2010. július

július 1.           Csütörtök - Hideg

július 2.           Péntek – Csőben sült tészta /Tiramisu torta

július 3.           Szombat – Belga sült krumpli

július 4.           Vasárnap – Barackos csirkemell/ Sós kocka 

július 5.           Hétfő – Túrós vajas málét dobtam össze magamnak, mert KáeMnek Pécsen kellett maradnia

július 6.           Kedd – Rántott csirkemell héjasan sült új krumplival és káposzta salátával

július 7.           Szerda - Hideg

július 8.           Csütörtök – Pizza 

július 9.           Péntek – Fokhagymás libamáj, lilahagymával és Limara zsúrkenyerével (ezt is frissen sütöttem, de nem fotóztam) 

július 10.         Szombat – Visegrádi Palota Játékok 

július 11.         Vasárnap – Magyaros fehérpecsenye só ágyon sült krumplival és káposzta salátával/Fehércsokis málnatorta/ Padlizsánkrém pirítóssal

július 12.         Hétfő – Padlizsánkrém pirítóssal 

július 13.         Kedd - Túrós tészta 

július 14.         Szerda – Rántott patisszon rizzsel és tartárral

július 15.         Csütörtök – Házon kívül: KFC 

július 16.         Péntek – Libatepertőkrémes kenyér lilahagymával és vajas kenyér paradicsommal

július 17.         Szombat – Bundás kenyér/Palócleves/Vacsora az Ikeában 

július 18.         Vasárnap – Virsli/Édes burgonyás csirke curry vajas naannal/ Joghurtos citrom sorbet 

július 19.         Hétfő – Magyaros csirkesült krumplipürével és káposzta salátával  /Főtt kukorica 

július 20.         Kedd – Lángos…mint a strandon

július 21.         Szerda – Vendégségben voltunk, ahol mindenféle mediterrán finomsággal kényeztettek, na meg túrós, málnás desszerttel:D Köszönet érte

július 22.         Csütörtök - Gyros pitával

július 23.         Péntek – Blogtalálkozóra voltam hivatalos, ide pedig sajtos rudat vittem. Két féle sós süteményt terveztem, de nem jutott rá elég időm:(

július 24.         Szombat – Bécs/Pizza

július 25.         Vasárnap – Ezen napi ebédünkről egyenlőre nem kívánok beszámolni…majd egyszer;)/Sajtos krokett

július 26.         Hétfő – Hideg

július 27.         Kedd – KFC

július 28.         Szerda – Zöldfűszeres sertésszelet tex-mex krumplival

július 29.         Csütörtök – Szilvás gombóc

július 30.         Péntek – Pizza

július 31.         Szombat – Virsli/Zsíros kenyér

VKF XXXVI. – Világjáró fazék

Nem is volt kérdés, hogy milyen nemzettől (kontinensről) választok ételt erre a fordulóra. India természetesen. Kezdetnek talán a történet, hogy hogyan is találtunk egymásra, én (mi) és az indiai konyha. Kedves barátok invitáltak vacsorázni 4 évvel ezelőtt a Pándzsáb Tandoori étterembe. Az étterem nagyon kicsi, de elég hangulatos. Az életlapot kezünkbe véve nem igazán tudtuk, hogy mit próbáljunk ki. Barátaink csak mosolyogtak az orruk alatt, hogy ők is ezt élték át első alkalommal. Később - mikor a pincér által ajánlott ételeket kihozták - érettük meg, hogy a mosoly nem csak ennek szólt. Mikor megláttuk ugyanis a kis tálakat, finoman szólva dobtunk egy hátast…pedig nem vagyunk nagy étkűek. Aztán elkezdtünk enni…elvarázsolódtunk, végzetes szerelembe estünk, s hihetetlenül jól laktunk a kihozott ételnek kevesebb, mint a felével. :)

Mivel az ember nem mehet mindig étterembe, meg hát a kísérletező kedvem sem ismer határokat, nekiálltam kutakodni receptek után. S mivel aki keres az talál, hát nekiálltam indiait főzni. Gyakran készítem vendégváró finomságnak is….amitől a vendégül látottak többnyire csak pihegve közlik, hogy finom volt. (A barátaink, akik az éttermet mutatták, egyenesen azt mondták, hogy jobb, mint az ottani:D - hízott a májam, de azért nem bízom el magam). Ezúttal a Good Food egy receptjéből jött az inspiráló ötlet.  A vajas naan ötlete pedig az egyik kollegámtól, aki gyakran rendel ún. butter naan-t az egyik indiai étteremből ebédre.

Édesburgonyás csirke curry

Hozzávalók: 1 közepes hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 tk indiai zöld curry por, 1 tk garam masala, só, 1 chili karikára vágva, 1 közepes édesburgonya, 1 kicsi csirkemell filé, 2 dl kókusztej, 5 szem koktélparadicsom, 2 dl víz, 1 ek keményítő

A hagymát és a fokhagymát kevés olajon megpároltam. Hozzáadtam a fűszereket és megpirongattam kicsit, majd a kockára vágott csirkemellet és az édesburgonyát is beletettem. Felöntöttem a kókusztejjel és vízzel, majd puhára főztem. Ekkor jöttek a koktélparadicsomok és némi segítséggel fejest ugrottak az edénybe, egy kevés szószt kivettem és elkevertem a keményítővel, majd ezt is hozzáadva kiforraltam. Magában is laktató lehetett volna, de mi még vajas naan-t is ettünk hozzá.

