Rosinante – már megint:)

Na igen, hazaérkezve az esküvőről, gyorsan lepakoltunk és már tekertünk is ki Szigetmonostorra, hogy finom ebéddel kényeztessük magunkat a Rosinante-ban. Nem telefonáltam asztalt foglalni és nem vittem fényképezőgépet gondolván, ezúttal csendesen ebédelünk egyet inkognitónkat megőrizve.

Odaérkezve feldíszített autók egész serege fogadott. Nem volt nehéz kitalálni, hogy szombaton náluk is esküvő volt. Bementünk, ahol Eszter és a távozó esküvős csapat fogadott. Eszter mondta, hogy háromtól ismét esküvő lesz náluk és hát most éppen nem ők a nyugalom szigete, de ha ez minket nem zavar, akkor természetesen nyugodtan ebédelhetünk náluk. Nem zavart, sőt odáig voltunk a vérbeli vendégszerető vendéglátós hozzáállástól:) Gyorsan kaptunk étlapot, s terítettek is nekünk…majd pillanatok alatt vége lett az inkognitónak is, mert Eszter persze felismert, hogy mi vagyunk a Gumimacik.:)

Az étlap számunkra teljesen új volt, hiszen majdnem egy éve már, hogy utoljára ott jártunk. Azért tudtunk válogatni, s szokásos hibánkba estünk bele…éhes szemmel válogattunk, majd folyamatosan telő pocakkal nem voltunk képesek megenni, amit kértünk.

A választottak és az észrevételek róluk:

Étvágygerjesztő falatkának az étterem ajándékaként kaptunk padlizsánkrémet és pirítós kenyeret hozzá. Mennyei volt...el is raktároztam a receptet a kipróbálandók közé...remélem a jót találtam meg a blogon;)

Előételnek:

Pirított kacsamáj sült zöldhagymakrémmel és kukoricás házi zsömlével

Nagyon finom volt. Tökéletes harmónia, kényeztető a meleg kukoricás zsömlével (aminek a receptjét nagyon szívesen megtudnám;))

Levesnek:

Hideg kápiakrémleves kecskesajttal

Nos ez számomra túl tömény volt. Még annak ellenére sem tudtam megbirkózni vele, hogy loptam a ketrecből.

Tárkonyos vadmalacleves vargányás ketrecben

KáeM választása. Ő megette, én is belekóstoltam, mind a ketten egy picit sósnak éreztük. A vargányás ketrec viszont mennyei volt.

Főételnek:

Omlós fokhagymás mangalicatarja pirított burgonyával és sülthagymával

Hát igen, itt már voltak nehézségek, mert kezdett a pocak nagyon tele lenni, pedig tényleg nagyon omlós volt a hús, a hagyma kellemesen ropogós, a pirított krumpli pedig krémes. De még az adag felét sem tudtam elfogyasztani. (Azért nem maradt ám meg, hétfőn ebédre elfogyott).

Házi marhaburger tejszínes vargányával, frissen sütött burgonyachipsszel és pórészalmával

Hozzám hasonlóan KáeM-nek is eltelt a pocakja, így az ő főétele is inkább csak kóstolás áldozata lett ott helyben. Fogyasztásra csak hétfőn került sor. Belekóstoltam, nagyon finom volt a hús is, illetve a chipsz is. A vargánya mártás az én ízlésemnek kicsit sok volt íznek, de hát mit is várunk tőlem, aki nem igazán kedveli a gombát:)

Desszertet már nem mertünk bevállalni, bár erősen gondolkodtam, hogy kapásból elvitelre kérhetnénk:) De kihagytuk. Ebéd közben lehetőségünk volt a szépséges, mosolygós Dáviddal is megismerkedni:) S Eszter és a pincérfiú is nagyon figyelt ránk és folyamatosan kérdezgették, hogy elégedettek vagyunk-e. Nem titkoltuk a véleményünket, Eszter pedig külön megkért, hogy írjunk róluk ismét, ezért hát készültek fotók, bár csak a telefonnal (elnézést a minőségért, az ételköltemények igazán megérdemelték volna a profi gépet is, de hát az az esküvő okán otthon pihent). A levest nem engedték kifizetni, mivel, hogy azt mondták náluk az az elv, hogy ami nem ízlett azt nem kell kifizetni. Pedig bizonygattuk, hogy nem arról volt szó, hogy nem ízlett, csak egyszerűen rosszul választottam. Azért megoldottuk;) Sárga rózsával, boldog mosollyal és a felcsomagolt főételeinkkel távoztunk, éppen akkor, amikor a három órakor esedékes esküvő menyasszonya megérkezett:)

Reményeink szerint hamarosan visszatérünk, hiszen Eszter felhívta a figyelmünket, hogy két hét múlva új étlap lesz már. S ha lesz külsősök számára nyitott Szilveszteri buli, akkor azon is részt szeretnénk venni.