Nos a második kúltursokk a hétre. Vagyis a sokk inkább csak Káemnek, mert hogy ő nem egészen így képzelte a dolgot, két előadást beszéltünk meg, a második a Tosca lett volna, de aztán valahogy félreértettem és így lett a balett. Nos az ő megfogalmazásában: „Toscának nagyon szar volt. Elfújta a szélnek meg furcsa, de az egymás követő felvonások javuló tendenciát mutattak.”
„Scarlett Q'Hara Észak-Georgia ünnepelt szépsége. Dél gyönyörű birtokán, "Tarán" él. Tizenhat éves, mindenkivel flörtöl, de csak egyvalakibe - birtokszomszédjuk fiába -, Aschley Wilkesbe szerelmes. Aschley azonban rokonával, Melanyval köt házasságot. Scarlett ezért bosszúból Melany bátyjához megy feleségül.
Közben kitör az Amerika történelmét átalakító Észak-Dél háború. A világ alaposan megváltozik Tarán és Scarlett életében egyaránt. Rhett Butler, a nagyvilági üzletember szerelemre lobban a gyönyörű, korán megözvegyült Scarlett iránt.
Reménykedik abban, hogy egyszer elnyeri a lány vonzalmát. Scarlett azonban reménytelenül szerelmes a gyenge, enervált Aschlybe. A szép és akaratos lány a fennmaradás érdekében kompromisszumokra is képes. Ha kell puskát ragad gyönyörű birtokuk védelmében és még a testét is felajánlja csakhogy céljait elérje.
Két férj hal el mellőle, majd a szerelmes Rhett Butler felesége lesz. Mindent megkap, amit csak akar, mégsem boldog.
Életének két biztos támaszát is elveszti: amikor Melany meghal hiányolni kénytelen ennek a nagyszerű asszonynak a szeretetét és csalódik Aschleyben, amikor rádöbben, hogy a férfi mindig is Melanyt szerette. Rá csak mint egy szép nőre vágyakozott.
Mire Scarlett megérti, hogy életében az igazi társa és szerelme Rhett Butler - addigra Butlerben a láng kihunyt és elhagyja a nőt.”
Nos hát ez a darab nem egy olyan klasszikus, tradicionális balett, mint a Diótörő, a Hattyúk tava, vagy akár a Carmina Burana…és ez érezhető is rajta. A zene Antonin Dvorak és Rácz Zoltán műveiből került összeállításra. S nem végig az operház zenekara játszik, vannak felvételről bejátszott részletek is az Amadinda együttes előadásában.
A színpadon tényleg szenvedés volt az első felvonásban. Aztán ez valamelyest javult. Szépen táncoltak a szereplők, annak ellenére, hogy nem volt könnyű dolguk. Éppen azért voltam kíváncsi a darabra, mert nem hittem, hogy tánccal tökéletesen vissza lehet adni a könyv (és a film) hangulatát. Nem is sikerült. Itt-ott időrendben sem úgy következtek az események, ahogy arra én emlékeztem. Ennek ellenére tetszett, jól eltalálták a szereplőket, s Popova Aleszja miatt pedig mindenképpen érdemes volt megnézni.
Az operaház belső fotója a Budapestinfo oldaláról van. A képek pedig innen. - KáeM véleményéhez kapcsolodóan pedig hozok majd egy vicces kis szösszenetet;)