Vajas naan

Hozzávalók 8 db: 30 dkg liszt, 1 danone aktívia natúr joghurt, 2 dkg vaj, só, negyed kocka élesztő, 1 joghurtos pohár víz, liszt a nyújtáshoz, vaj a kenéshez (bő 5 dkg)

A hozzávalókat Bosch barátommal összedagasztattam, majd letakarva duplájára kelesztettem. Ezután bőven lisztezett deszkára borítottam, majd 8 darabra vágtam. Továbbra sem sajnálva a lisztet köröket sodortam, majd száraz forró serpenyőben foltosra sütöttem (najó KáeM sütötte:P), majd az olvasztott vajjal minden kisült darab mindkét oldalát megkentem egy szilikonos ecset segítségével. Nagyon finom lett és nagyon hasonlított ahhoz, amit az étteremben szoktunk kapni.

Rácz Zsuzsa: Nesze neked Terézanyu

Kíváncsi voltam, mert olvastam annó a Terézanyut…a magyar Bridget Jones-t. Szerettem a stílusát. Aztán később olvastam Rácz Zsuzsától más írásokat is valamelyik női magazinban, azoknak is szerettem a stílusát, így elég komoly elvárásokkal kezdtem neki a könyvnek.

„Kéki Kata – alias Terézanyu –, a munkanélküli újságíró egy csapásra válik ismert szerzővé, mint a mesékben. Ám a siker úgy katapultálja ki életéből a főhőst, hogy a fal adja a másikat. Terézanyu ijedtében világgá megy, meg sem áll az Óperencián túlig. Pedig még sosem járt ilyen közel ahhoz, amit mindig is keresett...”

Nem csalódtam és ennek igazán örültem. Többször hangosan nevetgéltem, vagy éppen fulladoztam az elfojtott vihogástól, esetleg elmerengtem a mélyebb „pszichológiai” mondanivalón. Vagyis ennek is szerettem a stílusát, szerettem ismét az akárénislehetnék típusú szereplőit. S szerettem ahogy az elején leírja mit is érez egy vidéki Budapesten:

„Aki nem az egyszereggyel együtt tanulta meg, annak sosem lesz természetes, hogy a Duna alatt, sima vonaljeggyel, száraz lábbal át lehet kelni a metróval. Odalenn még azt sem tudja hamarjában eldönteni az ember, hogy a jobbról vagy balról induló szerelvénnyel jut-e célba.”

Egyéb idéznivalókat is találtam...csak a szolidabbakat kimazsolázva:

„És rám kacsintott a rőt színű rókaszemével. Nem hittem el. Ilyen nem csak a filmekben van? Ekkora pöcs tényleg létezik?”

„Egy láthatatlanságra kárhoztatott gyermek a csillagokat is képes lehozni az égről, csak hogy végre láthatóvá váljék. De az egész diadal fabatkát sem ér, ha az egyetlen ember, akinek elismerése után egész életében ácsingózott, nem vesz róla tudomást.”

„Mert az ember könnyen felejt. De ha érdekeseket gondolsz arról, ami történik veled, és le is írod, akkor emlékezni fogsz rá.”

„vasárnapi gasztroterror”

„Agráriumban edzett magyar őseim nem voltak hülyék. Rendszeres mezőgazdasági tevékenységet tűző napon végezni szalonnával, kenyérrel, szaftos pörkölttel feltöltve lehet. Salátától elájul az ember, mint apáca a műbránertől.”

Az írónőnek hivatalos honlapja is van. Részemről pedig köszönetemet fejezem ki az ebook alkotójának.

Zöldfűszeres sertésszelet

Cigánypecsenyének vettük a húst, de végülis azt tegnap ettünk étteremben, így itthon nem akartam ismételni. Ellenben tegnap a céges menzán kóstoltam egy zöldfűszeres paradicsomos sajtos csirkemellet tex-mex krumplival, ami eléggé maradandó nyomot hagyott. Úgy gondoltam nem jelenthet akadályt, hogy éppen nem csirkemell áll a rendelkezésemre, s hogy az ott zöldfűszerként használt ruccola sem figyel a hűtőmben;) És valóban nem ártott meg neki, bár igazából kevéssé hasonlít az ott kóstoltra, ellenben nagyon finom lett.

