2010. február 28., vasárnap

2010. Februrár - Összefoglaló


február 1. Hétfő: Maradék zöldborsókrémleves + szilvás gombóc


február 2. Kedd: Sajtos tejfölös tészta

február 3. Szerda: Körözött bagettel

február 4. Csütörtök: Házon kívül

február 5. Péntek: Pizza +Vendégünk hozott a Daubnerből sütit…hát az a krémes, húúúú.

február 6. Szombat: Nyírségi gombócleves

február 7. Vasárnap: Merlin kosara + krémes tepsis sült krumpli +paprikasaláta/ Szezámos tallér



február 8. Hétfő: Sült kolbász házi kenyérrel, mustárral

február 9. Kedd: Majorannás krumplileves + fánk

február 10. Szerda: Gyros + sült krumpli+vegyes zöldek

február 11. Csütörtök: KáeM csapatépítő/irodaavató vacsora, Vica: Burger King (egy „fárasztó” turkálás után, már nem volt kedvem főzni

február 12. Péntek: Előrehozott évfordulós vacsora Wang mesternél

február 13. Szombat: Wang mester vacsora maradéka:) / Valentin pogácsa

február 14. Vasárnap: Indiai vajas csirke naannal



február 15. Hétfő: Baconbe tekert krumpli

február 16. Kedd: KMT – avagy ki mit talál…na jó amit én találtam a fagyasztóban, abból sült ki valami vacsora féle

február 17. Szerda: Házon kívül

február 18. Csütörtök: Hideg vacsora

február 19. Péntek: Wang mester Anyósommal

február 20. Szombat: Fokhagymás libamáj lilahagymával, friss kenyérrel (Anyósom beszámolója)

február 21. Vasárnap: Póréhagymás csirkemell rizzsel



február 22. Hétfő: Nem emlékszem…úgy látszik minden hónapban akad egy ilyen nap, amelyikről nem tudom felidézni, hogy mivel is tömtük meg a pocakot.

február 23. Kedd: Frankfurti leves + szilvalekváros derelye, mirelit, s ezúttal nem a szokásos imádott csabai fajta , hanem SPAR márkájú, ami meglepően finom volt, bár azért nem taszította le a trónról a csabait

február 24. Szerda: Házon kívül

február 25. Csütörtök: Magyaros spagetti

február 26. Péntek: Pizza

február 27. Szombat: Ebéd: IKEA, Vacsora: Tejfölös kifli mindenféle hidegekkel

február 28. Vasárnap: Ebéd: Indiai ihletésű csirke naannal (vendégeink voltak, őket próbáltam elkápráztatni a számukra ismeretlen ízekkel) + Epres joghurttorta + Szezámos tallérok, Vacsora: Virsli friss tejfölös kiflivel

Epres joghurttorta

Vasárnapra vendégeket vártunk. Több lehetséges ötletem is volt, hogy mit főzzek, aztán az indiaira esett a választásom, mert eddig akárkinek kínáltuk siker volt. Most sem volt másként, pedig még várniuk is kellett rá, mert a végleges kiköltözködés nagyobb rendetlenséget okozott, mint gondoltuk. Azért nem éheztek, mert rágcsálnivalónak készítettem szezámos tallérokat (most kockákat), és ez már készen volt, s hát az indiai sem tart sokáig. Lezárásnak valami könnyed desszertet szerettem volna, amit előre is el tudok készíteni, így szombaton éjszaka a pakolászás és hálószoba berendezés közepette készült.



Epres joghurttorta
Hozzávalók (17 cm-es forma): 10 dkg friss eper, fél csomag ALSA kocsonya (fájdalom, de csak málnás volt itthon), 25 dkg édes natúr joghurt, 1,5 dl tejszín, 1 csomag zselatin fix, 2 csomag vaníliás cukor, néhány babapiskóta
A tortaformát vízzel meglocsoltam, majd folpackkal kibéleltem. Kiraktam eperrel, majd ráöntöttem a tasakon lévő leírásnak megfelelően elkészített ALSA kocsonyát. Amíg dermedt addig a tejszínt felvertem a vaníliás cukorral és a zselatin fixxel, majd hozzá adtam a natúr joghurtot is. Ráöntöttem a kocsonyára, és a tetejét kiraktam babapiskótával úgy, hogy a piskótát belenyomkodtam a krémbe. Ezután egy éjszakát állt a hűtőben, majd másnap reggel kiborítottam. Végül a kissé késői ebéd leülepedése után jól megettük.

Az eper Egyiptomi volt, de elég finom fajta. Maga a torta pedig nagyon könnyed, habos lett.

Villámtolvaj – Percy Jackson és az olimposziak

 

Csütörtökön délután megérkezett a várva várt francia ágyunk. Ennek örömére péntekre kértünk egy szabit, hogy a befejezzük a régi lakásból a kiköltözést, illetve az újban a hálószoba berendezését. Pihenésképpen pedig péntek estére moziba mentünk. Láttuk a film bemutatóját még karácsony környékén, és már az alapján eldöntöttünk, hogy meg szeretnénk nézni. Nem is bántuk meg, bár azért lehetett volna még kicsit dolgozni a történeten, hogy még jobb legyen.



