Időnként ránktör a kultúra (vagy mi rá:P)…valahogy megint úgy alakult, hogy egy hétre jutott két előadás is a Magyar Állami Operaházban. Lett a fent említett és a majd csütörtökön egy kis balett.
„I. felvonás
Almaviva gróf beleszeretett Rosinába, Bartolo doktor gyámleányába - olyannyira, hogy rangján alul is megházasodna. Álruhában kóborol Bartolo háza előtt, egy alkalmi zenebandával ad szerenádot. Ekkor jelenik meg Figaro! A borbély-mesterség csak ürügy szinte, hogy házakba ki-bejárjon, hölgyektől urakhoz levélkét, üzenetet vigyen, ügyeket oldjon és kössön, bonyolítson éltet, szerelmet. S gyűjtögesse a csengő-pengő borravalót. Figaro Bartolo házába is bejáratos, s így egy kis csellel Almaviva gróf is közlebb jut céljához. Mint szegény diák - „Lindoro - vallja meg szerelmét Rosinának, de a várva-várt választ már nem tudhatja meg, mert a szerenádot megzavarják. Bartolo hírét veszi, hogy Almaviva gróf a városban tartózkodik, úgy dönt, hogy még ma nőül veszi Rosinát és hozományát, és Basilióhoz siet. Figaro is munkához lát, tervet sző: mint részeg katonát, beszállásolási cédulával fogja a grófot a házba juttatni. A szerelemre gyúlt Rosina elhatározza: mindent megtesz, hogy Bartolótól és házától megszabaduljon. Levelet ír Lindorónak, felajánlja szerelmét, és kéri, szabadítsa meg. De hogyan juttassa el üzenetét az ismeretlen fiatalemberhez? Figaro toppan a szobába, elbújik, és kihallgatja a Basilióval visszatérő Bartolót. Basilio „zenemester pénzért hajlandó a rágalomra, a csalásra. Úgy döntenek Bartolóval, hogy azon nyomban megírják a házassági szerződést, és még ma tető alá hozzák a házasságot. Figaro minderről értesíti Rosinát, s a levéllel a grófhoz indul. Bartolo leleplezi a leányt, hogy titokban levelezést folytat. De Rosina állhatatos, tagad, semmitől meg nem retten - Bartolo majd megpukkad. Kvártélyt követelve, részeg katonaként ront be Bartolóékhoz Almaviva. Bármilyen ügyes is a lány, bármily elszánt is Almaviva, Bartolo nem hagyja magát. Az indulatok magasba csapnak, a gróf elveszti a fejét, és Bartolóra támad. Figaro sem tudja lecsillapítani - a nagy csetepatéra váratlanul megjelenik az őrjárat. A katonának öltözött grófot letartóztatják, és már indulnának is vele a dutyiba. Nincs más lehetőség: Almaviva titokban felfedi kilétét az őrtisztnek, a gróf megszabadul. Senki nem ért semmit, minden a feje tetejére áll.
II. felvonás
Almaviva zenetanárnak öltözve állít be a doktor házába, bizonygatván, hogy a megbetegedett Basilio helyett kell órát adnia Rosinának. Hogy Bartolo gyanakvását eloszlassa, odaadja neki a lány levelét, amelyhez úgymond véletlenül jutott hozzá, s amely rendkívül alkalmas eszköze egy Almavivára irányuló rágalmazásnak. Bartolo ennek ellenére jelen akar lenni az énekórán. Szándékától az sem téríti el, hogy Figaro csakis most ér rá őt megborotválni. A helyzet kényszerűségét az ügyes borbély arra használja fel, hogy elcsenje Rosina erkélyének kulcsát. Kevésbé biztató fejlemény, hogy - épp a legalkalmasabb pillanatban - betoppan Basilio. Csak az Almaviva pénzével súlyosbított érvek bírják őt távozásra. De az óvatlan szerelmeseket Bartolo ezek után is lefüleli, és szétkergeti őket. Bartolo megmutatja Rosinának az ominózus levelet, hogy elhitesse: Lindoro, a „kétszínű, álnok ember csak ki akarná őt szolgáltatni Almaviva grófnak. Az éjjeli viharban Bartolo elrohan az őrségért, az erkélyen bemászó gróf és borbély pedig egy elkeseredett-feldühödött Rosinával találják szembe magukat. A félreértés azonban rögtön tisztázódik. „Lindoro leleplezi magát - és a gyámapa intrikáját: a vagyontalan diák és a nagyhatalmú Almaviva gróf egyugyanazon személy. A boldog szerelmesek most már a Bartolo állította csapdát is a maguk javára fordítják. A sorsdöntő percben érkező jegyző egykettőre összeadja őket, és kapóra jön Basilio korruptsága is, amelyet éppen csak egyengetnie kell egy pisztolynak. Az énekmester tanúként hitelesíti Almaviva és Rosina házassági szerződését, megbízója, az őrséggel későn befutó Bartolo pedig természetesen hoppon marad.”
Nos nem volt rossz a darab, bár az éppen aktuális szereposztás – szerintem – nem éppen a legszerencsésebb. Konkrétan Yang Li,mint Rosina számunkra nem volt teljesen hiteles. A darabban pedig itt-ott azért voltak álmosító részletek, amikor le-le csukódott a szemünk…azért teljes elalvásra nem volt esélyünk, mert hogy az első sorban a dobok mellett erre szerintem senki nem képes (bár az anyukám egyszer elkísért discoba és simán elaludt a bazi hangos hangfal mellett:P) Volt egyébként kedvenc jelenet is: amikor is Almaviva gróf előkapta a bankkártyáját, az őrnagy pedig a mobil kártyalehúzót:D
A képeket a színházajánló oldaláról csentem, mert az opera oldalán nem találtam galériát. - Az operaház fotója pedig köszönettel innen kerülhetett ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.