Zöldfűszeres sertésszelet

Hozzávalók 2 személyre: 4 szelet sertés karaj, 5 szelet lapka sajt, 1 dl tej, só, bors, liszt, friss oregano, 1 nagyobb paradicsom, kevés olívaolaj

A hússzeleteket sóztam, borsoztam és kikloffoltam. Ezután a friss oreganot apróra vágtam és elkevertem a liszttel, majd megforgattam benne a húsokat és olívaolajjal kikent tepsibe fektettem. Rászórtam a maradék lisztet, majd melocsoltam a tejjel, ráfektettem a paradicsom karikákat és betakartam a sajttal. 200 fokra (légkeveréssel) előmelegített sütőbe toltam és 35 perc alatt megsütöttem (amikor a sajt kezdett szinesedni)

Tex-Mex burgonya

Hozzávalók: burgonya, só, durvára darált színes bors, pirospaprika, fokhagymapor, a sütéshez olaj

A krumplit alaposan megmostam, átsikáltam, hogy a héja is rajta maradhasson, ezután hasábokra vágtam, majd ismét alaposan átmostam. Ezután leszűrtem és alaposan megszórtam az összekevert fűszerekkel. Forró olajba dobtam és hasábburgonya szerűen megsütöttem. Konyhai papírtörlőre szedtem ki. Ezután a hús kiegészítéseként tálaltam. Ez tökéletesen olyan lett, mintha bolti lett volna:) Bevallom nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű itthon megcsinálni. (Ha nem új krumpliból csináltam volna, akkor valószínűleg előfőztem volna a krumplit, de úgy is rajta hagytam volna a héját)

Heti egyperces 2010/30

"Az igazi természetvédő az, aki tudja, hogy a világot nem a szüleinktől örököltük, hanem gyermekeinktől kölcsönözzük."

/Idézet: John James Audubon, Kép: saját/

Egek ura

Myreille véleménye miatt kerestem a filmet. Bevallom, ha nála nem olvasok róla, akkor eszembe sem jut megnézni. Pedig kár lett volna kihagyni. Én sem vagyok elvakult Clooney rajongó, bár elismerem, hogy sármos (na nem annyira Mr. Brosnan:P). Az egek uraként nekem is nagyon tetszett. A film szórakoztató volt többnyire. Megmosolyogtató fajta, nem hasfájdítóan nevettető. Ugyanakkor erősen elgondolkodtató is. A téma nem világmegváltó, csak az élet adta. Hiszem a válság miatt nagyon is valós probléma az elbocsátás/munkanélküliség. Emellett az általános probléma mellett még olyan egyéni „apróságokat” is feldolgoz a film, hogy mennyit is ér egy élet, s mitől is tartalmas valójában. összefoglalva tényleg tetszett. A zenéjét pedig határozottan kiemelkedőnek találtam.

Az előzetes (és a képek):

„Ryan Bingham a nagyvállalati leépítések szakembere, magyarán szólva abból él, hogy embereket rúg ki. Élete nagy részét szállodákban és repülőkön tölti, és bőszen gyűjti a törzsutas mérföldeket. Hamarosan eléri a tíz millió mérföldet, ám megismerkedik egy szintén törzsutas nővel, és kiszámíthatóan biztonságos élete egy csapásra a feje tetejére áll.”

Könnyű nekem...

...mert nagyon komoly konyhai segédem van időnként. Csütörtök este éppen pitát segített formázni:D Figyelem a kép csak erős idegzetű állatbarátoknak;)

Az alkotása:)

Belefáradva a munkába

VAVYAN FABLE: Álmok tengere

Nem tudom miért csak most jutottam el az olvasásig, pedig Anyósom rögtön a megjelenéskor megvette, s el is olvasta a könyvet. Mintha én is neki kezdtem volna, de aztán valamiért nem fejeztem be…talán mert Anyósomtól valami olyasmire emlékszem, hogy nem volt maradéktalanul elámulva a könyvtől. Második nekifutásra engem elvarázsolt, ami nem is meglepő, mert a varázsos fantasy típusú könyvei közül való. Ennek megfelelőn vannak is hasonlóságok a korábbiakkal (Pl.: Álomhajsza, Tündértánc), mégis új. A karaktereket hamar megszeretjük/megutáljuk kit-kit érdemei szerint, a sztori helyszíne szokáshoz híven nem valós, de a mese nagyon is az, s mint ilyen mindig időszerű. Nagyon szeretem, ahogy az írónő az állatokat tulajdonságokkal ruházza fel, illetve tulajdonságaik amúgy is vannak (ahogy azt saját vadászgörényeinknél láthattuk és látjuk Jade macskánál is folyamatosan), hanem inkább amilyet adott állathoz rendel…ebben a könyvben például a kis élő hazugságvizsgáló barinon. Úgy jártam ezzel a könyvével is, mint sok másikkal korábban, szomorú voltam, mikor az utolsó lapot elértem, mert igencsak tudtam volna még tovább olvasni, jó lett volna tovább elvarázsolódni. A folytatás lehetősége, reménye egyébként teljesen benne van a könyvben.

A fülszöveg:

„Egy réges-régen varázsálomba süllyesztett, legendás király, akit visszasír a nép.

Egy hős Viador, aki hitevesztettségéért hosszú raboskodással fizet.

Egy nyelves-szájas, komédiás lány, legendabéli hősök rajongója.

Egy kényszermunkára ítélt óriás, akit a hajtókerékről vágnak le.

Egy megalázó fogságból szabadított, mogorva sárkány.

Két szökött harcszolga, egyikük férfi, másikuk nő.

