2009. január 28., szerda

Gulyás

Nem is akartam írni róla komolyabban, először csak a képet akartam megmutatni, de aztán rájöttem, hogy még nem volt és hát miért ne,meg hát evés közben az is kiderült, hogy ok nélkül hanyagolom, mert nem csak a babgulyást szeretjük, hanem a simát is. Számomra a gulyás egy tipikus maradék-felhasználó étel (volt eddig), akkor készítettük, mikor már untuk a pörköltet, most is a szombaton anyutól elhozott sertés pörkölt szolgáltatta az alapot. Otthon a babgulyás is ilyen volt, az akkor készült, ha pörkölt is volt maradék és bableves is, tulajdonképpen a kettő összefőzése adta. Érdekes, mert én egy babgulyásnak bármikor képes vagyok nekiállni:) És még sosem főztem maradékból…most már a gulyás is ilyen lesz. És nem is úgy készítem ahogy anyu…lehet, hogy a gulyást sem így csinálná?








Gulyás
0,5 kg sertéshús, 1 nagy fej vöröshagyma, só, bors, pirospaprika, chili por, 2 sárgarépa, 4 közepes krumpli, 1 marék csipetke
Az apróra vágott hagymát kevés zsiradékon megdinsztelem, majd rászórom a pirospaprikát, egyet kavarok rajta és rádobom a húst is. Megborsozom, és addig kevergetem, amíg a hús levet nem enged. Csak ezután engedem fel annyi vízzel, hogy ellepje a húst. Közben megtisztítom a krumplit és a répát. Amikor a hús már félig puha, akkor adom hozzá a zöldségeket utánsózom és felöntöm vízzel. Ha frissen készítem a csipetkét, akkor csak az utolsó összeforralás előtt rakom bele. Ha szárított csipetkével dolgozunk, mint most én, akkor az zöldségekkel egyszerre adom hozzá.

Nekem most a pörkölt készítési rész kimaradt, és –ahogy említettem – a csipetkét sem most csipkedtem. Amikor készítek, akkor nagyobb adagot szoktam és összecsipkedve megszárítom, jó, hogy mindig van kéznél. Most a szárított csipetkét is anyutól kaptam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Printfriendly