2010. január 15., péntek

Fable: Mesemaraton és Mesemaraton Emlékfutam

Mesemaraton és Mesemaraton Emlékfutam
Most nincs könnyű dolgom, mert a Mesemaratont még a nászúton olvastam el…nagyon gyorsan, nagyon jól szórakozva. S az Emlékfutamot is ott kezdtem el, de olvasása már koránt sem ment olyan gördülékenyen, amit az is remekül mutat, hogy több, mint egy évbe telt míg a végére értem. Messze nem ragadott annyira magával a történet, mint azt általában a könyveinél megszoktam. Megvan mind a két könyvben minden: kaland-akció-szerelem, avagy csihi-puhi és lamúr, de a második valahogy mégsem tudott annyira lekötni. Jól szórakoztam, időnként fulladoztam a nevetéstől, de valahogy hiányzott nekem belőle valamiféle varázslat, kicsit túl sok benne korunk valósága…annak is a kevésbé szerethető jócskán bulváros verziója.



A borítókon:
Fable, Vavyan: Mesemaraton
Hella Postor, a vagány, idős milliomosnő éjjel-nappal tequilát iszik, s közben lovasversenyt szervez fantasztikus terepen, mesés fődíjjal. Szinte a rajt előtt botlik Athénába, fiatalkori önmaga hasonmásába. Nagylelkűen meghívja őt és Don Jarrat-t a Mesemaratonra. Ha egymásra találnak, öröklik hatalmas vagyonát. A kiszemelt vőlegénynek akad egy szépséghibája: maffiózó. És éppen bajban van egy eltűnt heroinszállítmány miatt. A verseket mormogó és bohócságát mindinkább föladó Athéna az öreg hölgy testőréhez, Michel Redfordhoz vonzódik, aki öltözzön bár navaho törzsfőnöknek vagy pirosbabos szoknyás nőimitátornak, szívdobogtatóbb fickó. Rossz Arcot, Don Jarrat vérszomjas gorilláját is fölajzza, ezért olykor menekülni, olykor támadni kényszerül. Ott van a versenyen Fabre Chant, a mozisztár és három bohókás játékzsoldosa; a lila bugyigókról álmodó Gille Barry; a hamvas apródokra vadászó Lady Norris - és Daler Canev, aki időnként átmenetileg elhalálozik, s ha mégsem, megbokrosodik a lova. Kísérőik: FBI-ügynökök, filmesek, bérgyilkosok.




Mesemaraton - Emlékfutam
A mesemaraton folytatása. "Brayden, a tanítómester csak ámult-bámult a bravúros kivitelű esések láttán. Filmes munkáihoz mutatós zuhanásokat gyakorolt be, s mindeközben számtalanszor össze-vissza törte magát. Sűrűn dolgozott gipszben vagy tripla fásliban, ám ilyen attraktív, helyből felszálló, az olajrejtő rétegekig ható zuhanásokat képtelen volt összeügyeskedni. Muszáj lesz jegyzetelnie. Egy kamerának is örült volna. A sokadik repülős kűr után Allegra kijelentette, hogy sajog a feneke, pihennie kell. - Nem pihenünk. Ügetünk! - felelte Brayden, mohón csillogó szemmel. Ha a nő ekkorákat szárnyal lépésben, mit művelhet szaporább jármódban? Csettintett a nyelvével, mire Baron felgyorsult. Allegra minden ütemre magasba pattant, lófarka le-föl lóbálódzott, két melle felváltva rugózott le s föl. A jobb akkor ereszkedett vissza, mikor a bal lendült az álla felé, aztán váltottak. Ez azt mutatta, hogy nem harmonizál a hátassal. A pattogás által lebilincselten potyogni is elfelejtett. - Üljön a farzsebére - sóhajtott Brayden. - Nincs farzsebem. - Képzelje magára. - Hová?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Printfriendly