekek sokat tehetnének azért, hogy megfelelő kedvezményekkel elérhetővé tegyék ezeket az autókat. És ez nem más, mint a hibrid hajtású autók. (természetesen léteznek még ennél is „zöldebb” hidrogénes, elektromos, és egyéb trükkös és dicséretes megoldások, azonban ezek jelenleg annyira gyerekcipőben járnak, hogy a mindennapi használatra még nem alkalmasok, talán később). A hibrid autó magában nem egy földöntúli dolog, egy benzin és egy elektromos motor, valamint egy nagy akkumlátor különböző okos kombinációja. A különböző itt azért fontos, mert itt is vannak változatok, a hibridek egy része csak rásegítésre használja az elektromotort (jellemzően a BMW, és a Honda), a másik része képes tisztán elektromos hajtással is haladni (jellemzően Toyota/Lexus). Az utóbbiak a valódi hibrid autók.



A mögöttes technika persze rettentő bonyolult és összetett. És rengeteg olyan technikát használ, amely messze megelőzi a korát. (példaként említeném a mostanában a Forma1 alapján megismert KERS rendszert, amelyet ezen autók már évek óta használnak). Ugyanis a hibridek energiatakarékossága azon alapul, hogy a lassulások során megpróbálják a lassulási energiát eltárolni.



Sajnos a hibrid autók palettája – különösen Magyarországon – meglehetősen szűk. És ezek is mind a felső és főleg a luxus kategóriába tartoznak. Jelenleg hivatalosan a Lexusok, a Toyota Prius, a Honda Civic és egy két luxus BMW képviseli az elérhető piacot, amik közül egyik sem az elérhető kategória. Ezt a szűk választékot színezik még a külföldről – főleg Amerikából – behozott autók. Jövőre már elvileg változik a kép némileg, mivel az Opel, a Nissan és a Renault-Peugeot is jelentkezik olcsóbb hibrid kocsikkal az ígéretek szerint. De ezekről még sokat nem lehet tudni.



És akkor nézzük konkrétan. A hibrid technológia élharcosa a Toyota akinek ezen területen több évtizedes tapasztalata van. Régi álmom volt, hogy az autó terén is sikerüljön valami környezetbarát modellt szerezni, főleg azért mert az eddigi Ford Focus ezen a téren az abszolút negatív mezőnyt erősítette. Így nagyon örültem, amikor meglett az új autónk egy Toyota Prius képében.



Egy ilyen autónál fokozottan érvényes, hogy a jobb lábtól függ, hogy mit is lehet kihozni az autóból. (erről azért eszembe jutott, hogy ha nem is veszünk ilyen autót, megfontolt vezetéssel, és óvatos gázkezeléssel rengeteg üzemanyagot lehet spórolni) Az autó egyébként tudna sportos is lenni, ha azt várnánk tőle, hiszen az elektromos motor 400Nm-es nyomatékot ad le, ami még egy 3 literes dízelmotornak is becsületére válik, ezért gyorsulni is tud, ha akarjuk.



Egyébként azért azt elmondhatjuk, hogy aki ilyen autót vesz, az nem csak a hibridhajtás örömét kapja cserébe, ugyanis ezek az autók alapfelszereltségben is minden ma ismert és használt extrát tartalmaznak, az a kevéske (két fajta csomag) amit még lehet választani, már csak igazi csemegéket rejt. Azért ezekről is érdemes néhány szót mondani: az egyik a szokásos bőr belső, ennek megítélése szubjektív, alapból is szép plüss kárpittal adják az autót, tehát nem kiemelkedő a jelentősége. A másik a SMART csomag néven ismert extra, ami tartalmazza az intelligens kulcsot, és a 6 lemezes CD tárral megspékelt MP3-as hifit. Egy időben ez a hifi JBL hangrendszer volt, a miénkben ilyen van, ez igazi ínyenc, de úgy tudom még most is azzal adják. Ezen kívül még lehet Navigációt rendelni bele.



