Olvastam róla pár helyen, s úgy gondoltam érdemes a megnézésre. Nem is bántam meg, bár voltak a filmnek nagyon felkavaró részei.
„A férfi harminc éves volt, amikor találkoztak, a lány csak hat. A férfi harminc éves volt, amikor összeházasodtak, a lány huszonkettő. A férfi különleges genetikai hibával született: előre megjósolhatatlan pillanatokban, irányíthatatlanul kizuhan a saját korából, és egy más korban, más helyen jelenik meg, hogy azután előbb-utóbb visszasodródjon félbeszakított életébe. Egyetlen biztos pontja a lány, akihez mindig visszatér. Minden meg is történik köztük, ami hétköznapi szerelmesekkel megtörténhet: csak nem a szokásos sorrendben. De öregen és fiatalon, váratlan helyzetekben és vágyott pillanatokban is nagyon szeretik egymást. Csak két dologtól félnek: nem tudják, közös gyerekük örökli-e a betegséget, és nem tudják, mikor jön a halál. Mert azt tudják, hogyan jön: mindketten látták már a férfit lőtt sebbel meghalni. Igaz, akit bármerre sodorhat az idő, az nem hal meg teljesen.”
A film végig nagyon drámai, de a csúcspontot akkor éri el, mikor sokadszorra sem marad meg a feleség terhessége, s a srác az elköttetés mellett dönt. Ami természetesen veszekedést vált ki, s ami természetesen felkavarja az amúgy sem egyszerű cselekményt. Mert ugye a tér-időkontinuum, meg egyebek;) Persze egy időutazó estében ez még nem jelenti azt, hogy nem lehet gyereke;) A vége a körülményekhez képest a legjobb, bár nem a szokásos értelemben vett happy end, de hát maga a film sem a szokásos értelemben love story. /Képek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.