Előzetesen: „Ismerd meg önmagad - ezt tanácsolták a régi görögök, és Percy Jackson ismeri is magát. Legalább is azt hiszi. A 12 éves srác nem tökéletes gyerek, jó néhány iskolából kirúgták már, de ő jól elvan így is. Hamarosan azonban rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik. Egy furcsa idegen rábeszéli anyját, hogy küldje el egy különös nyári táborba, ami nem más, mint a félistenek titkos kiképzőközpontja. Percy itt tudja meg, hogy ő igazából Poszeidón eltitkolt fia. A fiú a görög mitológia szereplői között találja magát, és kénytelen részt venni hadakozásaikban: őt küldik el, hogy visszaszerezze Zeusz ellopott villámját, amit Hadész, az alvilág ura rejteget. Percy földön, égen és föld alatt üldözi a lopott villámot, közben nagyon jól szórakozik a halhatatlanok között, és isteni szerencséje van: teljesíti a feladatát, eljut New Yorkba, ahol az Empire State Building tetején várja őt az istenek és emberek ura: Zeusz.


Tetszett a filmben, hogy annak ellenére, hogy akció jellegű volt, mégis meglepően sok és jó poén volt benne, amikor az egész mozi remegett a röhögéstől. Aztán bravúros volt a szereposztás legalábbis nekem nagyon tetszett Pierce Brosnan kentaurként;) illetve a CSI sztárja Athenéként. Persze voltak hibák a történetben, de azért ezek ellenére is élvezhető volt (lássuk be a mindenható és mindentlátó istenek mellett nehéz elképzelni, hogy pont azt ne tudnák, hogy ki a villámtolvaj).


Mikor kollegák kérdezik, hogy mi a véleményem adott filmről – tudják, hogy mániákus vagyok – szoktam nekik mondani, hogy tulajdonképpen négy kategória létezik: egyszer nézhető (moziban vagy akár otthon), dvd változatban letöltendő, eredeti dvd-n megvásárlásra érdemes, blue-ray megvásárlásra érdemes. A film így a saját kategóriában a dvd-n letöltendő kategóriába esik.


Előzetes és plakát a mozi oldaláról, a további képek ismét innen.

Hálószoba



Nem gondoltuk, hogy pont ez a helyiség lesz elsőként tökéletesen készen a lakásban (a képen a beköltözés után nem sokkal, karácsonyra átmenetileg berendezkedve). Főként azután, hogy megtudtuk, hogy az ágy amit szeretnénk nem kicsit drága. Aztán mégis így alakult. Bár a konyha már majdnem, beelőzött, de nem sikerült neki…mondjuk onnan sem hiányzik már sok.


Január végén rendeltük meg az ágyat KáeM egyik kollegájának ajánlása után a Novetex Duna Plázában lévő üzletében. Még annál is drágább lett, mint számítottunk rá, de az eladó srác nagyon rendes volt, mert kaptunk egy csomó kedvezményt. S ígérte, hogy hat hét múlva már az új ágyban aludhatunk. Nos szerencsére nem kellett addig várni, mert őszintén megvallva, már nagyon nem tudtunk kényelmesen aludni a kanapén. Február végére lett készen végülis az ágy, amit természetesen kiszállítottak és röpke fél óra leforgása alatt össze is szereltek. Mi pedig alig vártuk, hogy kipróbálhassuk;)


Aztán úgy döntöttünk, hogy ha már megérkezett a szép ágy, hát az elképzeléseknek megfelelően befejezzük a hálószobát. Két szín között vacilláltunk, a bordó és a mély lila. Utóbbi győzött, bár a lepedőt leszámítva mindenből van bordó is, így ha mégis később úgy döntünk, akkor sincs gond.


Szerettünk volna egy jelzésértékű baldachint…meg is alkottuk. KáeM szerette volna, ha a szoba plafonja tükrös, de erről lebeszéltem, így „csak” a gardrób szekrény ajtaja (mind a három), illetve az ággyal szembelévő falon jelenik meg a tükör a szobában. A világítással pedig úgy voltunk, hogy tekintettel a szoba milyenségére, inkább a hangulatra helyeztük a hangsúlyt. Így a plafonon lévő „ufó” lámpában színváltós izzó van, ami meghatározott időközönként váltja a színét, a szivárvány színeiben. Hogy legyen azért ennél konkrétabb világítás is, került fel két erős fényű éjjeli lámpa a falra. Illetve hangulat világításnak egy sólámpa is helyet kapott az éjjeli szekrényen. S a fiókos komódon lévő – természetesen mélylila színű – gyertyák is tudják fokozni a hangulatot, ha úgy alakul;)


Az ággyal szembeni falra a két hullámtükör közé, még kerül majd egy tv, illetve a baldachin alá pedig egy kifejezetten hálószobába való faltetoválást szeretnénk, ezek még nem készültek el, illetve nem kerültek beszerzésre. Ahogy van még két apró hiányosság, az egyik, hogy még nem találtuk meg a tökéletes ágytakarót, amibe beleszerettünk volna, illetve a sötétítő függöny még bordó, mert még nem jutottunk el odáig, hogy megvegyük (és megvarrjam) a lila anyagot.