Velük vannak az istenek és a magasabb mágia.

Mindenki más ellenség.

Egy varázsos történet bátorságról, hitről, barátságról, szerelemről, kalandról és birodalmárokról!

Ahogyan még senki más nem írta meg.”

S az elmaradhatatlan idézetek:

„E vigaszgondolat már-már mosolyt csalhatna ajkára. Ha ajka ismerné a mosoly rítusát. Ha tudná, miként kell fölfelé görbülni, a fogakat fenyegetés nélkül elővillantani. De nem tudja. Nem baj. Nem is az a dolga.”

„Új fenék ül a trónra. És az ylonok kisvártatva azon kapják magukat, hogy ez a fenék is csak egy SEGG!”

„– Nehéz ám mindent elérni, s közben tisztának maradni – vélekedik a varázsló.

– Hát akkor majd a mindenbıl engedek, nem pedig önmagamból!”

Lángos…mint a strandon

Engem gyermekkorom Dombóvár-Gunaras fürdőn eltöltött nyaraira emlékeztet, de persze nyilván mindenkinek a kedvenc/emlékezetes strandját idézné fel. Szeretjük az eddigi változatot is, de ez tényleg olyan lett, mint a strandon. 

Lángos...mint a strandon

Hozzávalók:
35 dkg liszt (CH 267,1g)
fél kocka élesztő (CH 0,0g)
pici só (kb. 2 teáskanál) (CH 0,0g)
2,3 dl víz (CH 0,0g)

Az élesztőt belemorzsoltam egy bögrébe, rászórtam a sót és hagytam, hogy a sótól az élesztő folyósra olvadjon. Kimértem a lisztet. A folyékony állagúvá változott élesztőhöz hozzáöntöttem a langyos vizet és ezt az elegyet a liszthez adtam. A géppel hólyagosra dagasztattam a tésztát. Majd letakarva fél óra alatt megkelesztettem. Ezután olajos felületre borítottam, henger formáztam belőle, amit 4 darabra vágtam. Amíg felforrósodott az olaj még állt a tészta, ezután kézzel széthúzkodva ment sülni. Pár perc alatt mindkét oldala arany barnára sült. Fokhagymás tejföllel és reszelt sajttal ettük. 

Mi nem birkóztunk meg a négy hatalmas darabbal...kettő is bőven elég lett volna. Egy darab tehát 66,8 gramm szénhidrátot tartalmaz, ehhez mé hozzá jön a fokhagymás tejföl és a sajt szénhidráttartalma is.

Fonott kalács

Igyekszem minél jobban kihasználni Bosch barátomat (asszem kell majd neki valami nevet találnom….régen emlékszem az ugrálós energomat mosógépet a legtöbb család Marisnak hívta:P). Szeretem, ha sk reggelit is vihetünk magunkkal, a homemade ebéd mellé. Bevallom én valamilyen pogácsafélében gondolkodtam, lévén „sósszájú”, de KáeM feldobta a magas labdát hogy legyen kalács. Mentem is gyorsan a kelt tészta guruhoz, s el is csentem egy receptet…kicsit átalakítva az alábbiak szerint készült. 

Fonott kalács

Hozzávalók: 60 dkg kenyérliszt, csipet só, 3 ek. kristálycukor, 1 egész tojás, 1 tojás sárgája, 3 dl tej, 8 dkg olvasztott vaj, 2 dkg friss élesztő

A vaj kivételével mindent a keverőtálba pakoltam és elindítottam a dagasztást. Amíg a gép dolgozott, megolvasztottam a vajat, majd apránként hozzáöntögettem. Megdolgozott a tésztával, de 10 perc alatt így is tökéletesre dagasztotta. Letakartam a gépet és hagytam duplájára kelni a tésztát (a 28 fokos lakásban ez egy óra alatt megvolt). Ezután még egyet tekertettem a géppel a tésztán, majd lisztezett deszkára borítottam és hat rudat formáztam belőle. Hármat-hármat összefontam, sütőlemezre tettem és 20 percet kelni hagytam. Ekkor megkentem a felvert kimaradt tojásfehérjével. Majd a 180 fokra előmelegített légkeveréssel turbózott sütőbe toltam és 30 perc alatt pirosra sütöttem.

Persze nem bírtuk ki és még este megkóstoltuk…hmmm, hmmm, hmmm;) Akarom mondani: Limara köszi ismét:D Természetesen reggelre is tökéletesen puha maradt. 

Heti egyperces 2010/29.

"A humor önkéntelen, csodás megnyilatkozás, ami kitör az emberből. Nem lehet megfékezni, előre megtervezni; tele van meglepetéssel." 

