27 idegen igen

A tegnapi nem jegyzik kategóriás hideg vacsora helyett inkább egy filmről írok ma: A bejegyzés tehát mozizós, de még sem. Nem moziban láttuk a filmet, hanem otthon dvd-n. A lánybúcsúmra vettem meg, mert azt olvastam róla valahol, hogy kifejezetten jópofa film egy ilyen alkalomra. Nos nem néztük meg akkor, ezer más dolgunk volt és rengeteg megbeszélnivalónk is.;) Viszont egyik este a szokásos felismerés után (a tv-ben nincs semmi számunkra érdekes) végre kicsomagoltuk.

A film maga egy nagyon aranyos romantikus vígjáték, különösebb tanulság nélkül. Limonádé a javából, jól megcukrozva, ahogy az várható happyenddel:)

A borítón az alábbiakkal hangolnak a filmre:

„Jane (Katherine Heigl – Felkoppintva, A Grace klinika) idealista, végtelenül romantikus és mindenkinél önzetlenebb nő. Már 27 alkalommal állt boldogan az oltár előtt – koszorúslányként. Ám amikor a főnöke, George (Edward Burns – Holiday), akiért titokban rajong, szerelemre lobban Jane húga, Tess iránt (Malin Akerman – Agyő, nagy Ő!), hősnőnk kénytelen végre a saját boldogsága – és álomesküvője – érdekében is lépéseket tenni…

Az ördög Pradát visel forgatókönyvírójának elbűvölő filmje igazi csemege a romantikus filmek kedvelői számára.”

Egyébként valóban tökéletes választás lehet lánybúcsúra vagy egyéb csajos estékre, de azt sem mondom rá, hogy fiúk számára nézhetetlen. Nálunk nem kerül be a bármikor filmek listájába, de azért még elő fog kerülni. (erről a listáról is hozok nem sokára egy írást)

Túrós zsemle/péksütemény/

Néha rámjön a nem eszünk bolti kenyeret mánia. Alapvetően szeretek otthon kenyeret sütni, csak hát az időtényező nem éppen kedvez nekem, hiszen én általában a munkából hazatérve készítem az ételt, de azért blog olvasás közben találok sok megvalósítandó receptet. Például egyet itt találtam meg. A recepten csak a magok elhagyásában és a formán változtattam, előbbin is csak azért, mert nem volt otthon csak megavasodott szezámmag:(

Túrós zsemle
Hozzávalók 5 zsemléhez: 15 dkg túró, 7 ek. Tej, 6 ek. Olaj, 1/2 tk. Só, 1 ek. Szezámmag, 1 ek. Lenmag, 20 dkg liszt (vagy amennyit felvesz), 1 csomag sütőpor (12 g-os)
A tetejére: 1 ek. tej és némi mag a szóráshoz
A túrót egy villával összetörtem és krémesre kevertem a tejjel, a sóval és az olajjal. A lisztet és a sütőport egy tálba szitáltam, majd a magokkal együtt fokozatosan a túrós masszához kevertem, majd kézzel tésztává gyúrtam. Rudat formáztam a tésztából, majd miután hagytam egy 20 percet pihenni, 5 egyenlő részre osztottam és kis gömböcöket formáztam belőlük. A tetejüket kereszt irányban bevagdostam, tejjel megkentem és megszórtam egy kevés maggal. Közben a sütőt előmelegítettem 200 fokra. Hagyományos üzemmódban sütőpapírral bélelt tepsin 20 perc alatt ropogósra sültek.
Megjegyzés: az eredeti recept némi módosítást igényelt. A könyvben ugyanis 30 dkg lisztet írtak, de nekem nem vett fel annyit a tészta, 10 dkg megmaradt. A magoknál pedig 1 ek. napraforgómag is szerepelt, én ezt kihagytam.

Isteni finom a fenti verzió, de a kísérletezés jegyében, legközelebb ezt fogom kipróbálni.

Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése

Ismét egy új témát vezetek be, időnként fogok írni az olvasási élményekről is, mert szeretek olvasni, szinte bármit és mert az elolvasott könyvekről véleményem is van. Ígérem nem leszek hosszú:) A leírtakról pedig annyit, hogy az csak és kizárólag az én saját véleményemet tükrözi, szóval nem minősül érdemi kritikának/dicséretnek és semmi ilyesminek. Kezdetnek jöjjön Szendi Gábor könyve, amit egy kolleganőmtől kaptam kölcsön. Azért kértem el, mert olvasott fel belőle a munkahelyen pár sort és azokon jól mulattunk mindannyian, hát gondoltam az egész könyv ilyen lesz…de nem volt.:(

Nem ismertem a szerzőt, és a könyv olvasása után sem vágyom komolyabban megismerni. A kolleganő által felolvasott részletek alapján egy kellemes, kicsit a női nemet túlmisztifikáló limonádéra számítottam, semmiképpen sem egy tudományos pszichológiai műre.

Nem volt egyszerű és könnyed olvasmány, sőt határozottan nehéz volt végig küzdeni magam rajta. Az valóban igaz, hogy a gyakorló pszichológus író olvasmányos érthető stílusban próbálja megértetni az t. olvasóval, hogy mi is az evolúciós pszichológia. Viszont én a magam részéről nem tudtam azonosulni ezzel a témával és nem az a gond, hogy a pszichológia, mint olyan nem érdekel.

Utólag rákerestem, hogy mit is lehetett volna előzetesen megtudni a könyvről. A Bookline oldalán találtam leírást, amit ha előre elolvasok, akkor biztosan nem veszem a kezembe a könyvet olvasási célzattal.

A fentiek ellenére megvolt, kipipálva, nem fogom ismételni, ajánlani és a további műveit sem keresem az írónak. Viszont azt ígérhetem, hogy ennél sokkal-sokkal pozitívabb olvasási élményekkel is jövök majd hamarosan.

Grízes túrótorta

Ismét egy korábban kipróbált recept: egyszer próbálkoztam vele, és nem tudom, hogy valaha fogom-e ismételni, mert anyósomtól tanultam a receptet, de az enyém meg sem közelítette az övét. Finom volt, megettük, de valahogy az övé klasszisokkal jobb. De a recept ettől még nagyon jó, bátran ajánlom kipróbálásra:

Grízes túrótorta
3/4 bögre grízből és kb. 2 csésze tejből grízpapit főzünk. Amelybe még forrón belekeverünk 7 dkg vajat. Közben 25 dkg túrót elkeverünk 2 cs. vaníliás cukorral és ízlés szerinti mennyiségű kristálycukorral. Amikor a grízpapi kezd kihűlni összekeverjük a túróval, ízesítjük kevés fahéjjal, hozzáadunk egy csomag kevés langyos tejben feloldott zselatint, és hozzáadjuk az apróra vágott gyümölcsöket. Én most aszalt gyümölcsökkel készítettem, de frissel is lehet. (kivéve: friss kivi, ananász, füge és papaya, mert ezek nem szeretik a zselatint) A jól összekevert masszát folpackkal kibélelt őzgerincbe tettem, majd 1,5-2 órára hűlni küldtem.

Kínai ananászos csirke

Tegnap vacsorára a szomszédos hentesnél vásárolt kolbászt ettük, természetesen megsütve. Nagyon finom volt, máskor is fogok venni, erről viszont nem tudok ennél komolyabb bejegyzést alkotni, hát jöjjön ismét egy várakozó:

Vasárnap volt és én teljes ötlethiányban szenvedtem, viszont ettem volna valami különlegeset, ami nem magyaros, de éppen az indiai ízekre sem vágytam. Hát keresgéltem a neten és akkor akadtam erre a receptre:

Kínai ananászos csirke
Hozzávalók 4 személyre: 2 csirkemell filé, 1 konzerv ananász lecsepegtetve, 4-5 ek. liszt, kevés olaj, só, őrölt fehérbors, 1 dl ananászlé, 3 ek. citromlé, 2 dl száraz fehérbor, 1 kk. szójaszósz (elhagyható), 1 kk. kristálycukor, 1 ek. kukoricaliszt
Elkészítés: A lebőrözött melleket szárazra törölgetjük és egyenlő nagyságú, kisebb kockákra vagy csíkokra vágjuk. Meghempergetjük a husikat a lisztben, és kevés olajon egy serpenyőben aranybarnára pirítjuk őket, közben sózzuk, borsozzuk. Ha kész (nem kell teljesen készre sütni, csak legyen már színe), hozzáöntjük az ananászlevet, a lecsepegtetett ananászkockákat, a citromlevet, a bort, a cukrot és a szójaszószt. Jól elkeverjük, sózzuk, majd fedő alatt puhára főzzük. Túl hígnak találtam, ezért a végén egy kis maradék ananászlével kikevertem egy ek. kukoricalisztet és besűrítettem vele kicsit a mártást. Párolt rizzsel tálaltam.

Minden szándékom ellenére sem tudtam a fenti recept szerint elkészíteni, mert néhány hozzávaló hiányzott, amiket a szomszédos kisboltból lehetetlen volt beszerezni, viszont éhesek voltunk, nem volt idő nagyobb bevásárlásra indulni. Szóval, ami kimaradt: ananászkonzerv –az orrom elöl vitték el az utolsót, szójaszósz…igazából a többi hozzávaló rendelkezésre állt, szóval annyira nem sokat módosítottam rajta.:) Viszont arra már nem emlékszem, hogy honnan másoltam a receptet, így hát nem tudok forrást megjelölni.

Kókuszkocka

Azt hiszem még nem meséltem, hogy micsoda szörnyű életem van a munkahelyemen. Hétfőnként terülj-terülj asztalka (helyesebben szekrényke) van általában – na jó sokszor nem csak hétfőnként. Ez lehet nyáridőben rengeteg saját termelésű gyümölcs, vagy családi események után sütemény és tortahegyek. (Természetesen én is csináltam terülj-terült a nemrégiben elmúlt esemény után). A közösség ezen kívül is nagyon jó, nyáron könnyen hozzájuthattam saját termesztésű padlizsánhoz, cukkínihez, paradicsomhoz, most ősszel a dió, mandula, méz és szilvalekvár kereskedelem virágzik itt az irodában. Na de inkább arról, hogy mindez hogyan is jön a kókuszkockához. Nagyon egyszerű a közösségi kis szekrény tetején ma egy nagy tálca kókuszkocka várta hívogatóan a kollegákat (meg két féle torta is). Nem, nem én sütöttem, viszont ennek ellenére eszembe jutatta, hogy még nem postoltam, viszont szoktam sütni. Szóval ezért és így, és íme:

A recept az nlc-ről származik Liannától. Volt családi verzió is, de annak idején annyira megkívántam Liannáét, hogy nem akartam vadászni anyunál. Később felkutattam én, és megállapítottam, hogy szinte betűre ugyanez, csak kisebb adagban. Én az alábbi adagból is felet szoktam készíteni, abból a képen látható mennyiség lesz, ez egy normál hat fős vendégseregnek elég szokott lenni.

Később találtam a neten ötletet rá, hogy van aki „panírozás” előtt megtölti, így hát arra gondoltam, hogy egyszer megpróbálom, de egyenlőre még nem jött el a pillanat.

