Kedves páromat utolérte az éves rendes mandulagyulladása. Így a nyeléssel kapcsolatosan – finoman fogalmazva – kihívásokkal küzd. Felvetettem, hogy pépeset csinálok vacsorára, de felvilágosított, hogy nyelni azt is pont ugyanolyan nehéz, mint amit előzetesen megrágott. Így maradt az eredeti terv. De azért kitalálta, hogy csináljunk tejberizst. Mondtam, hogy oké, ő alkothat, mert én még életemben nem csináltam. Hát koprodukciós lett és messze nem tökéletes, de azért eszegettünk belőle, s még fogunk is.
Tejberizs
Hozzávalók: 1 bögre rizs, 3 bögre laktózmentes tej, 1,5 bögre víz, 2 csomag vaníliás cukor, 3 evőkanál kristálycukor, 1 rúd fahéj, 1 marék mazsola
A hozzávalókat egy lábosba öntöttük, kezdetnek, csak a három bögre tejet…hogy a vízre is szükség van, csak később ébredtünk rá…miután odaégett:P Első körben KáeM hősiesen kevergette, majd mikor kellően összesűrűsödött jónak minősítette, én meg megkóstoltam, hát ízre jó volt, de a rizs még nagyon kemény volt. Itt jöttem én és adtam hozzá még egy löttyintésnyi tejet, és alacsony fokozaton lefedve magára hagytam. 5 perc alatt odaégett:P Sebaj, vételeztem egy másik lábost – ezúttal az állandó rizsfőzőt – és adtam hozzá még vizet. Továbbra is alacsony fokozaton lefedve párolódott, de ezúttal gyakran bele is kevertem. Mikor már a vacsora maga régen elkészült, s meg is ettük, akkor késznek nyilvánítottam – ez a főzés megkezdésétől számítva kb. 1,5 óra távolságra volt. Hát nem lett tökéletesen puha minden rizsszem, de azért meg lehetett enni. Ismétlése következik….reméljük az már tökéletes lesz;)
Tanulságok:
- a laktózmentes tej, főzve tényleg barna színt vesz fel
- a pandás jázmin rizs tökéletes párolt rizsnek, de tejberizsnek alkalmatlan, legalábbis a mi fenti technikánkhoz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.