Az ágy egyébként juhar fából készült és az eladó szerint még az unokánk is ezen fog nászéjszakázni, annyira stabil példány. Ágyneműtartóval kértük. A matrac kókusz és latex összeállítás. További bútorok, mind az IKEA kínálatából vannak, nyír színűek, így szinte tökéletes az összhang az ággyal. Van a már említett tükrös ajtókkal rendelkező gardóbszekrény, ami a 1,5 szélességével és 2,6-as magasságával szinte teljesen elfoglalja az egyik falat. Van egy magas fiókos komód (MALM). Illetve ugyanezen termékcsaládból egy két fiókos éjjeli szekrény. Ez utóbbinak van párja is, de azt már soknak éreztük a kicsiny szobába. Jaa, és ami a képen nem látszik, a fal egyszerű krém színű, amihez tulajdonképpen bármilyen színű kiegészítő illik. Az ágy egyéb tartozékai, mint a lila lepedő szintén IKEÁból van, ahogy a 2*2 méteres takaró is. A párnák a NOVETEX-ből, ezeknek a huzata is ugyaninnen…gyárilag van rajta egy mosható huzat, mi pedig rendeltünk hozzájuk még egy garnitúrát. A takaróra huzatot a metroban vettünk, a hoteles kínálatukból választottuk a hófehér damasztot.


Nem is gondoltam, hogy ennyit tudok írni, egy alig 10 nm-es szoba berendezéséről. Na majd jönnek sorban a további helyiségek is:)

UPDATE: Megtaláltuk a tökéletes ágytakarót - IKEA - amint a képen látszik a főkritikus Jade is megfelelőnek minősítette. Illetve megmutatok pár apróságot, amiktől otthonosabb a szoba. A képeket is megtaláltuk, de mivel az egyik puzzle még nem kerülhetett fel, lévén nem raktuk ki.



2010. február 27., szombat

Tejfölös kifli

Kifogytam az öregtésztából és nem is volt időm készíteni. De mikor a boltban megláttuk a kenyérválasztékot inkább ki is fordultunk. Nem maradt más választásom, mint csinálni valami kenyérfélét.



Tejfölös kifli
25 dkg kenyérliszt, 1 nagy evőkanál tejföl, ¼ friss élesztő, só, 1 evőkanál burgonyapehely, 1 csipet aszkorbinsav, 1 dl langyos víz, 1 evőkanál olaj
A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, majd duplájára kelesztettem. Ezután kisodortam, 8 kiflit formáztam, majd sütőlemezre fektetve, letakarva még 20 percet kelni hagytam. Ezután vízzel alaposan meglocsoltam, hideg sütőbe tettem, végül légkeveréssel 220 fokon pirosra sütöttem.
Annyira jól sikerültek a kis kiflik, hogy mindenképpen ismétlésért tapsol, annál is inkább, mert igen gyorsan elkészül.

Nora Roberts: Az elbűvölő mágus



Várakozik jó néhány könyv olvasásra, többek között több sorozat is, de most egyenlőre nem akartam nekik állni. Így véletlenszerűen kattintottam erre a regényre. Ismerem már az irónőt, sőt mondhatom kedvelem is.
A csinos Rona helyettesíti apját azon az üzleti tárgyaláson, melyen az illuzionista Patrick Atkins televíziós fellépését szervezik. A lányt foglyul ejti a különleges varázsú mágus, és a férfit is lebilincseli a szebbik nem képviselője. Bár az új szám elmélyült munkát követel, képtelen a feladatra összpontosítani, mivel folyton a lányra gondol. A műsor Ronának is esélyt adna a bizonyításra önmaga, apja és most már Patrick előtt is. Közben tépelődik: helyes-e, ha személyes kapcsolatba bonyolódik Patrickkel, hisz mindig az apja irányította, s nem akar többé egy másik ember fennhatósága alatt élni. Amikor Patrick csaknem életét veszti a mutatványnál, a lány menekül, míg rá nem döbben: a szeretett férfi nem csak miatta kísértette a halált...

A könyv az „egyszerű” szerelmes regények közül való, semmi időutazás, semmi varázslat, néhány illuzíó igen, de tökéletesen a jelenben játszódik, nem olyan mint a varázslatos sorozatok, de azért kellemes olvasmány. Szokásos szerelmes regény klisé. Férfi és nő egymásra találnak, szeretik egymást, jön egy bonyodalom, amitől eltávolodnak, majd rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, s az újbóli egymásra találással jön is a boldogan éltek, míg meg nem haltak. Tényleg kedvelem az ilyen regényeket, nyilván nem olvasnám, ha nem így lenne, de ennek ellenére írhatna már valaki olyat, aminek a kezdőmondata a „boldogan éltek” és nem a befejező:) Vagy a romantikus regényíróknak elképzelhetetlen, hogy van boldogság és bonyodalom a boldogító igen után is?:D
E-book volt, így hálás köszönet a készítőnek.

2010. február 25., csütörtök

Magyaros spagetti

Ma csak fél napot dolgoztunk, mert délután érkezett a francia ágy. Ha már így alakult nem készítettem előre ebédet, gondoltam, hogy amíg várjuk a szállítókat lesz időm egy gyors tésztára. Kivételesen a tészta formája volt meg előbb, csak utána találtam ki a szószt. Nagyon jól sikerült, máskor is elő fogom adni. Az ötletet hozzá a gulyáskrémes spagetti adta, de azért nem lett teljesen olyan, hiszen ebben darált hús is van.