Kókusz kocka/Lianna
Ez egy nagy gáztepsire való adag, sok lesz belőle
Tészta: 4 db tojás, 60 dkg liszt, 4 dkg margarin, 5 dl tej, 4 ek méz, 38 dkg porcukor, 1 1/2 cs sütőpor
A vajat, a porcukrot és a tojást habosra keverjük, hozzáadjuk a mézet és a tejet és végül a sütőporral elkevert lisztet. Papírral bélelt tepsibe töltjük és 160 C° -on megsütjük. Néhány percig várok majd egy rácsra téve megvárom amíg kihűl, és lehetőleg egyforma kockákra vágom.
A krém: 60 dkg Rama margarin, 75 dkg cukor - lehet kristály is, mert úgy is fel kell olvasztani, 9 dkg kakaó, 15 ek tej, 12 ek rum
A margarint felolvasztom és bele teszem a többi hozzá valót és felforralom.
20 dkg kókusz reszelék a "panírozáshoz".

Francia saláta

Ma vettünk egy lávaköves asztali grillt, ami raclette sütő is egyben. A grill funkciót mindjárt ki is próbáltuk. Sima fokhagymásan pácolt csirkemellet sütöttünk rajta...nagyon finom lett. Hozzá pedig kísérőként francia salátát készítettem.

Francia saláta
Hozzávalók: francia saláta alap, vagy sárgarépa+fehérrépa+krumpli+zöldborsó+kukorica - előbbi három apró kockára vágva, majonéz, tejföl, só, fehér bors, mustár, alma, csemege uborka
A francia saláta alapot sós vízben puhára főzzük, közben elkészítjük a mártást: a majonézt elkeverjük a tejföllel, mustárral, sóval, borssal. Majd hozzáadjuk az apró kockára vágott csemege uborkát és almát. Ha puha a többi zöldség akkor leszűrjük őket és hagyjuk kihűlni, majd azt is hozzákeverjük, behűtjük, végül jól megesszük.
Én most fele tejföl fele joghurttal csinálta és nagyon kevés majonézzel (bolti tubusos, ilyen kis mennyiségben nem is lehet kikeverni).

Ráadásként képek a grillről: dobozban-használat közben - a kész húsról:

A raclette tesztelése még kicsit várat magára, mert még kutakodnom kell kicsit a témában:)

Mini almás amerikai palacsinta

Nem nagyon komoly recept, mert már bemutattam többféle almás palacsintát, illetve az amerikai palacsinta receptet is.

Most csak érzés alapján készült. Két tojást habosra kevertem némi cukorral és tejjel, majd adtam hozzá lisztet és kevés sütőport, végül a durvára reszelt almát. Kicsit sűrűnek találtam, ezért kapott még egy kis tejet. A teflon serpenyőmet jól felforrósítottam és evőkanállal tettem bele a tésztát, jól ellapítottam és mindkét oldalát világos barnára sütöttem. Fahéjas cukorral tálaltam.

És közben pedig tervbe vettem, hogy legközelebb készítek valami fahéjmártást hozzá...ezt még kitalálom:D

A menütervezés

Már régóta terveztem, hogy megosztom itt is a menütervezéssel kapcsolatos meglátásaimat. Mikorra eljutottam volna a megvalósításhoz, megtaláltam ezt a postot. Igazából sokat hozzátenni nem lehet, de mégis arra jutottam, hogy megosztom az ezzel kapcsolatos saját tapasztalatokat:

Rengeteg időt, idegeskedést és pénzt spórolhatunk meg vele. Nálunk utóbbiból alakult ki még az albérletben. Heti menüvel kezdtem, aztán átálltam a havi változatra. Mert így csak egyszer kell a hónapban egy kicsi időt rászánni. Természetesen nem szentírás, el szoktam térni tőle ilyen-olyan okból.

