Kedves barátokkal töltöttük a tegnap estét. Kezdetnek Wang mester konyhájába akartunk benézni, de némi késedelem miatt erre már nem volt lehetőség, így jelentősen alább adva a színvonalat az
Oktatgonon lévő Burger Kingbe tértünk be. Utána következett a Thália Színházban a Sírpiknik című előadás.
Ivan Menchell: Sírpiknik - Magyar változatot írta: Parti Nagy Lajos
Szereplők:
A nők: Bánsági Ildikó, Margitai Ági, Takács Kati
A férfi: Gálffi László
A fiatal nő: Létay Dóra
Díszlet: Iványi Árpád
Mozgás: Király Attila
Jelmeztervező: Jánoskúti Márta
Grafika: Szöllősi Géza
Rendezőasszisztens: Lovass Ágnes
Rendező: Ilan Eldad
Ez a vérbő, (tragi)komikus történet bárhol játszódhat, ahol élők és holtak, csalatások és csalások, vitális özvegyek --- nők és férfiak -- téblábolnak a maguk bonyolult, és remélhetőleg hosszú öregkora felé. Bárhol, bármely nyelven könnyen megbillen a sztereotípiák, bejáratott élethazugságok egyensúlya, s kivillan, a pőre magány, az esendőség, a halálfélelem, mint valami ózonlyukon, amit aztán sírva-nevetve befoltoz az életösztön, a szeretet- és szerelemvágy, a vágy a saját, egyedi, bombabiztos közhelyeink iránt. Engem (a nagyszerű színészeken túl) ez érdekelt ebben a darabban, valamint az, hogy meg tud-e szólalni, és miképpen szólal meg magyarul a négy rivális nő és csábítójuk, mit tudnak, illetve mit tudok én, mint a magyar változat írója hozzáadni az ismerős, tehát teherbíró alaphelyzethez. /Parti Nagy Lajos/
És akkor ahogyan mi láttuk a tegnap estét. Nem jártam még a Nagymező utcában, s fájdalom, de azt sem tudtam, hogy több szórakoztató intézmény is található ott egy kupacban. Hát tegnap este megnézhettem. Az utca Andrássy úthoz közeli része nagyon hangulatos, itt található a Moulen Rouge, az Operett Színház, a Mikroszkóp színpad és a Thália, illetve élő zenével csábító kis kávéházak, s egy klasszul kialakított tér, ahol a színházba készülők várakozhatnak az előadás előtt, illetve a szünetben.
Maga a színház belülről elegáns, semmi túlzott csicsa. A nézőtér kialakítása sajnos botrányos, még a magasabbak sem igen látnak ki az előttük ülő mögül, az alacsonyabbaknak ezáltal szinte élvezhetetlen, ami a színpadon zajlik. Szerencsétlenségemre a tegnapi előadáson egy „ideges” úr ült előttem, aki nem is a színpadi eseményeknek megfelelően, hanem inkább pillanatonként döntötte át a fejét. S ha éppen a párja felé dőlt (akinek a hajával az egész első felvonás alatt elmélyülten játszott) akkor esélyem sem volt kilesni közöttük. A szünetben finoman jeleztem felé, hogy csak egy picit próbáljon meg tekintettel lenni rá, hogy én közel sem vagyok olyan magas, mint ő. (A második felvonásra helyet cseréltek, így a haj babrálás elmaradt, az ideges fejmozgatás miatt, viszont KáeM sem látott már ki…az én helyzetem is változatlan maradt:P Viszont a második felvonás alatt így nem csak a darabban elhangzó poénokon nevettünk, ha az úr fejmozgása által okozott komédián is).
A darab maga nekem nagyon tetszett, jól szórakoztam. Nagyon jól sikerültek a poénok. Kellemes és nem túlzó volt a díszlet (két helyszínen játszódott a darab az egyik egy fodrász szalon és egyben lakás, a másik egy temető volt). A szereplők nagyon illettek a darabhoz. Annyit azért az előadás után megbeszéltünk KáeM-mel, hogy nagyon sokat levont az élvezeti értékből, hogy nem lehetett rendesen látni, így némileg rádióműsorrá silányult az előadás. Arra jutottunk, hogy otthon tv-ben megnézve talán élvezhetőbb lett volna, bár kétségtelen, hogy akkor elveszik az a varázs, amit a színházba készülődés maga hozzá tesz. Egyébként sokan szidják a multiplex mozikat…hát pedig lássuk be, hogy ott 1) kényelmes a szék, el lehet férni benne, és hosszabb idő után sem érzi azt az ember, hogy kínzókamrában ücsörög 2) kellő távolságban és magasságban helyezkednek el a széksorok egymástól, velem még sosem fordult elő, hogy belelógott az előttem ülő feje a képbe…szóval talán mégis van létjogosultsága az ilyen típusú moziknak (és most nem csak a mozirajongó beszélt belőlem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.