Lakodalom volt a mi utcánkban

Kicsit korábbra terveztem ezt a bejegyzést, de most sikerült pár gasztro jellegű képet is vadászni hozzá.

Október 11-én, szombaton tartottuk a templomi esküvőnket és a lakodalmunkat. Mutatok néhány titokzatos képet:)

Egy kép a különleges csokorról, ami bármennyire is élőnek látszik nem az. Agyagvirág:)

Továbbá próbálom kicsit gasztronómiai szempontból értékelni a nagy napot. Az étteremhez - Csónakház Százhalombatta - ajánlás útján jutottunk el. A tervezés szervezés szakaszában nagyon korrektül álltak hozzánk, ígéretet tettek minden kérésünk/kívánságunk megvalósítására. Sajnos azért a valóságban az ígéret nem volt szép szó. A vacsorák nagyon finomak, ízletesek voltak, de a kiszolgálás és az egyéb kapcsolódó szolgáltatások messze elmaradtak az elvárt és megígért színvonaltól. :( Kellemes csalódás volt, hogy a tulajdonos nem számolgatott és nem fillérezett, nagyon korrekt árat mondott a végén. A fizetés után természetesen azért hangot adtunk az elégedetlenségünknek, s előtte a fizetésnél olyat tettünk, amit még sosem: nem adtunk borravalót.

Próbáltam képeket összevadászni a menü különböző részeiről, több kevesebb sikerrel az alábbiakra jutottam (nem voltam igazi vérbeli gasztroblogger menyasszony, mert elfelejtettem a fotósok figyelmét felhívni, hogy ilyen jellegű extra kérésem lenne):

A meggylevesről még sikerült egy miniatűrt találni:

A meleg előételként tálal Hortobágyi húsos palacsinta viszont nem került fotózásra:(

Végül a sültes tál következett, rajta rántott sertés szelet, sajttal-lilahagymával-szalonnával töltött csirkemell, rántott sajt és gomba, továbbá bajor csülök. Köretként steak burgonya és párolt rizs volt. Ezenkívül tartár mártás és vegyes saláta:

Desszertként vegyes házias ízű édes és sós aprósüteményeket kínáltunk, illetve az étteremtől kaptunk ajándékba egy nagyon gusztusos gyümölcstornyot:

Kilenc órakor pedig betolták a három emeletes tortát eperkrém, eszterházi és fekete erdő ízben:

Kiegészítés képpen pedig az egyedi nászpár közelről:

Éjféli vacsorának pedig svédasztalon tálaltak harcsapaprikást juhtúrós sztrapacskával, amiről szintén nem sikerült képet vadászni, és még a másnap otthon ebédnek fogyasztott maradékot sem fotóztam le én botor, de nagyon gusztusos volt és isteni finom is…pedig én nem is szeretem a halat.