2009. július 9., csütörtök

Végignéztük: Star Trek/Voyager




A bloglakók naplója. Csillagigő: -314521.6 (Kiszámítás segéd) Végeztünk a Star Trek – Voyager sorozat mind a hét évadjának majdnem összes részével. Ez pontosan 171 átlagosan 40 perces (a főcím és a vége rész nélkül) epizódot jelent. Igazából a korábbi évadokat még nagyon lelkesen néztünk tényleg egyetlen részt sem kihagyva, aztán a végefelé már simán ugrottuk át azokat a részeket, amik nem tetszettek. Összesen 1 hónap alatt asszimiláltuk (ahogy Hetes mondaná) a sorozatot, természetesen nem folyamatosan nézve, mással is foglalkoztunk közben (ahogy ez talán látszott is a blogon). Nem, nem bolondultunk meg, és igen, tisztában vagyunk vele, hogy nem kellett volna folyamatosan megnézni, de a kíváncsiság győzött.


A koordináták: A Star Trek: Voyager egy amerikai sci-fi, a Star Trek univerzum negyedik televíziós sorozata. A sorozat hét évadból áll. (Amerikában 1995-2001 között vetítették) Ez az egyetlen olyan Star Trek-sorozat, amelyben a kapitány egy nő: Kathryn Janeway. A sorozat a USS Voyager föderációs csillaghajó története: Az űrhajó a galaxis másik szegletébe (Delta kvadránsba), 70,000 fényévre kerül a Földtől. A legénység feladata a hazajutás és a legénységhez kerülő személyekkel való összecsiszolódás (a történet elején egy komplett maquis legénység, később más fajok/népcsoportok egy-egy képviselője), illetve – ha már arra járnak – a Delta kvadráns felfedezés (értsd: életének felbolygatása).


További infók és a teljes történet itt .

A sorozatból ifjabb korunkban mind a ketten láttunk több epizódot is. KáeM a magyar Viasaton, én még valamelyik német adón. KáeM emlékezett jobban a sztorira. De egyértelműen azon a véleményen vagyunk mind a ketten, hogy nem ártott volna a forgatókönyv íróknak ha egyben végignézik a történetet. Ugyanis így megnézve meglehetősen sok hibát lehet találni benne (és most nem az általánosan felfedezett hibákról beszélek, a hol mennek a csillagok, meg hol nem). Mert nagyon kiszámíthatóak az epizódok: jön egy másik faj (vagy egyenesen ellenségesen, vagy hátulról mellbetámadósan), a Voyager nem akarja bántani őket (jelzem a saját felderítő kompjaikra simán lőnek, ha úgy látják jónak), minden rendszer leáll, aztán végülis valahogy mégis minden megoldódik, mert a 9 főszereplő közül valaki mindig észnél marad és képes egyedül legyőzni a gonoszt. Félreértés ne essék tetszik a sorozat továbbra is, de az egyben megnézés után értettük meg, hogy miért is sorozat és miért jó, ha nem gyors egymásutánban látja az ember az epizódokat. A befejezését pedig végtelenül összecsapottnak találtuk, sokkal jobban ki lehetett volna domborítani a szépet és a jót, felesleges volt még az utolsó részbe is ádáz küzdelmeket tenni.


A sorozatban az abszolút kedvenc mondatunk: Hetestől hangzott el: "Naomi Wildman! Samantha Wildman alegysége." De ezen kívül is több kifejezést hasznosítottunk – feltételezhetően időlegesen (ahogy a sorozatnézés élménye múlik, úgy kopnak majd ki a kifejezések) – asszimilál, replikál regenerálódik – s ehhez kapcsolódóan a regenerálódási ciklus vége stb.

Zárszóként pedig: „Hosszú és eredményes életet” (“Live long and prosper” – a google fordító szerint: Élő hosszú és sikeres!) – ahogy a vulkániak mondanák.





A képek innen, ahol minden epizódból találhatóak képek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Printfriendly