/Idézet: Erma Bombeck, Kép innen/

Joghurtos citromsorbet és az új segéde(i)m

Régi vágy volt…nem nem a Kitchen Aid, mert azt a saját használatomhoz ár-érték arányban kimondottan nem találtam megfelelőnek. Így konyhai segédnek egy Boscht néztem ki. S úgy gondoltam, hogy jó esetben megkérve a szülőket karácsonyra megkaphatom:D De nem így alakult. Akciós volt már nyár elején egyszer a Metroban (ajándék fagyi készítő tartozékkal), akkor lemondtam róla, lévén van elég más berendezési tárgy, amire költhetünk…aztán most ugyanez az akció van az Auchanban is…szintén fagyi készítő tartozékkal. Most is vacilláltam, végül KáeM döntött véglegesen amellett, hogy megvesszük:) (Egyébként nagyon jutányos áron jutottunk hozzá…a kiírt ár eleve az akcióban meghirdetett alatt volt, s pénztárgép még ennél is olcsóbban adta…nem reklamáltunk, elvégre ahogy a Meseautóban (új változat) is megmondták a magyar ember szereti a potyát;)) Szóval most már kvázi két robot van a konyhámban: a gép és én:P S hát így hogy egy „fagyigéppel” is gazdagabb lettem, amit külön tuti nem vettem volna, de ha már így alakult gyorsan ki is próbáltam:D

Csatarendben állítva

A gép használati utasításában – egyébként magyar nincs – leírt változatot készítettem el.

Joghurtos citromsorbet

Hozzávalók: 1,5 dl frissen facsart citromlé, 1 citrom reszelt héja, 2 dl víz, 17 dkg cukor (nálam 6 púpos ek porcukor), 15 dkg joghurt, 4 csapott tk zselatin

A citromlét, citromhéjat, a vizet, cukrot és a joghurtot alaposan összekeverjük. A zselatint felmelegítjük (nem forraljuk) a többi hozzávalóhoz adjuk (a recept rögtön forrón írja, de én ezt készítettem el elsőként, így kicsit tudott hűlni mielőtt a többi hozzávalóhoz került.) Végül az egész masszát a fagyigépbe töltjük és 40 perc alatt elkészítettjük. Dobozba lapátoltam és ment a fagyasztóba. Remek desszert volt a csípős ebéd után.

Palócleves

Vagyis csak majdnem, mert sertéshúsból készült. Mindenesetre még sosem készítettem/ettem, volt viszont egy kis adag zöldbabom anyutól, amit főzeléknek, vagy simán levesnek nem akaródzott felhasználni. Aztán pénteken a céges menzán megkóstoltam és annyira tetszett az ízhatás, hogy rögtön el is készítettem itthon is. A recept tekintetében google volt a barátom…a találatokból alkottam meg a saját ízlésünknek megfelelő, alábbi változatot. A leves történetét egyébként el lehet olvasni itt (is például). 

Palócleves

30 dkg sertés szűzpecsenye, 1 közepes fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, sertés zsír, 30 dkg zöldbab, 30 dkg krumpli, só, bors, őrölt kömény, őrölt babérlevél, piros paprika, 3 ek tejföl, 1 ek keményítő, 1 ek ecet

A húst kockákra vágtam. A hagymákat megtisztítottam és apróra vágtam, majd a zsíron megfuttattam. Megszórtam pirospaprikával és rádobtam a húst, fehéredésig kevergettem. Ekkor felöntöttem kevés vízzel, fűszereztem, majd hozzáadtam a megtisztított kockára vágott krumplit és az összevágott zöldbabot. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte és addig főztem, amíg minden meg nem puhult (majdnem, mert a zöldbab még főhetett volna kicsit). Ekkor a tejfölt kikevertem a keményítővel egy kevés levest rámerve megfelelő hőmérsékletre hoztam, majd beleöntöttem a fazékba és kiforraltam. A végén kevés ecettel bolondítottam meg. Jó sűrű, tartalmas és laktató leves lett.

Madách Színház: SPAMALOT

Másodszor örököltem jegyeket a főnökasszonyomtól. Az első tavaly december 18-án a Thaliában lévő Diótörőre volt…akkor a költözés/karácsony mámorában nem írtam a darabról…bár sok szépet és jót nem is tudtam volna. Ezúttal a Spamalotra szóló jegyek hullottak az ölembe. A darabról eddig végülis csak jókat hallottam. A dolog érdekessége, hogy én nem láttam a Gyalog galoppot…legalábbis nem emlékszem rá.

„Monty Python Spamalot című musicaljének alapja a Gyalog Galopp című világsikert aratott film. Az előadás különlegessége többek közt, hogy Monty Python más filmjeiből jól ismert és kedvelt epizódok is részei a Madách Színház legújabb musical szenzációjának.

A Spamalot Arthur Király és a Kerekasztal lovagjai abszurd kalandjait meséli el, akik Istentől azt a feladatot kapták, hogy keressék meg a Szent Grált. Útjuk során találkoznak a jól ismert Monty Python figurákkal, így a Fekete Lovaggal, Timmel, a skót varázslóval, a Lovagokkal, akik azt mondják: "Ni!", és a Gyilkos nyúllal...”

