2009. május 26., kedd

Hirtelen nyár

Legalábbis a szőrmedömperek így érzik. Gondolom nem mondok vele újdonságot, hogy a görények tavasszal felkészülnek a nyárra, s levetkőzik a téli bundájukat (időnként kicsit túlzásba is esnek, ilyenkor jönnek az ilyen olyan kopasz testrészek – persze ennek lehet oka betegség is, de ezt most hagyjuk). Nos idén a vetkőzős évszak kimaradt, amit a szörnyek nem viseltek túl jól, kezdetnek Dantéban ébredt fel a férfi, ami több okból is vicces 1) ivartalan már nagyon régóta (soha nem is volt alkalma férfiúi teljesítményét kipróbálni) 2) egy másik ivartalan fiúval éli együtt a mindennapokat. Ezek a tények nem zavarták, rendületlenül próbálta a Hómaci meggyőzni róla, hogy őket a sors egymásnak teremtette. Macika hangos vinnyogással fejezte ki nem tetszését, lehetőleg az éjszaka közepén. Az eredmény az lett, hogy Dante pár napra különköltözött és egyedül aludt. Ettől látszólag megjött a jobbik esze, mert abbamaradtak a próbálkozások. Viszont most a Macira jött rá az öt perc. Na ő nem próbálkozik a fentiekkel, csak egyszerűen nem hagyja aludni a sötétet, s ehhez fújtat is. Azért a helyzet kevésbé súlyos, mint ezelőtt. Igyekszünk minél többet kiengedni őket, hogy jobban lefáradjanak.

Ugyan a görény nem alszik téli álmot, mégis télen valahogy kevésbé éberek, kevésbé igénylik a futkározást. Kijönnek, de két kör után, már fekszenek is el. A jó idővel ez azért változott és most már élvezettel rendetlenkednek. Főként Hómedve szokott lenni a hangadó, aki ezerrel pattog és makog, amint kiengedjük őket, Dante kicsit lassabban ébred. Viszont pár napja arra lettünk figyelmesek, hogy a világos már messze nem olyan jó kedvű, nem is akar játszani, csak megy pár kört, majd lefekszik, nincs pattogás, nincs makogás, s nagyon le is fogyott:( Persze a sötét igyekszik mindent bepótolni, helyette is mondja a magáét, de azért aggódunk a Hómaci miatt, hogy mi lehet a baja. Rendesen eszik, csak a kis hája tűnt el a jókedvével együtt. Igyekszünk minden lehetséges eszközzel kényeztetni.

Kapott egy csomó tejszínhabot:


Amit persze megosztott a Dantéval is:


Aztán jött a szárított halacska, ezt ugyan kerülgették mind a ketten, de csak a Maci evett belőle:


Azért a labdája – amiben még ivaros korában szeretett bele – most is kihozta belőle a játszós kedvet:


S mivel az ágy tabu (jelzem lényegében az egyetlen a lakásban) azért alulra bebújt:


A nemrégiben beszerzett új cső viszont nem izgatta fel, ilyen bújós képet róla nem sikerült csinálni:


Pedig még azzal is bepróbálkoztam, hogy hátha a labdáért belebújik, de inkább kihúzta a másik oldalon:


Azért tegnap este már láttunk némi pozitív változást, így remélem, hogy most már folyamatosan javulni fog a kedve. Egyébként arra gyanakszunk, hogy álmában (talán Dante próbálkozásának köszönhetően) kiesett a függőágyból és megütötte magát az alomtálcán, bár nem látszik rajta semmilyen ütésnek a nyoma. Esetleg annyira megviselte lelkileg a sötét próbálkozása, hogy ettől fogyott le.

1 megjegyzés:

  1. Sziasztok!

    Jobbulást Hómedvének! Remélem, minden rendben lesz!

    A tejszínhabért nálunk is meg vannak veszve. :)

    Jók a képek!

    VálaszTörlés

Printfriendly