És végére hagytam a legkülönlegesebbet. Az IPA-t. Ez a betűszó egyébként az intelligens parkolási segédet takarja, ami nagyjából annyit tesz, hogy az autó magától beáll a kiválasztott parkolóhelyre, úgy, hogy tekeri a kormányt, gázt, stb. A fejlesztés fantasztikus, a gyakorlatban, mivel az elektronika érthető okokból elég óvatos, ezért nagyon lassú, nem igazán használható. De mindenképpen dicséretes. (Video itt)



Amit alapból megkapunk, azt nem sorolnám fel, mert úgysem túl beszédes a 3 oldalnyi 3-4 betűs rövidítés, de itt meg lehet nézni. Elég annyit mondani, hogy mind kényelem, mind biztonság terén minden benne van, ami kell. Még talán annyi fontos adat, hogy az EURO-NCAP független töréstesztjén a Prius érte el a kategóriájában a valaha mért legtöbb pontot a gyerekvédelem terén.


A mindennapi használatban nagyon élvezetes, amikor beül az ember, úgy érzi magát, mint egy űrjárműben. Az autóban minden elektronikus. Középen hatalmas érintőképernyős monitor, és persze digitális műszerfal. És a kormány, amiről aztán mindent lehet vezérelni, amit az ember el tud képzelni. A legtöbb autóval ellentétben itt a kormányvezérlés tényleg majdnem mindenre kiterjed, még a klímára és a navigációra is.


De ha a SMART csomag benne van az autóban, akkor már a beülés előtt szembe köszönnek az izgalmas extrák előnyei. Ugyanis az intelligens kulcsnak köszönhetően minden gombnyomás nélkül nyílik az ajtó, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a kulcsot elég a táskában tartani, és ahogy megfogjuk a kilincset, azt érzékeli az autó, és kinyitja az ajtót.



Az autó automata váltós, ráadásul folyamatosan változó áttételű (a reklámokban ezt hívják fokozatmentes váltónak), ezért nem rángat mint a hagyományos automata.


Az indítás szintén nem kulccsal megy (ha nincs Smart csomag, akkor sem, de akkor a kulcsnak csúfolt kis dobozt be kell csúsztatni egy kis lyukba) hanem van egy Power gomb az autón. (erről nekem nem jut más eszembe, mint hogy az ember bekapcsolja mint a rádiót) Ami annál inkább is igaz, mivel miután megnyomtuk, nem történik semmi, ugyanis az autó alapból csak a villanymotort „indítja” el, ezért ugyanúgy csend van, csak a sok kütyü kel életre körülöttünk.

Ami nekem személy szerint nagyon tetszik, hogy végre elfelejtették a klasszikus váltónak a méretes markolászható középre helyezett botját, (amit érthetetlen módon követnek a mai automata autók is) és a kormány mellé tettek egy kis – egyébként elektronikus működésű – kart. Így középen sok rakodóhely és kényelmes könyöklő került (a jó nem tart sokáig, ugyanis a 2010-ben érkező Priusban már visszakerült ismét középre).



A középkonzolon alapból a hibrid üzemmód visszajelző kisábra látható, ahol szorgos színes nyilak mutogatják, éppen mi is történik az elektronok lelkében, és mikor merre áramlik az energia. Hivatalosan kb. 40 km/h-ig gyorsul tisztán elektromos meghajtással az autó, gyakorlatban többet is el lehet érni, de ritkán, mivel valójában hamarabb ráadja a benzinmotort a rendszer. (az Európai modellekbe beépítésre került egy EV gomb is, amivel valamelyest manipulálva a rendszert, (elvileg) csak elektromos hajtásra kényszerítjük. Azért csak elvileg, mert ilyenkor is, ha valami olyat várunk el tőle, ami nem lehetséges, akkor felülvezérli). A benzinmotor indítását leállítását automatikusan végzi szükség szerint az autó. Külön élvezet, hogy az ember teljesen hangtalanul tud közlekedni, és főleg így élvezni a zenét sokkal nagyobb élmény. Ugyanakkor gyakorlati tapasztalat, hogy nagyon figyelni kell, mert parkolókba, bevásárlóközpontoknál az emberek nem számítanak rá, hogy egy hangtalan autó is tud mozogni, és simán lelépnek elé, illetve nem veszik észre.


