Boldogító talán

Nem siettem el a megtekintést…főként, hogy a film 2008-as. De ettől még úgy gondolom, hogy megérdemli, hogy írjak róla pár sort, annál is inkább, mert nagyon tetszett.

„Lehet-e barátság férfi és nő között? Talán igen, illetve nem, egészen pontosan csak átmenetileg. Tom vonzó pasi, habzsolja az életet, falja a nőket. Az állandóságot Hannah jelenti a számára. Kettejük érdek- és szexmentes barátsága azonban csak addig tart, míg a jó pajtás hosszabb üzleti útra nem utazik. Kiderül, milyen üres Tom élete nélküle, ő az egyetlen, akit igazán szeret. Rögvest el is határozza, hogy megkéri majd a kezét. Erre beüt a mennykő: a szerelme tárgya azzal érkezik vissza, hogy végre megtalálta az igazit. Tom mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza az esküvőjüket.”

Több ponton érezhető a hasonlóság a 1997-es Álljon meg a nászmenettel. Bár kétségtelen, hogy ebben a humornak jut nagyobb szerep és az érzelmeknek (nem a szerelemnek) kevesebb. A végkifejlet is más;) Mindenképpen tetszett, hogy egy férfi szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, mert lássuk be az ilyen jellegű filmek többsége azért mégiscsak a nőkre épül. Ilyen szempontból is kellemes szórakozást nyújt, mert mit is jelenthetne egy férfi, mint nyoszolyólány. A fenti borító szövegből egyébként ismét nem pontosan találó a „Rögvest el is határozza, hogy megkéri majd a kezét.” Mert első körben azt határozza el, hogy minden kötöttség nélküli szexuális kapcsolatra kéri meg a régi barátot, de aztán minden másként alakul, hiszen egy vőlegénnyel érkezik haza a lány. Innen pedig már előre sejthető a végkifejlet, de persze az oda vezető poénok azért remekül kárpótolnak a kiszámíthatóságért.

A film legnagyobb beszólása főhősünk édesapjától: „Ha szereted engedd el…mondta egy puha pöcs, a többi meg idézi.”

A borító szövege és a képek a portról.