Nem volt egyszerű az elején, hiszen azért egy hónapra előre kitalálni, hogy mit ennénk és mikor, nem is lehet, de azért jó volt, hogy volt egy támpont, amit lehetett követni. Idővel már kialakult a technika, hogy hogyan megy gyorsabban. A tervezésnél több dolgot is felhasználok: az előző havi terveket, a receptes füzetem tartalomjegyzékét, illetve az életszállítók oldalán fent lévő heti menüket. Mostanra már kialakult a rendszer, hogy melyik napra milyen jellegű ételt tervezek, például a főzelékes hétfő, a húsételes szerda, a(z édes) tésztás csütörtök, illetve a leveses szombat. Ezeket persze a család egyéni igényeinek megfelelően kell kialakítani, hiszen egészen másként főz egy anyuka, aki otthon van a gyerekeivel, és másként én, aki vacsorára főzök, ami egyben a másnapi ebéd is. Mások a kritériumok és az igények. Nálam a gyorsan elkészíthetőség és melegíthetőség nagyon fontos szempont. Nem fontos viszont, hogy minden nap együnk több fogást - nem is vagyunk odaadó levesrajongók. Így nálam a menüterv csak egy étkezésre vonatkozik, ez általában a vacsora. A desszertet, mint az evés lezárást nagyon fontosnak tartom, de hét közben ezt főleg gyümölcs, joghurt, túró rudi, keksz képviseli.

A havi tervvel próbálom azt is elérni, hogy havonta csak egyszer menjünk vásárolni, hóközben inkább csak a zöldségest látogatjuk, illetve a szomszédos kis boltot, ha valami kimaradt. És aki azt gondolja, hogy könnyen vagyok, mert biztos hatalmas fagyasztóm van, hát elárulom, hogy picike, mindösszesen két fakkos, ennek ellenére simán elférünk benne. Kettőnkre tökéletesen elegendő.

A kész terv a hűtőre van kitéve, ahogy egy csomó más fontos is:) Mostanra már megtanultam kellően rugalmasan kezelni a dolgot, az ihlettől és az éppen aktuálisan hozzánk tévedő hozzávalóktól függően (szülői látogatás után mindig alakul kicsit;)), de leszokni nem tudtam róla és komolyan nem is akartam.

A bevásárló lista részben a menüterv alapján készül, részben pedig a hűtőre kitett post-it alapján. Utóbbira rögtön írom fel, ha valami elfogyott. Már kialakult az a készlet, amiből mindig tartok otthon, menütől függetlenül, hogy biztosan tudjak akkor is valamit összedobni, ha éppen nem kívánjuk, amit kitaláltam, vagy váratlanul vendégek érkeznek.

A menüterv és a post-it alapján összesített lista már Excelben készül, ami marad is a tulajdonképpeni bevásárló lista, hiszen általában PDA-val megyünk…a cetlit mindig otthon felejtettem:P Az Exceles listát igyekszem az éppen aktuálisan megcélzott bevásárló hely rendszeréhez igazítani, hogy ne kelljen ugrálni rajta. (Három helyre járunk többnyire, azokat már ismerem annyira, hogy ne okozzon ez problémát.)

Isteni sütés nélküli csoki mousse süti

Ismét egy sütés nélküli sütemény Latsiától. Kedvelem az ilyeneket, mert gyorsan megvannak és ennek ellenére általában nagyon finomak. Az alábbi süteményt régebben készítettem el, egy kisebb vendégség alkalmából. Pillanatok alatt elfogyott, alig tudtam megmenti egy kockát a fotózáshoz (látszik is a képen a sietség).

Isteni sütés nélküli csoki mousse süti/Latsia
Alap: 100 g vaj, 200 g vajas keksz, 1 ek méz vagy juharszirup
Krém: 100 g fekete csoki 70 % -os, 100 g tej csoki, 1 tk vanília, 2 ek porcukor, 2 dl tejszín habbá verve
A kekszet egy zacskóban sodrófával összetörtem, elkevertem a mikróban megolvasztott vajjal és a mézzel. Egy 12 x 36 cm-es teflontepsibe nyomkodtam és a hűtőbe tettem, amíg elkészítettem a krémet. A csokikat a mikróban megolvasztottam (Vica: keverni kell, mert megéghet), hozzákevertem a vaníliát és a porcukrot. Hozzákevertem a tejszínt és a kekszalapra simítottam, majd visszatettem a hűtőbe. Tálaláskor szeletekre vágtam, habrózsával és mogyorós csokival díszítettem. (ez nálam már kimaradt, idő hiányában)

Melegszendvicskrém - Gasztrociki?