Magyaros spagetti
Hozzávalók: 25 dkg spagetti tészta, 30 dkg darált hús, 1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, csípős gulyáskrém, Piros Arany (csípős és csemege), 1 ek vaj, 2 dl tejszín, 5 dkg reszelt sajt + a tálaláshoz
A spagettit sós vízben feltettem főni. A hagymákat megtisztítottam, apróra vágtam, majd a vajon enyhén megpirítottam. Rádobtam a darált húst, hozzáadtam a fűszereket és fehéredésig pirítottam. Ezután hozzáadtam a reszelt sajtot és a tejszínt is és addig főztem amíg a hús megpuhult a mártás pedig besűrűsödött. Reszelt sajttal megkoronázva tálaltam.

Tényleg nagyon finom lett, szeretem a tejszínben sült/főtt húsok ízét, lágyságát. Ezt a fajta omlósságot nem lehet semmivel sem utánozni:)

2010. február 24., szerda

AMANDA QUICK: Ezzel a gyűrűvel


Nem keresgéltem véletlenszerűen böktem rá egyre az olvasásra várakozó könyvek közül, ez lett az. Régen olvastam tőle utoljára valami, akkor még a szülői házban valós könyv formában. Most ezt is e-book-ként. Bevallom, amikor elkezdtem így olvasni, sosem gondoltam volna, hogy megszeretem és kevésbé fogok vágyni a papír alapú könyvre. S mégis így lett. Azért még mindig szeretem a könyvek illatát, s van olyan könyv amit úgy olvasok, vagy legalábbis kooperációban, mint pl. a Dan Brown könyvet.
Amikor Beatrice Poole, a falusi lelkész leánya, mellesleg Amelia York álnéven sikeres rémregényszerző, e sorokat papírra veti, még nem gyanítja, hogy olyan kalandokba keveredik, amilyeneket még ő maga sem tudna kitalálni. Mintha természetfeletti erők lépnének működésbe a lány körül, az események hátterében pedig felsejlik Aphrodité Titkos Gyűrűinek legendája. Beatrice elhatározza, hogy az okkult tudományok veszedelmes tudorától, Monkcrest titokzatos earljétől, a Tébolyult Remetétől kér segítséget. Nem sejti még, hogy az earl végzetes vonzerejének képtelenség ellenállni...

Valahol azt olvastam a könyvről, hogy letehetetlen, nos azért ezt nem éreztem, számomra inkább az egyszer jó volt kategóriába esett. A könyv elején jót mulattam a Virgonc Vessző elnevezésen, ami egy bordélyházat takart:) Amúgy hozta az írónő a szokásos formáját – amire még régről emlékeztem – főhősnőnk nem klasszikus szépség, de azért csinos és magára vonja a tekinteteket, na és persze kiemelkedően okos, legalábbis ahhoz a korhoz képest amelyben a könyv játszódik. Főhősünk gazdag és minden logika ellenére beleszeret a hölgyeménybe. Romantika a javából, némi kincsvadászattal és az ezzel járó izgalmakkal kiegészítve.
Két idézet, amin határozottan jót mulattam:

„Két napot ásítozott végig, mire átrágta magát a végtelenül tárgyilagos, épp ezért élvezhetetlen tanulmányokon.”

„Rossz hatással volt rá az özvegység: elszokott tőle, hogy hallgasson az okos férfiszóra, hogy belátással fogadja az emberi faj hímnemű egyedeinek intelmeit. Már ha valaha is figyelemre méltó lényeknek tekintette a férfiakat.”

A fülszöveg és a borító képe is a letöltés eredeti helyéről származik. Köszönet az e-book készítőjének.

2010. február 22., hétfő

Lara Adrian- A vámpír csókja, A vámpír ölelése, A vámpír vére

Nos, megint vámpíros, de ezek már komolyabb, felnőtteknek szólóbb alkotások, már csak az első kötet elején szinte azonnal olvasható meglehetősen erotikus rész alapján is.

Legyőzhetetlen vágy, túlvilági érzékiség; az első érintés halálos. Félig ember, félig démoni lények ők, akik több ezer éve velünk élnek. A múltban a Rend őrei biztosították a békét, de a múlt köddé vált, ez már a jövő…
Véres háború dúl. A vámpírok ellepték az utcákat, kedvükre lakmároznak, senki sincs biztonságban. A Rend közbelép, de harcosainak lelkében sötét titkok rejlenek. Lesznek, akik győzedelmeskednek, és lesznek, akik elbuknak, de minden harcosnak tudnia kell: ha a szerelem megkísérti, csakis egy kiszámíthatatlan és kegyetlen nő képében teszi, és ez még a legkeményebb harcost is térdre kényszeríti.
Gabrielle egy bárban pillantja meg a sötét hajú, érzéki férfit. Beleborzong a nézésébe, azonnal megkívánja. Pár pillanat múlva azonban egy véres gyilkosság szemtanúja lesz, és túl későn eszmél rá, hogy démoni játszmába keveredett egy vámpírfejedelem oldalán…


