2009. július 14., kedd

Jade – Kezdetek... 2 .rész

A haza úton nem történt különösebb izgalom, megszeppenve várta – velünk együtt - a hordozóban ücsörögve, hogy az M7-esen a hazafele araszoló végtelenbe nyúló kocsi sor előbb oszlásnak induljon, mint mi az autóban.


Végül este fél kilenc után 5 perccel értünk haza. Igen ám, de nem volt otthon semmi, hiszen úgy terveztük, hogy viszonylag korán hazaérünk, és lesz még időnk vásárolni neki. Így hát gép start be, megőszül míg windows betölt, gyorsan kikerestük meddig van nyitva a fressnapf, és hol a legközelebbi. Ááá remeke este 9-ig (ekkor már 40 volt) gyerek még az idő, az M5 bevezetője a legközelebbi. Szegény cica maradt a hordozóba, letettük az ágymellé, padlógáz kerék csikorgás, elrobogtunk. Mivel a magyar üzletek sosem zárnak pontosan (persze hogy korábban) már épp a rácsnál matatattak, amikor berohantunk, és mondtuk hogy picicicaügyi vészhelyzet állt fel, úgyhogy nekünk itt és most muszáj lesz vásárolni. (javukra legyen írva, hogy egész jól vették az akadályt) Gyorsan vettünk neki evős ivós tálacskát, elit tápot (elvégre ilyen cica nem ehet akármit) kaparófával bővített cica bútort (elvégre a saját bútorainknak azért legalább esélyt meg kell adni a túlélésre) alomtálcát, almot, és természetesen játékot, és már robogtunk is haza. (jelzem 52-es perccel kaptuk a blokkot, tehát még nem is túlóráztak miattunk:) - na és persze, ahogy kiléptünk az üzletből, már engedték is le a rácsot)

Gyorsan elhelyeztünk mindent a megfelelő helyre, majd kinyitottuk a hordozót. És nem történt semmi – azon kívül, hogy nyitva lett a hordozó -. A cica bent figyelt, mi kint figyeltük, hogy ő mit figyel bent. Jó húsz percig kb. ennyit is sikerült teljesíteni, de mivel sok a változás, sürgetni nem akartuk. Aztán a játékkal sikerült kicsalogatni.


Meg kell jegyezzem, hogy roppant intelligens állattal hozott össze a sors, mert annak ellenére, hogy először járt ott, és minden új volt, rögtön megtalálta a saját tulajdonú kis etetőjét, itatóját, alomtálcáját.


Azért még elég félénken, de körbe járta a lakást, majd betelepedett a lépcső alá. Mikor innen is kiédesgettük, utána már vidáman játszott a mindenféle felaggatott, meg botos játékokkal. Mivel ekkorra már jócskán nagyon késő volt, ezért mi lefeküdtünk aludni. Nah, aztán gondolta ennek fele sem tréfa, először az ágy végébe telepedett fel, majd a támlán végig járva, először KiWi háta mögé, majd végül az én fejem mellé tekeredve aludta át az első éjszakáját – már ameddig ő úgy gondolta, hogy az éjszaka tart. Mert hogy nem jár egy rugóra a vekkerünk. Az övé – most már 2 éjszakányi tapasztalat alapján – pont 1 óra 10 perccel van korábbra húzva mint a miénk, ezért 5.35-kor elindulnak a tappancsai, akár alszik, akár nem.


Mivel én elég éberen alszom, akár hogy is osont, felébredtem rá, akkor már épp a konvektor tetején ácsorgott. Majd tovább az íróasztalra, és leült a laptopom tetejére. Amikor felkönyököltem, rögtön robogott hozzám vissza az ágyba egy kis dögönyözésre. Kicsit felkeltem vele játszani, majd egy fél óra után mindketten visszafeküdtünk még aludni.


Hétfőre mindketten szabadnapot vettünk kis lákáscicamicálási projektünk végrehajtásához, és persze, hogy ne legyen rögtön egyedül Jade.


Kezdetnek rögtön még megvettük ami előző esti rohanásba kimaradt, majd jött egy kritikus pont, mégpedig, hogy huzatot kellett valahogy csinálni a bőr kanapéra, mivel másképpen nem tudjuk a cicával kompatibilissé tenni.


Éppen szerencsésen jött ki, hogy napközben többször jöttünk mentünk haza, mert így mindig látta a cica, hogy ugyan elmegyünk, de haza is jövünk. Bár kétség kívül szoknia kell még, mert mindannyiszor elég riadt és félénk volt mikor hazamentünk, de hát mégis csak sok cicával élt együtt, itt meg azért egyedül van. (illetve Dante nyilván otthon van, de azért még nem együtt…ugyan ketrecen keresztül már megy az ismerkedés, de még mindenki kap időt, hogy a szagok alapján feldolgozza a másik jelenlétét- persze erről majd írunk részletesen). Aztán estére már teljesen oldott lett a hangulat, és éjszaka ismét velünk aludt, bár most mellettem kezdett, és KiWi lábán alatt-felett-mellett fejezte be. Egészen addig amíg megint 5.35-kor a belső óra azt mondta neki, hogy ideje sétálni egyet a konvektoron – merthogy megint ott kezdte a napot.

4 megjegyzés:

  1. Tényleg nagyon intelligensek! Iszonyat cselesek, iszonyat imádnivalók, iszonyat gyönyörűek :)

    meg amúgy is.. mi baj a vörös macskákkal? :P

    és bizony... számolnak... és ha a számolás odaér, hogy fél 6 van, akkor kelés van :)

    Jó tenyészetet választottatok!

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok az új családtaghoz!

    puszi,

    Györgyi

    VálaszTörlés
  3. Reni! Nincs semmi baj a vörös cicákkal, csak nem szerettünk volna vöröset:) Ma már később kelt egyébként:)

    Györgyi! Köszönjük:)

    VálaszTörlés
  4. Cukibogyó, gratu a "csöppséghez"! A miénk se a mi ébredésünkhöz igazodik, főleg ebben a melegben! Most épp a ventilátor előtt szélfúttát játszik :o))!

    VálaszTörlés

Printfriendly