Akvárium - A kezdetek...

Már régóta tervezgettük, hogy elhozzuk az otthonunkba is a természetnek e különleges szeletét, azonban sosem állt elől a prioritásban. Igazából mindkettőnket a tengeri akvárium nyűgözött le, ami részben a Tropicáriumnak, részben a tengeri búvárkodásnál szerzett élményeknek tulajdonítható.

Egyszer-kétszer utána néztem, hogy mégis hogy-merre-meddig, de semmi komolyig nem jutottam. Aztán megszületett Zsebi, és ahogy az várható volt, ő is elég komoly érdeklődést fordít az állatok fele, jártunk-keltünkben az is kiderült, hogy nagyon tetszenek neki az akváriumok.

A tapadás első pillanatai:)

Aztán elvittük őt is a Tropicáriumba, ahol szó szerint "odaragadt" az akváriumra, és nem a kosztól :).

Innen aztán egyenes út vezetett oda, hogy nekünk is kell akvárium. A végső lökést furcsa mód mégis (bár ez valószínűleg a családi beállítottságból fakad) egy gasztronómiai este adta meg Wang mesternél, ahol az akvárium melletti asztalt kaptuk, és a pincérsráctól megtudtuk, hogy van egy nagy akvarista bolt az utcában, és mindent ők csináltak. Így ismertük meg az Aquadepot.

Meg kell jegyeznem, hogy ekkor még egyikünk sem tudott semmit az akvarisztikáról, nekem kb 10 évesen volt utoljára egy kb 20l-es akváriumom, amit egy foghúzás után kaptam, KiWi is az unokatesóitól örökölt egy nagyobbat, de egyik sem sokáig maradt életben. És minél többet tudok erről a világról, annál nagyobb a lelkiismeret furdalásom szegény elhalálozott halakkal szemben, mert hogy mindegyiknek ez lett a sorsa. 

Arra emlékszem, hogy neon halaim voltak, és sorra öngyilkosak lettek. Hát ha én lettem volna akkoriban a saját halam, én is ezt választottam volna..

Innentől kezdve kicsit nyitottabb szemmel néztük az állatkereskedéseket, jártunk több akvarisztikai üzletben, köztük az Aquadepoban is, ami egyébként elsőre nem nyűgözött le egyikünket sem.

Aztán neki álltam szakirodalmat keresni, mert "öreg" koromra rájöttem, hogy valamit vagy profin érdemes csinálni, vagy sehogy. Ehhez meg tudás kell (meg pénz, de erről majd később).

Én kb annyit tudtam az akvarista dolgokról, hogy minél nagyobb, annál jobb (már az indulásnál látszik, hogy ezzel a szemlélettel ez csak férfi hobby lehet). A bolt oldalán volt egy elég részletes útmutató, hogy hogy is csináljunk akváriumot. Az elején meg is örültem, mert igazolták, a méret a lényeg! Helyben vagyunk. Nagy kell. Szeretem a nagy dolgokat (a kicsiket is, mert ugye jóból nem adnak sokat, dehát akkor is a nagy az már csak nagy). És akkor rögtön el is jutottam a méret végéhez, mert van egy dolog, amire szerintem normál ember még sosem gondolt a lakásában. Mégpedig, a födémterhelés. (persze gondolom valakinek inkább az jut eszébe, hova tesz egy bazi nagy akváriumot a lakásába, dehát nem vagyunk egyformák :) ) Mert ugye az ember, csak jön, vesz bútort, meg széket, meg ágyat, van kádja, meg Tv-je meg konyhája, de senkit nem érdekel, hogy ezek mennyit nyomnak, a ház az ház, annak bírni kell. Egyébként sem hinném, hogy sokan lemérték, hány kiló egy szék, és mennyi ha rajta ül, és az négyzetméterre mennyi terhelést jelent. (itt jegyezném meg, hogy szerintem egy átlag konyhaszekrény - KiWi csetreszes szekrénye mondjuk tuti - bőven meghaladja a tervezett négyzetméterterhelést)

Igenám, de egy akváriumnál ez nagyon hamar számszerűsíthető. Ennyi még nekem is megy fizikából 1l-1kg, persze, és ez még csak a víz. A bolt nagyon bölcsen gondolt is erre, mert feltettek egy kalkulátort az oldalukra. Hát hihetetlen értékek jönnek ki. Innen aztán egyenes út vezetett a statikushoz, hogy a kinézett akváriumot egyáltalán kibírja-e a födém. Szerencsém volt, mert igen, de mondjuk sokkal nagyobb már nem fért volna bele. Mert azért hamar szaladnak ám a literek, 10cm itt 5cm ott, aztán 100 literek ugrálnak erre arra. 