Érzéki, és erotikus, nagyon erotikus, és itt-ott jelentősen véresebb, mint tiniknek szóló társai. A szóhasználata is inkább egy erotikus alkotásra jellemző, mint egy limonádé szerelmes regényre. Az mindenesetre érdekes, hogy a különböző írók mennyire másként írják le a vámpírokat. Itt például messze nem különböznek annyira az emberektől, mint a Twilight sorozatban, nem szükséges akkora erőfeszítéseket tenniük, hogy embernek látszódjanak…általában. A sztori jó volt, kevés harc, sok-sok erotika, na meg persze szerelem, de inkább az erotikus regény kategóriába sorolnám, mint a szerelmesébe:P A vége nem volt igazán vége, mert nagyon sok nyitott kérdés maradt a történetben, még ha átmenetileg meg is kaptuk volna a happy endet. Reméltem, hogy a második - harmadik résztől megkapom a végső válaszokat, bár hiú ábrándnak tűnt ez, hiszen Amerikában már a 7. kötetnél tartunk, s összesen 10 kötet várható.
Legyőzhetetlen vágy, túlvilági érzékiség; az első érintés halálos.
Félig ember, félig démoni lények ők, akik több ezer éve velünk élnek. A múltban a Rend őrei biztosították a békét, de a múlt köddé vált, ez már a jövő... Tess Culver megment egy idegent a biztos haláltól, és furcsa kapcsolatuk szenvedélyes szerelemmé alakul. A férfi, aki Dantének nevezi magát szörnyű látomásokból ismeri a jövőt, és tudja, hogy a vámpírháború sok áldozatot követel, de szerelmével talán a halált is legyőzhetik, csak ahhoz előbb át kell lépni az életen...”


Nem egészen azt kaptam, amit vártam, mert hogy ennek a kötetnek nem a korábbiban már egymásra talált páros volt a főhőse. Hanem egy másik vámpír akit már megismerhettünk a korábbi könyvből. Vagyis ezek a kötetek is tipikus példái a sorozat, de mégse dolognak. Úgy értem a szereplők azonosak, de mégis mindegyik kötet különálló történet, ami önállóan is megállná a helyét, leszámítva, hogy a tökéletesen elvarrt szerelmi szálak mellett maradnak egyéb, nyitott kérdések, amelyekre persze megfelelően visszautalunk, úgy hogy az is értse, aki esetleg nem olvasta a másik könyvet. Romantikus (erotikus) sztori ez is, szóval a fő vonulat az, hogy a harcos vámpír, hogy találja meg életreszóló társát, naná, hogy jelentős mennyiségű szexjelenet kíséretében, de azért itt is van harc és persze újabb nyitott kérdések amik összekötik a további kötetekkel.


A vámpír vére
Legyőzhetetlen vágy, túlvilági érzékiség; az első érintés halálos.
Elise Chase bosszúra szomjazik. Az ellenállhatatlan és halálos szépség a sorsát megrontó vámpírokat üldözi Boston utcáin, miközben tudja, emberfeletti képességei hamarosan a vesztét okozzák. Kizárólag Tegan, a hírhedt harcos mentheti meg, de kettőjük szenvedélyes kapcsolata ismeretlen veszélyek felé, a sötét érzékiség útjára, halálos játszmába sodorja őket.
LARA ADRIAN bestseller-sorozatának főhősei félig ember, félig démoni lények, akik több ezer éve velünk élnek. A múltban a Rend őrei biztosították a békét, de a múlt köddé vált, ez már a jövő… Véres háború dúl. A vámpírok ellepték az utcákat, kedvükre lakmároznak, senki sincs biztonságban. A világhírű sorozat folytatása még több borzongást, még több szenvedélyt, még több fordulatot tartogat a műfaj rajongóinak.”


A harmadik és egyben utolsó kötet, ami jelenleg kapható Magyarországon. Nem aggódtam túlságosan, hogy zavaró lesz, hogy nem tudok azonnal belefogni a következő könyvbe. A sorozat azt vetíti előre, hogy minden kötetben a rend egyik harcosa fogja megtalálni életre szóló szerelmét. Tekintettel az első könyvben megjelenő számra, azért azt kíváncsian várom, hogy mi lesz az 5. után, bár minden kötetben jelennek meg újabb szereplők, akiknél esélyes a párkeresés..na jó nem keresés, mert keresés nélkül találnak egymásra a szerelmesek. Ezúttal két olyan szív talál egymásra, akik már átélték egyszer a szerelmet. Természetes, hogy a korábban elvesztett szerelem okozta sérülések miatt, itt az eddigieknél is nehezebben megy a dolog, bár csak bizonyos szemszögből, hiszen itt legalább nem kell a hölgyeményt meggyőzni róla, hogy mi is ő és mire képes.
Összességében a három kötet elolvasása után szívesen fogom olvasni a továbbiakat is, ha megjelennek Magyarországon, de annyira nem csigázott fel, hogy angolul nekiálljak. Tetszett, hogy jelentősen konkrétabban fogalmaz az intimebb kérdésekben, mint az átlag szerelmes regény, s úgy általában jónak találtam a véres/harcos és az intimebb pillanatok leírásának egyensúlyát.

