Tócsni, röszti…avagy a soknevű

Ahogy már korábban talán említettem nálunk konkrétan pacsa, még konkrétabban krumplipacsa. És hát a recept sem egészen az amiket a neten találtam, persze ennek oka az, hogy olyan ez, mint a lecsó, mindenkinek saját receptje van:)

Nálunk anyu főként a maradék krumplipüré/tört krumpli felhasználására készítette. Ennek megfelelően nem tudok anyaghányadokat megadni, érzésre készült. Sosem készítettük nyers krumpliból. Én már azóta kipróbáltam nyers reszelt krumpliból is, de be kell vallanom, hogy messze nem ízlett annyira, mint a krumplipüréből készült változat, az valahogy habosabb, könnyebb. Persze szeretem a nyers krumplisat is például a Tócsnival rakott húsnál:)

És akkor a receptszerűség régről:
Hozzávalók: maradék krumplipüré, tojás, liszt, ízlés szerint fűszerek, főként fehér bors, szerecsendió
A fentieket alaposan összedolgozzuk, hogy egy sűrű, de jól keverhető masszát kapjunk. Ezután forró olajba tesszük a masszát, mégpedig egy méretes evőkanál segítségével, úgy, hogy ahogy beletettük a kanállal mindjárt szépen el is lapítjuk. Mindkét oldalán arany barnára sütjük. Köretnek is nagyon finom, de önmagában is lehet gyors vacsora ketchuppal, vagy fokhagymás tejföllel.

Ahogy most készült – nagyjából méregettem (mint ismeretes nincs mérlegem, így csak szemre)

Krumplipacsa
40 dkg krumplit sós vízben megfőztem, majd összetörtem, adtam hozzá 1 ek vajat, 1 tojást, 1 gerezd zúzott fokhagymát, némi szerecsendiót és borsot, illetve annyi lisztet, hogy formázni tudjam. Nedves kézzel gombócoztam, ellapogattam a gombócokat és olajjal vékonyan kikent serpenyőben sütöttem. Minden kör után újra kentem olajjal a serpenyőt.
Így talán kicsit egészségesebb, mint a fenti bővebb mennyiségű olajban sütött változat.