Szerintem nem. Még azt is elárulom, hogy szerintem miért nem: Mert úgy gondolom, hogy sokan nem úgy kezdik a konyhai pályafutásukat, hogy bármit el tudnak készíteni, vagy egyáltalán vállalkoznak a próbálkozásra. Aztán mert sokaknak nincs rögtön tökéletesen felszerelt konyhája…értem ezalatt, hogy a krémhez minimum szükséges valamiféle daráló, nos ilyennel én még mindig nem rendelkezem, szerintem sokan mások sem. És azért is, mert hát például kollégiumi vagy albérleti körülmények között ez egy nagyon jó alternatívája a gyors, laktató és meleg vacsorának. Viszont aki megszereti nehezen mond le róla, mert nem könnyű otthon ugyanazt az ízt összeállítani. Szóval szerintem nem ciki, sőt finom. (És nem, nem érdekel, hogy mi van benne, nem is olvasom el az összetevők listáját, és igen, lehet, hogy ha elolvasnám nem enném meg olyan nyugodt lélekkel, de így jól alszom…melegszendvicsekről álmodozva:) Viszont kizárólag az alábbi két terméket vesszük és esszük meg, ezek közül is a húsos szeretjük jobban:

És akkor a „recept” vegyük a fenti krémek egyikét, majd kenjük a kicsit szikkadt kenyérszeletekre. Szórjunk rá bőven finomra reszelt sajtot. Előmelegített grillezős sütőben pár perc alatt pirosra grillezzük. Miután kivettük szórunk rá frissen őrölt borsot, kevés piros paprikát, esetleg chilit. Ízlés szerint ketchuppal is finom.

Indiai hétvége - Shrikhand /indiai joghurtdesszert/

Nem sajnos nem azt jelenti, hogy Indiában jártunk a hétvégén, mondjuk nem is lenne elég ott egy hétvége. Azt jelenti a cím, hogy a szombati munkanap nagy részét azzal töltöttem, hogy kitaláltam mit együnk vasárnap – igen jól értelmezitek nem nagyon dolgoztam. Arra jutottam, hogy indiai hétvégét, vagyis napot csapunk vasárnap.

A menü egy részét már korábban feltettem: Készült Tikka Masala csirke, hozzá naan, desszertként pedig a Chilli&Vanília blogon talált Shrikhand-ot készítettem el.

A montázson látszik a naan és a tikka készülés közben, majd készen is. Az asztalkánk megterítve, illetve az elmaradhatatlan mangólé, ami nélkül nem indiai az indiai.

Az én apró módosításaimmal a desszert receptje:
Shrikhand – indiai joghurtdesszert
Hozzávalók (2 személyre):
2 db danone activia joghurt – gézzel kibélelt szűrőn fél napig csöpögtetve
2ek gesztenyeméz + 1 ek porcukor
1 nagy csipet sáfrány
3 ek meleg tej
½ tk őrölt fahéj
egy marék pirított sótlan mandula durvára vágva
A joghurt kicsöpögtetésével kezdtem, lényegében rögtön reggel. Mikor azt megfelelőnek ítéltem, akkor jött a meleg tejbe a sáfrány. Közben kikevertem a joghurtot a mézzel, cukorral és a fahéjjal (mert kardamont sehol nem kaptam., legalábbis azokban a boltokban nem volt ahová eljutottam), végül a leszűrt tejet is hozzáadtam és nem aggódtam azon, hogy maradt benne itt ott sáfrány (a jelek szerint lyukas a szűrőm). Hűtőbe tettem egészen estig. Tálaláskor megszórtam a durvára vágott mandulával…blansírozni nem volt kedvem/erőm, de nem rontotta el így sem.
Vélemény: nem tudom milyen lehet kardamonnal és másfajta mézzel, de így a gesztenyeméz és a fahéj hihetetlen jó páros volt együtt. Azért ha szerzek kardamont ki fogom próbálni úgy is.