A képek és a fülszövegek (amiknél azért hiányoltam némileg a változatosságot…miért kell egy sorozatnál minden kötet hátuljára ugyanazokat a mondatokat (is) rátenni???), mint általában a bookline-ról származnak.
A további kötetek címe várhatóan – így már tudható az is, hogy melyik kötetben melyik szereplő talál szerelemre:
4. MIDNIGHT RISING – Vámpír éjjele -Rio és Dylan
5. VEIL OF MIDNIGHT-Nikolai és Renata
6. ASHES OF MIDNIGHT- Andreas Reichen és Claire Roth
7. SHADES OF MIDNIGHT- Kade és Alexandra
8. TAKEN BY MIDNIGHT- Brock
9. és 10. kötetnek a címe még nem derült ki – ami annyira nem meglepő, hiszen az eddig megismert szereplők a fenti 8 kötetben a jelek szerint párra fognak találni.

Heti egyperces 2010/8.



"Egy homokszemben lásd meg a világot, Egy vadvirágban a fénylő eget, Egy pillanatban az örökkévalóságot, S tartsd tenyeredben a végtelent..."

/Idézet: William Blake, Kép: saját/

2010. február 21., vasárnap

Póréhagymás csirkemell

A hétvégén anyósom vendégeskedett nálunk, így pénteken este elvittük Wang mesterhez, majd szombaton libamájjal kényeztettük, végül ezek után vasárnap reggel inkább egy viszonylag korai busszal „hazamenekült”;) De hát így lemaradt a nagyon jól sikerült póréhagymás csirkemellről. Bár abból, hogy ekkora sikere volt mind a kettőnknél, úgy gondolom később is készül majd, így lesz alkalma kipróbálni, ha esetleg kíváncsi rá.



Póréhagymás csirkemell
Hozzávalók: 1 csirkemell, kb 20 cm póréhagyma, 1 ek vaj, só, bors, szerecsendió, 2 dl tejszín, 10 dkg reszelt füstölt sajt
A csirkemellet felszeleteltem, sóztam és enyhén megkloffoltam. Vajjal kikent tűzálló tálba fektettem. A póréhagymát felkarikáztam és kevés vajon kicsit megpirongattam. Majd a hússzeletekre halmoztam. Tekertem rá borsot és megszórtam szerecsendióval, végül meglocsoltam a tejszínnel, s már ment is a 200 fokos légkeveréssel berregő sütőbe. 25 percet sült így, majd rászórtam a sajtot és további 10 perc alatt megpirongattam. Párolt rizzsel nagyon finom és szaftos vacsora lett. A tejszín ugyanis krémesen sűrű mártássá sült.

Forró limonádé

Annyira megtetszett, amikor Wang mesternél említették, hogy kipróbáltam itthon. Nálam nagyon talált…ami annyira nem meglepő, hiszen egyrészt szeretek mindent, ami savanyú, másrészt ami az elözőből adódik, szeretem a Neocitránt is. Nem nagy recept, csak egy ötlet…amit nevezhetünk tulajdonképpen citromteának is.



Forró limonádé
Hozzávalók: frissen facsart citromlé, cukor ízlés szerint, forró víz, citrom karika
A forróvízben feloldottam a cukrot, majd hozzáadtam a citromlevet is és beledobtam a citromkarikát. Nagyon finom frissítő, ami mégis melengető.

2010. február 20., szombat

A házinyuszi



Hát érdekes dolog volt ez a film. Már többször megfogtuk a dvd-t, de mindig mást választottunk helyette. Most viszont akciós volt, hát úgy döntöttünk, ha eddig is kiváncsiak voltunk rá, hát most végre megnézzük. Megnéztük…nem biztos, hogy újra megfogjuk. Aranyos, meg időnként vicces, sőt nagyon vicces, ahogy anyósommal fogalmaztunk, elmaradt a katarzis. Volt persze boldog befejezés, csak nem egészen úgy ahogy vártuk, vagyis nem kárpótolt azért, mert a film helyenként igencsak bugyuta, már-már fárasztó.

Shelley (Anna Faris – Tökös csaj) a nyusziház kedvence volt, de mikor túlkorosnak ítélik a rózsaszín tapsifülek viselésére, a szőkeség hirtelen fedél nélkül marad. Beverly Hillsben bolyongva Shelley rábukkan a város legbénább diáklány-egyesületére, ahol váratlanul igazi otthonra lel, ráadásul nemes cél szolgálatába állíthatja nyuszi-tudományát. Shelley úgy dönt, bedobja magát, és alaposan átfazonírozza a lányokat. A cél: legyen a Zeta Alpha Zeta a legtutibb ház, még mielőtt az egyetem beszüntetné a működésüket! Aztán mikor Shelley találkozik egy helyes sráccal, úgy érzi, végre neki is van miért flörtölnie, és hogy talán van élet a nyuszik világán kívül is...”


A borító innen, a további képek pedig innen kerültek hozzánk.

