Várakozik jó néhány könyv olvasásra, többek között több sorozat is, de most egyenlőre nem akartam nekik állni. Így véletlenszerűen kattintottam erre a regényre. Ismerem már az irónőt, sőt mondhatom kedvelem is.
„A csinos Rona helyettesíti apját azon az üzleti tárgyaláson, melyen az illuzionista Patrick Atkins televíziós fellépését szervezik. A lányt foglyul ejti a különleges varázsú mágus, és a férfit is lebilincseli a szebbik nem képviselője. Bár az új szám elmélyült munkát követel, képtelen a feladatra összpontosítani, mivel folyton a lányra gondol. A műsor Ronának is esélyt adna a bizonyításra önmaga, apja és most már Patrick előtt is. Közben tépelődik: helyes-e, ha személyes kapcsolatba bonyolódik Patrickkel, hisz mindig az apja irányította, s nem akar többé egy másik ember fennhatósága alatt élni. Amikor Patrick csaknem életét veszti a mutatványnál, a lány menekül, míg rá nem döbben: a szeretett férfi nem csak miatta kísértette a halált...”
A könyv az „egyszerű” szerelmes regények közül való, semmi időutazás, semmi varázslat, néhány illuzíó igen, de tökéletesen a jelenben játszódik, nem olyan mint a varázslatos sorozatok, de azért kellemes olvasmány. Szokásos szerelmes regény klisé. Férfi és nő egymásra találnak, szeretik egymást, jön egy bonyodalom, amitől eltávolodnak, majd rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, s az újbóli egymásra találással jön is a boldogan éltek, míg meg nem haltak. Tényleg kedvelem az ilyen regényeket, nyilván nem olvasnám, ha nem így lenne, de ennek ellenére írhatna már valaki olyat, aminek a kezdőmondata a „boldogan éltek” és nem a befejező:) Vagy a romantikus regényíróknak elképzelhetetlen, hogy van boldogság és bonyodalom a boldogító igen után is?:D
A könyv az „egyszerű” szerelmes regények közül való, semmi időutazás, semmi varázslat, néhány illuzíó igen, de tökéletesen a jelenben játszódik, nem olyan mint a varázslatos sorozatok, de azért kellemes olvasmány. Szokásos szerelmes regény klisé. Férfi és nő egymásra találnak, szeretik egymást, jön egy bonyodalom, amitől eltávolodnak, majd rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, s az újbóli egymásra találással jön is a boldogan éltek, míg meg nem haltak. Tényleg kedvelem az ilyen regényeket, nyilván nem olvasnám, ha nem így lenne, de ennek ellenére írhatna már valaki olyat, aminek a kezdőmondata a „boldogan éltek” és nem a befejező:) Vagy a romantikus regényíróknak elképzelhetetlen, hogy van boldogság és bonyodalom a boldogító igen után is?:D
E-book volt, így hálás köszönet a készítőnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.