Az eddig megtekintett modernkori darabok után, kevésbé voltak elvárásaink…ennek ellenére elvarázsolódtunk, hasfájósra röhögtük magunkat és hát többnyire csak elismerően tudunk szólni a darabról. Néhány poén volt csak erőltetett (s a meleg vonal kicsit túlságosan fókuszált), összességében tényleg a könnyes nevetésé volt a főszerep. Tetszett, ahogy magát a Madách Színházat, majd egy konkrét nézőt is bevontak a darabba. A hangosítással ezúttal sem voltunk maradéktalanul elégedettek, továbbra is sokszor túlharsogta zene az énekest. S hát most közelről tapasztalhattuk, hogy a látvány fokozására használt füst jócskát sok(k). Mégis gondolkodás nélkül mennék el ismét megnézni a darabot:)

A képek és az előzetes a Madách színház oldaláról származik. 

Rántott ez+az

Jelen esetben csirke a képen, de nem ez a lényeg. Készültem már megírni ezt a bejegyzést múlt kedd óta, amikor készült, de végülis Limara adta meg az utolsó lökést:) 

Azt vettem észre, hogy fene nagy gasztroforradalmunkban elfeledkeztünk e klasszikusról, sőt már-már cikinek számít rántott húst enni. Pedig anno otthon minden vasárnap ez volt a menü és biztos vagyok benne, hogy nem csak nálunk. Természetesen annyiban variálódott, hogy egyik héten csirke, a másik héten sertés…elvetemült ünnepnapokon esetleg borjú, de ilyen alkalomra kettőre emlékszem összesen. Nálunk a mindig ismétlődő vasárnapi ebéd elleni lázadás azzal indult meg, hogy én elkezdtem komolyabban érdeklődni a főzés iránt…nos nem arattam osztatlan sikert, mert hogy a kedves édesapámnak még mindig ez az igazi vasárnapi ebéd...esetleg fokhagymás sertés csülökkel lehetne megvesztegetni:)

Szóval a lényeg, hogy időről időre újra előveszem. A rántott sajt egyenesen a kedvenc ételem, de jöhet a csirkemell és a sertés karaj is…főként ezeket szoktam rántani. Nálunk sosem volt divat a maradék tojásból és prézliból „pogácsát” sütni…Limarához hasonlóan én is a keresztanyáméknál láttam először…nem izgatott fel. Nem emlékszem anyu mit csinált a maradék tojással…mikor már én paníroztam otthon általában nem maradt, mert ha igen, akkor gyorsan felhasználtam pár rántott sajthoz;) Mostanában ha esetleg megmarad, akkor Jade cica örömmel elfogyasztja.

És akkor hogyan is készülnek az általam leggyakrabban rántott finomságok…egy kép a Kétbalkezes kamaszlányok kézi könyvéből, amit már korábban is feltettem:

Rántott sertés szelet (kép később) – A kicsontozott sertés karajt ujjnyi szeletekre vágom, sózom, majd enyhén megklopfolom…nem papír vékonyra. Ezután lisztbe, majd felvert tojásba, végül zsemlemorzsába forgatom. Utóbbit nem nyomogatom nagyon rá, mert így könnyedebb, habosabb lesz a panír. Közepes vastag falú lábosban bő forró olajban sütöm ki. Konyhai papírtörlővel (aka Szilvia, de nem ezt a fajtát használom:P) leitatom a felesleges olajat.

Rántott csirkemell (képet lásd fenn) – A kicsontozott csirkemellről levágom a „szivét” (az alsó felén található két kicsi csík), majd félbe vágom és mind a két darabot szálára merőlegesen medalionokra szeletelem. Ezután sózom és megklopfolom (ez sem jó papír vékonyan). Aztán lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába mártom. Utóbbit nem nyomogatom nagyon rá, mert így könnyedebb, habosabb lesz a panír. Közepes vastag falú lábosban bő forró olajban sütöm ki. Konyhai papírtörlővel (aka Szilvia, de nem ezt a fajtát használom:P) leitatom a felesleges olajat.

Rántott karfiol – A karfiolt rózsáira szedem, alaposan megmosom (volt már, hogy a helyes zöld hernyó mosolygott rám a szárak közül), majd sós vízben félpuhára főzöm. Ezután leszűrőm, lecsepegtetem és hagyom kihűlni. Jön itt is a liszt, felvert tojás, zsemlemorzsa…majd úszás a bő forró olajban. Végül a papírtörlős itatatás, majd a tartármártással (majonézes kukorica salátával) elfogyasztás…elvetemültebb napokon még rizst is tálalok hozzá.

Rántott cukkini/padlizsán (a képen éppen patisszon) – A cukkini az anyu kertjéből származó nagyobbacska, de még nem fás darabokból a legfinomabb, de természetesen szoktam saláta cukkiniből is csinálni, az is elfogy. A padlizsánból elég ha magyar;) Megtisztítom – tudom, hogy van aki héjasan használja fel, de én jobban szeretem kopaszon – ujjnyi vastag karikákra vágom, majd lesózom és állni hagyom. A keletkezett vizet leöntöm. Itt jön a szentháromság: liszt, felvert tojás és zsemlemorzsa. Végül a bő forró olaj, na meg a papírtörlő. Ezeket is tartármártással, esetleg rizzsel eszegetjük.