Vöröslencsekrém

Klasszikusan általában szilveszterkor szoktam készíteni ezt a kenyérrevalót. Egy kedves ismerősünknél ettünk először – nem szilveszterkor - és meglepő módon annyira ízlett az én amúgy általában húsevő páromnak, hogy azonnal elkértem a receptet. A képen éppen a dnk kísérője volt. Paradicsom karikával isteni hideg vacsora bármikor. A receptje igazándiból semmi extra, pontos mennyiségeket nem tudok hozzá, érzésre szoktam, meg ízlelésre:

Vörös-lencse krém
A vörös lencsét annyi vízben megfőzzük, amennyit felvesz – figyelni kell rá, hogy mikor puhul meg, bár esetünkben az sem árt, ha kicsit szétfő. Majd apróra vágott hagymával, vajjal, sóval, borssal összeturmixoljuk.

Lakodalom volt a mi utcánkban

Kicsit korábbra terveztem ezt a bejegyzést, de most sikerült pár gasztro jellegű képet is vadászni hozzá.

Október 11-én, szombaton tartottuk a templomi esküvőnket és a lakodalmunkat. Mutatok néhány titokzatos képet:)

Egy kép a különleges csokorról, ami bármennyire is élőnek látszik nem az. Agyagvirág:)

Továbbá próbálom kicsit gasztronómiai szempontból értékelni a nagy napot. Az étteremhez - Csónakház Százhalombatta - ajánlás útján jutottunk el. A tervezés szervezés szakaszában nagyon korrektül álltak hozzánk, ígéretet tettek minden kérésünk/kívánságunk megvalósítására. Sajnos azért a valóságban az ígéret nem volt szép szó. A vacsorák nagyon finomak, ízletesek voltak, de a kiszolgálás és az egyéb kapcsolódó szolgáltatások messze elmaradtak az elvárt és megígért színvonaltól. :( Kellemes csalódás volt, hogy a tulajdonos nem számolgatott és nem fillérezett, nagyon korrekt árat mondott a végén. A fizetés után természetesen azért hangot adtunk az elégedetlenségünknek, s előtte a fizetésnél olyat tettünk, amit még sosem: nem adtunk borravalót.

Próbáltam képeket összevadászni a menü különböző részeiről, több kevesebb sikerrel az alábbiakra jutottam (nem voltam igazi vérbeli gasztroblogger menyasszony, mert elfelejtettem a fotósok figyelmét felhívni, hogy ilyen jellegű extra kérésem lenne):

A meggylevesről még sikerült egy miniatűrt találni:

A meleg előételként tálal Hortobágyi húsos palacsinta viszont nem került fotózásra:(

Végül a sültes tál következett, rajta rántott sertés szelet, sajttal-lilahagymával-szalonnával töltött csirkemell, rántott sajt és gomba, továbbá bajor csülök. Köretként steak burgonya és párolt rizs volt. Ezenkívül tartár mártás és vegyes saláta:

Desszertként vegyes házias ízű édes és sós aprósüteményeket kínáltunk, illetve az étteremtől kaptunk ajándékba egy nagyon gusztusos gyümölcstornyot:

Kilenc órakor pedig betolták a három emeletes tortát eperkrém, eszterházi és fekete erdő ízben:

Kiegészítés képpen pedig az egyedi nászpár közelről:

Éjféli vacsorának pedig svédasztalon tálaltak harcsapaprikást juhtúrós sztrapacskával, amiről szintén nem sikerült képet vadászni, és még a másnap otthon ebédnek fogyasztott maradékot sem fotóztam le én botor, de nagyon gusztusos volt és isteni finom is…pedig én nem is szeretem a halat.

