2010. május 17., hétfő

A csúf igazság


Ennél a filmnél kivételesen semmilyen információm nem volt. Nem olvastam róla sehol, nem láttam moziban előzetest, csak megtetszett a dvd borítója. És általában szeretem Katherine Heigl-t.



A pasi szerint minden nőt el lehet csábítani. A nő szerint minden nőnek megvan a maga szabad akarata meg józan esze - és mert az egyik egy reggeli tévéműsor gátlástalan, nagyszájú műsorvezetője, a másik meg a producere: fogadást kötnek. A férfi vállalja: bebizonyítja a főnökének, hogy a módszerei hiba nélkül, mindig működnek, azt csábít el, akit akar. És ő történetesen majdnem mindenkit akar. Ha pedig ez kevés volna, azt is vállalja, hogy a nő tanácsadója lesz - és biztos benne, hogy a módszerei működni fognak. A pár marakodva, versengve ismerkedik a csábítás fortélyaival. Egymás büszkeségét szeretnék megtörni, míg végül, mindketten megtörnek. Mert persze egymásba szeretnek. De ez még nem a vége a történetnek.

Nos hát…vannak vicces jelenetek a filmben és vannak igen durvák is. Az elején kicsit erőltetettnek éreztem, aztán nagyon jól szórakoztam („A pasik imádják, ha a csajok farokformájú kaját esznek.” vagy „Ha te sem kívánod meg magad, hogyan kívánhatna meg Collin.” és hasonló mondatok;)) Bevallom az elején messze nem gondoltam, hogy ilyen mulattató lesz. Azért a fetrengős röhögésről persze áttértünk a romantikára is, de csak rövid időre és csak annyira, amennyire egy ilyen filmben elfogadható. Az egymásba szeretés tényleg nem a vége történetnek…legalábbis nem azonnal;) /Képek/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Printfriendly