Bemutatkozik Jade (Norsycat Yodala) 1. rész

És igen, mégis csak lett macskánk. Pedig egyikünk sem szerette korábban a cicákat. Igazából az okát sem tudom, de valahogy nem. Aztán egyik alkalommal a Lurdy házban betévedtünk egy macska kiállításra, és ott megláttuk a maine coon cicákat, és akkor eldöntöttük, hogy ők a kivételek, mert ilyen cica kell nekünk. Mert ők nem is macskák, hanem kistigrisek.

De mivel igyekszünk a realitások talaján maradni, ezért amíg a fiúk (görik) vannak, addig nem lehet más állat. A sors sajnos kicsit siettette a dolgot, mert a múlthéten fájdalmas búcsút kellett venni Macitól, így Dante egyedül maradt.

És mivel ő sem érezte magát igazán jól egyedül, meg nekünk is hiányzott egy kis serteperte mackó, eldöntöttük, hogy most jött el az ideje, hogy cicánk legyen.

Még a kiállítás után körbenéztük, hogy mit is érdemes tudni a cicáról, milyen tenyészetek vannak, így már kicsit célirányosan kezdtük el nézni, merre vannak pici cicák.

Végül egy tenyészetet találtunk, amely a megszerezhető információk szerint makulátlan múlttal és szép cicákkal büszkélkedhet, és az internetes fórumok is elismerően nyilatkoztak róla, ezért végül ezt választottuk.

Mikor megnéztük a Norsycat honlapját, akkor épp három cica volt „elérhető” ami igazából csak kettő volt, mert az egyik kiscicára mellé oda volt írva, hogy ő bizony tenyészcicaként a tenyészetben marad.

Így aztán maradt egy ezüstös 11 hetes lány cica (Yukiko) és egy féléves vöröses kandúr (X-Mix). Mivel a vörös cica egyikünknek sem tetszik igazán, és a képeken sem tetszett a cica, az ezüstös viszont annál inkább, így aztán felhívtuk a tenyésztőt, hogy megnéznénk a cicát. Sajnos csak vasárnapra tudott fogadni minket, pedig mi már pénteken is tűkön ültünk, de így várni kellett. Bele élni nem mertük magunkat, mert már telefonon jelezte, hogy gondolkodik rajta, hogy Yukikot is megtartja tenyészteni, de úgy voltunk vele, hogy ha nem most, akkor a következő alomból, de akkor is érdemes megismerkedni a tenyészettel.

A bizonytalanság miatt inkább nem is vettünk előre semmit a cicának, így indultunk neki a vasárnap délután 3 órára megbeszélt találkozónak. Mivel a cicák Balatonalmádiban vannak, ezért nehezebb kiszámítani (főleg nyári szezonban) az utat, így egy félórával korábban értünk oda, de ebből a vendéglátónk nem csinált gondot. Kedvesen fogadott minket, aztán megmutatta a tenyészetet. Utána picit magunkra hagyott, hogy magunk ismerkedjünk a cicákkal.

A tenyészet egyébként elég nagyméretű, bár Nóra szerint kicsi, de így is a kert jelentős része – 3 részre osztva – és a ház fele a cicáké.

Mi abban a részben telepedtünk le, ahol a kiscicák, és az anyukájuk volt még néhány naggyal együtt. Kaptunk Nóritól ilyen játszóbotot, amivel tudtunk velük játszani.

A cicák egy része elég bizalmatlan volt, vélhetően azon okból, hogy azért egy ekkora tenyészetben nem lehet minden cicával órákat játszani, mert rövid a nap, de azért az anyacica rögtön vette a lapot, és felnőtt kora ellenére bohóckodva kezdett el játszani velünk. Ezt tehette egészen addig, amíg X-mix fel nem fedezte, hogy itt bizony idegenek vannak, és teljes marketing eszköztárát bevetve próbálta belopni magát a szívünkbe.

Be kell valljam, hogy annak ellenére, hogy ő már picit idősebb, ha nem vörös lett volna, minden gondolkodás nélkül rögtön elhoztuk volna. Mert egy igazi bűbájos, játékos bohóckodó cica ő, és élőben sokkal-sokkal szebb mint a képeken.

De volt ott még egy cica, aki nagyon kis incselkedős volt, jött oda bújni, játszani, aztán még le is heveredett az ölembe aludni, ő pedig nem volt más mint Yodala.

A cica, akit eredetileg mentünk megnézni, sajnos nem volt épp jókedvében, mert a szemecskéje erősen be volt gyulladva, és emiatt, meg hogy kezelték, nem volt éppen barátságos. Bár fenntartásokkal hagyta magát korlátozottan simogatni, meg picit játszott is, nem volt meggyőző, hogy velünk szeretne jönni. Pedig kinézetre ő is gyönyörű volt, óriási bundával, már most hatalmas testtel igazi úri hölgy lesz belőle.

És ezután jött a tanácstalanság, mert azért van ugye még egy tényező. Mégpedig az, hogy ezek a cicák azért nem olcsók, és bár az eladási áruk meg sem közelíti a valós költségeiket (hát hiába, tenyésztésből még senki sem lett milliomos), a ráfordított időt, munkát, szeretet, de azért ha az ember ennyit áldoz egy állatra, akkor szeretné, ha az olyan lenne, amilyenre vágyik. Mixi csak ezért csúszott ki a nyertesek közül. Viszont Yukikóval meg nem találtunk egymásra. Yodala nagyon szép volt, és be is jöttünk egymásnak, de hát ő meg nem eladó. Aztán leültünk beszélgetni Nórával, (csekély 4 órát töltöttünk nála J) és végül abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy habár Yodalát a tenyészetbe szánta, ezért nem eladó, mivel ennyire szeretnénk, és neki is tetszünk, mégis csak elhozhatjuk.

Nagy volt ám az öröm! Még végig néztük a lakás cicavédelmi felszereléseit, a célszerű módosításokat, majd jöttek a formális dolgok. Nóri gondosan megmutatta nekünk a szülők papírjait, a rengeteg 3-4 betűs rövidítésű negatív leletet (természetesen ő a dekódolást is elvégezte, de nem jegyeztem meg, hogy mennyi fajta dologra negatív a cica) a törzskönyveket, majd megkaptuk az oltási könyvét, és átnéztük a „Kiscica adás-vételi szerződést” (szerintem nagyon aranyos neve van J) mielőtt aláírtuk, ugyanis csak ilyennel szabad cicát elhozni. (meg kell jegyezzem, ezt nagyon helyesnek tartom, mert ami abban áll, az egyedül a cica érdekét szolgálja), majd következett a búcsú.

Itt már érezhette a cica, hogy valami készül, mert megfogni sem nagyon hagyta magát. Szegény Nórinak a keze újabb sebhelyekkel is gazdagodott, mire másodszorra sikerült betenni a hordozóba. És így indultunk el hazafele, csillogó szemekkel, és az új kis barátunkkal közösen. Aki természetesen a hordozóban már megnyugodott és a kocsiban el is szundikált a hazaúton.

A képek a tenyészet oldaláról származnak, ezúton is köszönet értük. Sorrendben: Yodalaként a tenyészetben, Debby Rose az anyuka, Pompom az apuka, Cica élet Norsycat módra 1.-2.-3., Tesók kicsinek, Settenke csapat az egyik cicakertben, X-Mix, Yodala