Rántott ez+az

Jelen esetben csirke a képen, de nem ez a lényeg. Készültem már megírni ezt a bejegyzést múlt kedd óta, amikor készült, de végülis Limara adta meg az utolsó lökést:) 

Azt vettem észre, hogy fene nagy gasztroforradalmunkban elfeledkeztünk e klasszikusról, sőt már-már cikinek számít rántott húst enni. Pedig anno otthon minden vasárnap ez volt a menü és biztos vagyok benne, hogy nem csak nálunk. Természetesen annyiban variálódott, hogy egyik héten csirke, a másik héten sertés…elvetemült ünnepnapokon esetleg borjú, de ilyen alkalomra kettőre emlékszem összesen. Nálunk a mindig ismétlődő vasárnapi ebéd elleni lázadás azzal indult meg, hogy én elkezdtem komolyabban érdeklődni a főzés iránt…nos nem arattam osztatlan sikert, mert hogy a kedves édesapámnak még mindig ez az igazi vasárnapi ebéd...esetleg fokhagymás sertés csülökkel lehetne megvesztegetni:)

Szóval a lényeg, hogy időről időre újra előveszem. A rántott sajt egyenesen a kedvenc ételem, de jöhet a csirkemell és a sertés karaj is…főként ezeket szoktam rántani. Nálunk sosem volt divat a maradék tojásból és prézliból „pogácsát” sütni…Limarához hasonlóan én is a keresztanyáméknál láttam először…nem izgatott fel. Nem emlékszem anyu mit csinált a maradék tojással…mikor már én paníroztam otthon általában nem maradt, mert ha igen, akkor gyorsan felhasználtam pár rántott sajthoz;) Mostanában ha esetleg megmarad, akkor Jade cica örömmel elfogyasztja.

És akkor hogyan is készülnek az általam leggyakrabban rántott finomságok…egy kép a Kétbalkezes kamaszlányok kézi könyvéből, amit már korábban is feltettem:

Rántott sertés szelet (kép később) – A kicsontozott sertés karajt ujjnyi szeletekre vágom, sózom, majd enyhén megklopfolom…nem papír vékonyra. Ezután lisztbe, majd felvert tojásba, végül zsemlemorzsába forgatom. Utóbbit nem nyomogatom nagyon rá, mert így könnyedebb, habosabb lesz a panír. Közepes vastag falú lábosban bő forró olajban sütöm ki. Konyhai papírtörlővel (aka Szilvia, de nem ezt a fajtát használom:P) leitatom a felesleges olajat.

Rántott csirkemell (képet lásd fenn) – A kicsontozott csirkemellről levágom a „szivét” (az alsó felén található két kicsi csík), majd félbe vágom és mind a két darabot szálára merőlegesen medalionokra szeletelem. Ezután sózom és megklopfolom (ez sem jó papír vékonyan). Aztán lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába mártom. Utóbbit nem nyomogatom nagyon rá, mert így könnyedebb, habosabb lesz a panír. Közepes vastag falú lábosban bő forró olajban sütöm ki. Konyhai papírtörlővel (aka Szilvia, de nem ezt a fajtát használom:P) leitatom a felesleges olajat.

Rántott karfiol – A karfiolt rózsáira szedem, alaposan megmosom (volt már, hogy a helyes zöld hernyó mosolygott rám a szárak közül), majd sós vízben félpuhára főzöm. Ezután leszűrőm, lecsepegtetem és hagyom kihűlni. Jön itt is a liszt, felvert tojás, zsemlemorzsa…majd úszás a bő forró olajban. Végül a papírtörlős itatatás, majd a tartármártással (majonézes kukorica salátával) elfogyasztás…elvetemültebb napokon még rizst is tálalok hozzá.

Rántott cukkini/padlizsán (a képen éppen patisszon) – A cukkini az anyu kertjéből származó nagyobbacska, de még nem fás darabokból a legfinomabb, de természetesen szoktam saláta cukkiniből is csinálni, az is elfogy. A padlizsánból elég ha magyar;) Megtisztítom – tudom, hogy van aki héjasan használja fel, de én jobban szeretem kopaszon – ujjnyi vastag karikákra vágom, majd lesózom és állni hagyom. A keletkezett vizet leöntöm. Itt jön a szentháromság: liszt, felvert tojás és zsemlemorzsa. Végül a bő forró olaj, na meg a papírtörlő. Ezeket is tartármártással, esetleg rizzsel eszegetjük.

Rántott sajt – csak és kizárólag Tolle trappista sajtot használok erre a célra. A sajtot ujjnyi vastagra vágom, majd lisztbe – felvert tojásba – zsemlemorzsába – újra a tojásba és végül újra a zsemlemorzsába forgatom. Ezután bő forró olajban hirtelen kisütöm. Ezzel a módszerrel többnyire sikerül elérni, hogy ne folyjék ki. Szigorúan szalma krumplival és tartármártással kínálom. /Kiszámolgattam a szénhidrátot is: Én három szeletet számolok egy adagnak. Ehhez kell 6 dkg sajt, 1 dkg liszt, fél tojás és 2 dkg zsemlemorzsa, tehát egy 3 szeletes adag összesen 23,6 gramm szénhidrátot tartalmaz...és persze az olajban sütés miatt sem éppen diétás:P/

Lisztből többnyire BL-80as kenyérlisztet használok, tökéletesen megfelel ehhez is. Tojásból általában házit, s a zsemlemorzsát is többnyire magam készítem, saját kenyérből.

Kipróbáltam a sütőben sütött változatot, mert hát – állítólag – egészségesebb. Nos hát finom volt az is, de ez az igazi:) S természetesen majdnem annyira szeretjük a párizsias jellegű bundát is, aminél a liszt után, sűrű palacsinta tészta állagúra kikevert tojásos lisztbe forgatjuk a delikvenseket és ezután mennek úszni az olajba, de azért ennek a sütése jelentősen macerásabb, meg nem is lehet előre dolgozni:) Illetve még párizsias jellegűnek mondamán az orly-t is…de erről már írtam korábban.