Rántott sajt – csak és kizárólag Tolle trappista sajtot használok erre a célra. A sajtot ujjnyi vastagra vágom, majd lisztbe – felvert tojásba – zsemlemorzsába – újra a tojásba és végül újra a zsemlemorzsába forgatom. Ezután bő forró olajban hirtelen kisütöm. Ezzel a módszerrel többnyire sikerül elérni, hogy ne folyjék ki. Szigorúan szalma krumplival és tartármártással kínálom. /Kiszámolgattam a szénhidrátot is: Én három szeletet számolok egy adagnak. Ehhez kell 6 dkg sajt, 1 dkg liszt, fél tojás és 2 dkg zsemlemorzsa, tehát egy 3 szeletes adag összesen 23,6 gramm szénhidrátot tartalmaz...és persze az olajban sütés miatt sem éppen diétás:P/

Lisztből többnyire BL-80as kenyérlisztet használok, tökéletesen megfelel ehhez is. Tojásból általában házit, s a zsemlemorzsát is többnyire magam készítem, saját kenyérből.

Kipróbáltam a sütőben sütött változatot, mert hát – állítólag – egészségesebb. Nos hát finom volt az is, de ez az igazi:) S természetesen majdnem annyira szeretjük a párizsias jellegű bundát is, aminél a liszt után, sűrű palacsinta tészta állagúra kikevert tojásos lisztbe forgatjuk a delikvenseket és ezután mennek úszni az olajba, de azért ennek a sütése jelentősen macerásabb, meg nem is lehet előre dolgozni:) Illetve még párizsias jellegűnek mondamán az orly-t is…de erről már írtam korábban. 

Twilight – Újhold

Most hogy éppen a harmadik rész tarol a moziban (vagy nem), rászántuk magunkat és megnéztük dvd-n a másodikat. Szerintem nem volt annyira rossz, mint amennyi negatív kritikát kapott, de ez az én magán véleményem. Mindenesetre a zene, a kameratechnika és a színek ismét lenyűgöztek. Na meg kicsit Jacob teste is;) De pszt ez titok:DDDD Ennél a résznél egyébként szerintem közelebb áll a történet az eredeti könyvhöz, mint az elsőnél. A vége pedig pont tökéletesre sikeredett ahhoz, hogy kíváncsi legyek a folytatásra. KáeM nem osztja egyébként a pozitív véleményemet, bár ő nem olvasta – és nem is tervezi olvasni – a könyveket.

Az előzetes:

„Stephanie Meyer nagysikerű Alkonyat sorozatának második részében a románc halandó és vámpír között tovább szárnyal: Bella egyre mélyebbre merül a természetfeletti lények világában - így aztán még nagyobb veszélyben találja magát, mint korábban. Bella majdnem tragikus végkimenetelű 18. szülinapja utána Edward Cullen és családja úgy döntenek: a lány biztonsága érdekében elhagyják Forks városát. Ahogy az összetört szívű Bella kóborol az iskola folyosóin, rájön, szerelmét csak akkor érzi igazán közel magához, amikor veszélyben van. Gyerekkori barátja, Jacob Black segítségével felújít egy régi motort, amellyel szabadon kalandozhat. A közösen eltöltött idő meglágyítja Bella megfagyott szívét, fokozatosan egyre közelebb kerül Jacobhoz a titokzatos Quileute törzs tagjához, akinek szintén megvan a saját, féltve őrzött titka.”

A magyar dvd megjelenésére nem keveset kellett várni. Információim szerint nem volt vállalkozó szellemű kiadó. Remélem, hogy a harmadik részre nem kell majd ennyit várni…most hogy tulajdonképpen úgy néz ki, hogy én is rajongó lettem…pedig hát már elég régen nem tartozom a megcélzott 14-18 (aka tini) korosztályba.

Plakát – hivatalos weboldal – egyéb képek

Túrós tészta

Említés szintjén előfordult már. Akkor úgy gondoltam, hogy ez annyira egyszerű, hogy egyrészt mindenki tudja hogyan készül, másrészt nem érdemes írni róla. Most viszont már nem így látom…mert igazából mégiscsak van itt helye;)

Kezdjük talán a bölcs elmélkedéssel: első emlékezetes találkozásunk az iskolai menzán volt, ahol is minden lelkes osztálytársam cukorral bőven megszórva ette…egyszer én is kipróbáltam így, de már akkor is inkább sós szájú voltam, már ami a főételek illeti. A következő alkalomtól én bizony pirított szalonnával ettem, ami a menzán azért volt külön előny, mert sokat adtak rá, lévén kevesen ették így…talán rajtam kívül csak a tanárok:P. Otthon is készült időnként, valami tartalmasabb leves második fogásaként, ott is pirított szalonnával ettük, annak ellenére, hogy Anyu nagyon utálta csinálni, mert persze frankón befüstölte a konyhát (nem ám amerikai, vagy legalábbis jól szellőző konyhánk volt, a szagelszívót meg hírből sem ismertük). Ezúttal is több lehetséges vacsorát dobtam fel KáeMnek, ő pedig mindet leszavazva kérte, hogy legyen túrós tészta, amit ő cukorral fog enni. Nem azzal ette;)

És akkor az elkészítési leírás…mert hát nem igazán recept ez.

