Nagy görényes nap

Érdekes az élet a két szőrmedömperrel. Mert hogy mind a kettő ivartalan, de ennek ellenére minden tavasszal pontosan meg tudjuk határozni az ivarzási időszakot, mert hogy Dante (vadas) ilyenkor megpróbálja „megerőszakolni” Hómacit (albínó). Ami nem csak az ivartalanságuk miatt érdekes, hanem azért is, mert mind a kettő fiú. Sebaj, már megszoktuk a dolgot, bár az éjszakai próbálkozásokat Hómaci heves sikoltozással fogadja, amitől persze mi felébredünk.

Annak érdekében, hogy gyorsabban múljon ez az időszak, majd nagytakarítást tartottunk a ketrecben (teljes fertőtlenítés, függőágycsere) és azon kívül is, mivel a két szőrcsomót is megfürdettük.

A görény fürdetése vicces dolog. Merthogy a nagy bunda alatt egy kicsi csőszerű állatka lapul, aki vizesen meglehetősen vicces látványt nyújt. Meg azért is, mert nem mindegyik szereti a vizet. Dante határozottan vízimádó, simán bejönne a zuhanyzóba miközben zuhanyozunk, ha engednénk neki. Hómaci viszont a vízgyűlölők táborát erősíti (bár nem annyira, mint Pepe, aki már akkor halálsikolyt hallatott, ha a vízhez közelítettünk vele), kapálózik vadul és eszében sincs olyan nyugalommal élvezni a fürdést, mint ahogy azt Dante teszi. Jelzem évente maximum egyszer fürdetjük őket.

A törölközés mindkettőnél nagyon vicces volt, ahogy azt megszokhattuk. Hiszen elég a víz nagyját leitatni róluk, utána adunk neki egy törölközőt és már jön is a műsor. Ezerrel pörög, tekereg, rázkódik a görény, és közben persze jól megszárad:) Erről most nem készült sem videó, sem fotó. De azt viszont fotóztam, hogy mennyire elfáradtak a tisztálkodásban. Ugyanis nem jellemző, hogy úgy ki tudjuk nyitni a ketrec ajtót, hogy ne ébredjenek fel rá, az meg végképp elképzelhetetlen, hogy még le is tudjam fotózni őket, mert sokkal éberebben szoktak aludni. Hát most sikerült, ahogy az látható. Dante-ról még olyan képet is sikerült csinálnom, hogy hogyan aludt azután, hogy Hómaci átmászott a fején:) Azt tanakodtuk, hogy miben tudnak annyira elfáradni, hogy képesek napi 18-20 órát alvással tölteni.

Nem rég egyébként kiengedtük őket, hogy tekerjenek egy kicsit, de semmi hajlandóság nem volt bennük, mentek egy kört, majd lefeküdtek a lábunkhoz. Végül pedig egy apró tányércsörgésre jöttek hozzám, és várakozásteljesen jelezték, hogy adjak már nekik valami értelmes kaját, mert a száraztápot nem minősítették megfelelőnek. Hogy mindenkit megnyugtassak kaptak:)