2010. február 19., péntek

Görögbe fogadva



Nem jártunk mostanában moziban, viszont itthon azért nézünk időnként filmeket. Például ezt is. Amiről a címe alapján bevallom első körben azt gondoltam, hogy az oly nagysikerű Bazi nagy görög lagzi folytatása lesz, annál is inkább, mert a főszereplő ugyanaz. De nem folytatás, csak a jelek szerint bejön a filmgyárosoknak a görög csajszi szerelmet keres téma. Egyébként a Bazi nagy görög lagzinak elvileg van folytatása Bazi nagy görög élet címmel, de infóim szerint csak dvd-n jelent meg és csak feliratosan…azért megpróbálom majd beszerezni. De vissza ehhez a filmhez:

 


Amióta a görög származású amerikai Georgia (Nia Vardalos – Bazi nagy görög lagzi) hazatelepült ősei földjére, mintha összeesküdtek volna ellene az istenek: a pasija faképnél hagyja és az állását is elveszíti.
Ekkor úgy dönt, elszegődik idegenvezetőnek, ám miközben fásultan terelgeti a turistákat az antik romok között, ráébred, hogy életéből teljesen kiveszett a romantika. Mikor egy mogorva buszsofőrt osztanak be mellé legújabb turnusára, Georgia úgy érzi, rosszabb már nem is jöhet...
Szerencsére nem várt szövetségesre talál egyik csípős nyelvű utasában, Irvben (Richard Dreyfuss – Harmadik típusú találkozások), aki ráveszi, hogy próbálja meg egy kicsit élvezni az életet. Georgia lassan ráébred, hogy a szerelem talán közelebb van, mint gondolná, csak meg kell tanulnia észrevenni...



Nem komoly dolgokat feszeget az alkotás (bár hozzám eredeti szakmám – idegenvezető – miatt már eleve közel állt), de nagyon kellemes és szórakoztató romantikus vígjáték, amit megnézve az ember szíve szerint azonnal csomagolna és indulna Görögországba romokat nézni és persze strandolni. A film romantikus, ennek ellenére nem a nagy egymásra találás a csúcspontja, inkább, mint a való életben is, csak jön, de utána még pörögnek az események, bemutatva, hogy más is van a világon, mint a szeretet, a barátság és a hűség. Nem próbálnak letaglózni, meggyőzni, csak finoman könnyedén mutatják be az élet szépségeit. Tetszett és szívesen megnézem máskor is kategóriába került.


A férfi főszereplőt (Alexis Georgoulis) részemről most láttam először, de remélem nem utoljára…bár mikor a film végén anyósommal megjegyeztük, hogy a tengerparti jelenetben olyan, mint egy görög isten és bizony nem rúgnánk le a lepedőről, KáeM megjátszott sértődöttséggel vonult a hálószobába és csak azután engedett be, miután biztosítottam, hogy az én görög istenem ő magam:D


A dvd borító a bookline oldaláról, a további képek innen származnak.

2010. február 16., kedd

Nora Roberts: Egyszer volt

Az elmúlt időszak olvasási élményei után valami igazán romantikus limonádéra vágytam…esetleg könnyesre röhögős alkotásra., előbbit sikerült hirtelen találni:

Libby Stone antropológus a Klamath hegység mélyén, kalyibába zárkózva dolgozik doktori értekezésén. Amikor egy éjjel különös jelenséget tapasztal, azt hiszi, repülőgép-szerencsétlenséget lát. A helyszínre érve megment egy férfit, akit otthonába visz, hogy újra talpra állítsa. Libbyt elbájolja, de ugyanakkor aggodalommal is tölti el az idegen, aki teljesen különbözik minden eddig ismert férfitól. Caleb Hornblowernak ugyanakkor fogalma sincs arról, ki is ő valójában, vagy honnét is származik. Amikor lassacskán visszanyeri emlékezetét, rájön, hogy időutazó pilótaként tévedésből századokkal korábban kötött ki. Amikor végre sikerül elfogadtatnia Libbyvel ezt az igazságot, a szerelmes lány segít a férfinak, hogy visszatérhessen a maga korába. De vajon rádöbben-e Caleb a búcsú pillanatában, hogy élete és kora itt és most, csak Libbyvel együtt lehet a helyén?

Jelen és jövő találkozik egy lány és egy srác képében, akik persze szerelemre lobbannak egymás iránt. Nos azért vannak vicces mozzanatok, amikor a jövőből érkezett srác próbálja meghódítani a mai kor hölgyeményét. S persze közben testközelből ismerkedik saját történelmével, na meg persze egy lelehetetlen szerelemmel. Tetszett, mert tényleg az volt, amit vártam tőle, kellemes limonádé, tele romantikus leírásokkal, szenvedéllyel. Nem túl korán sejtetve, mutatva, hogy mi lesz a lehetetlen szerelemre a végső megoldás. Mert persze hogy lesz megoldás, hiszen lássuk be a szerelmes regény happy end nélkül, olyan…hát mondjuk, mint a Dallas Bobby nélkül:P Élveztem a könyv olvasását, persze nem mélyenszántó műalkotás, de kellemessé tette a délutánt. Egyébként elárulom, hogy az estek nagy részében nem olvasom el előre a fülszöveget…inkább borító, cím alapján választok könyvet, utólag meg jót szoktam mulatni rajta, hogy mivel is próbálják olvasásra csábítani az embert (illetve annak a lányát:P).

Most is van idézetem, egy olyan, ami megmosolyogtatott:

Naponta háromszor kellett ezeket használni, emlékezett. Erről a dologról már olvasott. Különféle ízesítésű krémeket nyomtak rá, és azzal dörzsölgették a fogukat. Undorító lehetett… Hogy bírják ki? Ez persze még azelőtt volt, hogy feltalálták volna a fluoratint, amely örökre száműzi a fogszuvasodást és az ínygyulladást.

