Említés szintjén előfordult már. Akkor úgy gondoltam, hogy ez annyira egyszerű, hogy egyrészt mindenki tudja hogyan készül, másrészt nem érdemes írni róla. Most viszont már nem így látom…mert igazából mégiscsak van itt helye;)
Kezdjük talán a bölcs elmélkedéssel: első emlékezetes találkozásunk az iskolai menzán volt, ahol is minden lelkes osztálytársam cukorral bőven megszórva ette…egyszer én is kipróbáltam így, de már akkor is inkább sós szájú voltam, már ami a főételek illeti. A következő alkalomtól én bizony pirított szalonnával ettem, ami a menzán azért volt külön előny, mert sokat adtak rá, lévén kevesen ették így…talán rajtam kívül csak a tanárok:P. Otthon is készült időnként, valami tartalmasabb leves második fogásaként, ott is pirított szalonnával ettük, annak ellenére, hogy Anyu nagyon utálta csinálni, mert persze frankón befüstölte a konyhát (nem ám amerikai, vagy legalábbis jól szellőző konyhánk volt, a szagelszívót meg hírből sem ismertük). Ezúttal is több lehetséges vacsorát dobtam fel KáeMnek, ő pedig mindet leszavazva kérte, hogy legyen túrós tészta, amit ő cukorral fog enni. Nem azzal ette;)
És akkor az elkészítési leírás…mert hát nem igazán recept ez.
Túrós tészta
Hozzávalók: 25 dkg fodros nagykocka tészta, túró (félzsíros nádudvari vált be ehhez a legjobban), tejföl, só, 3 szelet házi szalonna apró kockára vágva
A tésztát forró sós vízben megfőzzük…nem szét (mint sokszor a menzán), de azért nem is al dente. Amíg készül, addig kisütjük a zsírját a szalonna kockáknak. Ezután a leszűrt tésztát összekeverjük a túróval, tejföllel…mennyiségét tekintve ízlés szerint, majd bővel megszórjuk a pirított szalonnával. Persze elvetemültek/kiskorúak/édesszájúak a szalonna helyett megszórhatják cukorral is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.