Már több éves szokás a családomban, hogy a januári születésnapokat egyben is megünnepeljük egy éttermi látogatással (4en is ünneplünk januárban: Bátyám, a kisfia, KáeM és szerénységem). Az éttermi ebéd rendszerint az utolsó születésnap utáni szombaton/vasárnapon van, szülővárosom (vagy a közelében lévő) valamelyik éttermében.
Idén a város egyik „komoly” szállodájára esett a választásunk. Kisváros, így a tulajt is jól ismerjük és hát nagyon biztató, hogy az egész családja ott étkezik;) Ismerjük már a konyhát, középiskolás koromban gyakorlaton is voltam néhány napot a szállodában.
Az alábbi képeken látható finomságokat 6 felnőtt, egy kiskamasz és egy majdnemkétéves fogyasztotta el, több kevesebb sikerrel (Pluszban volt három adag csontleves, amiről elmaradt a kép).
Idén a város egyik „komoly” szállodájára esett a választásunk. Kisváros, így a tulajt is jól ismerjük és hát nagyon biztató, hogy az egész családja ott étkezik;) Ismerjük már a konyhát, középiskolás koromban gyakorlaton is voltam néhány napot a szállodában.
Az alábbi képeken látható finomságokat 6 felnőtt, egy kiskamasz és egy majdnemkétéves fogyasztotta el, több kevesebb sikerrel (Pluszban volt három adag csontleves, amiről elmaradt a kép).
Ételminőségét tekintve vegyesek voltak az érzések. Akik a normál étlapról választottak ők elégedetten nyilatkoztak. Mi KáeMmel bepróbáltuk a Konyhafőnök ajánlata című külön lapocskát, melyen szürke marha és mangalica finomságok voltak. A levesnek választott szürke marha gulyással nem is volt semmi gond, nagyon finom volt. Viszont a főételünk már hagyott kívánnivalót, KáeM töltött mangalica karaja, zsíros volt és nem mangalicából készült, az én tejszínes füstölt sajtos bazsalikomos mangalica tarjám pedig finoman szólva is túl sok hagymát tartalmazott és mócsingos volt. A tanulság, hogy maradjon az ember a bevált étlapnál, mert azt biztosan jól készítik;)
Kiszolgálás…érdekes volt. Minden körben lemaradt valami, amit persze utólag pótoltak, csak kellemetlen volt, hogy várni kellett. Amúgy szolgálatkészségre nem volt gond az úriemberrel, mindig ott volt, amikor kellett.
Árfekvését tekintve hozza egy másodosztályú étteremtől elvárt színvonalat. A képeket látható és arról lemaradt ételekért, illetve az italokért (néhány rövid, illetve mindenkinek egy kör üdítő) nem egészen 19000 forintot fizettünk.
Jó a hely – és ezt annak ellenére merem mondani, hogy a mai főételemben csalódtam-, de azért Budapestről nem ajánlom csak ezért meglátogatni a várost, viszont tekintettel a szálloda fekvésére (6os út mellett) Pécs vagy Harkány felé utazás közben kellemes kitérő lehet, ahogy egy másik közelben lévő étterem is, de erről majd később.
A desszertekről nem tudok érdemben beszámolni, mert azt már nem ott fogyasztottuk, én vállalkoztam a torta szállítására. A képre kattintva elérhető a recept, a változás csak annyi, hogy ezúttal –ahogy látható is – málnával készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.