Túrós tészta

Hozzávalók: 25 dkg fodros nagykocka tészta, túró (félzsíros nádudvari vált be ehhez a legjobban), tejföl, só, 3 szelet házi szalonna apró kockára vágva

A tésztát forró sós vízben megfőzzük…nem szét (mint sokszor a menzán), de azért nem is al dente. Amíg készül, addig kisütjük a zsírját a szalonna kockáknak. Ezután a leszűrt tésztát összekeverjük a túróval, tejföllel…mennyiségét tekintve ízlés szerint, majd bővel megszórjuk a pirított szalonnával. Persze elvetemültek/kiskorúak/édesszájúak a szalonna helyett megszórhatják cukorral is. 

Heti egyperces 2010/28.

"Őrizkedj azoktól, akiknek céljaik vannak, nem vágyaik."

 /Idézet: Fable – Csontfuvola, A képet egy kolleganőm készítette/

Fehércsokis málnatorta

A mai desszert úgy készült, hogy amilyen maradékot találtam a hűtőben azt lényegében mindet beletettem…najó a szalonnát és a kolbászt kihagytam:P

Fehércsokis málnatorta

Hozzávalók (17 cm forma): 20 db teljes kiőrlésű Manner babapiskóta, 10 dkg fehércsokoládé, kb. 20 dkg mascarpone, kb. 20 dkg tejföl, 1 vaníliáscukor, 25 dkg málna, 1 dl málnaszörp, 1 dl víz

A csokoládét gőz felett megolvasztottam. Közben a tejfölt, a mascarponét és a vaníliás cukrot habosra kevertem. Hozzáadtam az olvadt csokoládét és a málnát is. Ezután a málnaszörp és a víz keverékébe mártottam a babapiskótát és a tortaforma oldalát és alját kiraktam vele. Ráborítottam a krémet, pár szem málnával díszítettem és 4 órára hűtőbe tettem.

Ahhoz képest, hogy kvázi maradékokból készült nagyon finom lett. 

Magyaros fehérpecsenye

Grillezéshez pácoltuk be a pénteken vásárolt marha fehérpecsenyét. De végülis a nagy meleg elriasztott attól, hogy beizzítsunk még egy hőforrást, így simán serpenyőben sütöttem meg. Limarától ellesett só ágyon sült krumplival (nálam a rozmaring kimaradt) és káposzta salátával tálaltam.

Magyaros fehérpecsenye

Hozzávalók: 6 szelet marha fehérpecsenye, 2 dl olívaolaj, 1 ek erős pista, 1-1 ek csípős és csemege Piros Arany, 1 chili felkarikázva, só, frissen őrölt színes bors, két méretes gerezd fokhagyma

A marhahúst enyhén megkloffoltam (remélve, hogy akkor nem pöndörödik fel…hiú ábránd volt). A többi hozzávalóból pácot kevertem, majd péntek déltől ebben úszkáltattam a hús szeleteket. Ma aztán felforrosítottam a serpenyőt és pácostól belezuttyantottam a húsokat. 15 percet sültek, egyszer megfordítottam őket.

Finom volt, bár még elbírt volna pár napot a pácban, hogy tökéletes legyen, illetve meg kellett állapítanom, hogy igazn grillre termett verzió ez, így később még mindenképpen ki fogom ott is próbálni.

Valentin nap

Két részletben néztük meg a dvd-t, na nem azért mert nem tetszett, hanem mert indulni kellett. (Najó meguntam a vasalást a dög melegben:P)

„Az a sok híresség és az a rengeteg nevetés! Igazi sztárparádét láthatunk ebben a szívmelengető romantikus vígjátékban, melyet a Micsoda nő és a Neveletlen hercegnő rendezője készített. Sorsok ütköznek, kereszteződnek, gabalyodnak újra egymásba egyetlen napon - a szerelmesek napján. Valaki megkéri a kedvese kezét. Egy virágküldemény nem jut el a címzettjéhez. Egy féltve őrzött titok végre napvilágra kerül. A "csak úgy megjelenek, és meglepem a pasim" visszafelé sül el. Csörték, csókok, elhibázott és helyes döntések és még sok más... Akár zöldfülű vagy a szerelemben, akár kiábrándult, ebbe a 19 sztárt felvonultató filmbe egészen biztosan bele fogsz szeretni.”

Pontosan azt kaptuk a filmtől, amit a fenti leírás alapján vártunk egy sztárarzenált felvonultató sok szálon futó mulattató romantikus alkotást. Szerethető nagyon is:) Anne Hathaway rajongóknak pedig kötelező…szerintem legalábbis a többi nagy névnél is jobban szerepelt;) Nagyon bírom a csajban, hogy nem skatulyázódott be, láttam már drámában is, akció filmben is és mindenbe nagyon jól passzolt. Kiemelésre méltó jelenet a vége után a futószövegbe bevágott jelenetek közül Julia Roberts-é;)

Az előzetes a portról, ahol a hozzászólások messze nem osztják a lelkesedésemet. A dvd borítóért és az egyéb képekért pedig a linkelt oldalaknak jár köszönet.