Az autó igazán városban van elemében, ami a spórolást illeti. Egyrészt mert itt van sok gyorsítás és lassítás, ahol az energia visszanyerés nagyobb szerephez jut. Másrészt itt van sok dugó és piros lámpa, amikor más autókkal ellentétben nem jár a motor az autóban (ugyan sok autóba vezetnek be mostanság ilyen start-stop rendszert, ami a lámpánál leállít(aná)ja a motort, igen ám, de ezt nem tudja megtenni akkor, ha pl már megy a klíma, mert azt a sima akkumlátor nem tudja árammal ellátni). Ezt a Prius meg tudja tenni, (talán nem mindenki tudja – én sem tudtam korábban – de a Priusnak 2 akksija van valójában, az egyik a hagyományos 12V-os ami az alap funkciókat vezérli, és van egy 500V-os ami a hibrid hajtáshoz kell) mivel a hibrid akkumlátor elég erős ahhoz, hogy a nagyfogyasztású klímát is táplálja. Az eddigi ismerkedős teszt utak alapján nekünk 4.8 l/100km fogyasztást sikerült a fedélzeti computer szerint kihozni, ami alapból nem tekinthető azért rossznak. A gyári adatok 4-5,5 között szóródnak (országúti-vegyes-városi), de az extrém fogyasztási versenyben 2,2-es fogyasztást is kihoztak már belőle (természetesen ezt nem a normál használati körülmények között, de azért szép teljesítmény).



És még egy pár apróság. A fogyasztási adatokban egy kisebb dízelautó megtudja ugyan közelíteni, de egyrészt azok teljesítményben nem hoznak ennyit, másrészt a káros anyag kibocsátása egy dízelnek alapból többszöröse egy benzinesének, hát még ha ezt a Priussal hasonlítjuk, mivel nem csak a benzin hajtás és az tisztán elektromos üzem miatt káros kevésbé, hanem azért is mert az elektromos rásegítés miatt kevésbé terhelődik a benzin motor, így tökéletesebb az égés, kevesebb szennyezőanyag jön létre egységnyi üzemanyagra nézve.

A másik fontos szempont, hogy a környezetvédelemnek része, hogy az autó maga ne terhelje hulladékként a környezetet, és ha eljön ez is, akkor is minél később jöjjön el. Ezt két módon érik el: az egyik, hogy a gyártásnál ahol lehetett, homogén anyagokat használtak fel, így a szétbontásnál a lehető legkevesebb újrahasznosíthatatlan anyag keletkezik. A másik, hogy fokozott figyelmet fordítottak a tartósságra (ebben persze a fenti technikai ok is szerepet játszik). A Toyota (főleg – mint a Priust is – amiket még valóban Japánban is szerelnek össze) a tartósságáról (is) híres, de azért megnyugtató, hogy a hibrid rendszerre például 10 évet, a hibrid akkumlátorra 15 év garanciát vállalnak. És az autók minden nehézség nélkül futnak 3-400 ezer km-eket. Persze – nem a Toyotát védendő, mert biztos nem éheznek azért – de ez is szerepet játszik abban, hogy az áruk magasabb az átlagos autóknál, hiszen arányában sokkal ritkábban kell cserélni őket.


/A földes képek innen, a hybrid autós innen, a greenpeace innen, a többi innen származik./


2 megjegyzés:

  1. Gratulálok az autóhoz! Ha kocsi, akkor japán, ez alaptézis. :-)

    Kiváncsiam várom a következő részeket!

    VálaszTörlés
  2. Köszönjük.
    Meglátjuk mit hoz a sors :)

    VálaszTörlés

Printfriendly