Vasárnapi évfordulónk ünneplését előre hoztuk péntekre, s ellátogattunk Wang mester konyhájába a Telepy utcába (korábbi látogatásunkról itt és itt), amely megújult és jelentősek kibővült étlappal várja a betérőket. KáeM már tudta, hogy frissült az étlap, mert nem messze dolgozik, s voltak már ebédelni itt.
Az ünneplést azért hoztuk előbbre, hogy elkerüljük a Valentin napi éttermi őrületet, de Wangnál szembesülnünk kellett vele, hogy így a kínai új év ünneplésébe csöppentünk bele. Azért kaptunk asztalt, első mozzanatra egy négy személyeset az ajtónál, majd a magyar pincér fiú megkért, hogy üljünk át egy frissen felszabadult és még nem teljesen lepakolt kétszemélyeshez, mert még sok vendéget vártak. Megtettük, ő pedig hálából azonnal lepakolta a kérdéses asztalt. S két étlappal is megörvendeztetett. KáeM felsorolta, hogy miket is kell megkóstolnunk, így csak egy illatos omlós csirkével egészítettem ki, mint elmaradhatatlannal. Vicces volt, mert az ételrendelést előbb felvette a pincérünk, mint az italt. Az általa ajánlott kínai virágos zöldteát választottuk (sajnos nem üveg kancsóban, mint a szomszédos asztalnál ülő vendégek, így nem látszik a képen, hogy milyen mutatós is a tea). Minden ízesítés nélkül kínálják. Nem volt rossz, bár részemről egy csepp mézet elbírtam volna viselni benne.
Ételnek rendeltünk: Illatos omlós csirkét, Szárazra sült köményes birkát, Yu-Xiang padlizsán, Tojásos-zöldséges rizs, Si-chuan tészta ez utóbbit mi levesként ettük, a kínaiaknak azonban egytálételként szokták fogyasztani. Desszertnek sült banánt és almát kaptunk vegyesen mézzel meglocsolva.
Nagyon finom volt minden. Engem a „leves” annyira nem nyűgözött le, mint KáeM-t. A padlizsánnak viszont sikerült, azt mindent vitt. Kellemesen csípős volt, krémes állagú, finom szószban…ódákat tudnék még zengeni:)
A kínai tea tökéletes kísérő lett, pont jól ellensúlyozta a csípős és gazdag ízeket. Viszont az egyik szomszédos asztalnál a kínai vendégek valami limonádé szerűt ittak. Erről is kiderítettük, hogy micsoda: fél kiló cukor, két és fél liter forró vízhez és sok citromhoz, tehát tulajdonképpen egy forró limonádé. Mivel kis adag nem létezik ezt már nem kóstoltuk meg, de azóta csináltam itthon hasonlót és nagy találmány:) Legközelebb pedig ott is kipróbálom.
Az étterem összességében még mindig nagyon kellemes, a kibővült étlappal pedig nagyon változatos is lett a kínálat (hol van már a két oldalas nájlon bugyiba fűzött változat). Árban továbbra is teljesen korrekt, borravalóval fizettünk 9000 forintot, mára is jutott bőségesen kajánk. Negatívum a kicsit furcsán viselkedő és ideges magyar pincér srác volt, illetve továbbra is, hogy nincs se só, se bors, se fogpiszkáló az asztalon. Kiemelném viszont, hogy végre van honlapja is Wang mesternek, nem is akármilyen:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.