Illetve egy olyan, amit már a könyv előtt jóval is ismertem és szerettem, de most itt is megjelent:

Ha valamit elengedünk, és nem jön vissza hozzánk, akkor valójában sosem volt a miénk.”

Kép és fülszöveg a polcról.

Dan Brown - Az elveszett jelkép


„Megkerül, ami elveszett...
Robert Langdont, a Harvard szimbólumkutatóját az utolsó percben kérik fel egy esti előadásra a washingtoni Capitolium épületében. Közvetlenül megérkezése után azonban egy hátborzongató szimbólumokkal rejtjelezett, nyugtalanító tárgyat fedeznek fel a Rotunda kellős közepén. Langdon egy ősi meghívót közvetít benne, amely a titkos ezoterikus bölcsesség rég letűnt világába invitálja megfejtőjét. Amikor brutálisan elrabolják Peter Solomont, a híres filantrópot és szabadkőművest, Langdon nagyra becsült mentorát, a professzor ráébred, hogy csak úgy mentheti meg barátja életét, ha elfogadja a rejtélyes meghívást és követi az utat, akárhova vezessen is. Langdon gyorsan ott találja magát Amerika legnagyobb hatalmi központjának színfalai mögött, a város láthatatlan termeiben, templomaiban, alagútjaiban. Ami mindeddig ismerős volt, az most átváltozik egy mesterien elleplezett múlt titokzatos, félhomályos világává, amelyben szabadkőműves rejtélyek és sosem látott felfedezések vezetik őt az egyetlen lehetséges és felfoghatatlan igazsághoz.
Az elveszett jelkép az eltitkolt históriák, misztikus ikonok és kódok ragyogóan összecsomózott szőttese; intelligens, villámgyors tempójú thriller, amelyben egymást érik a meglepetések. Hiszen- miként azt Robert Langdon felfedezi- nincs páratlanabb vagy megrendítőbb, mint az a titok, amely mindvégig a szemünk előtt volt...”
Jó a könyv. Ahogy már megszokhattuk az írótól múlt, jelen és jövő tekeredik benne, tudomány és misztikum, elméletek és tények. Pont megfelelő egyensúlyban, annyira, hogy az olvasó megértse, az olvasás lebilincselje, de ne untassa.
A történet már-már klisé Robert Langdon jön, akaratán kívül belekeveredik, kutat, tanul, okoskodik, okosodik, majd természetesen győz…vagy valami olyasmi. Mégsem unalmasak a könyvek (az a kettő sem volt, amely nem Robert Langdon figurájára épült), mert újabb titkokat, információkat tudhatunk meg. Az eleje nem volt olyan pörgős, mint a korábbi két Langdonos könyv, és nem volt olyan véres sem. A pörgést kicsit bántam, de ettől függetlenül jónak és már-már letehetetlennek tartottam a könyvet, a véresség hiányát, vagyis inkább szolidabbságát kifejezetten értékeltem. Az is tetszett a könyvben, hogy nem ért véget a mozgalmas üldözős rész után, hogy utána még szánt rá időt az író, hogy továbbra is borzolva a képzeletet lassan mutassa meg a titkot. Mert hát minden könyve egyfajta titkot árul el, vagy mégsem…hiszen mindig marad rejtély, amivel az olvasó képzelet eljátszat a könyv becsukása után is. Szeretem ahogy keveri a múltat, a misztikust, a történelmit a jelenbelivel, a valóságossal, a technikaival, s konkrétan az internet világával és vívmányaival („A technológia segítségével olyan kapcsolatokat teremthetünk egymással, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak: Twitter, Google, Wikipedia és így tovább”)
Kíváncsian várom a filmet…mert annyira nem hiányzott a véresség, hogy ne lehetne forgatókönyv belőle, így ahhoz nem igazán fér kétségem, hogy fog film készülni a könyvből.

Kedves idézetek a könyvből….mert most végre ismét nem felejtettem el jegyzetelni:

"A google nem a kutatás szinonimája"

"Manapság a modern hivatali harcosok csomózzak a nyakukba ezt az ősi harci díszt, hogy megfélemlítsék az ellenfelet az értekezletek csataterein." (A nyakkendőről)

"A tündérmeséken keresztül plántálódik el gyermekeink elméjében a jó és a gonosz eredendő küzdelme, mely ellentétes erőket olyan figurák képviselik, mint Merlin és Morgan le Fay, Szent György és a sárkány, Dávid és Góliát, Hófehérke és a gonosz mostoha, hovatovább Luke Skywalker és Darth Vader."

„Egyedül az különböztet meg titeket Istentől, hogy ti már elfeledtétek isteni mivoltotokat.”

„Egyszerűen csak ki kell várnunk, hogy a tudomány utolérje a régiek bölcsességét.”

„Teremtők vagyunk, de naiv módon a teremtmény szerepét játsszuk.”

Mivel KáeM is olvassa a könyvet gondolom hamarosan ő is megírja maga véleményét:) A fülszöveg a könyv borítójáról, a borító képe innen származik.

Printfriendly