Dan Brown - Az elveszett jelkép

„Megkerül, ami elveszett...
Robert Langdont, a Harvard szimbólumkutatóját az utolsó percben kérik fel egy esti előadásra a washingtoni Capitolium épületében. Közvetlenül megérkezése után azonban egy hátborzongató szimbólumokkal rejtjelezett, nyugtalanító tárgyat fedeznek fel a Rotunda kellős közepén. Langdon egy ősi meghívót közvetít benne, amely a titkos ezoterikus bölcsesség rég letűnt világába invitálja megfejtőjét. Amikor brutálisan elrabolják Peter Solomont, a híres filantrópot és szabadkőművest, Langdon nagyra becsült mentorát, a professzor ráébred, hogy csak úgy mentheti meg barátja életét, ha elfogadja a rejtélyes meghívást és követi az utat, akárhova vezessen is. Langdon gyorsan ott találja magát Amerika legnagyobb hatalmi központjának színfalai mögött, a város láthatatlan termeiben, templomaiban, alagútjaiban. Ami mindeddig ismerős volt, az most átváltozik egy mesterien elleplezett múlt titokzatos, félhomályos világává, amelyben szabadkőműves rejtélyek és sosem látott felfedezések vezetik őt az egyetlen lehetséges és felfoghatatlan igazsághoz.
Az elveszett jelkép az eltitkolt históriák, misztikus ikonok és kódok ragyogóan összecsomózott szőttese; intelligens, villámgyors tempójú thriller, amelyben egymást érik a meglepetések. Hiszen- miként azt Robert Langdon felfedezi- nincs páratlanabb vagy megrendítőbb, mint az a titok, amely mindvégig a szemünk előtt volt...”

Jó a könyv. Ahogy már megszokhattuk az írótól múlt, jelen és jövő tekeredik benne, tudomány és misztikum, elméletek és tények. Pont megfelelő egyensúlyban, annyira, hogy az olvasó megértse, az olvasás lebilincselje, de ne untassa.

A történet már-már klisé Robert Langdon jön, akaratán kívül belekeveredik, kutat, tanul, okoskodik, okosodik, majd természetesen győz…vagy valami olyasmi. Mégsem unalmasak a könyvek (az a kettő sem volt, amely nem Robert Langdon figurájára épült), mert újabb titkokat, információkat tudhatunk meg. Az eleje nem volt olyan pörgős, mint a korábbi két Langdonos könyv, és nem volt olyan véres sem. A pörgést kicsit bántam, de ettől függetlenül jónak és már-már letehetetlennek tartottam a könyvet, a véresség hiányát, vagyis inkább szolidabbságát kifejezetten értékeltem. Az is tetszett a könyvben, hogy nem ért véget a mozgalmas üldözős rész után, hogy utána még szánt rá időt az író, hogy továbbra is borzolva a képzeletet lassan mutassa meg a titkot. Mert hát minden könyve egyfajta titkot árul el, vagy mégsem…hiszen mindig marad rejtély, amivel az olvasó képzelet eljátszat a könyv becsukása után is. Szeretem ahogy keveri a múltat, a misztikust, a történelmit a jelenbelivel, a valóságossal, a technikaival, s konkrétan az internet világával és vívmányaival („A technológia segítségével olyan kapcsolatokat teremthetünk egymással, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak: Twitter, Google, Wikipedia és így tovább”)

Kíváncsian várom a filmet…mert annyira nem hiányzott a véresség, hogy ne lehetne forgatókönyv belőle, így ahhoz nem igazán fér kétségem, hogy fog film készülni a könyvből.

Kedves idézetek a könyvből….mert most végre ismét nem felejtettem el jegyzetelni:

"A google nem a kutatás szinonimája"

"Manapság a modern hivatali harcosok csomózzak a nyakukba ezt az ősi harci díszt, hogy megfélemlítsék az ellenfelet az értekezletek csataterein." (A nyakkendőről)

"A tündérmeséken keresztül plántálódik el gyermekeink elméjében a jó és a gonosz eredendő küzdelme, mely ellentétes erőket olyan figurák képviselik, mint Merlin és Morgan le Fay, Szent György és a sárkány, Dávid és Góliát, Hófehérke és a gonosz mostoha, hovatovább Luke Skywalker és Darth Vader."

„Egyedül az különböztet meg titeket Istentől, hogy ti már elfeledtétek isteni mivoltotokat.”

„Egyszerűen csak ki kell várnunk, hogy a tudomány utolérje a régiek bölcsességét.”

„Teremtők vagyunk, de naiv módon a teremtmény szerepét játsszuk.”

Mivel KáeM is olvassa a könyvet gondolom hamarosan ő is megírja maga véleményét:) A fülszöveg a könyv borítójáról, a borító képe innen származik.