Az úgy volt, hogy megkérdeztem anyut még nyár elején, hogy tud-e jóféle szilvát szerezni, mert akkor főzzünk már lekvárt. Tud - pipa. Hol főzzük, erre én feldobtam, hogy az attól függ mennyit akarunk:) Végülis sikerült a nagynénéim egy részét is bebolondítani, így korrektül összejött az üstbe való mennyiség, no meg a lelkesedés is. Csak éppen a szilva nem az ígért fajta volt, de azért elkészült a lekvárt és nem is lett rossz, még ha nem is tökéletesen az, amit elképzeltem. El fog fogyni;)
Rotyog a lekvár...már pár órája:P |
Szakértő segéd nélkül nem jöhetett volna létre a lekvár:D |
Készül a száraz dunszthoz a kemence |
Szilvalekvár üstben
40 kg szilva
2 kg cukor
üst - hőforrással persze
kavaró cucc
és baromi sok türelem
A szilvát kimagozzuk, majd ledaráljuk, ezután az üstben elkezdjük főzni és gyakori - majdnem folyamatos - kevergetés mellett addig főzzük, amíg már nem esik le a kanálról. Ekkor adjuk hozzá a cukrot, ami kicsit felhígítja, de utána már hamar visszasűrűsödik és szép fényes lesz. Ekkor tiszta üvegekbe merjük, majd száraz dunsztba tesszük…jelent esetben ez a korábban felmelegített kemence volt, ahogy azt anno a nagymamám csinálta.
Én szívem szerint egy kiló cukorral elintéztem volna, de a nénik szerint akkor minden kóstolásnál újra szüzek lettünk volna. Egyenlőre a kidunsztolt verzióból nem hoztunk, mert azt már nem tudtuk kivárni, elvégre Zsebit lefárasztására is jutott idő bőven a lekvárfőzés mellett. Amit (és persze minden egyebet;)) itt is nagyon szépen köszönök Anyukámnak és a néniknek, mert nélkülük ez nem jöhetett volna létre, arról nem is beszélve, hogy Anyuval ketten azért megküzdöttünk volna a lekvárral és a gyerekkel egyszerre:P
Azt sajnos elmulasztottam megszámolni, hogy összesen hány üveg lekvár lett a fenti mennyiségből, de a képről nagyjából úgy saccolom, hogy ha mind egyforma nagy üvegbe került volna, akkor 35 üveg lehetett volna a kész lekvár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.