Dagasztás nélküli kenyér

Réges régen volt, amikor a gastroblogokon végig söpört a dnk „őrület”. Akkoriban nekem még nem volt blogom, így hát blogtalanul készítettem el a csodálatosnak tűnő kenyérkét. Teljesen várható módon, nálam is nagyon finomra sikerült, ami viszont érdekes, hogy azóta nem készült, pedig nagyon jó kis találmány, meg nagyon finom is volt, meg mind el is fogyott, szóval igazából tényleg nem tudom meg magyarázni, hogy miért nem adtam elő azóta, egyszerűen csak ki került a látótérből, illetve általában nem gondolkoztam annyira előre, amennyire ehhez kellett. De most már erre is van megoldást.

Annyira régen készítettem, hogy sajnos nem tudok visszaemlékezni, hogy egész vagy fél adagot készítettem, de gyanakszom, hogy inkább felet, mert nem tettem akkora tálba a sütéshez, amit a recept írt. Arra viszont emlékszem, hogy nem hajtogattam, csak egyszerűen beleöntöttem a püspökkenyér formámba, amit előtte nem melegítettem elő. Azt hiszem, hogy az emlékek felidéződjenek hamarosan előadom újra:) Már nem tudom konkrétan kinek a receptjét mentettem le, de - ha jól tudom - az eredeti angol nyelven itt található.

Dagasztás nélküli kenyér
Hozzávalók: 2,5 dl-es csésze, 3 csésze BL 80-as liszt (fehérkenyérnek való liszt), 1,5 csésze víz, kicsit kevesebb, mint fél tk szárított élesztő, 1,5 tk só
1. liszthez keverem a sót és az élesztőt, jól elkeverem őket (mivel többet nem nagyon kell keverni)
2. Hozzáöntöm a vizet, elkeverem (3-4 fordulat), 12 órát kelesztem (célszerű este elkészíteni). Az állaga nokedli tésztához hasonlóan folyós, ne gyúrható tésztára számítsunk!
3. 12 óra múlva, kovász-szerű massza lesz belőle, kiöntöm a tálból, áthajtogatom, mindkét oldalát belisztezem, letakarom konyharuhával és 30 perig pihentetem
4. A sütőt 250 fokra felmelegítem, egy fedeles, ovális alakú jénai edényt előmelegítek a sütőben
5. A fél óra elteltével a tésztát az előmelegített tálba, majd a sütőbe teszem. Lefedve 30 percig sütöm, majd fedő nélkül 20-25 percig.

Milford almás tea

Mert nagy laikus rajongója vagyok a teának gondoltam megosztom, hogy mi az éppen aktuális kedvenc.

Mindig van olyan, amibe éppen nagyon beleszeretünk, aztán persze egy idő megunjuk. Van itthon számtalan féle tea, többnyire filteres, de azért van szálas is. Mindegyiket picit másként kedvelem, másfajta cukorral, mézzel, esetleg üresen, teljesen változó. Azért többnyire édesen, mert nekem akkor is az marad a tea, ha sokan állítják is, hogy az úgy nem az igazi.

Nem csak télen szeretem, hanem nyáron is, forrón, melegen, langyosan, hidegen és jegesen is.
Tavaly előtt karácsonykor már volt egy almás kedvenc, akkor az almás-fahéjas a liptontól, amit nagyon sokáig ittunk, egészen addig, amíg – érzésünk szerint – el nem rontották az ízesítését.

Nagyon örültem mikor megjelentek a Milford teák itthon is, annak meg főleg, hogy a szomszédos kis bolt a teljes választékot kínálja, ahogy a Teekanne teákból is. Így nem volt nehéz dolgom, hogy beszerezzem, miután egy kollegám adott egy filtert, hogy kóstoljam meg. Most egy darabig biztos befutó lesz:)

De azért természetesen a régi kedvenceket sem felejtjük el, fogok írni az itthon található teákról egy bejegyzést majd. Mint ahogy biztosan jönnek újabbak is, mert hamarosan szeretném kipróbálni az alábbi két ízt is mindenképpen.

/A képek az internetről származnak/