2009. június 1., hétfő

Nemzeti vágta 2.0



Most hogy lement a futam is, s megvan a győztes, gondoltam megírom az idei beszámolót is, merthogy idén sem hagytuk ki a rendezvényt, bár a rosszalkodó időjárás miatt, csak ma reggel látogattunk ki, konkrétan egy reggeli kürtőskalács reményében.

Tíz körül értünk ki, s ezzel elég változatos képet tapasztaltunk. A pályán éppen a díjugrató verseny ment, a Vágta korzón (a nevezett települések bemutatkozó sátraiban) éppen indult az élet. A válság azért érezhető volt a versenyen, több dologgal kapcsolatosan is. Az egyik a rendezvény beharangozása, ami a tavalyihoz képest is gyenge volt, túl későn kezdték el és nem is kapott megfelelő hangsúlyt. A külföldieket kimondottam hiányoltam a rendezvényről, mert szerintem ez nekik még érdekesebb lehet(ne). A másik, amin érezhető volt a válság, hogy messze nem volt olyan nagy az ilyen-olyan ajándékok osztogatása, amint tavaly. A főszponzor (más, mint tavaly) ezúttal is osztogatott vizet és tájékoztató anyagot. Idén mondjuk a rossz idő miatt, messze nem volt a víznek olyan nagy jelentősége.

Mindesetre, jobban körülnézve azt kellett megállapítsam, hogy a szervezők vagy olvasták a blogomat, vagy maguk is ugyanazokra a következtetésekre jutottak, mint én. A Hősök terére már nem a labilis felüljárón lehetett átjutni, hanem óránként egyszer a pályán keresztül. Hogy odabent volt-e vendéglátóegység ezt nem tudom, mert nem mentünk be. Ugyan a idén a gyerekek szórakoztatására a szponzorok kevesebb pénzt áldoztak, de azért volt lehetőség, s több „vásári” játék is volt (kőrhinták és társaik). A színpad kicsit összement, ennek fejében viszont folyamatosan volt műsor. A nagyobbak szórakoztatását még mindig nem sikerült tökéletesen megoldani, de azért voltak próbálkozások (osztogattak papír huszár sapkát, lehetett íjjal lövöldözni (gyerekeknek is) egy céltáblára mindenféle állású falovakról). S megvalósult a főzőcskére vonatkozó meglátásom is részben, hiszen az Országkonyha elnevezésű program azt takarta, hogy eredeti magyar receptek szerint elkészített finomságokat lehetett kóstolni. Mindenesetre a rossz idő és a kevés reklám ellenére lényegesen többen voltak, mint tavaly, legalábbis, amennyire ezt nekem sikerült megítélni.

A Vágta korzó is jobban sikerült, hiszen most nem volt olyan település, ahol üresen maradt a sátor. Igaz olyan volt, ahol a településről nem tudhattunk meg semmit a nevén kívül, mert a sátort a nevezést szponzoráló vállalkozás hasznosítottam, de ezért nem tudok haragudni. /Az alábbi képen a ló állítólag csak aszalt gyümölcsből és magokból készült - a második képek belülről)

Az gasztronómia részben azért az Országkonyha ellenére kicsit csalódtam, faszénen sült kürtőskalács idén csak egy helyen volt, s ott 11 órára sült ki az első két kalács (ez a miénk is lett:D:D:D). Most 1000 forintot fizettünk darabjáért. A további vendéglátóegységek kínálata mutatott némi változást a tavalyihoz képest. Természetesen volt a szokásos magyaros disznóságos téma is, de voltak nem éppen szokványos finomságok (kemencés péksütemények, bajai halászlé, és több olyan étel is, aminek a nevét sem sikerült megjegyeznem – pirul) is, feltételezem a gasztronómia rendezvény miatt. /A képeken az átlagos kínálat, a montázson pedig a mi reggelink elkészítése látható/




A PestiEst külön tájékoztató számot adott ki a rendezvényre, ami nagyon jól sikerült és nagyon kellett.

1 megjegyzés:

  1. Ha a szervezők mégis olvasnak benneteket, innen üzenem nekik: a Szépművészetibe csak karddal lehetett bejutni, mert a kedves nézők a lépcsőt használták tribünként és nem voltak hajlandók odébb húzódni. Ez nem tett jót az országimázsnak, a sok külföldi turistára gondolok.
    Pedig bent Mucha hívogatja a látogatókat!

    VálaszTörlés

Printfriendly