És persze logikus, mert az üveg nehéz anyag, de valójában ritkán emeli az ember, de legalábbis én meglepődtem rajta, hogy az általam kinézett akvárium üres súlya is a 70kg-ot verdesi.

Miután ezt a részét is megoldottuk, ki kellett választani ennek fényében egy akváriumot. Én picit nagyobbat szerettem volna, de a fentiek miatt inkább nem akartam kísérteni a sorsot, úgyhogy kerestem egy kompromisszumos méretet. Szerencsére pont akciós is volt a kinézett darab, úgyhogy gondoltam a legnehezebbet ki is pipálom. (így utólag maximum annyit mondhatok, hogy a súlyban legnehezebbet, mert azon kívül, hogy egybe tartja a vízmolekulákat, sok hozzáadott értéke nincs, a leglényegtelenebb, és főleg legolcsóbb alkatrészt sikerült kipipálni)

Nagyjából ilyesmi lesz, csak más tetővel és feketében

Amit még laikusként tudtam az akváriumról, hogy rá kell tenni valamire, és kell rá valami tető (ennek jelenetőségét én még nem tudtam), mert 1) ne tudjanak öngyilkosak lenni a halak mint gyerek koromban, nehogy már felnőttként ne legyek ennyire furmányos 2) ne menjen bele a macska.

Namost az akvárium tartó bútoroknál próbáltam kerülő megoldásokat találni, de persze ilyen "hülye" méretekben nem gyártanak bútort. Aztán gondolkoztam rajta mit is lehet mókolni valamilyen IKEA kiinduló darabbal, de be kellett látnom, hogy ilyen súlynál ennek akkora kockázata van, hogy ha nem tervezek csobogót, lábáztatót, vízforgatós szőnyeget a lakásba, akkor ez kilőve. Úgyhogy maradt az akvárium bútor. Na ez nem egy olcsó játék, választék az van (bár itt is jelezném, hogy a gyártók inkább a kis méretű 200 alatti akváriumokra vannak berendezkedve, efelett már azért szűkebb a játéktér, 500 felett nem is láttam. Úgyhogy ennek ára volt az első meglepetés, egész addig amíg a fenti téma alapján meg nem néztem a tetőket. Nah itt bőven az akvárium árának többszörösétől indul a játék. Ennek okát, mondjuk nem sikerült felfedezni, de itt el is határoztam, ha törik ha szakad, ennyit értek én a dolgokhoz, ezt nem fogom boltban venni.

Egy díjnyertes növényakvárium

És akkor ennek kapcsán leálltam bratyizni a netesek legjobb barátjával, Google bácsival, illetve kerestem pár könyvet e-bookban. A találatoknak seszeri, seszáma, de azért két stabil pont volt. Az egyik az akvarista.hu, a másik az akvakertesz.hu. A második volt elsőre szimpatikusabb, sokkal rendezettebb áttekinthetőbb volt.

Ezután elkezdtem feldolgozni a tudásanyagot. És csak hümmögtem, és itt kezdtek eszembe jutni szerencsétlen neonhalaim, és megérteni miért lettek öngyilkosak. Persze a technika sokat fejlődött azóta, de azért az akkori időkhöz képest is elég sanyarú sorsuk volt.

Világítás? Fűtés? Talaj? Növények? Szűrő? Levegőztető? Baktérium? Nitrát? PH-KH-GH-ammónia? Mi van? Mintha már egyszer elvégeztem volna az iskolát, aztán már megint a kémiai egyenletek vannak előttem. Itt már éreztem, hogy kemény fába vágtuk a fejszénket. És hogy az akváriumot megvenni, nah az egy marha egyszerű dolog volt. De hogy az tényleg egy kis önálló működő bioszféra legyen, nah az művészet.